Sakura mindig remegett. Aztán leszállt az este, de Sakura nem tudta, mert nem látott ki sehol, meg nem is akarta most megtudni. Teljesen meglepte Sasuke viselkedése, tudta, hogy sokat változott de most már még messzebb kerültek egymástól. Egyszer csak arra lett figyelmes hogy nyitódik az ajtó. Össze szedte minden erejét és felült az ágyon. A könnyeit letörölte, de a kisírt szemét nem tudta elrejteni.
- Eddig sírtál? Nem kellene ennyire a szíveden viselni Esmee érzelmeit – mondta rezzenéstelen arccal.
- Nem miatta, hanem miattad sírok, azért, hogy mennyire megváltoztál - kiabálta Sakura.
- Ne merd még egyszer felemelni a hangodat! Most amúgy is, amikor elintéztem a te dolgaidat, sikerült felidegesíteniük.
- Már semmi se maradt belőled! Elpusztítottad a falut, és sohase lettél volna képes egy lányt bántani - mondta szemrehányóan Sakura.
Sasukénak már elege lett ebből és magához rántotta a lányt.
Eközben:
- Uchiha Madara - lépett ki Kabuto a rejtekhelyről.
Az estét csak a Hold világítása törte meg. A pusztát beragyogta a hold. Mert itt nincsen egy árva fűszál se.
- Mi az, Kabuto? - fordult meg Madara.
- Csak kérdezni szerettem volna valamit.
- Mi lenne az?
- Mért hoztad ide az a lányt? - tért a tárgyra Kabuto.
- Csak egy kis nosztalgiának szántam Sasukének.
- Csak ezért? - lepődött meg Kabuto.
- Igen - válaszolta Madara.
- Sasuke milyen büntetést szánt Esmeenek?
- Még nem tudom eddig csak be van zárba egy fogdába. De Sasukét most nagyon felidegesítette. Nem lennék a helyébe! De most utána nézek, nem küldött-e már Konoha kutató csapatokat - mondta Madara.
És csak hűlt helyét lehetett találni.
- Sasuke, eressz el! - próbált szabadulni Sakura Sasuke karjai közül.
- Nyugodj meg - mondta hidegen Sasuke és megcsókolta Sakurát.
- Elég ne játssz velem! - fordította el a fejét Sakura.
De Sasuke meg se hallotta. Felkapta Sakurát és az ágyra fektette.
- Hiába akarod elhitetni velem, hogy már nem érzel irántam semmit. Látszik rajtad, hogy még jobban szeretsz Sakura. - És újból megcsókolta Sakurát.
A kutató csapatnál:
- Kiba, biztos, hogy Sakura szaga ebben az irányba van? - kérdezte Kakashi a fák ágain ugrálva.
Miközben ugráltak néhány fa levél lehullott a fűre.
- Igen - mondta Kiba Akamaru hátáról.
- De,már nagyon messze vagyunk a falutól - mondta egy fekete szemüveges, kapucnis fiú.
- Shinonak igaza van. Sakura nem jönne el ilyen messzire.
- Shikamaru te most mit tennél? - kérdezte Shino és a fekete felkötött hajú fiúra nézett, aki megállt egy faágon.
A többiek is megálltak.
- Nos, szerintem folytassuk holnap a keresését.
- Mi!? Shikamaru, te megőrültél!? - orditotta Kiba.
- Shikamarunak igaza van - szólt közbe Kakashi. - De ne aggódj, estére is van, aki keresi Sakura nyomát.
És Kakashi rögtön kézpecséteket formált.
- IDÉZŐ JUTSU! - És megjelent egy kis barna konoha fejpántal egy kutya.
- Mért hívtál, Kakashi?
- Pakkun, lenne egy feladatom számodra.
- És mi lenne az?
- Sakura eltűnt. Kérlek, keresd este a szagát.
- Értettem.
- De vigyázz, mert Sakura szaga többfelé is terjed. Megakarják akadályozni, hogy megtaláljuk - mondta Kakashi Pakkunnak.
- Bízd csak rám, Kakashi! - És Pakkun el is tűnt a fák között.
- Kakashi-sensei!
- Mi az, Kiba?
- Hirtelen egy másik szagot is érzek az miénken kívül.
- Rég találkoztunk - mondta egy bajjóslatú hang.
- Te vagy az, Madara?! - ordította Kakashi és máris felhúzta a fejpántját, mire rögtön megjelent a sharingan.
Kiba, Shino, Shikamaru is felkészültek a harcra.
- Maradjatok!
- De Kakashi-sensei! - mondták egyszerre meglepődve.
- Nektek még most kezdődig az élet. Már a ti generációtokon lesz nem sokára a sor, hogy megvédjétek a falut. De még nincs itt az az idő. Meneküljetek, én felveszem vele a harcot - mondta Kakashi és máris kék villám keletkezett az egyik kezén. - Chidori!
Kakashi rögtön neki támadt Madarának, de nem érte el a támadás, mert átment rajta.
- Hahaha, csalódott vagyok, Kakashi - mondta Uchiha Madara.
- Mi legyen, Shikamaru? - kérdezte Kiba aggódva.
- Nem hagyhatjuk Kakashi-senseit egyedül Uchiha Madarával. Segítünk neki, mert már nem vagyunk gyerekek! Mi is felnőttünk és shinobik vagyunk!
- Igazad van! - kiabálta Kiba.
Akamaru morogni kezdett.
- Shino, a bogaraid segítségével kapd el!
- Jó, bízzátok csak rám.
- Kakashi, már egyszerre háromszor vetetted be a chidorit, nagyon kimerülhetél. De most itt a vég számodra, Kakashi. Mi!? Bogarak!?
- Szép volt, Shino!
Kiba oda ugrott Akamaruval Kakashi-sensei mellé.
- Kakashi-sensei, üljön fel Akamarura gyorsan.
- Az mondtam, hogy meneküljetek!
- Nem hagyjuk bajban a társainkat, Kakashi-sensei! Mi is jouninok vagyunk.
- Shikamaru, most! - mondta Shino.
„Ez az. Elkaptam”, mondta magába Shikamaru.
- Minek néztek engem? Ti még kölykök vagytok.
- Hahaha, azt hitted, kifogsz rajtam a gyenge árnyékoddal?
- Mi? Hogyhogy nem sikerült, pedig fogom az árnyékodat!
- Shikamaru, menekülj! - orditotta Kiba és egy hatalmas robbanás hallatszott, Shikamaru pedig nekicsapódott egy messzi fának.
- Ennyivel nem úszod meg. Nagyon gyengék vagytok! - És dobta volna a következő robbanó kunait, de hirtelen nagy szél keletkezett, s Madara jobbnak látta hátrébb kerülni a tőle.
- Ki ez? - kérdezte Kiba.
Akamaru boldogan ugatott.
- Hogy mondod, Akamaru? Tényleg ő az? Szerencsénk van! - És megjelent egy közép hosszú szőke, felkötött hajú lány fekete egybe-ruhájával és hatalmas legyezőjével.
Zöld szemeiből a dühöt lehetett látni.
- Te-ma-ri?
- Jöttem segíteni nektek, Shikamaru. Bízd csak rám!
- Olyan gáz, megint egy csaj ment meg!
- Látom, semmit se változtál - mondta Temari.
- Jól van, már meguntalak titeket! Most az egyszer még hagylak titeket elmenekülni.
- Várj, hol van Sakura? - kérdezte Kakashi.
- Nálunk van. Ha ügyesek vagytok, megtalálhatjátok. De imádkozzatok, hogy Sasukével ne találkozzatok, mert még nálam is erősebb lett. Hehehe - és el is tűnt.
- Kiba, nem érzed a szagát? - kérdezte Shino.
- Nem. Eltűnt sehol, se érzem.
- Shikamaru! - rohantak oda a többiek.
Temari átkarolva fogta.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Kakashi.
- Éreztem magam jobban is.
- Temari, vidd Shikamarut Konohába.
- Igenis. - És egy hatalmas szél után nem lehetett látni őket.
- És mi most mit csinálunk Kakashi-sensei?
- Tovább keressük Sakurát. De most pihenjünk.
- Igenis.
Sasuke rejtek helyén:
Hajnal tájba lehetett, amikor Sakura hallott valami mocorgást. Sasuke épp felkelt. Sakura, mikor látta, hogy Sasuke öltözik, felült, de maga köré fonta a lepedőt. Sasuke felsőtestét látta meg, de rögtön a fehér kimonó felsője volt rajta. Sakura tekintete az Uchiha jelre fordult. Az Uchihak tele vannak bosszúvággyal.
- Hová mész? - kérdezte Sakura.
- Felébredtél? Feküdj vissza, még nagyon korán van.
- Te mért kelsz ilyen korán?
- Meg kell terveznem, hogy hogyan foglaljuk el a falukat. Ma kimehetsz egy kicsit. De csak akkor, amikor én küldök hozzád valakit.
Sasuke a karjáért nyúlt, és utána kiment. Becsapódott az ajtó.
A megbeszélő teremben:
A terem tele volt szökött shinobival, akik csendben vártak Sasuke-sama.
- Zetsu már megérkezett? - kérdezte Sasuke.
- Igen, Sasuke-sama.
- Máris mondom, hogy mit tudtam meg.
- Hallgatom, Zetsu.
- Kiderítettem, hogy mikor ülnek össze a kagék. Két hét múlva, Konohában fognak találkozni. Sőt, a Kazekage már meg is érkezett két testvérével. Kankuro egy bábmester, Temari pedig, aki távolsági harcos és a szelet használja.
- Remélem megjegyeztétek! - mondta ridegen Sasuke. - Én már harcoltam velük és jól ismerem őket, de ti, szökött shinobik, most hallotok róluk először.
- Igenis, Sasuke-sama.
- Zetsu, lesz még egy feladatod.
- Mi lenne az, Sasuke-sama?
- Menjetek be szobámba és vigyétek ki levegőzni Sakurát.
- Ilyen korán fent van?
- Igen. Észrevett, amikor felkeltem.
- Akkor azonnal megyek, Sasuke-sama.
Sasuke szobájába:
Olyan hideg van ebben a szobában. Még úgy is, hogy már fel is öltöztem. Bár ez is vékony. Fekete rövid nadrág, rózsaszín kimonó felső és egy hosszú szárú csizma.
- Te vagy az, Sakura?
- Hisz téged már láttalak a háborúban három évvel ezelőtt. Te a Rejtett Fű falu szökött shinobija vagy.
- Igen, az én nevem Zetsu. Sasuke-sama azt parancsolta, vigyelek ki.
Mikor kiértem, a szememet bántotta a nap. Sokáig voltam bent a sötét szobában. Amikor hozzá szokott a szemem a naphoz, ledöbbentett, amit láttam. Semmi sem volt kint. Se fák, se fű, csak a por meg a messzi táj. Sólymok repültek az égen, az ő hangjukat lehetett csak hallani az egész területen. Utána rengeteg szökött shinobit láttam meg. Lenézően, kegyetlenül néztek vissza rám. Zetsu mellettem volt, mert Sasuke azt a parancsot adta neki, hogy legyen mellettem.
- Nocsak-nocsak, ő lenne az új szerető? - mondta egy fekete fufrus lány, akinek barna szemébe lógott a haja. - Esmeenek igaza volt. Tényleg nem közülünk való.
- Mért nem fogadnak el?
- Mert te nem vagy szökött ninja és Sasuke-sama szeretője lettél. És a régi szeretői nem kedvelnek. De nem mernek hozzád szólni, mert tudják, hogy járt Esmee - mondta Zetsu. - Így mindenkinek mondják, úgy, hogy te is halljad.
Közbe Sasuke figyelte Sakurát.
- Hogy fogatták? - lépett mellé Kabuto.
Sasuke nem is válaszolt, csak figyelte továbbra is Sakurát, miközben kezével fogta a lépcsőkorlátot.
- És mért koszos a ruhájuk?
- Vagy most csatlakoztak, vagy gyengék.
- Ez szörnyű! Hogy bánhattok így velük? Ők is csak emberek!
- Fejezd már be, csak még rosszabb lesz neked! Ez nekik megalázó - kiabált rá Zetsu.
- Ha, nem értem, hogy Sasuke-sama mit lát ebben a lányban - mondta a fufrus lány.
- Szerintem féltékeny vagy rá, édes.
- Te inkább fog be a szád.
- Ja, értem, mikor Sasuke-sama megunt, akkor jöhettem én, mi? - mondta egy erősen szürke hajú, szakállas férfi, aki már a harmincas éveiben volt.
- Örülj neki, így a te feleséged lettem.
Utána ellökte valaki Sakurát a háta mögül, s megint rá akart támadni. De Sakura ökölbe szorította a kezét és a földre csapott, ahol pedig szétnyílt a föld.
- És ez nem teljes erőm volt - mondta most már komolyan Sakura.
- De neked az rengeteg chakrádat veszi el - mondta a fufrus lány.
És utána már többen támadtak egyszerre. Sakura körbenézett és nem látta már Zetsut. Sakura már nem érezte magát biztonságban, ráadásul ezerszer többen voltak nála. Nem is volt ideje védekezni, mert olyan gyorsan támadtak rá. Így behunyta a szemét… de amikor nem hallott semmit, kinyitotta. Sasuke volt előtte. Sakura nagy megkönnyebbültséget érzett. Sasuke gyilkos pillantás vettet a shinobikra, ők pedig lerogytak és könyörögtek az életükért.
- Sasuke-sama, bocsáson meg!
- Zetsu - szólt Sasuke.
- Igen? - bújt elő a föld alól.
- Mire kértelek meg?
- Hát, arra hogy...
- Akkor nem felejtetted el. Ez a te hibád volt. De több ilyen elő ne forduljon.
- Nem lesz, megígérem, Sasuke-sama.
- Most tűnj el. Egy darabig nem akarlak látni.
- Igenis. - És a föld alá ment.
- Ti meg nem jöhetek ki egy hétig. Esmee legalább nem fog unatkozni. Ja, és akik támadtak, azok vele együtt fogják elszenvedni a büntetésüket. Most ti is tűnjetek el a szemem elől.
- Igen, parancsára, Sasuke-sama.
- Köszönöm, Sasuke-kun - hálalkodott Sakura.
- Te pedig vigyázz jobban, mit beszélsz! - kiabálta Sasuke.
Sakura hosszú, rózsaszín hajába belekapott az enyhe szellő.
- Ide hívom Kabutot, hogy legyen veled.
- Ne, kérlek, ne hívd ide! - És átölelte Sasukét. - Csak veled érzem biztonságban magamat! Könyörgök, ma ne hagyj magamra!
Mély csend volt az egész területen. Sakura Sasuke válaszára várt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
