Sakura Haruno sz�lei elv�ltak. Anyja nem b�rta tov�bb, hogy folyton f�rje �rny�k�ban �l, hisz egy igen figyelem�hes n� volt. Gy�ny�r� sz�ke haj, k�k szemek, t�k�letes alak. Nem az a n� volt, akit olyan egyszer�en ki lehetett haszn�lni. B�rmelyik f�rfit megkaphatta, �gy nem okozott nagy gondot neki a v�l�s. Gyorsan talpra �llt. �gyv�d volt, �gy p�nze is volt el�g. Az egyetlen dolog, ami miatt agg�dott, az l�nya volt: Sakura. F�ltette �t a r� les� vesz�lyekr�l, hisz m�g fiatal volt, az �letet �lvezni akarta. V�g�l l�nya r�besz�lte, hogy mindkettej�knek jobb, ha � marad, �s a n� megy. El, messze. �gy is lett. Sakura maradt bar�tn�ivel, anyja pedig Kaliforni�ban �l. Sok ideig nem besz�ltek, legal�bb 2 �vig. Majd egy telefon felszak�totta a m�lt el�tt eddig z�rva maradt ajt�t…

- Tess�k? Holnap? De… nekem az nem j�! Dolgozom! – t�rta sz�t karjait hitetlenkedve a l�ny. Telefon�lt.
…
- Rendben… - s�hajtott kicsit vonakodva.
…
- Reggel t�zkor, igen, megjegyeztem! – mondta fesz�lten.
…
- J�, szia! – tette le.
Idegesen v�gta a kanap�ra mobiltelefonj�t. Fel-al� j�rk�lt a nappaliban. Ino l�pett be a szob�ba, fej�n t�r�lk�z�vel, maga k�r� csavarva szint�n t�r�lk�z� volt, sz�j�ban fogkefe �s fogkr�mhab, kez�ben borotva. L�b�n lassan folyt a v�r egy kis karcol�sb�l.
- Hogy az a rohadth kurhvah… – kezdte, �s a l�b�t vizsg�lgatta.
- Ino! Ne akarj mindent egyszerre csin�lni! – tette cs�p�re a kezeit Sakura.
Mosolygott. Bar�tn�je vicces l�tv�nyt ny�jtott. A sz�ke kivette sz�j�b�l a fogkef�t.
- Most n�zd meg! – mutatott a l�b�ra.
- Mosd ki �s ragaszd le! – s�hajtott.
Ino visszament a f�rd�szob�ba, p�r perc m�lva viszont hatalmasat sik�tott.
- Mi a faszt csin�lsz? – rohant be a f�rd�be Sakura.
- Hideg volt a v�z… - mondta hal�l komolyan a sz�ke.
A r�zsasz�n haj� nevet�sben t�rt ki. Egyszer�en annyira jellemz� volt bar�tn�j�re! Azt sajn�lta csak, hogy Matsuri �s Hinata nem l�thatt�k. �k m�r dolgoztak.
- Holnap j�n a f�ltestv�rem! – ny�gte ki hirtelen Sakura.
Ino szemei elkerekedtek. Kez�b�l kiesett a borotva, �s kis koppan�ssal �rt f�ldet a csemp�n.
- Holnap? Ide? Ki is? – k�rdezte gyorsan, �s felvette a f�ldr�l a t�rgyat.
- Holnap, ide �s a f�ltestv�rem, Moegi! – magyar�zta. – Most h�vott anya!
- Ne m���r! A puccos banya v�gre felh�vott, �s csak az�rt, hogy k�z�lje: idek�ldi a szenvtelen kis korcsot? – hitetlenkedett.
Sakura b�lintott. Bar�tn�je kicsit nyersen fogalmazott, de nem zavarta. Az anyj�ra minden igaz volt, amit mondott, f�ltestv�r�re �gyszint�n. B�r szerette a rokonait, kor�n sem annyira, mint bar�tn�it, �gy hajland� volt megbocs�tani Ino tapintatlans�g�t. A sz�ke v�gre leragasztotta a l�b�t. Haj�t megsz�r�totta, fel�lt�z�tt. Sakura k�zben k�sz�tett mag�nak reggelit: egyszer� sal�t�t evett. Mikor bar�tn�je v�gre k�sszen �llt, �s neki l�tott enni, k�v�ncsian fordult hozz�.
- Ugye nem b�nod?
- Mit? – �rtetlenkedett Ino.
- Hogy Moegi ide j�n!
- Ha engem b�k�n hagy, fel�lem ok�…
A l�ny elmosolyodott. �r�lt, mert ha csak kicsit is, de „h�ga” jelentett neki valamit. Mindig is egyke volt, mikor azt�n megsz�letett Moegi, �s megkeser�tette az �let�t, r�j�tt: hi�nyzott egy r�sze. B�rmennyire is „ut�lta” �t, tudta j�l, az�rt szeretik egym�st. Ahogy gyerekkor�ra gondolt, �s arra, hogy neki soha nem adatott meg egy rendes csal�di �let, kicsit f�lt�keny lett. Szeretett volna norm�lis �letet, gondmentes k�rnyezettel. Hi�ba �lmodozott, mind tudta: az �lmok t�bbs�ge nem v�lik val�ra, csak ha mindent fel�ldozunk �rt�k. Neki viszont k�teless�gei voltak, �s ak�r tetszett neki, ak�r nem, azt kellett csin�lnia, amit a sors dikt�lt. Gondolatmenetei am�gy is �ssze-vissza voltak kavarodva, hisz a fi�, aki mindent �jra fel�lesztett benne, nagyobb gondot okozott sz�m�ra, mint egy f�ldreng�s. R�ad�sul nemcsak annyib�l �llt az �lete, hogy tette, amit kellett. Sz�v�nek minden egyes zug�ban a s�t�ts�g honolt, mert nem b�rta megszak�tani a val�s�got �s a k�pzeletet. Karinnal is meggy�lt a baja. Az ideges�t� l�ny minden egyes nap kik�sz�tette, �s nem maradt ir�nta m�s �rzelme, csak a gy�l�let. Soha �let�ben nem ut�lt m�g senkit ennyire. Alapj�ba v�ve nem volt egy k�t�zk�d�, arrog�ns l�ny, de ez a csaj mindent, ami rossz volt, kihozott bel�le. Olykor fesz�lt volt �s ideges, m�skor komor �s hideg. Mindenn�l jobban szerette volna, hogy Karin elt�nj�n az �let�b�l… Ak�rhogy is, egyben biztos: Moegi majd seg�t neki. Hisz olykor olyan de olyan seg�t�k�sz testv�r tud lenni!

A sors nem is olyan esztelen�l kegyetlen. J�kor j�tt a h�r, hogy Sasukenak is van egy f�ltestv�re: Konohamaru, aki �pp ide k�sz�lt. Az Uchiha, vonakodva ugyan, de beleegyezett a j�vetel�be. Nem akarta sz�vesen l�tni „�ccse” undok kis k�p�t, f�leg nem most, mikor minden �sszej�n neki. Naruto is ugyanilyen boldog volt. A fej�t verte a falba… Nem szerette � se Konohamarut, a fi� nagyon pimasz volt, ennek tetej�be m�g bek�pzelt is. Hab�r Narutonak volt p�r tippje, kire �t�tt, att�l f�ggetlen�l nem volt neki szimpatikus. S�t! Kisebb-nagyobb gondjuk is volt, viszont ha egyszer Sasuke apja �gy d�nt, �k vigy�znak a fi�ra, akkor ez k�teless�g�k. Mikor megtudta, hogy Sakura h�ga is itt lesz egy ideig, r�gt�n megsz�letett a terv, miszerint a k�t tizenhat �ves j�l meglesznek. Csak egy kis r�seg�t�s kell az eg�sznek, �s minden klappol. �gy tal�n m�g Sakura �s Sasuke is t�lthetnek annyi id�t egy�tt, hogy v�gre valah�ra kis�lj�n valami, aminek m�r vagy egy hete meg kellett volna �gnie. A sors d�nt: nehez�t az eg�szen.