Zápor. Az eső elmossa a nehéz gondolatokat, melyeket már nem bírunk magunkban tartani. Félelem, mely utat tör magának a felszínre. Akarat. A helyes útra visz, bármit tesz ellene a sors. Minden a te kezedben van! – vízhangzott Sakura fejében. Ez volt az utolsó pár sor, amit Nejitől hallott. "Ideje, hogy elfelejtsem, bármennyire is fáj!" – gondolta. "Esélyt adok neked, Sasuke Uchiha. De neked kell lépned!" A pohár kólát a pultra tette, és kezével végigsimított az üvegen. Tekintetét Karin tekintetébe fúrta.
- Játszani akarsz? – kérdezte egy gúnyos vigyor kíséretében. – Velem nem versenyezhetsz! Olyan leszek, amilyen te sosem lehetsz! – suttogta úgy, hogy csak a lány hallja.
Karin komoran állta a Haruno tekintetét, egy ideig… Majd a mögötte lévő mélyhűtőből kivett pár jégkockát, és a kólába dobta. Sakura elvette a poharat, majd a Hatos asztalhoz vitte ki. Az órája ekkor kezdett el csipogni, jelezve neki, hogy 2 óra szünete van. Matsuri toppant be a bárba, és váltotta le őt. Haja még enyhén vizes volt, így a lány arra következtetett, barátnője szörfözni volt. Úgy gondolta, most neki sem ártana egy kis hideg víz. Átöltözött. Felvette a fekete bikinijét, amin rózsaszín hawaii minták voltak, és egy fehér kendőt kötött a derekára. Belebújt strandpapucsába, majd távozott. A raktárban lévő vörös deszkáját magához vette. Lefutott a partra. A szél mint mindig, most is fújt. Sakura egyszer sem tapasztalta még, hogy nem fújt, mikor ő itt volt. És ennek részben örült. Ezt a helyet számításai szerint csak ő és Matsuri ismerték. A víz kissé hideg volt, így csak apránként ment egyre bentebb. Hírtelen csuklóján egy égető érintést érzett. Hátranézett a válla felett. Szemei csodálkozástól csillogtak. A kéz, mely a csuklóját fogta, a derekára vándorolt. Érezte, ahogy forró ajkak érnek a nyakához. Egész testével megfordult. Pár centi választotta el őket egymástól. A fiú lassan simított végig a lány selymes arcán. Ajkait halvány mosolyra húzta.
Közben a bárban Matsuri keményen dolgozott, és Karin minden egyes hisztis kitörését eddig elviselte. De az utolsónál betelt a pohár…
- Jajj, gyere már ide! Most a piros, vagy a zöld gombot kell használni? – nyavalygott a fekete.
Matsuri dühösen vágta a földhöz a kendőt, amivel egy asztalt törölt. A bárba ekkor lépett be Gaara.
- A kurva életbe is! Hányszor mondjam el neked? Amire az ON felirat van írva! Nem lehet ennyire hülye baszd meg! – kiabálta magából kikelve.
A vendégek elhűlten nézték hol a lányt, hol Karint. Tapintható volt a feszültség kettejük között. Matsuri hátat fordított a lánynak, de előbb még felvette a kendőt a földről, és a fekete hajú képébe vágta, akinek kissé lecsúszott a képéről a szemüvege.
- Csak hogy tudd, hol a határ! – sziszegte még vissza a válla fölött Matsuri, majd az öltözőbe viharzott.
Ruháját átcserélte egy farmer miniszoknyára, és egy fehér toppra, majd eltűnt a bárból. Gaara utána sietett. Kezét a lány vállára tette.
- Ez meg mi volt? – kérdezte, de inkább kíváncsi volt, mint lenéző.
Sosem kedvelte a fekete hajút, és ez még egy lapáttal rátett az egészre.
- Az agyamra megy ez a kis szuka! – morogta még mindig dühösen.
Gaara akaratlanul is elvigyorodott.
- Mit vigyorogsz? – kérdezte flegmán a barna hajú.
- Mondták már… - kezdett bele, és közelebb hajolt a lányhoz. - …hogy cuki vagy, mikor dühöngsz! – vigyorgott.
Ezt hallva Matsuri is elvigyorodott.
- Nem, még nem!
Karjait a fiú nyaka köré fonta, és várta, hogy megcsókolja. A srác meg is tette. Kezei, amik eddig a lány derekán pihentek, most a combjaira siklottak, és kicsit feljebb tolta a szoknyát.
- Ne itt! – suttogta Matsuri, és homlokát a fiú homlokának döntötte.
Élvezte, hogy elveszik a türkiz szemekben. Sose tudta volna megunni a fiú tekintetét.
- Meddig akarod nézni a szemeimet? – vigyorgott gúnyosan Gaara.
- Ha lehet még sokáig! – mosolygott.


Sakura egy adag sós vizet fröcskölt a fiú arcába.
- Hé, ezt meg miért kaptam? – méltatlankodott Sasuke.
- Mert csak! – vigyorgott a lány. – Na elárulnád, hol van a deszkám? – lett hirtelen komoly, ugyanis az említett tárgyat sehol sem látta.
A fiú csak megfogta a lány derekát, és nagy lendülettel felültette valamire.
- Parancsolj! – vigyorgott.
A Haruno csak nézett a fekete szemekbe. Kezével óvatosan végigsimított a tárgyon, majd halványan elmosolyodott. A hullámok, melyek jó pár méterrel bentebb voltak, kezdtek lekisebbedni, de nem eléggé. Egy még elég nagy hullám meglökte a deszkát, aminek köszönhetően az felborult, a rajta ülő lány egy fura mozdulattal hátra esett. A víz ugyan nem volt mély, körülbelül a mellkasáig érhetett, vagyis a lába még jócskán leért, de hírtelen érték a történtek. Teste lassan feküdt a homokba. Szemei lecsukódtak, a levegő vészesen fogyott. Érezte, ahogy egy erős kéz megragadja a testét, és felfelé húzza. Elájult…
- Naruto, azonnal ide kell jönnöd! Nem, nem érdekel, hogy Hinatával vagy! Sakura elájult, és… Mi az, hogy miért nem ezzel kezdtem?! – beszélt idegesen a telefonjába Sasuke, de már csak egy sípolás hallott.
"Az én hibám!" – futott át a gondolat a fiú fején.
Naruto futott, ahogy csak lába bírta, de Hinata sokkal gyorsabbnak bizonyult. Egy szempillantás alatt futott a fűről a homokba, és kapta le a szandálját, hogy könnyebben futhasson. Mikor tekintetével felfedezte a fiút, és ájult barátnőjét, egyszerűen csak eldobta a lábbelijét. Nem érdekelte, hogy Naruto fejére esett. Mindössze élve akarta tudni Sakurát. Mikor odaért, egy szempillantás alatt térdelt le a homokba, és kezdte el enyhén ütögetni az arcát.
- Sasuke! – szólt szinte ordítva a srácnak.
Az említett hirtelen nézett rá. Kicsit megijedt.
- Szájon át lélegeztetés kell! – magyarázta.
-O…ké… - mondta kicsit akadozva.
Lassan a lány arcához hajolt, és nekilátott. Hinata feszülten figyelt, majd kis idő után megragadta a fiú vállát, és elhúzta. Sakura felköhögött, és kinyitotta smaragdzöld szemeit. Hina boldogan ölelte meg a még kissé kábult lányt, majd eltávolodott tőle.
- Áldjon az ég, hogy voltál elsősegély tanfolyamon! – tette Naruto barátnője vállára a kezét.
Idő közben ő is magához tért a váratlan "cipő repül!" akciótól. A Hyuuga csak rámosolygott.
- Sakura, sajnálom! Az én hibám volt… - kezdett bele az Uchiha fiú.
- Nem, tévedsz! – ült fel lassan a lány. – Nem a tied, hanem a tengeré! De én szeretem, még a hibáival együtt is! – mosolygott.
"Ahogy téged is!" – tette hozzá gondolatban.