Rájött, a hang nem is volt olyan ismeretlen. A barna hajú, copfos fiú elmosolyodott. Régen nem látták egymást.
- Shikamaru! - suttogta vidáman Sakura.
- Jó újra látni téged! - tette zsebre a kezeit a srác, még mindig mosolyogva.
A lány viszont nem volt ilyen rhidegr1;. Barátja felé futott, és szorosan átölelte.
- Hány év is volt? Kettő? - kérdezte vigyorogva.
- Három! - javította ki.
Kiskoruk óta ismerték egymást, és az életük árán is megvédték, segítették a másikat. De az útjuk kanyargós volt. Egyikük balra, míg a másik jobbra ment.
- Mesélj, hogy vagy? - tudakolta izgatottan a Haruno.
Leültek egy nagy kőre.
- Emlékszel még Temarira?
- Hogy is felejthetném! A régi szerelmed... - vigyorgott.
- Az a helyzet, hogy az új is! - mosolygott halványan.
- Csak neeem... !
- De, a barátnőm!
- Ki gondolta volna...
- Hát nem is tudom... Mondjuk ÉN? - nevetett.
Közben a táncklubban javában folytak az események, Ino és Sai nélkül. Ők már rég leléptek, és a fiú lakásának hálószobájában töltötték az idejüket. Matsuri és Hinata viszont még színpadon voltak... A fekete hajú Narutoval táncolt, és még egyszer se álltak le. A lábukat valami olyan varázs irányította, amit a másik szórt rájuk. Megbabonázták egymást. Egy perc sem telt el úgy, hogy ne néztek volna a másik szemébe. De végül, valami csoda folytán Naruto tört ki a bűvkörből, és karon ragadta a lányt. A teraszra húzta ki.
- Szeretnék adni neked valamit! - súgta a Hyuuga fülébe.
Hina halványan elpirult a fiú közelségétől. Naru egy kis ezüst gyűrűt húzott elő a zsebéből, amin egy rózsaszín szív volt.
- Ez amolyan hűség gyűrű! - magyarázta a tárgyat nézve a srác. - Szeretném, ha a kapcsolatunk komoly lenne! - mondta immár a lány szemébe nézve.
A szőke tengerkék szemeiben komolyság és remény volt. Hinata válaszképp gyengéden megcsókolta Narutot, aki boldogan viszonozta. Mikor szétváltak, a fiú felhúzta a lány ujjára a gyűrűt, és újra, immár kicsit szenvedélyesebben csókolták meg egymást.
Eközben Matsuri és Gaara a klub másik teraszán a falnak dőlve csókolóztak, viszont mikor a srác Matsu pólója alá akart benyúlni, a lány ellökte magától.
- Á-á-á! - emelte fel a mutatóujját vigyorogva. - Ha többet akarsz, előbb meg kell ismerned! Vagy... keress mást, akivel a mai estét végigjátszhatod! - komorult el.
Gaara gúnyos vigyorra húzta a száját, ami kicsit sem tetszett a barna hajúnak. A fiú hihetetlen gyorsasággal, lökte a falnak, és erőszakosan megcsókolta. Matsuri nehezen tudta bevallani magának, de tetszett neki a srác hevessége, stílusa. De mégis, dacosam elfordította a fejét, és kitört az erős karok közül. A tengerpart felé kezdett futni. A vörös elmosolyodott, és utána futott. Valami megfogta ebben a lányban, de fogalma sem volt, mi az...
Sasuke unottan ült a bárnál. Ha tíz csaj nem is, nyolc biztos, hogy próbálkozott nála. De ő mindegyiket csak egy magát kellető, idegesítő ribancnak ítélte. Egy lány volt csak, akire vágyott, aki felizgatta az érzéseit.
- Csak Ő! - suttogta, és felállt.
Kezeit zsebre vágta, és a kijárat felé vette az irányt.

- Akkor szia! - köszönt el Sakura Shikamarutól.
Egy lámpa alatt álltak, az utcán.
- Szia! - köszönt el a fiú is, mosolyogva.
A lány hátat fordított neki, és elindult. Mikor elhagyta a lámpa fényét, bizonytalanul kezdett lépkedni. Utált sötétben sétálni, de nem volt más választása. Képek villantak be neki... Mikor egyedül ment haza a sötétben egy buliból, és valaki hátulról befogta a szemét. Akaratlanul is egy könnycsepp folyt végig az arcán, mikor visszagondolt, kit látott akkor.
- Neji... - suttogta.
A kínzó emlék, amit sosem tud elfelejteni: egy autó lámpái, hangos fékcsikorgás... és a világ elsötétült előtte.
- NEJI! - kiáltotta sírva.
A lábai kis híján összecsuklottak, de valaki hátulról átkarolta, ezzel megtartva őt.
- Neji... - suttogta újra, és lehajtotta a fejét.
Csak sírt, szívszorítóan. Az őt karoló Sasuke komoran figyelte, majd megfordította és átölelte. Sakura visszaölelt.
Matsuri sikítva és nevetve kiáltozott, ahogy Gaara hátulról átölelte és megpörgette. Mind a ketten a homokban kötöttek ki, egymáson. Csak mosolyogtak. Ez az este furcsa érzéseket hozott ki belőlük.

- Jól vagy? - kérdezte az Uchiha a lányt.
- Igen, sokkal jobban. Köszönöm! - mondta immár mosolyogva a Haruno. - Sakura vagyok. - nyújtotta a kezét.
- Sasuke. - fogadta el a fiú.
Egymásra mosolyogtak.
- Haza kísérjelek? - kérdezte bizonytalanul Sasuke.
- Az jó lenne! - válaszolta.
Egymás mellett haladtak az utcán. Beszélgettek az estéről, a barátaikról. Végül az Uchiha felhozta azt a témát, amitől kicsit félt.
- Miért kiabáltad azt a nevet? - tudakolta kicsit bátortalanul.
- Neji... a volt barátom. - suttogta.
- Szakítottatok?
- Nem. Elütött minket egy autó. Ő meghalt. - folyt végig ismét egy könnycsepp az arcán.
De most erőt vett magán. Nem akart sírni.
- Ó, én nem... - mentegetőzött gyorsan Sasuke, de nem tudta befejezni.
- Semmi baj! - mosolygott.
Ahogy a fiúra nézett, valamiért muszáj volt mosolyognia. Megérkeztek.
- Hát, akkor köszönöm!
Egy puszit nyomott a srác arcára.
- Jó éjt!
- Jó éjt! - mondta enyhe pírral, mosolyogva az Uchiha.
Sakura bement a házba, de még egyszer visszanézett. Furcsa pajkosság csillant meg smaragdzöld szemeiben, és ezt Sasuke is észre vette.
* Csodálatos lány! * - gondolta, és haza felé vette az irányt.