Mikor Sasuke kilépett rögtön Kabuto volt mögötte. Sasuke nem törődött vele, hanem bezárta a szobája ajtaját.
     - El kell mennem.
     Fordult meg Sasuke, Kabuto felé.
     - Értettem -  válaszolta a szürke hajú fickó, aki inkább hasonlított egy kígyóra.
     - Ja, el is felejtetett mondani, hogy nehogy bemerészeljenek menni a szobámba... különben megfizetnek - sziszegi Sasuke.
     - Sasuke-sama, senki se mer bemenni a szobádba, még a volt barátnőid, ahogy a mostani sem - feleli Kabuto.
     Sasuke lehunyta a szemeit és lassan elkezdett menni.
     - Hm, akkor majd jövök - mondta majd ismét elindult.
     - Értettem, és senki sem fog a szobája közelébe menni, Sasuke-sama.
     Sasuke nem mondott semmit elindult majd végleg eltűnt a sötét, nyirkos folyósón. Sasuke mikor már kiment volna, meglátta, hogy Uchiha Madara a háta mögött áll.
     - Sasuke, hová mész? Nem kéne a vendéggel foglalkoznod? Vagy talán nem is örülsz neki, mert már van egy barátnőd, de ő se marad sokáig. A leghosszabb idő, amikor nem cserélted le a pillanatnyi párodat egy hónap volt - feleli Madara.
     - Ez igaz, de nem jó valamihez nagyon sok ideig kötődni, sem egy lányhoz vagy a szövetségeseimhez. Mint tudod, a szökött ninjákat is váltogatjuk, hogy csak erősek legyenek a csapatomba. Ezt te is tudod, csak még egy kérdésem van hozzád. Miért őt hoztad el? - kérdezte érzelemmentes hangon.
     - Gondoltam egy kis nosztalgia egy régi ismerőssel az jó lenne neked, vagy talán Karinnak jobban örültél volna? - kérdi Madara.
     - Karin már a terhemre volt, ezért már nem lehet a hasznomra, de Sakurát keresni fogják a Konohaiak. Te tudod, mit csinálsz. De már eleget beszéltem Madara.
     - De van még egy ok, amiért Sakurát hoztam el neked.
     - Mi lenne az az ok, Madara?

- Hogy gyereked legyen, és hogy az Uchiha klánt feltámaszd. Az itteni szeretőid pedig nem lettek terhesek tőled ezért gondoltam hogy talán Sakura segítségünkre lehetne.

     Sasuke visszanézett Madarára, de már nem nyugodtan, hanem idegesen. „Madara szóval ez a terved...” - Mikor Madara válaszolni akart, már hűlt helyét találta Sasukénak.

     „Sasuke akár mennyire is nem akarod, akkor is utódot kell nemzened. Elküldök érted egy shinobit, hogy hozzanak vissza” - gondolta magába Madara.

Konohában:

     - Ino, hát te meg mit csinálsz itt, ilyen hidegbe? - kérdezte Sai, egy csokor vörös rózsával a kezében.
     - Sai? - lepődik meg a szőke.
     Ino rögtön megfordult. Egy fekete hajú sötét szemű tekintetbe ütközött.
     - Sakurát várom, mert megbeszéltük, hogy itt találkozunk, de nem jött el, én meg itt vártam rá a szakadó esőben. De legalább mostanra elállt az eső - mondta zavarában Ino.
     Sai nem mondott semmit.
     - Hogy legyen valami jó a mai napban… - S odanyújtotta a csokor vörös rózsát.
     - Á, köszönöm. Nagyon rendes tőled, de én még nem vettem neked semmit. Bevallom, ezért akartam találkozni Sakurával, hogy segítsen neked ajándékot választani. Úgyhogy most várnod kell még az ajándékodra - feleli szomorúan Ino.
     - Nem baj, csak van még egy meglepetésem.
     - Mi? - De nem tudta folytatni Sai, mert egy barna hajú lány odafutott hozzájuk. - Tenten, mi a baj? - kérdezték meg, mert látták rajta, hogy nagyon izgatott volt.

     A szél megmozgatta Konoha nagy főkapuját.
     - Jobb lesz, ha arrébb állunk, még a végén kidől - mondta Sai.
     - Igazad van. Már nehéz a faluba olyan helyet találni, ahol biztonságban lehetünk - gondolkodott el Ino.
     - Ino, Sai, nem láttátok Nejit? - kérdezte Tenten, kicsit lenyugodva.
     - Nem miért?- kérdezték egyszerre.
     - Sai már tudja, hogy jövő hónapba lesz az esküvőnk... - de nem tudta tovább folytatni Tenten, mert Ino nem hagyta.
     - MI? TI ÖSSZEHÁZASODTOK NEJIVEL!? Na és, miért nem mondtad el nekem Sai? - kérdezi fölháborodva a Yamanaka.
     - Mert megígértem nekik, hogy senkinek sem mondom el - válaszol lazán.
     - Jó, ezt megértem, de miért keresed annyira Nejit? - kérdi szőke barátnője értetlenül.

     - Nem mondhatom el.

     - Tenten, megijesztesz. Valami baj van?
     - Inonak igaza van. Tenten csak nem csaltad meg Nejit?

     - Sai! Hogy mondhatsz ilyet Tentenek?! - nézett rá mérgesen Ino Saira.

     Hirtelen Tenten rosszul lett és keresett egy fát. Sai és Ino csak azt látta, hogy Tenten a fának támaszkodott.

- Tenten nem nézel ki jól beviszelek a kórházba - fogta meg Tenten vállát Sai.

- Nem kell, onnan jövök, igazán nem kell aggódnotok.

- Tenten, most azonnal beviszünk a kórházba, és nem ellenkezel. Neji pedig úgyis megtudja, hogy rosszul lettél.

- Nem értitek? Nekem kell megmondanom, hogy mért vannak ezek a rosszullétek!

- Ok nélkül az emberek nem hánynak, Tenten - támasztotta meg Sai.

- Muszáj Nejinek megtudnia! - kelt ki magából Tenten, aki már zokogott.

- Ilyen nagy a baj? - kérdezte meg Ino, egy zsebkendőt adva Tentennek.

- Nem, éppen hogy jó.

- De, még is mi az? - kérdezte értetlenül Ino.
Tenten Ino faggatására véletlenül elszólta magát.

- Azért mert gyereket várok tőle.

     Néma csend lett. Sai teljesen ledöbbent. Ino időben észbe kapott és örömet sugárzóan folytatta.
     - Tenten, ez nagyszerű hír!

- Én is gratulálok! - mondta Sai, amikor már elfogatta a hírt.
- Nejinek akartam először elmondani a hírt, de Ino kiszedte belőlem a titkomat - mondta szomorúan Tenten.

- De jó, hogy veletek futottam össze, mert úgy is át akartam adni a meghívókat az esküvőnkre.

- Ez nem rossz hír, Tenten. Azt hittem, hogy súlyosan megsérültél vagy ehhez hasonló - mondta Ino vigasztalón Tentennek. - És mindenképp elmegyünk az esküvőtökre - mondta vidáman Ino.

     - Nagyon köszönjük a meghívást - mondta Sai.
     - Még valami. Sakurát nem láttátok?
     - Ma még nem, bár Inoval ma akartak találkozni, de nem volt ott. Pontosan itt kellett volna találkozniuk - feleli komoran Sai.
     - Ez nem Sakurára vall - mondta Tenten elgondolkodva. - Sajnálom szegényt - mondta elkeseredve Tenten.
     - Mostanában mindig szomorúnak látom. Ez nem meglepő, hisz élete szerelme pusztította el a falut.
     - Sai! - ordított rá Ino, és kék szemeivel Sai szemébe nézett.
     - Hm, most mi a baj? Egy könyvbe olvastam, hogy a legjobb, ha kimondjuk, amit gondolunk.
     - Á, Sai, de nem minden helyzetben jó. Nem jó neked, Tenten, hogy ilyen időben rohangálsz, ráadásul főleg neked! Nem biztonságos - mondta Ino, s hosszú szőke haját megigazította.
     - Igazad van, de mindenképpen elakartam mondani Nejinek. Meg Sakurát is megakartam keresni.
     - Visszatérve a témára, kíváncsi vagyok, hogy Sakura hol van! Ma küldetése sem volt, mert akkor együtt mentünk volna - mondta Sai.
     - Ez igaz. Nem kéne jelentenünk az ötödiknek?
     - De igazad van, Ino, menjünk.
     - Jó. - S el is indultak a Hokage irodája felé.
     Ino nagyon segíteni akart Tentennek, nehogy baja essen a babának. De Tenten nem engedte.
     - Ino, tényleg köszi, de nem lesz semmi baj.
     - Ino, hagyjad, ő jobban tudja, mi a jó a babának és neki – fogta meg Sai Ino egyik kezét.

     Ino megszagolta a vörös rózsákat.
      - Igazad van Sai. De én is szeretnék majd egy kisbabát.
     - MI? Remélem majd pár éven belül lesz. Meg nem is tudnék nagyon vigyázni rád, hisz bármikor elkezdődhet egy másik háború. Meg rengetek sérült van, az orvosoknak a sebesültekkel kell foglakozniuk - oktatja ki kedvesét.
     - Sai?
     - De inkább menjünk - mondta Tenten, mert nem akarta, hogy jobban kioktassa Sai Inot.

     A szél letört egy nagy faágat és majdnem Tentenre esett, de Sainak hála semmi baja, mert egy rajzolt madár arrébb repítette Tentent.
     - Szép volt Sai! - kiáltotta Ino.
     S odarohant Tentenhez.
     - Jól vagy Tenten? - kérdezi aggodalmasan barátnőjét a szőke.
     - Persze, hála Sainak. Nagyon köszönöm, Sai - mondta hálálkodva Tenten, aki a hideg járdán ült.
     - Szívesen, de most már menjünk a Hokagéhez.
     - Igen. - mondta egyszerre a két lány.

Sasuke búvóhelyén:

     „Sasuke már régen elment” - gondolta magába Sakura, miközben bebújt Sasuke ágyába és alaposan betakarózott. - „Nagyon hideg van! Akik itt vannak, nem fagynak meg!? De nem gondoltam volna, hogy egyszer abban az ágyban leszek, mint Sasuke! Még szerencse, hogy nincs itt senki, mert biztos, hogy elpirultam. Azt mondta, hogy ne menjek ki, de nem tudok itt mit csinálni!”
     Ezzel kibújt az ágyból.
      „Nem lesz semmi bajom, hiszen Tsunade-samától tanultam mindent” – gondolta, s kilépett.
     Senki sem volt ott. Elindult megkeresni a kivezető utat. Közben Sasukét Madara visszahívta, mert nem lenne jó, ha találkozna a konohai kereső csapattal, akik a lányt keresik.

     Mikor Sasuke visszaért egy szökött shinobi várta.

- Sasuke-sama, az új szeretője eltűnt a szobájából.

     - Nem figyeltek rá!?

     - Sasuke-sama, sajnálom - hajolt meg ijedten a shinobi.

     Sasuke nem foglalkozott a bocsánatkéréssel.

- Megyek, megkeresem. És holnaptól nem te fogsz ügyelni arra, hogy ne hagyja el a szobámat. Értetted!?

     - Igen, megértettem Sasuke-sama. - Sasuke utána eltűnt a folyosón.
     ”Nem hiszem el, minden folyosó egyforma, ráadásul nem is világít semmi.”
     Csak egy ablakot talált, kinézett rajta.
     ”Már besötétedett, akkor már régóta itt vagyok.”
     Majd tovább ment, de nem látott semmit. Egyszer csak beleütközött egy szökött ninjába, akivel volt egy csoport is.
     - Hé, hogy mertél nekem jönni!?
     - Nem szándékosan mentem neked.
     - Nem érdekel, és ahogy látom, te nem vagy szökött ninja - feleli a csoport egyik tagja
      Majd körbeállták Sakurát.
     - Igen, igaz. Nem vagyok szökött ninja. De meg tudom védeni magamat.
     S bele is ütött annak a ninjának a hasába, de a többieket nem tudta már megállítani. Elkezdett futni. Miközben rohant, elesett. Sakura, mikor elesett nem tudta mi lesz vele, így elkezdett sírni. Nem tudott mozogni, mert annyira reszketett. Eközben az üldözői közelítettek hozzá.
     - Hagyjátok - szólt egy rideg, komoly hang.
     Sakura rögtön felismerte a hangot. Először Sasuke sötét nadrágját, utána a fehér kimonó felsőjét, végül pedig a fehér arcát és sötét szemeit. Mellette volt Zetsu is.
     - Sasuke-sama - mondták félelemmel, akik megtámadták Sakurát.
     - Menjetek, és nehogy erre a folyósora merjetek jönni még egyszer! Nektek is meg van az a folyosó, ahol járhattok!
     - Igen is! Bocsásson meg, Sasuke-sama - mondta az egyik ninja, s rögtön el is rohantak.
     - Sasuke-sama, ki ez a lány? - kérdezte Zetsu.
     - Madara hozta ide, a többiről nem kell, hogy tudj - feleli hidegen az Uchiha.
     - Akkor én megyek, mert holnap korán el kell indulnom, hogy megtudjam, milyen döntést hoztak.
     - Jó, menj, Zetsu. Holnap várom a jelentésedet.
     - Igen is.
     Sasuke odalépegetett Sakura mellé. Sakura még mindig remegett. Sasuke lehajolt és segített Sakurának. Sakura, mikor meglátta, erősen belekapaszkodott Sasuke egyik karjába. Felnézett rá, de nem látott semmi érzelmet Sasuke szemeiben.
     - Miért reszketsz ennyire Sakura? - csendült ki a hangján a lenézés. - De, majd megszokod, hogy az itteni shinobik nem a játszópajtásaid, meg nem konohaiak.
     - Még mindig lenézed a falut. De ott erős shinobik is vannak Sasuke.
     - Olyanok, mint te? Elvégre te jounin vagy. De, gondolom csak azért, mert nincs annyi harcra kész shinobi a faluban.
     Majd Sasuke elindult. Sakura még mindig a karjába kapaszkodott. Valahogy, így most nagyobb biztonságban érezte magát. Sasuke nem szólt semmit.
     - Sasuke, te hogy-hogy látod, merre kell menni? - kérdezte Sakura.
     - A Sharingan miatt meg kell tanulni melyik folyosó merre visz - válaszolta szűkszavúan.
     Mikor megérkeztek egy szoba ajtajához, Sasuke kinyitotta az ajtót.
     „Most abban a szobában vagyok ahonnan indultam” - gondolta Sakura.
     Sasuke levette Sakura kezét a karjáról. Sakura lépett egyet és nem bírt talpon maradni. A hideg talajon ült.
     „Ennyire megviselt, hogy itt milyen shinobik vannak?” - kérdezte önmagától.
     - Haha-haha, még mindig az a naiv, félős kislány vagy!
     Sakura ezek szavak hallatára elkezdett sírni. Saskue odament hozzá és felállította.
     - Meg fogod tanulni, hogy hallgass a parancsomra, de a sírás nem old meg semmit Sakura - mondta Sasuke.
     Sakura könnyei Sasuke erős kezére hullottak.
     - Ne aggódj, majd nemsokára nem fogsz sírni, hogy ilyen szökött shinobik vannak itt. Ráadásul látni lehet rajtad, hogy te nem vagy szökött kunoichi.
     - Nem fogom elárulni a falumat! - mondta kicsit összeszedve magát.
     - Ne merj nekem szemre hányást tenni.
     - Miért? Már mindent elvettél tőlem, a falut… a boldogságot... Nem, még nem, még meg van a falu, de még meddig?
     - Meg a barátaid? Meg még te is élsz.
     - Igen, de ha megint megtámadod a falut, akkor megvédjük!
     - Úgy ahogy az előző háborúban? De még van valamid, ami még megvan a barátaid és a falun kívül. A naivságod! Elárulom, hogy Madara azért hozott ide, hogy terhes legyél tőlem.
     S abban a pillanatban megcsókolta Sakurát.
     „Ez az első csókom. Nem hittem volna, hogy Sasuke valaha is megcsókol. A csókja nem óvatos, de még is lágy, mintha vigyázna rám. Bárcsak megállna az idő! Ostoba vagyok. Hiszen Sasuke az előbb mondta, hogy csak arra kellek, hogy terhes legyek tőle és az a legrosszabb, hogy nem bánom, ha addig magam mellet tarthatom. Most már nem is fázok. Hála Sasukénak. De vajon észrevették, hogy eltűntem Konohából? Úgy is megtudom. De majd holnap” - gondolja Sakura.