Sakura mosolyogva lépett ki Tsunade irodájából. Barátnői várakozón néztek rá. Mosolya vigyorgásba torkollott, így a többiek megértették: el van intézve! A lány vidáman indult meg az öltöző felé, nagy hévvel becsapva az ajtaját. Egy kis szekrényből elővette fekete szoknyáját és fehér pólóját. Mikor újra felbukkant a lányok előtt, már munkaruhájában feszített.
- Örülsz? – kérdezte vigyorogva Matsuri.
- Rettenetesen! – bólintott Sakura mosolyogva.
- Azért jobban is átgondolhattad volna! – tűnődött el Hinata.
- Ezen nem volt mit átgondolni! – nézett a Hyuugára.
- Nos, ha már te is meghoztad „életed nagy döntését”, akkor én is elmondanám, mi a helyzet. – könyökölt a pultra Matsu.
Saku és Hina összenéztek. Rosszat sejtettek, és kezdek gyanakodni, hogy barátnőjük most az egyszer tényleg megőrült! Matsuri komolyra fogta a dolgot?

*

- Biztos vagy benne, Matsu? – kérdezte reménnyel telt, egyre halkuló hangon Ino.
- Teljesen. Nekem a szívem Gaara mellett, az érzéseim követik. Ha ő elmegy, hát vele megyek! – magyarázta Matsuri szomorúan.
Nehezére esett, de meg kellett tennie. Az éjszaka csillagai, valamint a hold fénye megvilágították őket. A barna hajú bőrönddel a kezében, oldalán Gaarával, velük szemben pedig a kis társaság. A lány nehéz szívvel vett búcsút örök barátnőitől, és hátat fordítva nekik, egy fekete autó felé vették az irányt szerelmével kézen fogva. Nem néztek akkor vissza, az csak megnehezítette volna a dolgukat. Matsuri azonban a kocsihoz érve barátnőire emelte fekete szemeit.
- Viszlát a jövő nyáron! – vigyorodott el vidáman.
- Igen, akkor majd újra… - motyogta Ino, de Sakura a magasba emelte jobb karját, tenyerét ökölbe szorítva, és vidáman felkiáltott.
- Tombol a négyes! – vigyorgott Matsurira. Ő egy ideig döbbenten nézte, majd követve a példáját, magasba emelte a karját. A másik két lány ezt látva, mosolyogva lendítették jobbjukat.
- Ne feledd, várunk vissza! – vigyorgott Ino is.
- A nyár a miénk! Gondolj ránk… – csatlakozott Hinata.
- Úgy lesz! – bólintott mosolyogva, és leengedte a kezét. Beszállt az autóba, de még vetett egy pillantást az ablaküvegen keresztül barátaira.
A fekete jármű elhajtott, otthagyva maga mögött mindent. Hinata szomorúan pillantott fel Narutora, a szőke pedig vissza rá.
- Vége a nyárnak… - sóhajtott lelombozódva. Előbbi vidámsága eltűnt.
- De mi együtt maradunk! Különben is, az élet nem állhat meg! Csak néha-néha, egy röpke pillanatra. – mosolyodott el lágyan, és átkarolta barátnője vállát, szorosan magához húzva, ezzel Hina arcára is mosolyt csalva.
- Akkor most mi lesz? – kérdezte zsebre dugott kezekkel Sasuke.
- Mi lenne? Emberek, van még 4 óránk! A nyár még nem ért véget! – kiáltotta boldogan Sakura, és hátat fordítva, futni kezdett.
- Imádom! – vigyorodott el Sasuke, és követte őt.
- Gyerünk! – szökött vigyor Ino és Sai arcára. Narutoék bólintva iramodtak meg a páros után.

*


A sziklaszirtre érve, egymás mellé állva néztek le a tengerre.
- Felkészültetek? – kérdezte rókavigyorával Naruto.
- Három… - suttogta Hinata.
- Kettő… - mondta hangosabban Ino.
- Egy! – kiáltott fel mindenki, mire a vízbe ugrottak nagy csobbanással.
Nagy levegővétellel jöttek a felszínre. Nevetve nézték egymást. Mindenki tudta, miért volt ennyire fontos ez a nyár. Szerelmek, barátságok és felejthetetlen kalandok születtek. Sakura ahogy mosolyogva nézte barátait, visszaemlékezett mindenre. Amikor először találkozott Sasukéval…
„- Jól vagy? - kérdezte az Uchiha a lányt.
- Igen, sokkal jobban. Köszönöm! - mondta immár mosolyogva a Haruno. - Sakura vagyok. - nyújtotta a kezét.
- Sasuke. - fogadta el a fiú.”
Megmosolyogta a találkozást. Vigyort csalt arcára a kergetőzés emléke…
„- Legyünk gyerekesek? - fordult vigyorogva Sakura Matsuri és Hinata felé.
- Legyünk! - vágták rá.
Hina karon ragadta Inot, és futni kezdtek. Mint a gyerekek. A srácok elvigyorodtak.
- Rajta! - kiáltotta Naruto.”
Sose felejti el. Karinnal való akkori rivalizálása igen nagy, talán még izgalmas versenynek is bizonyult.
„A pohár kólát a pultra tette, és kezével végigsimított az üvegen. Tekintetét Karin tekintetébe fúrta.
- Játszani akarsz? – kérdezte egy gúnyos vigyor kíséretében. – Velem nem versenyezhetsz! Olyan leszek, amilyen te sosem lehetsz! – suttogta úgy, hogy csak a lány hallja.
Karin komoran állta a Haruno tekintetét, egy ideig… Majd a mögötte lévő mélyhűtőből kivett pár jégkockát, és a kólába dobta.”
Féltestvére jelenléte is öntött belé némi önbizalmat abban az időszakban, viszont arra nem is gondolt, hogy húga egyik percről a másikra, beleszeret Sasuke öccsébe.
„- Ti meg mit csináltok? Erről nem volt szó! – akadt ki Sakura.
A váza, amit hajdan Ino kapott elhunyt nagynénjétől – aki bár megjegyzem, nem volt épp százas, hogy a vázát zsiráf alakúra tervezte – a földön hevert összetörve. A párocska a kanapén feküdt egymáson. Moegi alul, Konohamaru fölöl, és heves csókcsatát vívtak egészen eddig. Sasuke odasietett öccse mellé, és lerángatta a lányról. Konohamaru méltatlankodva akart kiszabadulni, de nem sikerült neki. Moegi felült, és szemrehányóan pillantott nővérére.”
A cég irányítása is egy élménynek számított. Az a sok nehézség… De örült, hogy végre megszabadult minden terhétől. A céget Shizunéra bízta, aki boldogan fogadta el. Ez volt az álma…
Annak örült a legjobban, hogy végre legyőzte félelmét. Megtanult élni a tudattal, hogy Neji többé nem jön vissza, mégis boldog lehet, és ezt csak Sasukénak köszönheti.
- Szerelem a tengerparton! – suttogta mosolyogva.
- Tessék? – nézett rá furcsállóan Ino.
- Semmi, csak… - kezdte, de inkább megrázta a fejét. – Nem érdekes! – mondta vidáman.
A hold fénye csillant a tengeren. A kis hullámok lassan csapódtak a sziklának, kisseb zajjal. A kellemes melegben is be kellett ismerni, a víz kicsit hideg volt. Sakura érezte, ahogy valaki átkarolja hátulról a derekát. Mosolyogva fordult meg, és nézett a fekete szemekbe.
- Sosem felejtem el ezt a nyarat! – suttogta.
- Én sem! – mosolyodott el Sasuke is.
Homlokát a lány homlokának döntötte, és szenvedélyesen megcsókolta.
Naruto elvigyorodott, és nagy ujjongások közepette figyelte őket. Az Uchiha ránézett a szeme sarkából, és elvigyorodott.
- Naruto drága… - szólalt meg vigyorogva Hinata, kedvese mellől.
- Mi az? – nézett rá kérdőn a szőke.
- Nem akarsz adni nekem valamit?! – célozgatott a lány.
- Ööö…nem! Mit kellene adnom? – értetlenkedett.
- Ó, te idióta! – sóhajtott lenézően, de mosolyogva Hina, és Naruto nyakába ugorva, megcsókolta.
Ino és Sai meg már vagy 5 perce csókolóztak, de nekik édes mindegy volt, hogy csak most jött el annak az ideje. Ez a nyár tele volt szerelemmel, tengerrel, barátokkal, bulikkal… és valószínűleg csak egy a sok közül, mely magával hozta mindezt.

Love on the beach – Szerelem a tengerparton

*

1 évvel később…

- Sakura, kérlek, siess már! El fogunk késni. – kopogott a fürdőszoba ajtaján Sasuke, és órájára pillantott.
- Már késszen vagyok! – jött ki Sakura.
- Remek, akkor nyomás! – ragadta meg a kezét, és húzta maga után.
- Nem kell ennyire sietni! – forgatta a szemeit Saku.
- Dehogyisnem! Hisz ma érkeznek meg Gaaráék! – vigyorgott barátnőjére a válla felett.
Mikor kiléptek az ajtón, Sasuke nekiment valakinek. Idegesen fogta a homlokát, ahogy a másik is.
- Naruto! – meredt rá dühösen.
- Sasuke… - sóhajtott az említett.
- Sakura! – intett barátnőjének…
- Hinata! – intett Saku is.
- Rendben, mehetünk? – ejtett meg egy rókavigyort Naruto.
- Már vagy 1 perce mehetnénk… - jegyezte meg Sasuke.
Beszálltak egy sötétkék autóba, és elindultak a reptérre.

*

Ino izgatottan fürkészte az embereket. Türelmetlenül dobolt ujjával a falon. Sai csak nyugodtan bámészkodott.
- Hol vannak már? – kérdezte a szőke.
- Ott! – mutatott barátaikra a fiú vigyorogva.
- Végre! – mosolyodott el a lány, és intett nekik. Mikor a kis csapat odaért, egyből nekik szegezte kérdését. – Hol a csudában voltatok eddig?
- Bocs, csak Sasuke eltévedt… - magyarázta Naruto.
- Te nézted fejjel lefelé a térképet! – ordította le barátja fejét.
- Hát most honnan tudhattam volna, hogy rosszul tartom? – akadékoskodott.
- Szerinted?
A veszekedést megszakította Sakura telefonjának a hangja. Mikor előhalászta a táskájából, csodálkozva nézte, ki keresi.
- Szia! – szólt bele.
…
- Mi, miért? – kérdezte döbbenten.
…
- Értem. – sóhajtott szomorúan.
…
- Nem baj, van még idő! – mosolyodott el halványan.
…
- Szia! – azzal letette. – Matsuri volt. Nem jönnek! – közölte.
- Miért? – kérdezte döbbenten Hinata.
- Gaara apja meghalt, és most kisebb-nagyobb gondjuk is akadt, mintsem hogy idejöjjenek! – magyarázta.
- Biztos nem könnyű neki! – jegyezte meg Naruto.
- Túlteszi majd magát rajta, ismered! – vont vállat Sasuke.
- Akkor irány haza? – vonta fel szemöldökét Ino.
A többiek bólintottak.

*

Egy szőke hajú lány szaladt sebesen a reptérből kifelé menet. Egy taxit akart elcsípni, de nagy pechére pont az orra előtt vitték el.
Ugyanekkor egy barna hajú fiú is a taxiknál állt, és telefonján intézett valamit. Láthatólag nagyon feszült volt.
- Nem érdekel, azonnal gyere ide! – emelte fel hangját, ahogy a készülékbe beszélt, majd kinyomta.
Szemeivel keresett valakit.
Pár perc múlva Hinata és barátai tűntek fel a színen.
- Shikamaru, mi a frászt keresel itt? – kérdezte dühödten a fiútól.
- Ellenőrizlek! – közölte nemes egyszerűséggel.
- Hogy mit csinálsz? – akadt ki Hina.
- El-le-nő-riz-lek! – szótagolta, hátha így jobban megérti. – Anyukád küldött!
- Nagylány vagyok, tudok vigyázni magamra. Mit hittetek, hogy már meghaltam? – tárta szét karjait hitetlenkedve.
- Pontosan! – vágta rá diadalittasan a fiú. – Mivel az unokabátyád vagyok, jogomban áll aggódni!
- Igen? Na majd szépen jogodban áll elhúzni is! – mutatott a reptér bejáratára Hinata.
Sakura érdeklődve figyelte az eseményeket, de egy váratlan valaki megakadályozta az összpontosításban. A földön kötött ki, miközben a lány vele szemben ugyanígy járt.
- Ó, bocsi, nem akartam, én annyira sajnálom! – mentegetőzött az idegen, és felállva, kezét nyújtotta, hogy felsegítse a Harunot.
- Semmi baj! – fogadta el a felé nyújtott kezet Saku.
- Olyan béna vagyok! – sóhajtott a fejét fogva a lány.
- Ugyan… - mosolyodott el. – Sakura vagyok! - mutatkozott be.
- Temari! – mosolyodott el vidáman.