Hirtelen �bredtem fel az �jszaka k�zep�n, pedig most nem volt r�m�lmom.
     Csak �ltem az �gyon �s a s�t�t falat f�rk�sztem. Zajt hallottam odalentr�l, el�llt a l�legzetem.
     �vatosan kikeltem az �gyb�l �s lebotork�ltam a l�pcs�n.
     Minden s�t�t volt, csak a nappaliban l�v� �ll��mpa vil�g�tott, �s a kanap�n ott �lt... Sasuke.
     - Mint az �lmomban... - futott �t az agyamon.
     A sr�c lehajtott fejjel �lt, s�t�t tincsei eltakart�k az arc�t.
     - M�rt nem alszol? - sz�lalt meg hirtelen.
     �sszerezzentem.
     - �s te? - k�rdeztem, mik�zben le�ltem mell�.
     Nem v�laszolt. L�ttam rajta, hogy valami nem stimmel, valami nyomasztja.
     - Mi a baj? Nekem elmondhatod- mormoltam halkan.
     Keser�en felnevetett.
     - Pont ez az. Hogy nem mondhatom. Bajba sodorn�lak vele - b�rsonyos hangja szenved� volt.
     - Nem �rdekel. K�rlek... - leheltem k�ny�rg�en �s t�tov�n megfogtam a kez�t.
     Szembefordult velem, �sszekulcsolta az ujjainkat. Megborzongtam h�v�s �rint�s�t�l. S�padt arca megk�nzott volt, s�t�t tekintet�ben tan�cstalans�g �gett.
     - Nem b�rom tov�bb, musz�j elmondanom - s�hajtotta, fekete szem�t az eny�mbe f�rta. - Ha megtudtad, nem ellenkezek, elk�ldhetsz �s meg�rtem, ha t�bb� l�tni sem akarsz.
     - Nem hiszem, hogy �gy reag�ln�k.
     - Sakura, m�g sosem tal�lkoztam hozz�d foghat� l�nnyal... de �n... nem vagyok ember.
     - Ezt valahogy sejtettem az elm�lt napok ut�n - mosolyodtam el halv�nyan.
     - Sakura, �n v�mp�r vagyok - suttogta az Uchiha.
     Ledermedtem. V�mp�r... v�mp�r... v�mp�r... - visszahangzott a fejemben. Lassan kezdett �ssze�llni a k�p.
     - Akkor innen a szupersebess�g... az er�... a kiv�teles hall�s... - mormoltam.
     - A t�k�letes szagl�st kihagytad, de am�gy igen, ezek mind v�mp�radotts�gok.
     - �s mik m�g? - k�rdeztem halkan �s len�ztem �sszekulcsolt ujjainkra.
     - A mem�ri�m olyan, mint egy sz�m�t�g�p�. A v�mp�rokn�l nincs olyan, hogy "elfelejtettem". A b�r�nk is p�r fokkal h�v�sebb, mint az emberek�. Nincsenek emberi sz�ks�gleteink, m�g aludnunk sem kell.
     - Nem... kell... aludnotok? - hitetlenkedtem.
     - Nem - mosolyodott el csib�szesen.
     - �s mivel... t�pl�lkoztok? - nem akartam �gy k�rdezni, hogy "V�rt isztok?"
     - �n �s a csal�dom �llatv�rrel. Ez az �ra, hogy az emberek k�z�tt �lhess�nk. Viszont az emberi �tel sz�munkra olyan, mint a kutyakaja - fintorgott.
     Elgondolkodtam. Furcsa, hogy ezek ut�n is ugyan�gy �rzek ir�nta, mint amikor azt gondoltam r�la, hogy ember.
     Lassan elengedtem a kez�t �s hozz�b�jtam.
     Izmos mellkas�ra hajtottam a fejem.
     - Nem f�lsz? Nem undorodsz? - lep�d�tt meg.
     - Nem - suttogtam. - Tudom, hogy nem b�ntan�l.
     - Honnan vagy ennyire biztos benne? - incselkedett, mik�zben l�gyan �t�lelt.
     - Nagy k�s�rt�st jelent a v�rem? - k�rdeztem vissza.
     - Igen - vallotta be komoly hangon. - De er�s tudok lenni �s ellen�llok. Sosem lenn�k k�pes f�jdalmat okozni neked.
     - Mi�rt? - suttogtam halkan �s feln�ztem r�.
     - Mert szeretlek - mormolta halkan, majd lehajolt �s h�v�s ajk�t gyeng�den az ajkamra szor�totta. Ledermedtem. Azt�n egy pillanattal k�s�bb megsz�nt l�tezni a vil�g. Nem �rdekelt, hogy Sasuke v�mp�r �s �n ember vagyok, hogy legal�bb �jf�l volt, hogy a kanap�n �lt�nk, semmi m�s nem �rdekelt, csak �.
     F�l�nken a nyak�ra cs�sztattam a kezem, visszacs�koltam, ajkaimat r�snyire nyitottam, utat engedve nyelv�nek. �reztem, ahogy elmosolyodik., karja a derekamat �lelte finoman.
     V�g�l a cs�kot �n szak�tottam meg, oxig�nhi�ny miatt elh�z�dtam.
     - �n is szeretlek - zih�ltam.
     Csib�szes, f�loldalas mosolyt villantott r�m.

*

/ visszaj�tsz�s Sasuke szemsz�g�b�l/

     Az �ra lassan, �temesen kattanva �rte el az �jf�lt.
     A kanap�n �ltem, lehajtott fejjel. Gondolkodtam.
     Meghallottam Sakura halk, puha l�pteit.
     - M�rt nem alszol? - k�rdeztem, mikor meg�llt a nappali ajtaj�ban.
     �sszerezzent, nyilv�n v�ratlanul �rte a hangomb�l kicsend�l� keser�s�g.
     - �s te? - k�rdezett vissza, ahogy le�lt a kanap�ra.
     - Mert v�mp�r vagyok �s nem tudok aludni - gondoltam, de nem mondtam ki hangosan.
     - Mi a baj? Nekem elmondhatod... - mormolta az Angyal halkan.
     A fen�be, m�rt kell megnehez�tenie a helyzetem?!
     Keser�en felnevettem.
     - Pont ez a baj, hogy nem mondhatom el. Bajba sodorn�lak vele.
     - Nem �rdekel... k�rlek... - lehelte k�ny�rg�en �s megfogta a kezem.
     Meleg, puha b�r�nek �rint�se olyan volt, mint egy angyal cs�kja a hideg, nyomaszt� �jszak�ban. D�nt�ttem.
     Szembefordultam vele, finoman �sszekulcsoltam az ujjainkat. �reztem, ahogy megborzong b�r�m h�v�ss�g�t�l.
     - Nem b�rom tov�bb, musz�j elmondanom - s�hajtottam, tekintetem Sakura gy�ny�r�, smaragdz�ld szem�be f�rtam. Hallottam, hogy hangosabban kapkodja a leveg�t. - Ha megtudtad, nem ellenkezek, elk�ldhetsz �s meg�rtem, ha nem akarsz l�tni t�bb�.
     - Nem hiszem, hogy �gy reag�ln�k - v�gta r� azonnal.
     - V�rd ki a v�g�t - gondoltam magamban.
     - Sakura, m�g sosem tal�lkoztam hozz�d foghat� l�nnyal, de �n... - kerestem a szavakat - ...nem vagyok ember.
     - Ezt valahogy sejtettem az elm�lt napok ut�n - mosolyodott el halv�nyan.
     - Sakura, �n v�mp�r vagyok - suttogtam.
     Rengeteg �rzelem villant �t az arc�n. Meglep�d�s, ijedts�g, csod�lkoz�s, meg�rt�s... �s valami furcsa �r�m.
     - Akkor innen a szupersebess�g.... az er�... a kiv�teles hall�s... - mormolta.
     - A t�k�letes szagl�st kihagytad, de am�gy igen, ezek mind v�mp�radotts�gok - igyekeztem k�z�mb�sen besz�lni, de k�zben sz�vdobogva v�rtam a reakci�j�t.
     - �s mik m�g? - suttogta �s len�zett �sszekulcsolt ujjainkra.
     Pici rem�ny villant bennem, hogy tal�n m�gsem fog undorodni t�lem.
     - A mem�ri�m olyan, mint egy sz�m�t�g�p�. A v�mp�rokn�l nincs olyan, hogy "elfelejtettem". A b�r�nk is p�r fokkal h�v�sebb, mint az emberek�. Nincsenek emberi sz�ks�gleteink, m�g aludnunk sem kell.
     - Nem... kell... aludnotok? - l�ttam az arc�ra ki�l� hitetlenked�st.
     - Nem - elmosolyodtam.
     - �s mivel... t�pl�lkoztok?
     - �n �s a csal�dom �llatv�rrel. Ez az �ra, hogy az emberek k�z�tt �lhess�nk. Viszont az emberi �tel olyan sz�munkra, mint a kutyakaja - fintorodtam el.
     L�ttam rajta, hogy elgonfolkodott, most pr�b�lja felfogni a hallottakat.
     Lassan elengedte a kezem �s hozz�mb�jt. �reztem gyors sz�vdobban�sait.
     - Nem f�lsz? Nem undorodsz? - meglep�d�sem majdnem akkora volt, mint a boldogs�g, amivel p�rosult.
     - Nem - suttogta, hangja, ak�r az ez�stcsengetty�. - Tudom, hogy nem b�ntan�l.
     - Honnan vagy ilyen biztos benne? - nevettem felszabadultan �s �tkaroltam.
     - Nagy k�s�rt�st jelent a v�rem? - k�rdezett vissza.
     Negyed m�sodpercig m�rlegeltem. Hazudjak neki?
     - Igen -vallottam be v�g�l. - De er�s tudok lenni �s ellen�llok. Sosem lenn�k k�pes f�jdalmat okozni neked.
     - Mi�rt? - csillog�, smaragdz�ld szem�t r�mf�ggesztette.
     Na, most vagy soha.
     - Mert szeretlek. - mormoltam �s �vatosan �ssze�rintettem az ajkainkat. Eszm�letlen �rz�s volt, puha �s �des. Sakura egy pillanatra megdermedt, azt�n visszacs�kolt. A kezeit f�l�nken a nyakamra sim�totta. Arnyos volt, �des �s f�l�nk �s pont emiatt egyszer�en t�k�letes. A karjaimat lejjebb cs�sztattam a derek�ra, elmosolyodtam.
     A cs�kot v�g�l � szak�totta meg, elh�z�dott.
     - �n is szeretlek - zih�lta.
     Hat�rtalan boldogs�g t�lt�tt el, elmosolyodtam.