Konohában:
Sai arra ébredt, hogy a szél erősen becsapkodta az ablakot. Nagy nehezen felkászálódott a pihe-puha ágyából. Miután becsukta az ablakot, megfordult. A szoba barna volt, mint a cappuccino, és a falakon festmények lógtak, amiket ő maga festett. Persze, Ino mindig hozott az üzletükből néhány virágot, hogy feldobja a szobát.
Végül ment volna a fürdőszobába, de nem tudott bemenni, mert Ino volt ott.
- Ino, jól vagy? Mert ha igen, szeretnék én is bemenni.
- Egy pillanat, Sai - kiáltott ki Ino.
- Furcsa, Naruto pont arra panaszkodott, hogy Hinata már két hónapja elviselhetetlen, és reggelente alig tudja kicsalogatni a WC-ből - mondta Sai nyújtózkodva, amikor valaki kopogtatott.
Sai gyorsan kinyitotta az ajtót.
- Te vagy az, Shikamaru.
- A Hokage hivat minket.
- Értem, máris indulhatunk. Ino, el kell mennem, majd jövök.
Ezután Ino kinézett a WC ajtaján.
- Nekem is van dolgom! - kapott észbe. – Megyek, segítek anyának a virág üzletben. – És rögtön nekiállt készülődni.
- Hokage-sama, mért hivatott minket? - kérdezte Shikamaru.
- Mert új tervem van - mondta Tsunade, az íróasztala szélén ülve.
- Mivel kapcsolatban, Tsunade-sama? - kérdezte Sai.
- Hogy? Mégse lesz Kage-találkozó? - kérdezte egyszerre a két fiú.
- Azért nem lesz megtartva, mert nem biztonságos. Így levelekkel fogunk kommunikálni a többi Kagéval.
- Honnan jött ez az ötlet, Hokage-sama? - kérdezte Shikamaru, a fejét vakargatva.
- Tudomást szereztem arról, hogy ebben a pár hónapba rengeteg kisebb falut győztek le, amik a nagy shinobi falvak mentén helyezkednek el. Vagyis arra vár az ellenség, hogy az egyik nagy falu meggyengüljön - mondta Tsunade.
- És mivel egyre közelebb lett volna a Kage-találkozó, így majdnem mindegyik falu ki lett volna szolgáltatva - döbbent rá Shikamaru.
- Így van, Shikamaru - helyeselt Tsunade.
- Mi lenne a feladatunk? - kérdezte Sai.
Tsunade sóhajtott, és felállt.
- Nos, Sai, neked az lesz a feladatod, hogy megkeresd Sakurát. De nagyon vigyázz, mert Uchiha Madara már harcba keveredett Kakashival.
- Igenis, számíthat rám, Tsunade-sama - mondta Sai, s rögtön elkezdett azon gondolkodni, hol lehetne keresni.
- Shikamaru, te menj Narutóék után. Ő a Kazekage falujába ment. Legyél a segítségükre.
- Igenis. Csak én megyek, Hokage-sama?
- Igen. Nem hagyhatom, hogy több shinobi hagyja el a falut.
- Értettem.
- Én is egyedül menjek, Tsunade-sama?
- Sai, te kapsz még egy embert. Vidd magaddal Kibát és Akamarut.
- Igenis, de lenne egy ötletem.
- Mi lenne az, Sai? - kérdezte Tsunade.
- Ha jól emlékszem, még a háború előtt három éve Sasuke-kunnak volt egy csapata… de amikor a sor került a csatákra, feloszlatta a csapatát. Hárman voltak. Két csapattársának nyoma veszett, de volt egy lány is, akit ide hoztunk - mondta Sai visszaemlékezve.
- Igaz, de mire akarsz célozni? - kérdezte kíváncsian Tsunade.
- Arra, hogy az a nő a segítségünkre lehetne. Biztosan tudja, hová vihették Sakurát, vagy hogy melyik rejtekhelyen vannak.
- Ez jó ötlet, Sai - mondta Shikamaru.
- Legyen. Akkor, Sai, előtte beszélj te azzal a lánnyal. A fogdában van, vidd magaddal Yamatót is.
- Igenis.
Shikamaru és Sai azonnal elindultak.
Sasuke rejtekhelyén:
Sakura riadtan ébredt, de amikor megpillantotta Sasukét, egy kicsit megnyugodott.
- Sasuke-kun. Mégis mért ütöttél le tegnap? - kérdezte.
Sasuke nem válaszolt.
- Gyere, indulunk.
Sakura még alig tért magához, de végül is felállt. Sasuke utána kifelé indult, Sakura meg utána ment, egészen addig, míg ki nem értek a rejtekhelyről.
- Hová megyünk? - kérdezte Sakura aggodalmasan, miközben megjelent Zetsu.
- Indulhatunk, Sasuke-sama, mindent elintéztem.
- Rendben. Sakura, nem megyünk messzire, de azért próbálj lépést tartani velem – mondta Sasuke, majd hirtelen futni kezdett.
- Nagyon gyors! - gondolta magába Sakura. - Még gyorsabb, mióta legutoljára láttam.
Sakura valamennyire képes volt lépést tartani Sasukéval, de néhányszor már nem bírta követni, ezért Sasuke, amikor már látta, hogy Sakura nem bírja, lassított a tempón. Ráadásul erős szél is volt. A pusztán azt az egy-egy szál fűszálat tekergette a szél. Lassan elértek egy vízeséshez. A vízesésnél sok kavics volt, és a víz csobogását lehetett hallani. Sakura kérdőn nézett Sasukére, majd meglátott a vízesés mögül kijönni egy idős férfit, akinek fekete ruhája volt, és ősz haját a szél fújta.
- Látom, hamar ideért, Sasuke-sama. Ő lenne az a lány? - nézett Sakurára az öreg férfi. – Rendben, akkor a ő kövessen.
Sakura értetlenül nézett Saukére, aki elállt mellőle.
- Ne félj, nem lesz semmi baj - nyugtatta az idős ember.
Sakura nagy nehezen elszánta magát, és követte az ismeretlen férfit. A vízesés mögé mentek, ahonnan az előbb jött ki az idegen. Mikor meglátta, hogy a vízesés mögött van egy barlang, vissza akart fordulni, de Sasuke megfogta a derekát és beljebb kísérte őt.
- Ha megkérhetnélek, a feleségem választott neked egy ruhát, amit fel kellene venned. Drágám, már itt vannak a fiatalok - kiabálta az idős ember.
- Ó, te jó ég, elnézést kérek, hogy megvárakoztattam, Sasuke-sama. - Egy rövid, ősz hajú, idős nő lépett oda Sakurához. – Gyere, az a ruha nagyon jól fog neked állni.
Sakura tette, amit az idős nő mondott neki.
- Jó ízlése van, Sasuke-sama, ha szabad megjegyeznem - mondta az idős férfi.
- Mindent megtudtak venni? - kérdezte Sasuke ridegen.
- Igen, Sasuke-sama, a pénz elég volt mindenre.
Utána Sakura kilépett egy fehér kimonóban, aminek a végén ezüst virágszirmos hímzés volt. Rózsaszín haja ki volt engedve, piros rúzs volt a száján, és a szemhéján enyhe, halványrózsaszín szemhéjfesték. Sasuke nem öltözött át, maradt a hétköznapi harcos ruhájában.
- Zetsu, csakhogy megérkeztél - mondta Sasuke szemrehányóan.
- Elnézést, Sasuke-sama, a lassúságomért.
- Mindegy, kezdjünk neki - mondta Sasuke.
- De minek? – kérdezte Sakura, mert arról fogalma sem volt, mért mentek oda.
Az idős nő megfogta a kezét.
- Te asszony leszel, Sakura-chan.
- Mi? Ezt hogy érti? -
- Többé már nem vagy Haruno Sakura. Uchiha leszel. Most már te is a klánhoz tartozol.
- De… Mégis hogyan? - kérdezte Sakura.
- Úgy, hogy Sasuke-sama elvesz téged.
Sakura Sasukéra nézett.
- Akkor most, hogy már mindenki tud mindent, akár el is kezdhetjük.
Az idős férfi adta őket össze. Zetsunak csak azért kellett elmennie, hogy valaki tanusíthassa majd, hogy Sasuke tényleg elvette Sakurát. A szertartás végén Sasuke megcsókolta a lányt, akinek az ujján pedig ott volt még egy bizonyíték, a gyűrű.
- Sok boldogságot, Sasuke-sama és Sakura mondta az idős nő.
- Köszönjük - mondták egyszerre az ifiú házasok.
- Akkor mi megyünk, Sasuke-sama.
- Ég önökkel - mondta Sakura boldogan.
- Zetsu, most már te is visszamehetsz a rejtekhelyre - mondta Sasuke.
- Igenis, Sasuke-sama.
- Sasuke-kun, mi is most megyünk vissza? - kérdezte Sakura.
- Nem - mondta Sasuke, miközben közelebb lépett Sakurához és kipirosodó kezét.
Ezután magához rántotta, és megcsókolta, mire Sakura tenyerét Sasuke mellkasára fektette.
Narutóéknál:
Naruto és a többiek megérkeztek a Homokfaluba.
- Üdv itthon, Kazekage-sama – üdvözölte őket egy sebes arcú férfi.
- Jó végre itthon lenni - mondta Kankurou nevetve.
- Gaara, csakhogy visszaértél! - lépdesett oda egy lány. Két gyermeke körülötte totyogott.
A fiú vöröshajú volt és barna szemű, kábé két évvel volt idősebb a kislánynál. Ő barna hajú volt, de ahogy fény rásütött a tincseire, vörösnek látszott. Szeme kék volt, mint az ég. Neki még szüksége volt az anyja segítségére járás terén.
- Matsuri, bocsáss meg, hogy egyedül hagytalak - ment oda Matsurihoz, akinek rövid barna hajára rásütött a fény, és barna szemeiben csillogást lehetett látni.
- A lényeg, újra itt vagy a családoddal - ölelte át Garát.
- Apa! - hallatszott egy aranyos, vékony hang.
- Látom, te is itt vagy, Rira. – És kezébe vette a kislányt.
- Én is itt vagyok, apa - mondta duzzogva a fiú.
- Haha, látom, Garku.
- Jé, Kankurou bácsi és Temari néni is itt van - nézett ki Garku apja mögül.
- „Kankurou bácsi és Temari néni”… Nem hittem volna, hogy valaha hallom ezt - kezdett el röhögni Naruto.
- Fogd be, Naruto! - kiabált rá Kankuro és Temari.
- Drágám, ő ki? - kérdezte Matsuri.
- Ő Uzumaki Naruto. Már találkoztatok - felelte Gaara, Naruto felé fordulva.
- Igen, emlékszem rád, Naruto-sama. A férjem sokat tesz azért, hogy olyan legyen, mint te. Gaara azt mondta, hogy te leszel a Hatodik Hokage, így pedig a falvaink közti szövetség még erősebb lesz.
- Ebben bízom én is. Gaara, nagyon boldog lehetsz, hogy már van családod. Remélem nem fogtok a kiskori apátokra hasonlítani. Amikor először találkoztunk, nem volt ilyen, amilyennek ismertétek - mondta Naruto, aki elkérte a kis Rirát, hogy a karjába tehesse.
- Naruto, legyél egy kicsit tisztelettudóbb - mondta Kankurou.
- Kankuro, Naruto mindenkivel így beszél, nem számít, hogy ki az - mondta Temari, a legyezőjét igazgatva.
- A bácsinak vannak gyerekei? - kérdezte Garku.
- Bácsi!? - döbbent meg Naruto.
- Hahaha, most visszakaptad, Naruto - mondta Kankuro.
Naruto megfordult, és Garkura nézett.
- Még nincs gyereke, de majd lesz, nem is olyan sokára - ejtette ki a száján Temari.
- Hogy érted ezt, Temari-san? - kérdezte Naruto értetlenül.
Temari gyorsan a szájára tette a kezét.
- Te tudsz valamit, azonnal mondd el! - kiabálta Naruto.
- Ha már úgy is kimondtam, akkor elmondom. Hinata terhes, Naruto-kun. Azért nem mondta el neked, mert nem talált rá megfelelő időpontot. Most, amikor még Konohában induláshoz készültem, elmondta. De megkért rá, hogy ne mondjam még el, mert az akarja, hogy segíts nekünk.
Naruto ezek hallatán nem tudodt egyetlen hangot se kiejteni.
- Szerintem sokkolta - mondta Kankurou. - Nem mondhattad volna el ezt neki kicsit később, Temari?
- Én se akartam, Kankurou, csak kicsúszott a számon.
Naruto odalépett Gaarához.
- A te gyermeked lesz, Naruto, remélem ezt megértetted. Más szavakkal apa leszel - mondta örömmel Gaara.
- Kankuro Naruto mellé állt, és oldalba vágta.
- Hahó, föld hívja Narutót! - kiabált Kankurou.
Naruto erre már kijött a sodrából.
- Értem én, ezért nem kellet volna így beüvölteni a fülembe, Kankurou, te madár ijesztő!
- Mit mondtál, Naruto!? - kérdezte Kankuro.
Temari a két veszekedő közé állt.
- Fejezzétek be! Hogy mertek a gyerekek előtt így viselkedni!? - kiabált mindkettőre Temari. - Azonnal kérjetek egymástól bocsánatot!
- Igenis, vagyis, ha ennyire akarod, Temari.
Ezután mindketten bocsánatot kértek egymástól.
- Gyertek be, biztos kimerültetek, bár kétlem, mivel van erőtök veszekedni - mondta Matsuri mosolyogva.
- Igaza van Matsurinak, menjünk be a faluba - mondta Gaara, átkarolva felesége derekát.
- Az újdonsült apukának pedig lesz itt dolga, ha a falut megtámadják - mondta Kankurou.
- Bizony, Kankurou, mivel én leszek a Hokage, nem csak az én falumra kell vigyáznom, hanem mindegyikre - jelentette ki Naruto.
- Látom, maga inkább meg se szólal, Shizune - mondta kedvesen Matsuri.
- Á, igen, már nem fárasztom magam rajtuk.
- Hogy-hogy maga is velük jött?
- Tsunade-sama fél, nehogy megtámadják a falut, és mivel én orvosi nindzsa vagyok...
- Értem, és meddig örülhetünk az Ötödik Hokage asszisztense és a Hatodik Hokage látogatásának, mert úgy fogjuk berendezni a szobájukat.
- Nagyon kedves - mondta Shizune.
- Ez csak természetes, mivel a falvaink jól ki jönnek egymással, és a férjem és Naruto-sama még fiatalok, így remélhetőleg hosszú ideig vezetik majd falvaikat.
- Én is ebben bízom, Matsuri-chan – mondta, miközben bevonultak a faluba.
A vízesésnél:
Sakura reszketve dőlt Sasuke mellkasára.
- Mi az, Sakura?
Hideg volt, hisz csak Sasuke kimonó felsője volt rajtuk.
- Látom, még nem szoktál hozzá a hideghez - mondta Sasuke, aki a lány fejét simogatta. - Akkor ideje indulnunk - jelentette ki rideg hangon.
- Csak azért, mert fázom? - kérdezte Sakura.
- Igen. Nem akarom, hogy megfázz. Öltözz fel gyorsan, Sakura, mert egyre erősebb lesz a szél.
- Jó. - És máris készülődésbe kezdett.
Konohában:
- Sai és Kiba egy komor, lehangolt fogdába mentek. Alig voltak bent foglyok, de csak egyet kerestek. Egyszer csak megálltak egy rácsos ajtónál. Az ajtóval szembe fordultak, és egy sötétrózsaszín hajú, szemüveges nő nézett vissza rájuk.
- Mi célból jöttek ide konohaiak? Biztosan tőlem akartok valamit.
- Igazad van.
- Te vagy, ugye, Karin? - kérdezte Sai.
- Igen, de térjetek a tárgyra - mondta morcosan Karin.
- Ha jól tudjuk, te Sasuke régi csapatában voltál. Nem tudod, hogy merre lehet? - kérdezte Kiba.
- Mért mondanék nektek bármit is?
- Hogy segíts a nyomára bukkani Sasukénak - mondta Sai érzelemmentesen.
- Nem emlékszel már, mit tett veled? - kérdezte Kiba.
- Azt sohase tudom elfelejteni - mondta Karin.
- Akkor mondd el, hol lehet, mert úgy néz ki, Sakura vele van – nézett Karin szemébe Sai.
- Nos, nem tudom pontosan, rengeteg rejtekhelyük van, de ahol a terveket szokták megbeszélni, az nagyon messze van. Ott sokszor megszoktak fordulni, az biztos.
- Mondd el, hogy pontosan hol is van - mondta Kiba.
- Rendben. - És Karin elmondta nekik, hol lehet megtalálni Sasukét. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
