Sakura eltűnődve ült az ablakban. A csillagokat nézve, gondolatai minden irányba elterjedtek. A múlton, a jelenen, és a jövőn is egyaránt megakadt. Ha az apja tényleg az volt, aminek gondolják, akkor… gyakorlatilag csak egy véletlenszerű gyereknek született. Majd jött a következő gondolat… a barátnői. Ők a családja, és soha életében nem akart mást, csak azt, hogy mindegyikük boldog legyen.
- Sasuke… - suttogta ki boldogan azt a szót, ami annak az illetőnek a nevét takarta, akit szeretett.
Nagyot sóhajtott. Kinyitotta az ablakot, és szemeit a holdra szegezte.
- Taníts meg repülni! – kérte, de a tanóra elmaradt.
Csalódottan nézett le a földre, és hirtelen ötlettől vezérelve, kiugrott. Nem volt magasan, így épen és biztonságosan, hangtalanul ért földet. Körbenézett, majd elindult. Az utcák kihaltak voltak, a lámpák fénye adott csak némi világosságot. Minden a múltra emlékeztette ebben a helyzetben. Biztosra vette, hogy történni fog számára olyan jelentős dolog, amit nehezen tud majd elfelejteni.
Hirtelen valaki befogta a szemét. Annyira ismerősen hatott a helyzet, de erre félt még gondolni is. Mosolyogva fordult meg, és nézett a fiú szemeibe.
- Miért nem lepődök meg, hogy te vagy az? – kérdezte, és közelebb lépett Sasukéhez.
- Nem tudom, miért? – vigyorodott el.
- Mert te mindig ott vagy, ahol…
- Ahol te! – vágott mosolyogva a lány szavába.
Sakura bólintott. Nem tudta, ez a sors műve, vagy csak egyszerűen szerencse. Mindenesetre örült neki. Lágyan megcsókolta szerelmét, és hátat fordítva neki, nevetve futni kezdett. Jó volt felidézni a régi történetet. Amikor még gyerekesen rohangáltak a plázában, szinte alig ismerve egymást. Mulatságos helyzet volt, egészen a csókig. Most viszont más volt a felállás, máshogy nézték a dolgokat. Sasuke elkapta a lány csuklóját, és pont mint akkor, magához rántotta. Ahogy ajkaik összeértek, szenvedélyesen csókolták meg egymást. Mikor elváltak, Sakura mosolyogva vette tudomásul… a múlt elmúlt, ez már a jelen.
A tengerparton voltak, és a vizet nézték elmélyülten. Hátukat a sziklának döntve csodálták a hullámokat. Sakura fejét a fiú vállára döntötte.
- Mi lesz, ha vége a nyárnak? – kérdezte váratlanul, halkan.
Hangjában szomorúság, és remény keveredett.
- Én veled maradok. Nem lennék képes elhagyni téged! – tette a kezét a lány kezére.
A Haruno elmosolyodott. Ahogy elgondolkozott azon, vajon a jövő milyen titkokat rejt számára, nyugtalanná vált. Nem bízott se a jövőben, se a jelenben. Mert ha igazi, gondtalan életet akar, akkor…

- Naruto!
- De Hinata, esküszöm, hogy nem én, hanem Sai…
- Nem érdekel Naruto, most azonnal kitakarítasz! – ordította dühösen Hinata.
A rajta lévő kötényből az épp betoppanó Matsuri arra következtetett, barátnője főzött, de ezt Naruto és Sai sikeresen kudarcba fullasztották.
- Mi történt? – kérdezte kíváncsian.
- Naruto és Sai fogócskát játszottak! – sóhajtott lenézően a fekete hajú.
- NEM IGAZ! – ordította a két fiú.
- Sai meg akart gyilkolni! – panaszkodott Naru.
- Naruto pedig tönkretette a festményemet! – vádolta meg a szőkét Sai.
- A lényeg a fontos! TÖNKRETETTÉTEK A VACSORÁT!
Matsuri sose gondolta volna, hogy barátnőjének ekkora hangja van. Tökéletesen kinézte belőle a gondoskodó anyát, és a jó háziasszonyt. Hinata, te kitűnő feleség leszel! – gondolta, és mosolyogva megcsóválta a fejét.
- Matsuri, mit állsz ott, mint a faszent? – meredt a lányra Hina. – Nyomás dolgozni! – mutatott a takarító fiúkra, és egy rongyot dobott oda Matsunak, aki egy vízcseppel a fején indult segíteni.
Ino lerobogott az emeletről, és még mielőtt a Hyuuga vele is elkezdett volna ordítozni, segíteni kezdett.
- Hol lehet Sakura és Sasuke? – tűnődött hangosan Hinata.

- Fel akarsz mondani? – csodálkozott Sasuke.
- Igen, így lesz a legjobb! – döntötte el véglegesen Sakura. – Régen mindig volt időm, mindenre! Nem akarom, hogy úgy végezzem, mint az apám! Nekem a régi munkám is tökéletesen jó volt. Elegem van abból, hogy a barátaim már rám se ismernek! Visszakívánom a régi életemet…
Az Uchiha bólintott, jelezve, hogy megértette, mire gondol a lány. Ő is úgy érezte, szerelme munkája egyre jobban elválasztja őket, így még örült is. Felállt, és kezét nyújtotta a lánynak, hogy felsegítse. Ahogy Sakura a kezét a fiú kezébe csúsztatta, olyan különös bizsergés járta át a testét, amit évek óta nem érzett igazán. Kéz a kézben elindultak, de a Haruno visszafordult, és smaragd szemeivel a vizet kezdte újra pásztázni. A válla fölött visszanézett Sasukéra, aki csak értetlenkedve viszonozta a pillantást. Sakura a kezét óvatosan kicsúsztatta, és a vízhez futott. Érezte, ahogy a szokásos szél meglibbentette a haját, ezzel jelet adva neki. Lehunyta a szemeit. A hűs víz ahogy a lábát érte, érezte, hogy nem bírja tovább. Beljebb sétált, majd egy fejest ugrott, és lebukott. Eltűnt Sasuke szemei elől. A fiú értetlenkedve figyelte. A szél erősödött, és a hullámok is nagyobbodtak. Kezdett félni…
Egy hatalmas hullám felcsapott a sziklára, ami nem messze volt. Onnan ugrott le még egyszer Ino és Sakura… Az Uchiha tekintete oda vándorolt, és megpillantott egy repülő, vörös tárgyat, mely a hullámokból vált ki. Pontosan tudta, mi az. Fekete szemei elkerekedtek.
- A szörfdeszka… - suttogta.
A tárgy magasan repült, és végül nagy csattanással ott ért a vízhez, ahol Saku pár perce lebukott. Sasuke feszülten figyelt. Sakura nagy levegőt véve a felszínre jött, haját hátra dobta, és a deszkára ugrott. A fehér bikini, ami rajta volt, a fiút csodálkozásba ejtette, majd ahogy megpillantotta a hullám által partra hozott ruhákat, becsukta a száját. Figyelte, ahogy Sakura a méteres hullámon suhan át, egyenesen a magas szikla felé. Szemeiben újra a félelem szikrái csillantak, ahogy a hullám és a lány egyre közelebb kerültek a sziklához.
A lány smaragd szemei megcsillantak, majd elrugaszkodott a deszkáról, és repülő vízcseppekkel körülvéve, szép fejessel a vízbe ugrott. A hullám ahogy a sziklához ért, felcsapódott, ismét eldobva a szörfdeszkát, mely csodálatos módon nem tört szét.
Sasuke annyira… hihetetlennek tartotta a történteket. Sosem látott még lányt, aki ennyire kötődött a vízhez, a szabadsághoz, a jelenhez.
Sakura dideregve lépett a partra. A fiú levette a pólóját, és odaadta neki.
- Nem fogsz megfázni? – kérdezte értetlenül a rózsaszín hajú.
Az Uchiha mosolyogva felvonta a szemöldökét.
- Előbb te! – mondta.
Saku is elmosolyodott, és belebújt a fekete pólóba. Sasuke átkarolta a vállát, és elsétáltak.