F�lelem apr� szikr�i pattannak a sz�vedbe, mikor fegyvert szegez r�d valaki. Megremegsz. �rzed, l�baid elgyeng�lnek. Elfutn�l, m�gsem tudsz. Valami visszatart, �s az a hirtelen felsz�nre t�r� b�tors�god. �t�lted m�r ezt a pillanatot? Nem? Nos, �n igen. �letem majdhogynem t�k�letes volt, hisz luxus �letk�r�lm�nyek k�zt nevelkedtem. Ap�m az Egyes�lt �llamok eln�ke volt, �gy ami csak a sz�mat elhagyta, azt megkaptam. De �n nem erre v�gytam. T�l sok volt ez egyszerre. Soha, soha nem k�rtem, hogy �n �gy �ljek. A r�gi, szokv�nyos �letemet is szerettem. Mit tehettem volna? Nem voltam fontos ember, csak egy jelent�ktelen l�ny. Vagyis nem… az eln�k l�nya voltam, aki mindig mindenhova k�s�rettel j�rt. 5 �ves koromban kezd�d�tt a r�miszt� terror. J�, akkor m�g kicsi voltam, ez t�ny. Viszont 14 �vesen egy rak�s elmebeteg h�ly�vel j�rk�lni? Nagyon ciki! Ki akartam t�rni a cell�mb�l, �s futni. El, messzire… Ez kicsit se siker�lt. A f�l vil�g engem keresett, nem bujk�lhattam sok�ig. Megtal�ltak, �s visszavittek. Ut�na minden m�sodik gondolatom ez volt : Futnom kell! Sz�nalmasnak �reztem magam. Minden percem nyomor�s�gosan telt. Soha egy kedves sz�, soha egy norm�lis n�z�s. Egyszer�en megvetettek, haragudtak r�m, mert nem k�rtem a „csod�latos” �letb�l. Akkor m�gis mi�rt? Mi�rt tartottak ott? Mi�rt nem hagytak futni? Hogy v�gre megtal�ljam magam… Mi�rt akart�k l�tni a szenved�semet? Lehet, bele se gondoltak, milyen lehet. Meg sem pr�b�lt�k �t�lni a helyzetemet. Egy ember volt csak. Tartottam att�l, hogy ha � seg�t, r� nagyobb b�ntet�s v�r, mint r�m. �t viszont nem izgatta. Seg�teni akart, minden �ron. Hogy mi�rt? Nem tudom. Hi�ba faggattam, soha nem mondta el. Beadtam a derekamat. Hagytam, hogy megpr�b�lja. Hagytam, hogy seg�tsen. Hiba volt. Valaki megtudta, hogy mit tervezt�nk, �s el�rulta ap�mnak. Engem egy szob�ba z�rtak rengeteg test�rrel, Sait meg�lt�k. F�jdalmamat akkor m�r semmi, �s senki nem s�lyosb�thatta. �sszet�rtem, �s azt hittem, v�gleg. Ekkor lettem m�s. Nem voltam t�bb� el�kel� kis gy�va f�reg, aki menek�lni akar a sorsa el�l. M�rhetetlen�l hideg, komor tekintettel �lltam az �let rossz oldala fel�, �s az valahogy megenyh�lt… Abban rem�nykedtem, olyan sim�n enged �t a l�thatatlan kapun, ami a jobb oldalra vezet, ahogy m�g senkit. Nos igen, ebben is t�vedtem. Hazug emberr� v�ltoztatott, ahelyett, hogy norm�lis haland�t csin�lt volna bel�lem. �s �r�ltem neki! Az Eln�k Im�dnival� L�nya szerepet �gy j�tszottam, mint m�g soha. Kedves, el�kel�, modoros, illemtud� voltam a nagyt�meg, ap�m �s any�m, valamint a test�r�k el�tt. Este viszont kitomboltam magam. Ki gondolta volna egy ilyen im�dnival� l�nyr�l, hogy �jra sz�k�ssel fog pr�b�lkozni? Senki. �pp ez�rt, mikor m�r mindenki aludt, egy k�t�l seg�ts�g�vel lem�sztam az erk�lyr�l. A v�ros legjobb, legdurv�bb �s legmen�bb bulijaiban vettem r�szt. H�res voltam m�r nem csak Eln�k L�nya n�ven, de a Kis Vad�c c�met is megkaptam. Ideges�t�en naiv �nem elt�nt, helyette megj�tt a nem t�r�d�, flegma st�lus. Elkezd�d�tt az �letem, �s csak 18 �vesen…

Bar�tn�mmel �pp hazafel� tartottunk. Az utc�k kihalts�g�ra r�tett m�g egy lap�ttal a s�t�ts�g is. De ezzel mi mit sem t�r�dve haladtunk. Szinte m�r megszoktuk, hogy minden nap �gy megy�nk haza. A f�lelem egy kicsinyke szikr�ja se pattant be, m�g a sz�v�nk legnyitottabb zug�ba sem. Karomon v�r�s folyad�k folyt v�gig. �tkoztam a sr�cokat, ami�rt poharakat hajig�ltak. Az �vegszil�nk, mely igen hosszan v�gta meg a felkaromat, most az �sszeszor�tott kezembe pihent. Magam se tudtam, minek szorongatom.
- Temari! – torpantam meg.
Tekintetemet bar�tn�mre szegeztem.
- Mi van? – fordult meg.
Sz�j�ban egy cigaretta f�st�lg�tt. Haja kiss� viharvert volt, de nem foglalkozott vele. A n�gy copf, melybe felfogta sz�k�sbarna tincset igen szokatlan volt, de nem sz�momra.
- Adj egy cigit! – mondtam.
Ink�bb parancs volt, mint k�r�s. Kivett a farmerzseb�b�l egy dobozt, abb�l pedig egy sz�l cigarett�t. Egyszer�en csak odadobta. Jobb kezemmel elkaptam, �s v�rakoz�n pillantottam r�.
- Nem mondtad, hogy �ngy�jt� is kell! – vigyorgott.
�n csak az �gre emeltem a tekintetemet. Nem is �rtettem, hogy lehet valaki ennyire…
- Tess�k! – dobta oda azt is.
Meggy�jtottam. �r�ltem, hogy v�gre �n is sz�vhatok egyet. Temari kivette a sz�j�b�l az �v�t, �s eltaposta. R�gy�jtott egy �jra.
- Ideges vagy? – k�rdeztem t�le, �s megindultam.
- Ahogy l�tom, te is. Csak akkor sz�vsz! – mondta, mik�zben zsebre v�gta a dobozt.
- Csup�n tartok a perverz balf�kekt�l! – vigyorodtam el.
- Igen? – k�vette a p�ld�mat.
- Nem. – lettem komor hirtelen.
Temari �rdekl�dve pillantott r�m, �s kif�jta a f�st�t, egyenesen a k�pembe.
- Na k�sz! – v�gtam hozz� h�l�lkod�somat fintorogva.
- Mi�rt? Azt hittem, szereted a cigi f�st�t! – nevetett.
- De nem m�sok sz�j�b�l! – morogtam.
Temari �letkedve semmihez nem volt foghat�. � minden pillanatban tudott j�kedv� lenni. Akkor is, ha �pp temet�sen volt. �n ez�rt irigyeltem. Ut�ltam magamat, mert ilyen szerencs�tlennek kellett lennem. Peckemre nem tudtam megv�ltozni. Pedig szerettem volna.
- Sz�val mi�rt vagy ideges? – tette fel �jra a k�rd�st.
Elgondolkoztam. Tulajdon k�pen nem is tudtam, mi�rt vagyok ideges. Tal�n rossz el��rzetem volt, de az alkohol �s a nikotin hat�s�nak k�sz�nhet�en m�g ezt sem tudtam.
- Nem t’om. Csak �gy! – ny�gtem f�lv�llr�l.
- Szerintem neked ennyi is el�g a cigib�l! – vette ki a sz�mb�l az alig elsz�vott csikket.
Eltaposta, �s nem t�r�dve az �n hitetlenked� k�pemmel, nyugodtan tov�bb s�t�lt.
- Na k�sz sz�pen! – vettem oda mogorv�n, mikor utol�rtem.
�jra hidegen hagytam. Soha nem foglalkozott velem, mikor m�ltatlankodtam. Tal�n �gy l�tta jobbnak, hisz nem vagyok k�nny� eset. Ismert, m�r vagy 4 �ve. B�ntam, hogy mindig csak este tal�lkozhattunk, de nekem elfoglalts�gaim voltak.
Temari megtorpant. �rdekl�dve pillantott egy sik�torra, ahonnan zajokat hallott. R�n�ztem. Arc�ra csod�lkoz�s �lt ki. K�vettem a tekintet�t, �s smaragdz�ld szemem megakadt k�t �ppen kirajzol�d� alakon. Hangjukat szinte m�r hallottam. Egyre k�zelebb �rtek. Lassan l�that�v� v�ltak. K�t fi� volt, k�r�lbel�l vel�nk egykor�ak. Meg�lltak. Komor, hideg tekintettel p�szt�ztak minket. Temari kivette a sz�j�b�l a cigit. Az egyik, sz�ke haj� fi� elvigyorodott. Nem volt perverz, �rd�gi, vagy �pp g�nyos vigyor, ink�bb olyan tipikus „h�lye” st�lus�. M�g � vigyorgott, �s bar�tn�met n�zte, a m�sik, fekete haj� a szemembe f�rta tekintet�t. �benfekete szemei voltak…
- Nocsak! – vigyorodott el � is. Ez m�r m�s volt, mint a bar�tj��. Csupa g�nnyal volt tele. – Az eln�k l�nya! – mondta.
B�ntott ez a hangnem, t�ls�gosan is.
- �s te mi vagy? Valami utcak�ly�k? – k�rdeztem ugyanolyan hangon.
Komor lett.
- Ha tudni szeretn�d, nem! – v�laszolta.
Meglehetett r�lam a v�lem�nye, de nem izgatott.
- Megy�nk m�r? – n�ztem Temarira.
Semmi kedvem nem volt besz�lgetni ezekkel a… nem is tudom, minek nevezzem �ket.
- F�ltek? – vigyorodott el �jra a fekete.
- A h�lyes�getekt�l, att�l igen! Tal�n m�g fert�z�… - v�gtam hozz�, �s karon ragadtam bar�tn�met.
- Valakinek nagyon felv�gt�k a nyelv�t! – hallottam a hangj�t, de akkor m�r a h�tam m�g�tt voltak.
Visszafordultam. Pontosan ott �llt el�ttem, p�r centire t�lem.
- Ki vagy te? – k�rdeztem hidegen.
- K�z�d hozz�?
Kir�zott a hideg a hangj�t�l. Rossz �rz�st keltett bennem.
- Sok van.
Az eny�m se volt k�l�nb. Nem ismertem fel a saj�t hangomat. Valami�rt m�s volt. Egy perc alatt sz�llt ki bel�lem mindennek a hat�sa. �resnek �reztem magamat.
- Uchiha Sasuke. – mondta komoran. – Te pedig Haruno Sakura vagy.
Temari keresztbefont karokkal, v�rakoz�n b�mult r�nk, Sasuke haverja �gyszint�n. H�tra l�ptem egy l�p�st.
- Sasuke, menny�nk m�r! – nyavalygott a sz�ke.
Egy kisgyerekre eml�keztetett. Sasuke elvigyorodott. �pp meg akartam k�rdezni, mit vigyorog, mikor hirtelen megcs�kolt. Led�bbentem, �s mire �szbe kaptam, �k m�r futottak.
- Te perverz senki! – ki�ltottam ut�nuk, de szinte m�r csak a s�t�ts�gnek.
Az �vegdarabot, mely a kezemben volt, eldobtam arra, amerre futottak. Temari mell�m l�pett. Vigyorgott, �s ez a legkev�sb� sem der�tett jobbkedvre.
- Mit vigyorogsz? – fordultam fel� idegesen.
Legal�bb egyvalakinek fel tudtam tenni ezt a k�rd�st.
- J�l sm�rol?
Arcomra hitetlens�g �lt ki, ma m�r m�sodj�ra.
- Temari, te meg�r�lt�l? Ez egy perverz, senkih�zi, bunk� balf�k volt, aki…
- Aki j�l sm�rol �s irt� helyes! – tette hozz� b�logatva.
Nem jutottam sz�hoz. Becsuktam a sz�mat. Igaza volt. Azt a helyet n�ztem, ahol az el�bb �lltunk. �n, �s �. Uchiha Sasuke…
- Menj�nk! – mondta Temari.
B�lintottam. Lassan kis�t�ltunk a l�mpa f�nye al�l, �s a helyet, ahol megcs�kolt, azt hittem, soha t�bb� nem ismerem fel.

Ahogy a k�t�len m�sztam fel az erk�lyemre, �reztem a kezemen ejtett v�g�st. Fel�rtem, �s a k�telet lek�t�ttem. Bel�ptem a szob�mba. S�t�ts�g fogadott. A t�kr�m el� l�ptem, mely akkora volt, mint egy szekr�ny. Megn�ztem a sebet. Ha ap�m megl�tja, kiny�r! – futott �t a gondolat az agyamon. A sz�raz v�rt �gy-ahogy lemostam r�la, �gy m�r csak egy halv�ny, v�r�s cs�k l�tszott. Megnyugodtam, �s elmentem zuhanyozni. F�radtan d�ltem be az �gyamba, �s az �r�ra n�ztem. Hajnali kett� volt. Nagyot s�hajtottam, �s plafont kezdtem n�zni. Magam el�tt �jra �s �jra megjelent az a fekete szemp�r, mely Uchiha Sasukehoz tartozott. �r�ltem volna, ha ki tudom verni a fejemb�l a nev�t, de nem. Nem tudtam. V�g�l valami csoda folyt�n elaludtam. Reggel a szobal�ny keltett, mint �ltal�ban h�tv�g�n. Unottan keltem fel. A kik�sz�tett ruh�t, mely egy smaragdz�ld ny�ri ruha volt (amit m�g sohasem l�ttam), ugyanolyan sz�n� magassark�val, �s r�zsasz�n vir�gos nyakl�nccal, felvettem. K�nytelen voltam. Lapock�ig �r� r�zsasz�n hajamat kif�s�ltem. Most se, mint mindig, nem tettem bele semmit. Szerettem kiengedve, term�szetesen hagyni. Ap�m nem, de ez cs�ppet se �rdekelt. Lementem a f�ldszintre. Az eb�dl�ben �ltek. � �s anya.
- J� reggelt! – morogtam.
- J� reggelt! – mosolygott anya.
Apa fel se n�zett irataib�l, nem is k�sz�nt.
- Nagyon csinos vagy! – �llap�totta meg anya.
Erre a kijelent�sre v�gre r�m emelte tekintet�t. V�gign�zett rajtam, �s elmosolyodott.
- Egyet �rtek! – mondta.
Komoran le�ltem k�z�j�k, �s az el�m tett reggelit kezdtem el enni.
- Ma vend�geink lesznek! – jelentette be apa.
- Kik? – k�rdeztem.
Nem n�ztem r�.
- Egy r�gi bar�tom, �s a fia…
- Remek! – mondtam �lmosollyal. – Mikor j�nnek?
- Egy �ra m�lva.
- Fantasztikus!
B�r k�v�l vid�mnak t�ntem, bel�l kor�n sem voltam az. Jobb elfoglalts�gom is akadt volna, mint egy „r�gi bar�ttal” �s a b�jg�n�r fi�val csever�szni. V�geztem a reggelivel. Illedelmesen megk�sz�ntem, �s felmentem a szob�mba. Mikor bel�ptem az ajt�n, a telefonom rezg�s�re figyeltem fel. Az asztalon volt. Megn�ztem. Temari keresett, felvettem.
- Szia! – k�sz�ntem neki.
- Szia! Mi a helyzet, r��rsz? – k�rdezte.
- Nem. Ap�m valami r�gi bar�tja, �s a fia j�nnek l�togat�ba. Marh�ra �r�l�k, gondolhatod! – magyar�ztam, mik�zben ledobtam magamat egy fotelbe.
- Aha. H�t pech, Shikamaru �pp bulit tervez. Meddig maradnak?
- Ki tudja… - s�hajtottam.
- H�vj ha van valami!
- Ok.
Azzal letette. Ut�ltam, hogy az eg�sz �letem el van cseszve. A cseng� �s apa hangj�t hallottam.
- El�bb j�ttetek!
- Igen, a g�p el�bb �rt, mint gondoltuk!
Az idegen hang valahonnan ismer�s volt.
- Te vagy Sasuke, igaz?
- Igen.
Megdermedtem. Te vagy Sasuke…Sasuke… Csak ez v�zhangzott a fejemben.
- �r Isten! – kaptam a kezemet a sz�m el�. – Mond, hogy rosszul hallottam! – im�dkoztam.
- Sakura, gyere le, k�rlek! – ki�ltott fel apa.
A sz�vem hevesen kezdett verni. Ideges voltam. Mi van, ha t�nyleg az a Sasuke? Term�szetesen a sors nem az �n p�rtomat fogta. Minden szem r�m szegez�d�tt, ahogy les�t�ltam, �s megpillantottam �t! Francba! – gondoltam. Bemutatkoztak. Akkor d�bbentem meg, mikor Sasuke kezet cs�kolt. A szemembe n�zett, pont, mint akkor. Komoran n�ztem vissza.
- �r�l�k, hogy tal�lkoztunk! – mondta.
�n viszont kev�sb� �r�ltem. Mint kider�lt, legal�bb egy h�tig maradnak, ami azt jelentette, hogy a bulir�l is lecs�szok. Unottan hallgattam a besz�lget�st. �r�ltem, mikor v�gre este lett, �s felmehettem a szob�mba. Levettem a ruh�mat, �s k�nyelmesebbre cser�ltem. Egy cs�sz�r� farmernadr�gra, �s egy fekete toppra. Zsebre v�gtam a mobilomat, �s lem�sztam az erk�lyr�l. Mikor le�rtem, hat�rozott l�ptekkel indultam meg a ker�t�s fel�, de egy kattan�s meg�ll�tott. Fegyver kattan�sa… Megremegtem. F�lelemmel telt sz�vvel fordultam meg. �s nem csak az�rt f�ltem, mert valaki fegyvert fogott r�m. Nem, enn�l t�bbr�l volt sz�. Arcom komor volt, hideg, �rzelemmentes. Egy fekete szemp�r csillog�s�t fedeztem fel a s�t�ts�gben.
- Na mi van? Nem akarsz menek�lni? Nem akarsz kit�rni a cell�db�l, �s futni? El, messzire… ?
Ismer�s szavak voltak. A g�nyos vigyor, mit felfedeztem, hirtelen valamit a sz�vembe �nt�tt. Ez volt a felsz�nre t�r� b�tors�gom. Ki vagyok �n? Haruno Sakura. Ki �? Uchiha Sasuke.
- Minek n�zel engem? – k�rdeztem.
Valamit fel�m dobott, amit elkaptam. Egy fegyver volt. Egy ideg t�tov�ztam, majd r� szegeztem.
- Hogy minek n�zlek? – elgondolkozott. – Gy�va f�regnek!
- Ha �gy ismered a gondolataimat, azt is tudod, megv�ltoztam! Gy�va f�regb�l kegyetlen kis gyilkos! Ha kell… - suttogtam az utols� mondatot.
- Meg�ln�l?
A fegyvert leeresztette, �s k�zelebb s�t�lt hozz�m. K�vettem a p�ld�j�t. Ism�t p�r centire voltunk egym�st�l.
- Igen! – sziszegtem. – �s te engem?
- Sz�ves �r�mmel! – vigyorgott. – De minek, ha meg is cs�kolhatlak?
Lassan hajolt oda hozz�m. Ajkait az eny�mekre tapasztotta, de �n ell�ktem. H�tr�bb s�t�ltam. A zsebemb�l el�vettem egy hangtomp�t�t, �s a fegyverre szereltem, majd �jra felemeltem.
- Vigy�zz, k�sz, l�nek r�d! – vigyorogtam.
A halk pukkan�s, mely a pisztolyhoz tartozott, jelezte, hogy els�lt a fegyver. A c�lom kor�n sem az volt, hogy meg�ljem Sasuket, vagy �pp megsebes�tsem. Nem. A megf�leml�t�s valahogy jobban tetszett. �gy h�t nem is r� c�loztam, hanem a m�g�tte l�v� f�ra. A goly� kis lyukat hagyott benne, de nem f�rta �t. T�l vastag volt a fa. Sasuke megfordult. Csod�lkozva pillantott a lyukra.
- Elhib�ztad! – fordult fel�m.
- Kor�n sem! – mondtam nyugodtan.
Egy szempillant�s alatt el�tte termettem.
- �g veled! – suttogtam, p�r centire az ajkait�l.
Nem, nem �llt sz�nd�komban megcs�kolni, csup�n g�nyosan elvigyorodtam. �jra h�tra l�ptem. A pisztolyt magam fel� ford�tottam.
- Ne… - suttogta Sasuke, �s meg akart �ll�tani.
K�s� volt. A pisztoly els�lt, �n pedig �sszerogytam. V�r a jobb vil�g! – futott �t az utols� gondolat az agyamon. L�ttam m�g, hogy valaki f�l�m hajol, majd v�gleg els�t�t�lt a vil�g. Nem �rdekelt, hogy le nem z�rt �gyeket hagyok magam ut�n, �s hogy Sasuket gyan�s�thatj�k gyilkoss�ggal. Elegem volt az �letemb�l. �jra szabad akartam lenni. �s siker�lt… Jobb vil�gban vagyok. H�la a tudom�nynak, kider�lt: Sasuke �rtatlan. Ez viszont kicsit sem der�tette jobb kedvre. Valami nyomta a sz�v�t, �s az a b�ntudat volt. Hogy nem �ll�tott meg. V�g�l r�j�tt: akkor lett volna rossz, ha meg�ll�t. Nem tudom, mit keresett ott akkor �jjel, egy fegyverrel a kez�ben, de mindenesetre h�l�s vagyok neki. Temari is tudta j�l, nekem csak j� lehet most. Ap�m felmondott. V�gre � is fel�bredt: �gy mindenkinek jobb. �j l�nyuk sz�letett, de engem nem t�r�ltek ki az eml�keik k�z�l. K�pem minden egyese szob�nak a fal�n ott van. A legnagyobb a h�gom�ban d�szeleg.
- L�tod Moegi! � volt Sakura… - mondta a kisbab�nak anya, szomork�s mosollyal.
A k�p el�tt �lltak, �s anya egyenesen a f�nyk�pen l�v� �nem szem�be n�zett.
- � most m�r boldog! – tette m�g hozz�.
Tudta, mire v�gytam, tudta, mit �reztem, tudta, �n m�g mindig figyelem �ket. Onnan fentr�l… �s mit csin�lok? A t�rt�netemet mes�lem m�soknak. Megd�bbent� �s borzalmas ugyan, m�gis �rdekes �let volt.
- Neeem, nem! – r�ztam meg a fejemet, ahogy egy kis szellemfi�nak mes�ltem. – Vigy�zz…k�sz…l�nek r�d!