M�rhetetlen d�h gy�lemlett fel bennem. � volt a legjobb bar�tn�m… Hogy tehette ezt? Hisz r�gen szerette… Vagy ez is csak egy hazugs�g volt, mib�l m�r oly sok van ebben a vil�gban? Val�sz�n�. �n csak egyet tudok: ezt meg kell bosszulnom!
- Mond, mi�rt tetted? – k�rdeztem hirtelen. Tudnom kellett v�gre az igazs�got! – Mi�rt �lted meg?? – ki�ltottam. Elvigyorodott, l�tva szenved�semet. Ut�ltam, teljes sz�vemb�l, �s ezt � is tudta. Olyan volt, mintha nem is ember lenne. Ink�bb d�mon…
- A v�lasz egyszer� : bossz�b�l! – v�laszolta k�nnyed�n. Bossz�? �gy l�tszik, manaps�g m�r mindenki ezzel k�szk�dik.
- Sz�nalmas vagy, Itachi! – jegyeztem meg g�nyosan. – Nem l�tsz tov�bb az orrodn�l? Chh… V�rj, kital�lom. E m�g�tt is Sasori �ll. Igaz? �s ne hazudj, mert felesleges!
- Az eszed v�g, mint a borotva, �des Sakura! – cs�v�lta meg a fej�t m�g mindig ugyan�gy vigyorogva.
- Nem tudom, mi sz�rny�bb… Hogy �desnek h�vt�l, vagy hogy ezt pont te mondtad, �s nem az �cs�d?! – s�hajtottam sz�nalmamat kifejezve. Elkomorult.
- Mi k�ze ehhez az �cs�mnek? – �rtetlenkedett.
- �, hogy te nem tudod… - d�nt�ttem enyh�n oldalra a fejemet �rtatlanul.
- Felvil�gos�tan�l, cicabog�r? – vigyorodott el �jra. Undor�t�…

*

- Na ok� Temari, mindent hallani akarunk! MOST! – ki�ltotta idegesen Hinata. Elege lett abb�l, hogy � semmit se tud. V�gk�pp elvesztette a fonalat. Temari megfordult. Arca hideg volt, �s komoly.
- Figyeljetek! Ez most nem Sakur�r�l, nem Inor�l, �s nem m�sr�l sz�l! Ez mindenkir�l… - hajtotta le a fej�t. Hidegen p�szt�zta a f�ldet.
Hirtelen Naruto �s Shikamaru ugrottak Tenten mell�. A l�ny �sszerezzent, de nem sz�lalt meg, csak csod�lkozva n�zte �ket.
- Mit kerestek itt? – k�rdezte v�g�l Hinata, �sszesz�k�lt szemekkel.
- �n? – pillantott a l�nyra Naruto. – J�v� szeretn�m tenni! – jelentette ki komoran. Mintha Hinat�t nem is ismern�…
- Ugyan mit? – vigyorodott el Hinata, �s cs�p�re tette a kezeit.
- Azt, amit AZON a napon tettem…Sakura ennyit meg�rdemel! - n�zett volt bar�tn�je szem�be. � csak b�lintott, �s �rdekl�dve n�zett Shikamarura, aki azonban nem viszonozta a pillant�st. Temarit f�rk�szte. Csend telepedett le. Mindenki a sz�ke l�nyt n�zte, aki bizonytalanul ny�lt zseb�be.
- Gondold �t! – sz�lalt meg v�ratlanul Shikamaru.
- Ezen m�r nincs mit meggondolni! – r�zta meg a fej�t enyh�n Tema. – Shikamaru! – n�zett komolyan bar�tja szemeibe. – Harcolnunk kell! – jelentette ki fesz�lten. – Magyar�zhatn�m napestig is, tal�n akkor se esne le… A vil�g vesz�lyben van! Ismert�tek mind az Akatsuki-t, nem? M�g te is, Tenten! H�re ment, miket tettek… �s ma… Visszat�rtek, semmi k�ts�g. Itachi m�r Sakur�val harcol! Sasori sem fog sokat k�sni, �s ha j�l sz�m�tom, a banda t�bbi tagja sem! �n k�pes vagyok arra, amire Sakura is! Harcolni fogok… - mondta elsz�ntan. Szemeiben vad t�z �gett. Sosem volt m�g ilyen… Bar�tai komolyan hallgatt�k, v�g�l b�lintottak.
– Tenten! K�rj�k a gyilkos kik�pz�st! – pillantott Hinata hal�l komolyan a l�nyra.
- Sajnos erre nincs id�nk! – r�zta meg a fej�t. Zseb�b�l el�vett h�rom kunait. Adott egyet-egyet mindenkinek, kiv�ve Temarinak. A sz�ke el�vette a saj�tj�t, minek a nyel�n egy vil�gosk�k madzag l�gott. – Kakahit�l van, igaz? – k�rdezte Tenten. Bar�tn�je b�lintott. Egy pillanatra megakadt tekintete a madzagon, majd szorosan megfogta a k�s nyel�t.
- Gyer�nk! – ki�ltotta, �s sebesen futni kezdtek. Temari elsz�ntan haladt el�l. Bevillant neki egy eml�k. A jelente, mikor Sakura elkapta a rabl�t a pl�z�ban.
„- Tudod, hogy Dei-kun b�szke lenne r�d! – mosolyodott el halv�nyan, majd � is kis�t�lt.” „Val�sz�n�leg most is b�szke lenne r�d… R�nk! Nem hagyjuk, hogy a vil�g elvesszen… Seg�tek neked, Haruno Sakura! Erre val�k a bar�tok…” – gondolta.

*

- Sz�val az �cs�m el�rult engem? Nos, ez igen aggaszt�! – t�n�d�tt el Itachi. – Azonban a helyzeten nem v�ltoztat. Tudott vagy sem arr�l, mire k�sz�l�nk, m�r jelent�ktelen! A l�nyeg itt �ll el�ttem, f�lelemmel, d�hvel �s m�rhetetlen elsz�nts�ggal! – vigyorgott tov�bbra is g�nyosan. Csapd�ban �reztem magamat. Sz�ks�gem lett volna egy kis energi�ra, egy kis rem�nyre, azonban ezekb�l egy csepp sem volt. Tekintetemet az �gre emeltem, �s v�rtam az �gi csod�t. Hirtelen egy kunai suhant �t az �gen. Igen, egy kunai, a v�g�n egy vil�gosk�k madzaggal. Kerek szemekkel n�ztem, ahogy egyre elhalv�nyul az alakja, majd elt�nik l�t�k�r�mb�l.
El�vettem egy kunait, �s kezemmel v�gigsim�tottam a hajamon. Egy tincset v�gtam le bel�le. Szinte vil�g�tott az �jszak�ban. Gondosan a fegyver v�g�re k�t�ttem, �s elhaj�tottam. Itachi feje f�l�tt suhant el.
- Nem tal�lt! – jegyezte meg.
- Nem is neked sz�ntam! – vigyorodtam el.
Itachi megfordult. Vigyorogva n�zett farkasszemet �ccs�vel. A harc megkezd�d�tt… Sasuke �rzelemmentesen rontott neki b�tyj�nak. A kuani k�sek csattan�s�val telt meg az �jszaka. 8 �rny t�nt fel az �gen. Tudtam, �n sem �llhatok t�tlen�l tov�bb.
- Temari, hol a francban vagy m��r? – ki�ltottam. Mintha vill�m has�tott volna v�gig a s�t�ts�gen.
- Itt! – hallottam bar�tn�m hangj�t. A fa �g�r�l lepillantottam a f�ldre. Temari �llt ott, �s vigyorgott. Hinata, Naruto, Shikamaru �s Tenten is vele voltak. – V�gre! Hol a csud�ban voltatok eddig? – szegeztem nekik tettetett d�hvel a k�rd�st. Hirtelen egy �rd�gi kacaj hangozz fel a tet�r�l. R�m�lten kaptam oda tekintetemet. Itachi v�resen ugyan, de m�g mindig talpon �llt. Sasuke azonban…
- SASUKE! – ki�ltottam p�nikszer�en. A teste �lettelen�l zuhant lefel� a t�bb m�ter magasb�l. Gyorsan a lent �ll�kra kaptam fejemet, mire Naruto �s Shikamaru a falhoz futottak, �s m�g ide�ben kapt�k el Sasuk�t.
- Sakura! – hallottam a nevemet. Az er�lyes hang csakis kiz�r�lag Sasori� lehetett. Szemeimmel csak �t kerestem. Ebben a pillanatban egy nagy robban�s r�zta meg az iskola tetej�t. �jra oda kellett koncentr�lnom. Itachit messzire rep�tette a robban�s, egyenesen egy f�nak szegezte test�t. A tet� cs�cs�n viszont egy sz�ke hajkorona jelent meg…
- Lehetetlen… - suttogtam. Kikerekedett szemekkel n�ztem �t… - Dei-kun! – ki�ltottam. � csak �llt ott, �s n�zett r�m mosolyogva.
- Te meghalt�l! – ki�ltotta Sasori d�h�dten. V�gre megl�ttam. Egy h�z tetej�n �llt. �, �s az Akatsuki.
- Akkor most szerinted itt lenn�k? – k�rdezte higgadtan Deidara. Kezeit keresztbe fonta, �s �gy �llt ott, mintha csak a ment�angyal lenne. De nem az volt…
- Ugyan Sasori! – fordultam fel� g�nyosan, cs�p�re tett kezekkel. – Egy gyilkos mindig hidegv�rrel n�z �ldozata fel�! Nem eml�kszel? M�g te mondtad nekem! J� tan�r volt�l, �gy l�tszik. Kakashi azonban m�g n�lad is jobb volt! – n�ztem r� komoran. Sasori viszont lehajtotta a fej�t, hogy ne l�ssam a szemeit. �rd�gien elvigyorodott.
- Kezd�dik a j�t�k, Haruno Sakura! – suttogta, m�gis tiszt�n �rtettem. Pezsegni kezdett a v�rem…