Csak egy m�sodperc t�red�ke volt az eg�sz. De ennyi b�ven el�g volt ahhoz, hogy az �lmom �jra darabokra t�rj�n. Egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy �lek. �tbillenve a jobb l�bamra h�tat ford�tottam a v�r�snek �s kifel� vettem az ir�nyt. El�sz�r a lehet� leglassabban haladtam el�re, ugyanis tudtam, hogy ha kicsit is begyors�tok, szembe tal�lhatom magam a padl�val. De ez�ttal az �rz�seim fel�lkerekedtek a j�zan eszemen. Egyre kev�sb� tudtam magamba fojtani azt a m�rhetetlen f�jdalmat, ami k�sz�lt el�t�rni bel�lem. Ahogy n�tt bennem a fesz�lts�g, �gy gyorsultak a l�pteim.

     A bej�ratn�l megtorpantam �s bizonytalanul pihent meg a kezem a koszos kilincsen. M�ly leveg�t vettem, s utolj�ra h�tra pillantottam a l�nyra.

     - Hazudsz – sziszegtem megvet�en, de m�g nem engedtem el a k�nnyeimet.

     Csak egy utols�, hat�rozott pillant�st akarok vetni r�, miel�tt elfutok. Igen, Sakura, ez az… n�zz r�, emeld r� a tekinteted… - b�ztattam magam, mire a smaragdok mag�val ragadt�k a v�r�s pillant�s�t.

     - Sasuke… ak�rmennyire is rossz dolgokat tett egykor… soha nem k�vetne el m�g egyszer ekkora hib�t – motyogtam, s l�ttam, ahogy egy pillanatra megremeg.

     Pont ezt akartam el�rni: hogy meginogjon. Ennyi el�g is volt ahhoz, hogy kicsapjam az ajt�t �s kirohanjak a t�megbe.

     Jelenleg k�t dolog �rdekel: a legkisebb m�rt�kben is elker�lni Sasuket, am�g �ssze nem szedem magam �s kider�teni, hogy igazat mondott-e ez a l�ny. – Annak ellen�re, hogy teljes er�b�l f�rtam magam az emberek k�z�, olyan volt, mintha lass�tott felv�telben mozogna a l�bam. �s ez �gy is volt… minden l�p�ssel egyre csak lassult a mozg�som, s nem egyszer botlottam meg a saj�t l�bamban. Ezt �gy nem b�rom…

     Hirtelen meg�lltam, s a t�rdemre t�maszkodva f�jtam ki magam. Lehunytam a szemem, hogy ennyivel is k�nnyebb legyen visszatartani a k�nnyeim, de �gy is �reztem, ahogy minden egyes cseppje �tissza a b�r�m. Mi�rt van ez?

     - Mi�rt pont velem t�rt�nik ez… �jra?

     Karin enyh�n bizonytalanul meredt a kit�rt ajt�ra. Tekintete ez�ttal komoly volt, s teljesen belemer�lt a gondolataiba. De nem csak az utols� szavaim kavarogtak a fej�ben… ugyanis a t�megb�l egy lil�s szemp�r szegez�d�tt r�. A l�ny nem mozdult, s pislog�s n�lk�l �llta a m�sik tekintet�t. A kez�t a h�ta m�g� rejtette, s hirtelen egy sz�m�ra idegen �rz�s t�kr�z�d�tt a tekintet�r�l.

     „�n… gy�ztem. Nem? V�gre… itt az es�ly, hogy visszaszerezzem Sasuket… �r�ln�m k�ne… de akkor… mi ez a furcsa �rz�s? B�ntudat?” – tette fel a k�rd�st mag�ban, s megad�an pillantott a sarokba, hogy elker�lje az �t vizslat� szem�ly mindent l�t� tekintet�t. - „Vagy ink�bb… �ress�g?”

     Idegesen harapott az ajk�ba, majd hevesen r�zta meg a fej�t �s hangos l�ptekkel indult meg a fi� fel�.

     - Hello… Suigetsu – motyogta halkan �s az eml�tett el�tt megtorpant.

     - Mi volt ez az eg�sz? – k�rdezte az el�bbi el�ad�somra utalva.

     - Ch, nem sokat habozt�l ezzel a k�rd�ssel – jegyezte meg g�nyosan, de a hangja m�gis olyan er�tlennek t�nt.

     - Hagyd m�r! – intette le a szemeit forgatva. – Csak mert ha az, amire gondolok, akkor semmi sz�ks�g arra, hogy tov�bb k�vesselek, mint egy kutya.

     A l�ny �jra megrezzent. „M�r megint… mintha… minden, amit eg�sz id�ig �p�tgettem �sszeomolna. Pedig… most �rtem a cs�csra.” – villant be neki Sasuke k�pe.

     - Itt a lehet�s�g, hogy visszaszerezzem Sasuket… �s ha most nem teszem meg, akkor soha – mondta kicsit hat�rozottabban, mire a sr�c elkomorodott.

     - Sz�val �gy �llunk – mormolta �s enyh�n idegesen zsebre v�gta a kez�t.

     Szinte minden oldalr�l a saj�t szavait hallotta vissza: „Szerintem meg egyszer�en �n vagyok az egyetlen, akihez mehetn�l ezen a helyen, miut�n Sasuke szak�tott veled. Ideje lenne m�r t�ltenned magad rajta. Ideje lenne feln�n�d…” – Az arc�n felt�nt az alig l�that� k�tely.

     M�gis t�vedett volna?

     - Akkor? Mindig is ezt akartad, nem? Mit sajn�ltatod magad m�g? – emelte fel a hangj�t, mire Karin el�sz�r �rtetlen�l, majd d�h�dten fordult hozz�.

     - Nem SAJN�LTATOM magam! Nan�, hogy ezt akartam, s�t, most is akarom! – f�rmedt r�, de a m�sik rezzen�stelen�l t�rte az eg�szet. – Szimpl�n – folytatta m�r nyugodtabban – �sszezavarodtam.

     - �sszezavarodt�l… – ism�telte a m�sikat, majd n�m�n felnevetett. – Ilyet se hallani az olyasfajta „nagy emberek” l�nyai sz�j�b�l, mint amilyen te vagy.

     - Fogd be – motyogta, s megvet� tekintet�vel szinte �td�fte Suigetsut, aki el�sz�r enyh�n csod�lkozva felpillantott, majd elmosolyodott.

     - Heh, ez m�r mindj�rt jobban vall r�d – mondta halkan.

     A l�ny viszont nem mondott semmit. Ebbe k�t dolog is k�zrej�tszott. Az egyik, hogy b�rmennyire is pr�b�lta bemes�lni mag�nak, hogy csak k�pzel�dik, a fi� hangja keser�s�gt�l csengett. A m�sik, hogy maga se tudja mi�rt, de most, hogy el�rte c�lj�t, a sz�ve hevesen kalap�l. De nem az�rt, mert �jra Sasukevel lehet… hanem a k�ts�gbees�st�l, hogy tal�n elvesz�theti az egyetlen embert, aki t�nyleg t�r�d�tt vele.

     Egy k�nnyed mozdulattal leemelte a szem�veg�t �s tehetetlen�l t�rt a m�r szinte vil�g�t�, t�zv�r�s tincsei k�z�, mik�zben a m�sik kez�vel er�sen �t�lelte mag�t, mintha f�zna. Szeme elkeskenyedett, s vonakodva akadt meg a betonon.

     Alkonyodott, mire fokozatosan villantak fel a hagyom�nyos l�mp�k a pultokn�l, az �g�k sora az embersereg felett, v�g�l az �zletek �s b�rok j�t�kos f�nyei. A r�zsasz�nnel bor�tott eget azonban a felh�k vastag, k�kes foszl�nyai tark�tott�k, amelyek m�r egyk�nt �sztak a v�ros felett.

     Karin k�tked� arca t�kr�zte a n�hol z�ldes, n�hol lil�s f�nyeket… s tal�n most el�sz�r, de �gy festett, mint egy v�dtelen porcel�nszobor, amely b�rmelyik pillanatban darabokra t�rhet… s ez a porcel�nszobor �gy hatott Suigetsura, mint a leger�sebb drog.

     Alig egy m�sodperc volt az eg�sz, s a fi� szorosan mag�hoz �lelte a l�nyt. Hirtelen mintha minden elhalkult volna… de a f�nyek j�t�ka most is r�-r�vet�lt h�feh�r b�r�kre, selymes tincseikre, s Karin d�bbenettel p�rosul� szembogaraira.

     - Su-Suigetsu? – lehelte elhal� hangon, majd behunyta a szem�t �s zavartan pislantott a sarokba, mik�zben bizonytalanul a fi� v�ll�ra fektette tenyer�t. – Mit csin�lsz? – k�rdezte halkan, s gy�ng�den arr�bb tolta a m�sikat.

     - Karin… most az egyszer maradj cs�ndben – morogta nyugodtan, s v�gigsim�tott a v�r�s ajka perem�n.

     A l�ny beleborzongott a m�sik �rint�s�be. De az nem foglalkozott vele. A keze megpihent a v�r�s �ll�n, s lassan hajolt le hozz�. Nem tudta… nem is… ink�bb nem akarta bevallani mag�nak, hogy szeretn�-e vagy sem. Egyszer�en k�ptelen volt mozdulni. Az ajka enyh�n sz�tny�lt, s m�r csak millim�terek v�lasztott�k el a m�sik�t�l. Suigetsu ujjai gy�ng�den markoltak bele a tincseibe, s sz�ve egyre gyorsabban vert… �s ekkor megrezzent.

     - Ne – ny�gte, mire a fi� megdermedt.

     Karin bizonytalanul h�tr�lt k�t l�p�st, majd megkapaszkodott a m�g�tte l�v� padba. Suigetsu cseppet sem meglepetten meredt a l�nyra, majd kiegyenesedett �s semmitmond�an vizslatta a f�ldet. Azonban a l�ny le nem vette r�la a szem�t. Eddig is t�tov�zott, de az el�bbi jelenet r�tett egy lap�ttal. Most m�r v�gk�pp nem tudta, mit tegyen.

     V�g�l elemelte a kez�t, s visszavette a szem�veg�t, majd tekintete magabiztosan tal�lkozott a m�sik�val.

     - Adj… egy kis id�t – motyogta, s m�r nem remegett.

     - Id�t? Nem kapt�l m�r eleget?

     - Mi? �gy n�zek �n ki, mint aki igen!? – rivallt r�, mik�zben mag�ra mutatott.

     - �, milyen gyorsan v�ltott�l… - jegyezte meg g�nyosan, mire Karin t�zv�r�s fejjel vetette be a l�b�t �s k�ldte padl�ra Suigetsut.

     -  El�bb pr�b�lt�l MEGCS�KOLNI, most meg itt sz�rakozol! Az isten�rt, Suigetsu, nem tudn�d kicsit komolyabban venni!? – kiab�lta, �s feljebb tolta a szem�veg�t.

     A sr�c lassan fel�lt, f�l k�zzel a t�rd�re k�ny�k�lt �s a haj�ba t�rt. Azonban a tekintete most sem t�vedt a l�nyra, mire az hirtelen elbizonytalanodott, majd kicsit lenyugodott.

     - L�tnom kell �t – jelentette ki magabiztosan, s erre m�r Suigetsu is feln�zett.

     Ahogy ezt kimondta, �szre sem vette, hogy apr� es�cseppek nedves�tik be a tincseit, a b�r�t, s a kik�vezett utc�t.

     - Ha �jra l�thatom… ha �jra besz�lek vele, k�pes leszek d�nteni…

     S ezzel eleredt egy �jabb ny�ri z�por.

     Az els� cseppek �gy siklottak v�gig a karomon, hogy belebizseregtem. Belebizseregtem… de tulajdonk�ppen �r�ltem neki… hisz a hirtelen megindul� vihar legal�bb elrejti a k�nnyeim. Ami�ta meg�lltam az embersereg k�zep�n, egy centit se mozdultam. Se a l�bam, se a karom, se az arcom. Egyszer�en megdermedtem, mint egy szobor, s hangtalanul s�rtam, elveszve az idegen arcok k�zt. Az es� egyenletes kopog�sa meglep�en nyugtat�an hatott. Mik�zben egyre jobban �reztem, ahogy �t�zik a f�ls�m, s az eg�sz testem �tnedvesedik, m�r-m�r �gy gondoltam, hogy nincs is kedvem az eg�szhez. Hogy nincs is semmi �rtelme az eg�sznek. Mert ha igazat mondott a v�r�s, akkor minek is er�ltetni? Nem jelentettem neki semmit. Egyszer m�r megcsin�lta velem azt, amit most vele. �s ha t�nyleg megtette, akkor amint visszat�rt�nk Konoh�ba, minden vissza�llna �gy, ahogy hagytuk. �n a gimiben koptatn�m a padot, Sasuke pedig az egyetemen l�gna, nyak�ban ezzel a csajjal.

     Nem is �rtem, hogy nem jutott ez eszembe, amikor idej�tt. Csakhogy… ott van a lelkem m�ly�n egy halv�ny, de m�gis er�sen l�ngol� kis szikra, ami az sugallja, hogy ez nem lehet. Ez nem igaz. Hazugs�g! Hiszen �n…

     Nem. Eddig olyan k�nnyen ki tudtam mondani… akkor most mi�rt nem megy? Tal�n az�rt, mert a l�ny szavai azt sugallj�k, hogy azt AKARJAM, hogy ne �gy legyen? Lehet. De akkor is… nem tudom, mit akarok. Nem tudom, mit akarjak.

     - Mintha k�tfel� h�zna a sz�vem – suttogtam halkan, s a mellkasomra fektettem a kezem.

     Igen. Az egyik felem azt mondja, ennyi volt, k�sz, most menj, am�g tudsz! Vissza, a sz�ll�ba, onnan pedig ir�ny haza! A m�sik, �s tal�n egy kicsivel nagyobbik felem pedig azt, hogy nem. Nem mehetek vissza Narutohoz az ut�n a bizonyos besz�lget�s ut�n �s az ut�n, hogy tudom, mit �rez ir�nta Hinata. Azt is, hogy mi a franc�rt hiszek egy sz�momra vadidegen csajnak, aki nyilv�nval�an egy�tt akar maradni Sasukevel �s ki tudja, mit tenne meg ez�rt.

     Besz�lnem kell vele. Besz�lnem kell Sasukevel. – Mondtam magamban valamivel hat�rozottabban, s az �g fel� emeltem a fejem, hogy m�g jobban �rezzem az es�t. Ch, ennyire nem lehetek h�lye. Egy�rtelm�, hogy b�rmi is az igazs�g, � azt fogja �ll�tani, amit �n akarok hallani.

     A sz�m keser� mosolyra g�rb�lt. �gy is, �gy is a karjaiban k�t�k ki. Nem tal�lkozhatok vele. Nem vagyok hozz� el�g er�s. – Az ajkamba haraptam, s a tenyerem a sz�vemr�l visszahullott a hely�re. �jra �lesen �lt bennem a k�pe, s �jra hallottam minden egyes szav�t... minden egyes pillanatot, amit vele itt �t�ltem.

     - „Bocs�ss meg minden�rt. Az�rt, hogy elhagytalak �gy, hogy m�g csak el se k�sz�ntem… hogy ezek ut�n �gy tettem, mintha nem is ismern�lek. Hogy f�jdalmat okoztam neked…

     - Ter�tsd magadra. Ilyenkor sok idi�ta j�rk�l errefel�.

     - Sz�ks�ged van r�m. �n… elvesztettem a b�ty�mat. Az embert, aki tal�n a legjobban ismert engem. �s ezut�n elhagytalak t�ged. A l�nyt, akit a legjobban szerettem. Most, hogy visszakaptalak… nem akarom l�tni… hogy bajod esik. Most m�r tudom, mi lesz, ha nem vigy�zok r�d… ez�rt kell megv�denem t�ged.”

     Sz�ks�ged van r�m – ism�teltem magamban a szavait. Ch, persze. Ez �gy is van… de ford�tva ezek szerint nagyon nem. Meg akar v�deni? Igen? H�t �n biztos, hogy nem �gy csin�ln�m, ha valakit meg akarn�k v�deni.

     Az �r�mra pillantottam: m�r f�l nyolc. El�g sok�ig elmaradtam. K�v�ncsi vagyok, mire gondol most… tal�n m�r keres? Agg�dik? Vagy m�r r�g lel�pett azzal a v�r�ssel?

     K�rd�sek ezrei kavarogtak bennem, s mindegyik k�zpontj�ban Sasuke �llt. Azonban egyikre se kaptam v�laszt… szinte l�ttam magam el�tt, ahogy zsebre v�gott k�zzel vizslatja az eget, s s�t�t tincseibe belekap a sz�l, majd rezzen�stelen�l emeli r�m a m�lyfekete szemp�rt. A fejemben minden els�t�t�lt, s az egyetlen dolog, amit l�ttam, az Sasuke arca volt, �s az a kiolvashatatlan, titokzatos tekintet.

     Nem is tudom, hogy szerethettem bele egy olyan alakba, akinek m�g az �rz�seit se vagyok k�pes meg�rteni…

     A fi� porcel�nfeh�r b�r�n megcsillantak a v�zcseppek. A szeme egy m�sodperc t�red�k�re is, de enyhe meglepetts�get t�kr�z�tt, majd imm�r kifejez�stelen arccal vizslatta a csillagokat maga m�g� rejt� es�felh�ket. �jfekete p�l�ja m�r �t�zott a p�r perce tart� z�port�l, de nem �rdekelte. Csak �llt, s egy millim�ternyit se mozdult arr�l a helyr�l, ahol utolj�ra besz�lt a l�nnyal, akit szeret.

     A kez�ben egy apr� nejlonzacsk� l�gott, amelyen �szrev�tlen�l peregtek le az �jabb es�cseppek.

     V�rt.

     M�r egy �r�ja v�rt, de semmi jel�t nem l�tta annak, hogy megjelenek. A szeme m�g mindig kifejez�stelen volt, de, ki tudja, mi�rt, els� l�t�sra meg lehetett �llap�tani, hogy bel�l egyre kisebb szil�nkokra t�r.

     Mintha m�r tudta volna, hogy v�ge van.

     Ami�ta besz�ltem azzal a l�nnyal… most el�sz�r gondolom �gy… hogy tal�n m�gis tudom, mit �rezhet most Sasuke. Olyan, mintha itt �llna m�g�ttem h�ttal, s csak centik v�lasztan�nak el, de m�gis kilom�terekre lenn�nk egym�st�l. Egyre tehetetlenebbnek �rzem magam. Pedig t�nyleg, igaz�n pr�b�lkoztam er�s lenni. Mindig is olyan igazi, beleval� l�ny akartam lenni. Kiskoromban gy�l�ltem magam az�rt, ami�rt m�st se csin�lok, mint a fejemet egy p�rn�ba f�rva b�g�k, a szob�mban, egyed�l.

     �ltal�nos v�g�n eld�nt�ttem, hogy nem s�rok t�bbet. Val�j�ban innent�l kezdve �vekig egy szem k�nnycseppet se ejtettem. Eg�szen addig, am�g Sasuke el nem hagyott. Ut�na olyan volt, mintha az a rengeteg s�r�s, amit magamba fojtottam addig, egyszerre t�rne ki bel�lem. Tulajdonk�ppen soha nem tettem magam t�l azon, ami t�rt�nt. M�g akkor se, amikor a h�ten, m�g ha csak p�r napra is, de �jra egy�tt lehett�nk. De az is t�ny, hogy abban a p�r napban voltam a legk�zelebb ahhoz, hogy magam m�g�tt hagyjam a m�ltat.

     Ellenben MOST ahhoz vagyok a legk�zelebb, hogy kis�rjam magamb�l az �jra feler�s�d�tt f�jdalmat. B�r az is lehet, hogy t�lreag�lom. V�g�l is, ha a v�r�s szemsz�g�b�l n�zem, elvettem t�le Sasuket. B�rmit �sszehordhat az�rt, hogy visszaszerezze. Ebben k�ne b�znom.

     Igen. Sasuke megb�nta, amit akkor tett. Hinnem kell neki.

     Ezzel kiegyenesedtem, s tettem egy l�p�st a szikl�k fel�.

     Nem tudom, mi�rt �rzem m�g mindig �gy, hogy legsz�vesebben h�vn�k egy taxit �s visszamenn�k Narutohoz, hogy s�rjak a v�ll�n. De ezt nem tehetem meg. El�sz�r is az�rt, mert miut�n azt mondtam, amit, nem tehetek vele ilyet. M�sodszor is az�rt, mert nem akarok �jra egy gyenge, s�r� liba szintj�n �llni.

     Oda megyek, ahol eredetileg is tal�lkoztunk volna. Oda, ahol minden elkezd�d�tt…

     A szikl�khoz.

     Karin tov�bbra is bizonytalanul vette a l�pteit. A kez�t a sz�v�re szor�totta, szem�t pedig csak r�snyire hagyta nyitva. Es� �ztatta tincsei most is l�gyan omlottak a v�ll�ra, mik�zben a fesztiv�l f�nyei r�zsasz�nes �rnyalatot adtak az arc�nak. Most m�r tudta, hogy hova megy. Oda pedig nem mehetett vele eddigi „k�s�r�je”.

     �jra hallotta mag�ban az alig p�r perce lezajlott besz�lget�s�ket.

     „- Ha �jra l�thatom… ha �jra besz�lek vele, k�pes leszek d�nteni…

     A l�ny szavai hallat�n Suigetsu �jra megremegett, majd keser� mosollyal a sz�j�n felt�p�szkodott.

     - Rendben – b�lintott, mire a m�sik d�bbenten n�zett vissza r�. – De – folytatta, s hat�rozottan emelte r� tekintet�t – nem v�rok �r�kk�. Ma este…”

     „V�lasztanod kell” – fejezte be a mondatot.

     „Igen. Ma este… v�ge lesz ennek az eg�sz cirkusznak” – gondolta �s magabiztosan emelte fel a fej�t. Azonban amint feln�zett, f�ldbe gy�kerezett a l�ba. A szeme t�gra ny�lt, s keze er�tlen�l hullott maga mell�. A parton egy s�t�thaj� fi� �llt. Fekete tincsei elrejtett�k kifejez�stelen arc�t. Egyik kez�t zsebre v�gta, m�sik kez�ben pedig ott l�gott az apr� nejlonzacsk�…

     �jabb sz�lroham s�p�rt v�gig az utc�n. A s�t�t f�rt�k egy pillanatra megbillentek a leveg�ben, s l�that�v� v�lt az �jfekete szemp�r. Az es� el�llt.

     - Sa-suke? – csuklott el a v�r�s am�gy is gy�ng�cske hangja.

     A sz�l�tott megrezzent, majd lassan a l�nyra emelte a m�g most is �res tekintet�t. Mintha felsz�lalt volna benne egy hang, ami azt sugallta: t�rt�nt valami. �s annak a valaminek az oka nyilv�nval�an…

     - Karin – sziszegte k�nyelmetlen�l, mik�zben �sszeh�zta szem�ld�k�t.

     Szinte a homlok�ra volt �rva a k�rd�s: „Ez meg mit keres itt?”.

     - �gy tudtam, elment�l – morogta magyar�zatot k�vetel� hangon.

     A l�ny arc�n b�natos mosoly jelent meg. Nem is v�rt m�st.

     - �n is azt hittem, hogy hazamegyek – kezdte halkan, majd szemrebben�s n�lk�l f�rta tekintet�t a m�sik�ba. – De k�ptelen voltam r�.

     Sasuke �llta a l�ny pillant�s�t, de egy sz�t se sz�lt. Minek? Hisz Karin �gy is tudja, mit akar k�rdezni.

     - Az�rt, mert… egyszer�en… nem tudtam elviselni a gondolat�t annak, hogy elvesz�tlek… - suttogta.

     - Ch… ezt valami szappanoper�b�l vetted? – n�zett r� megvet�en.

     A l�ny �jra megremegett.

     - H�t nem �rted, Sasuke? �n… szeretlek… sz�ks�gem van r�d! �s eddig azt hittem, neked is r�m!

     Nem kapott v�laszt. A fi� merengve vizslatta a talajt. „Sz�ks�gem van r�d” – visszhangzott a fej�ben �jra �s �jra. A saj�t szavait juttatta esz�be. A saj�t szavait… �s annak a l�nynak az �rint�s�t, akit most is v�rt…

     - Valaki m�snak nagyobb sz�ks�ge van r�m, mint neked, vagy b�rki m�snak – mondta kifejez�stelen hangon, s tov�bbra is a f�ldre meredt.

     - De…

     - Szerintem egy�rtelm� voltam – v�gott a szav�ba, s most el�sz�r n�zett a szem�be.

     Karin ledermedt. Nem. Nem hitte el, hogy �gy t�rt�nt. Egy�ltal�n nem �gy tervezte az eg�szet. Lehunyta a szem�t, majd hat�rozott l�ptekkel indult meg a fi� fel�. De � most se mozdult. Egy pillant�sra sem m�ltatta. Csak �llt, s elmer�lt a gondolataiba. A v�r�s egy m�terre �llt meg t�le, amikor lassan felemelte karj�t.

     Az ujjai alig egy centire voltak az arc�t�l, amikor egy m�sodpercre elbizonytalanodott, de v�g�l m�gis v�gigsim�tottak a porcel�nfeh�r b�r�n. Azonban Sasuke m�g csak meg se rezzent. Szinte nem is �rz�kelte a l�ny �rint�s�t. Csak meredt el�re.

     - Sasuke… �n t�nyleg, igaz�n szeretlek… �s egy olyan valaki, mint ez a furahaj�, s�r� liba, nem vehet el t�lem – motyogta, s feljebb h�zta mag�t, hogy cs�kot lopjon a fi�t�l.

     Rohantam, ahogy csak b�rtam. Abban se vagyok biztos, hogy m�g itt van-e vagy sem. De ha igen, akkor csak ott lehet…

     Er�nek erej�vel f�rtam �t magam a t�megen. De semmi „bocs�nat”, vagy ilyesmi. Nincs r� id�m. Vagy ink�bb nem �rdekel. Musz�j l�tnom… musz�j besz�lnem vele! – Csak ez j�rt a fejemben.

     Azonban amikor v�gre kijutottam a t�megb�l, �l�nkz�ld szemeim t�gra ny�ltak. A fut�s alatt automatikusan el�relend�lt karom fokozatosan hullott magam mell�, mik�zben a l�baimb�l lassan kiveszett az er�.

     Hogy hihettem valaha is… hogy megv�ltozott?

     A l�ny ajka minden egyes m�sodperccel k�zelebb ker�lt az �v�hez. �s � nem tett semmit. Nem ellenkezett… - �pp, hogy csak felsz�radt k�nnyeim hely�n egy �jabb fojt v�gig.

     Mi�rt… mi�rt �n!?

     Legsz�vesebben felsik�tottam volna. De helyette megint rohanni kezdtem. Csak futni, min�l gyorsabban… ch, l�tszik, hogy csak ebben vagyok j�… a menek�l�sben. Hisz ami�ta csak �lek, ezt csin�lom. Elfutok minden el�l. V�ltoztatni akarok…

     De k�ptelen vagyok r�.

     - Furahaj�? – k�rdezte Sasuke rejtett idegess�ggel a hangj�ban.

     Karin megtorpant, s elh�zta a fej�t.

     - Te… tal�lkozt�l vele? – A fi� pillant�sa szinte �td�fte a l�nyt.

     Hangja h�v�s volt, s folyamatosan n�tt benne a fesz�lts�g. A l�ny el�sz�r led�bbent, majd kez�t a h�ta m�g� rejtve elker�lte a m�sik tekintet�t.

     - Nem �rtem, mir�l besz�lsz…

     Ennyi el�g is volt ahhoz, hogy v�gleg felmenjen benne a pumpa. Nem gondolkodott. Az keze hirtelen elengedte a nyakl�ncot rejt� zacsk�t, majd a v�ll�n�l fogva kezdte r�zni az el�tte �ll� v�r�st.

     - Mit mondt�l neki!? Hol van!? V�laszolj!

     - M-mi? – Minden olyan gyorsan t�rt�nt.

     M�g soha, soha nem l�tta �t ennyire kikelni mag�b�l. Annyira hirtelen �rte a kit�r�se, hogy a karja automatikusan mozdult, s lecsapta mag�r�l a m�sik kez�t.

     Sasuke szeme erre kit�rult, s el�sz�r d�bbent, majd �res tekintettel b�mult Karinra, aki kez�t m�g most is maga el� emelve f�jta ki mag�t.

     - Nem tudom, hol van. De �szint�n sz�lva nem is �rdekel. Az a szuka t�nkretette az eddigi �letemet. M�g mindig nem fogtad fel, Sasuke? – emelte fel a hangj�t, majd pajkos mosoly �lt ki az arc�ra. – Az egyetlen, aki igaz�n szeret, az �n vagyok – suttogta furcsa hangnemben. – Ha az a „Sakura” is �gy �rezne, nem gondolod, hogy m�r r�ges-r�g itt lenne? Szerinted mi�rt ment el? Mert annyira szeret…?

     - Karin – v�gott k�zbe, mire a m�sik szava azonnal abbamaradt.

     Ekkor olyan t�rt�nt, amire az eml�tett soha nem sz�m�tott. Csak egy m�sodperc volt az eg�sz… de ez mit sem v�ltoztatott a helyzeten: Karin Sasuke tenyer�t �rezte a k�p�n. Minden elcs�ndes�lt. Hirtelen �gy t�nt, mintha abbamaradtak volna a zajok, hogy az az ezernyi ember, m�g ha csak p�r pillanatra is, de elt�nt volna. Az �t�s erej�t�l a l�ny k�nytelen volt h�tr�lni egy l�p�st, ha meg akarta tartani az egyens�ly�t. Eddig h�feh�r b�re felpiroslott.

     - Sa-suke? – motyogta halkan, majd r� emelte d�bbent tekintet�t.

     - El�g volt az �res besz�db�l. Mondd meg az igazat… vagy told el innen a k�ped.

     Szavai t�rk�nt has�tottak a l�nyba… de nem tehetett m�st. Most m�r sz�m�ra is vil�goss� v�lt… hogy rem�nytelen �lmot kerget.

     Sasuke a hallgat�sb�l arra k�vetkeztetett, hogy m�r nincs mi�rt maradnia. N�m�n fels�hajtott, majd lehajolt, hogy �jra k�zbe vehesse a m�r hideg k�n hever� ez�stl�ncot. Azonban alig, hogy az ujjai hozz��rtek az �kszerhez, Karin �jra megsz�lalt.

     - Igazad volt. – A r�pke mondat hallat�n a fi� megremegett, mik�zben m�lyfekete szemei �jra t�gra ny�ltak. – Tal�lkoztunk…

     A fi� egy-k�t m�sodpercig dermedten �llt, majd lehunyta szem�t �s felemelte a nyakl�ncot rejt�, apr� zacsk�t.

     - Kiakadtam – folytatta a l�ny, s az �g fel� emelte arc�t. – Azt se tudtam, mit besz�lek… vagy �pp mit csin�lok. R�zni kezdtem �s m�r fogalmam sincs, miket v�gtam a fej�hez. Ellenben � eg�sz j�l kezelte a helyzetet. Seg�teni akart… - M�r meg sem lep�d�tt, hogy milyen megvet�en ejtette ki az utols� mondatot. – �s akkor leesett az egyetlen m�dszer, amivel tal�n gy�zhetek. Azt �ll�tottam, hogy m�g nem szak�tottunk.

     Sasuke m�g csak le se d�bbent a hallottakon. Megszor�totta az aj�nd�knak sz�nt „csomagot”, szemeit �sszeh�zta.

     - �gy rohant el, mint egy kisl�ny. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen k�nnyen elint�zhetem az eg�szet… de most m�r mindegy, nem? Hisz itt vagyok neked �n…

     Csakhogy erre m�r nem kapott v�laszt. A sr�c egyszer�en h�tat ford�tott �s lass� l�ptekkel kezdett elt�volodni a l�nyt�l, aki �rtetlen�l meredt ut�na.

     - M-most meg hova m�sz? – sz�lt ut�na, de az r� se n�zett.

     - Karin – kezdte, mintha meg se hallotta volna az el�bbi k�rd�st. – Mostant�l csin�lj �gy, mintha nem is ismern�l. Nem kell idegeskedned, �n is �gy fogok tenni.

     - Mi? – A l�nyt a sz� szoros �rtelm�ben kir�zta a hideg.

     B�re falfeh�r sz�nre v�ltott, szeme alatt fokozatosan jelentek meg a szomor�s�g �s d�bbenet alkotta r�ncok.

     A fi� egyszer, utolj�ra r�emelte tekintet�t, s hosszan f�rta a m�sik�ba. Ez�ttal nem rejtette vissza �rzelmeit: a vak is le tudta volna olvasni r�la a gy�l�letet, a megvet�st �s a visszafojtott d�h�t.

     - A viszont nem l�t�sra – sziszegte, s v�gleg elt�nt a t�megben.

     Karin k�v� v�lt. Sasuke m�r legal�bb f�l perce t�vol volt, de � akkor is ugyan�gy b�multa az �res hely�t. Lassan megr�k�ny�d�tt, szeme megr�ndult. Ekkor ismer�s l�ptek zaja �t�tte meg a f�l�t. Gondolkod�s n�lk�l is tudta, ki az.

     - Suigetsu! – kapta fel� a fej�t egyb�l.

     Szinte �szre se vette, ahogy k�nnyek csurogtak le az arc�n. De amikor megl�tta a m�sik arc�t, m�r s�rni sem volt kedve.

     A fi� arca kifejez�stelen volt, kez�t zsebre v�gta, s rezzen�stelen�l n�zte, ahogy a l�ny lassan sz�tesik. �l�nk szembogarai figyelt�k minden egyes rezd�l�s�t, de nem tudta sajn�lni. M�r nem.

     A r� szegezett k�ny�rg� tekintet ellen�re hat�rozottan r�zta meg a fej�t… �s ezzel Karin v�gleg darabokra t�rt. Nem volt mit mondani. Felesleges. Hisz mindketten tudt�k… hogy ennek itt van v�ge.

    Amint h�tat ford�tottam Sasukenek k�zbe kaptam a telefonom. Nem �lltam meg, hogy megn�zzem, kit h�vok. Csak r�mentem az els� sz�mra besz�ltem, am�g ki nem �rtem a v�ros sz�l�re. Az orsz�g�t mell�… a f�nyesen csillog� tengerhez...

     Nem kicsit lep�dtem meg, amikor megl�ttam, hogy egy ez�st�s aut� v�r r�m. A mobil majdnem kics�szott az ujjaim k�z�l, amikor v�gre siker�lt kinyomnom a besz�lget�st. Megszor�tottam a k�sz�l�ket �s teljes er�b�l rohantam a j�rm� el�tt �ll� fi�hoz. Az m�r csak meg sem lep�d�tt, amikor b�gve zuhantam a mellkas�ra. M�g csak meg se rezd�lt. Csak �llt, s engedte, hogy kis�rjam rajta minden b�natom. Tengerk�k szeme egyszer se t�vedt r�m, helyette bamb�n vizslatta a tengert.

     - Sajn�lom – motyogtam, amikor v�gre valah�ra siker�lt kipr�selnem magamb�l egy sz�t –, Naruto…

     �s ekkor t�nt fel az �gen a t�zij�t�k els� darabja. Hihetetlen sebess�ggel szelt�k �t az eddig s�t�ts�gbe burkol�z� �gboltot az el�sz�r lil�s, majd halv�nyk�kes f�nycs�va.

     Sasuke a tompa hangra meg�llt, s lassan az �g fel� ford�totta kifejez�stelen arc�t, mik�zben a t�zij�t�k egyre t�bb sz�nben t�nd�k�lt. Eml�kek kavarogtak a fej�ben… ak�rcsak nekem. Sz�rke eml�kk�pek, amelyeken ajkait az eny�mre tapasztja, mik�zben �n �tkarolom a nyak�t a narancsos f�nyben.

     Naruto egyik kez�vel megt�masztott, majd lassan megfordult �s beseg�tett a h�ts� �l�sre. Ezut�n haboz�s n�lk�l vetette mag�t a korm�ny m�g� �s r�l�pett a g�zped�lra.

     Sz�rke eml�kk�pek… ch. Nem k�rd�s, hogy h�rom �v alatt... mennyire… minden... megv�ltozott...