Ino fáradtan és nyűgösen kezdte napját. Vagyis ahogy jött le a lépcsőn, ráesett az épp felfelé menő Saira, aki ugyan elkapta, de a lépcsőn még így is legurultak. Egy jó nagy adag kávé után már mindjárt jobban ment mindenki dolga. A reggel senkinek sem könnyű…
Sakurának is hasonlóképpen folyt a reggele. Ahogy ágyában forgolódott, a mellette fekvő Sasukét véletlenül arcon csapta a lendülő kezével, így mindketten igen korán ébredtek. Visszaaludni egyikőjük sem tudott. Álmosan hát, de lebotorkáltak a konyhába, ahol a pirítóst kávéval kenték, a vajat pedig tejszínnel itták. Nem volt épp kellemes reggeli.
Hinata még úgy-ahogy egész jól kelt, a reggelit is nyugodtan fogyasztotta, hisz Naruto felébresztésére esélye se volt. Kellemesen intézte tennivalóit, mikor a szőke fiú lerobogott a lépcsőn, kezében a párnájával. Olyan arcot vágott, mint aki szellemet látott.
- Naruto, mi a baj? – kérdezte ijedten Hinata.
- A…a…a… - dadogta falfehéren. Szemei tágra nyíltak, egész teste remegett. – El akarják venni! – nyögte ki végül.
- Mit és kik? – értetlenkedett Hina.
- A rament! A rament! A sok rament! – hadarta. A lány padlót fogott. Vagyis csak rosszat álmodott?
- Naruto, ha akarod, főzök én neked rament! – mosolyodott el lágyan.
- Igen? – csillantak meg a fiú szemei, és egyből elvigyorodott. Shikamaru ekkor sétált eléjük.
- Jó reggelt! – köszönt, és a konyhaszekrényhez lépett, ahonnan egy csomag ramen tésztát vett ki. A szekrénybe bekukucskálva, Naruto ismét falfehér lett.
- A tésztááám! – kiáltott fel, a fiúra mutatva. Hinata már tudta, ennek jó vége nem lesz. Csak a fejét tudta fogni.

*

Egy szőke lány vidáman mászott ki ágyából. Friss és üde volt. Miután letusolt, a tükör elé lépve, mosolyogva fogta haját négy copfba. Egy világoskék melegítőt vett fel, nyakába stopperórát akasztott. Az ajtón kilépve, mélyet szippantott a friss levegőből. Futni kezdett. Reggeli tevékenységeihez ez is hozzá tartozott. Egyenletesen kocogott a keskeny úton, mely a tengertől nem messze húzódott. Észre sem vette a felé közeledő lányt, kinek vörös haját a szél a szemébe fújta fekete baseball sapkája alatt, így talán jogos is volt, hogy nem látta a másikat, akinek még csak ideje sem volt felfogni a dolgokat. Csak azt érezte, ahogy hátrafelé zuhan. Pár másodperc múlva már mindketten a földön ültek, és mereven tanulmányozták a másikat. A vörös hajúnak kicsit sem tetszett a vele szemben ülő. Fintorogva méregette.
- Jobban is vigyázhatnál! – morogta félvállról.
- Mintha csak az én hibám lett volna! – pattant fel idegesen. – Ki vagy te, az angol királynő? – kérdezte undorral telt hangon.
A vörös is felállt.
- Ugyan semmi közöd hozzá, de nem… Tayuya a nevem! – emelte fel büszkén fejét. – Hát te?
- Temari! – fordított neki hátat, úgy nézett rá a válla felett, és lassan megindult.
Talán inkább jobban tette volna, ha előre figyel. Ismét nekiment valakinek, de talpon maradt. Csodálkozva nézett a fiúra.
- Bocs! – mondta higgadtan a fiú. – Ó, várj! Tudom ki vagy, te lökted fel Sakurát a reptéren… - gondolkodott el. – Temari! – csettintett diadalittasan.
- És te vaaagy…?! – kérdezte érdeklődve Tema. Kezeit a háta mögött keresztbe fonta. Halvány pír szökött az arcára, ahogy a fiút nézte. Hisz helyes volt, ezt tagadni se tudta volna.
- Sasuke! – bólintott enyhén. – Gondolom még látjuk egymást! – intett, majd elfutott.
A még mindig ott álló Tayuya kíváncsian nézett utána. Úgy, ahogy más lányok is szoktak…
- Ki volt ez? – szegezte Temarinak a kérdést egyből, mikor a fiú eltűnt a látóköréből.
- Hallottad, nem? – kérdezett vissza gúnyosan a szőke.
- Nem úúgy, hanem hogy… Na szóval érted! Hogy honnan ismered, hol lakik, van barátnője? – kérdezgette folyamatosan, egy csepp levegővétel nélkül.
- Honnan tudjam? – forgatta meg a szemeit Tema, és tovább futott, magára hagyva a dühös lányt.
Tayuya ördögi vigyorra húzta ajkait. Sötétbarna szemei megcsillantak, a szél a haját hátra fújta. Hátat fordítva menetirányának, elfutott arra, amerre Sasuke.

*

- Hát ezt nem hiszem el! – ült le egy székre Hinata.
Már vagy fél órája hallgatta a fiúk veszekedését, de abból egy perc is egy örökkévalóságnak látszott.
- Az csak egy rohadt tészte! – ordította magából kikelve, mire a veszekedők elengedték a zacskót, és döbbenten bámultak a lányra.
- Hinatának igaza van! Haver, hogy lehetsz ilyen hülye! – ütette hátba Shikamarut Naruto.
- Ki is rontott nekem? – kérdezte gúnyosan a fiú.
És újra veszekedni kezdtek. Hinata nem tudott mit tenni, csak ült, és nézett ki a fejéből. Valahogy nagyon nem akaródzott neki a gondolkodás. Végül csettintett egyet nyelvével, és játékosan csillogó szemekkel felállt.
- Majd jövök! – vetette oda a két srácnak, és kilépett a házból.

*

- Temari? Ööö… Az a fura csaj a reptérről? Hm… - mosolyodott el Sakura.
- Igen, kis híján fellöktem! – bólintott rá Sasuke.
Sakura azonban mintha nem is figyelt volna a szavaira. Érzékien pillantott a fiú fekete szemeibe. Közelebb lépett hozzá, szinte a testéhez simult.
- Mondtam már ma neked, hogy szeretlek? – kérdezte, felpillantva újra Sasuke szemeibe, hisz a fiú egy fél fejjel magasabb volt nála.
- Még nem! – vigyorodott el kajánul.
Nem várta meg a lány mondatát, megcsókolta.