/Sakura szemszöge/

     Igaza volt Sasukének, a forró fürdő kellemesen átmelegített, megnyugtatott, már nem reszkettem annyira.
     Magam köré csavartam egy fehér törcsit és gyorsan beslisszoltam a szobámba átöltözni. Egy szürke pamut térdnadrágot vettem fel és egy fekete, spagettipántos felsőt. Ebbe a szerelésbe mentem le a lépcsőn, magam elé bámulva. Már csak 4 lépcsőfok volt hátra, amikor...
     - Jólesett a fürdő? - csendült egy bársonyos hang.
     Összerezzentem. Elvétettem a lépést és egyenesen Sasuke hűvös karjaiban landoltam.
     - Upsz - csúszott ki a számon.
     - Nem akartalak megijeszteni - nevetett a srác, gyönyörű, éjfekete szemében vidámság csillogott.
     - Az én hibám, nem vettelek észre - szabadkoztam és talpra álltam.
     Zavartan néztem rá, azt hiszem el is pirultam.
     Ránéztem az órára, fél 1-et mutatott.
     - Öhm... kérsz valamit ebédre? - törtem meg a csendet.
     - Nem köszönöm, elég sokat reggeliztem.
     - Okés. Én eszek egy tál levest.
     Megmelegítettem a húslevest és leültem az ebédlőasztalhoz. Kábé két perc alatt befaltam, nem törődtem vele, hogy forró.
     - Mindig itt laktatok? - törte meg a csendet az Uchiha.
     - Igen, már a nagyszüleim is itt éltek - válaszoltam, bár nem nagyon tudtam mire vélni ezt a kérdését.
     Felálltam és elmostam a tányért.
     Mikor visszafordultam, láttam, hogy még mindig az ebédlőasztalnál ül, elmélyülten tanulmányozza a fémasztal tükröződését, sápadt arca szelíd és töprengő volt.
     Észrevehette, hogy nézem, mert felkapta a fejét, sötét szemével szinte megbilincselt. Elpirultam és ez a tény féloldalas mosolyt csalt gyönyörű arcára.
     Éreztem, hogy a térdeim elgyengülnek, ezért erőnek erejével elszakítottam a tekintetem róla és kinéztem az ablakon. Megkapaszkodtam a pult szélében.
     - Ne nézz így rám - morogtam, de nem sikerült túl meggyőzőre a mondat.
     - Hogy ne nézzek? - A hangján hallatszott,  hogy pontosan tudja, hogy mire gondolok.
     - Úgy. - Komplett idiótának éreztem magam.
     Nem vettem észre, hogy odalépett hozzám, csak azt, ahogy hűvös ujjaival az állam alá nyúlt és finoman kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
     - Most "úgy" nézek? - Sápadt arca csak pár centire volt az enyémtől, megbabonázott.
     - I-igen... - suttogtam kábán.
     Hártált egy lépést, arcán újra felvillant a csibészes-gúnyos mosoly.
     - Akkor jó, a jövőben tartózkodni fogok ettől a "nézéstől". - A hangján hallatszott, hogy élvezi a dolgot.
     Erre inkább nem feleltem semmit, helyette vettem pár mély levegőt, hogy megnyugodjak.
     Mikor a szívverésem végre visszaállt normál tempóra, újból rápillantottam.
     - És most... mihez van kedved? - kérdeztem.
     - Filmnézés? - hunyorgott.
     - Jól hangzik - helyeseltem.
     - Mi a kedvenc filmed?
     - Nincs konkrét kedvencem. Mit szólnál az Emsi és a henteskés-hez?
     - Horror? - vonta föl a szemöldökét.
     Bólintottam.
     - Ha neked jó, akkor oké.
     Átmentünk a nappaliba, beraktam a dvd-t a lejátszóba.
     Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén -kábé fél méterre Sasukétól - és lenyomtam a play gombot.
     - Azért ha félni fogsz, nyugodtan bújj hozzám - vigyorgott az Uchiha.
     Nem tudtam eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak viccel.
     - Nem lesz ma olyan szerencsés napod - válaszoltam fölényesen.
     Egész jól kezdődött a film, nem utalt semmi horrorosztikusra. Volt egy szőke lány, Emsi, aki eljárt a barátaival, élvezte az életet, weblapot szerkesztett, mígnem egy nap hazafelé menet meglátta a járdán a Végzetét. Pontosabban egy henteskést, csillogó pengével. Emsi első látásra beleszeretett, felvette a földről és hazavitte. Mindenhová magavál vitte, iskolába, buliba, együtt ebédelt vele, egy percre se tette le. Aztán egy verőfényes csütörtöki napon rádöbbent, hogy nem csak babusgatásra jó a kés, hanem használni is lehet. Na innentől vált ijesztővé a film. Emsi először csak a vacsorára kapott halon próbálta ki. Aztán a szomszéd macskáján, a postáson, az idős nénin, a rendőrön, a bolti eladón, és innen már nem volt megállás az áldozatok terén. Ő lett a KésesGyilkos, a rendőrök üldözték, mint veszélyes bűnözőt.
     Emsi a henteskéssel éppen az állatkereskedésbe készült bemenni, amikor észrevettem, hogy remegve bújok Sasukéhoz, ő pedig védelmezőn átkarol.
     - Sakura, talán nem a mai nap után kéne horrorfilmet nézned - jegyezte meg az Uchiha, a hangjában nyoma sem volt a film előtti gúnyolódásnak.
     - Ne-nem számít, kibírom - suttogtam.
     De mikor Emsi a következő jelenetben benyitott a barátnője szobájába, a véres késsel a kezében, ijedten hunytam be a szemem és az arcom Sasuke vállába fúrtam.
     - Na jó, mára ennyi elég volt - sóhajtotta a srác és kikapcsolta a filmet.
     Nem vitatkoztam vele, mert igaza volt.
     Csendben ültünk egymás mellett a kanapén, valahogy egyikünk sem akart megmozdulni.
     Én egyre jobban éreztem, hogy hatalmába kerít a fáradtság. Hiába, mozgalmas napom volt. Éreztem, hogy a szemhéjaim elnehezülnek és nekem már nem volt erőm küzdeni ellenük.

*

/Sasuke szemszöge/

     Miért akart Sakura horrort nézni? Nekem akart bizonyítani?
     Ránéztem és meglepődve vettem észre, hogy elaludt a vállamon. Annyira aranyos volt így, hogy akaratlanul is elnevettem magam.
     - Angyal... - suttogtam halkan és végigsimítottam az arcán.
     Óvatosan, nehogy felébredjen, a karjaimba vettem és fölvittem a szobájába.