Szerettem volna, ha mindenki annak l�t, annak gondol, aki vagyok. Sajn�latos m�don nem csak �k, de m�g �n is f�lreismertem magamat, �s m�sokat is. Ki akar hinni, �s ki akar csal�dni? T�lnyom� t�bbs�gben a hinni nyert. Igen, sokan szeretn�nek hinni, de nagyon neh�z! Tapasztaltam, nem egyszer. Ha valaki mellett eg�szen eddig ki�llt�l, �s felmer�l a gyan�, miszerint nem is azaz igazs�g, amit mondtak neked, akkor kinek hiszel? H�t ez az, �n sem tudom!

Dei-kun would be proud of you!

Bar�ts�gtalan hangulattal fogadott minket Tsunade. Sosem volt ugyan h�res arr�l, hogy vid�man k�sz�nti a vend�geit, de az�rt ez t�nyleg… kicsit t�lz�s volt!
Az udvar kell�s k�zep�n �llva szerten�zt�nk. Mindenhol szem�t, ritkul� n�v�nyzet. Mit is v�rhatunk a mi iskol�nkt�l, �s annak di�kjait�l? Semmit.
- A ti feladatotok ennek az eg�sz… - elt�n�d�tt, milyen j� sz� illik erre a helyre. - … udvarnak a rendbet�tele! – fejezte be. Udvar?! Ehh, persze! B�lintottunk, b�r igen kelletlen�l. Tsunade a kez�nkbe nyomott �s�t, kap�t, gerebly�t, meg szemeteszs�kot. Nem tudtam kiigazodni ezen. A sulinak vagy nem volt p�nze kert�szre, vagy a v�n banya �gy hitte, jobb, ha mindenki maga csin�lja meg azt, amit kell. Akkor mi mit keres�nk itt? Egysz�val a suli cs�r� volt, de mi szerett�k, mert k�zel laktunk hozz�, �s mert m�gis… 3 �vet m�r elt�lt�tt�nk itt.
- J�l van, akkor… eny�m a… sziklakert (? Ink�bb romos tr�gyadomb!) Tietek pedig a… - mondta komment�rosan, majd csod�lkozva n�zett a szem�ttel teli vir�g�gy�sokra, elsz�radt f�ves ter�letre, �s a szem�tlerak�hoz hasonl� j�tsz�t�rre. – a szem�tlerak�! – mutatott v�g�l a j�tsz�t�rre.
- Na nem, �n vele… - b�ktem a fejemmel Sasuke fel�. – …nem megyek sehova! – m�ltatlankodtam.
- Mi�rt? – �rtetlenkedett Tenten.
- Ch, sz�nalmas! – jegyezte meg Sasuke.
- �pp ez�rt! – mutattam r� d�h�dten. � fel�m fordult, �s szikr�z� tekintettel m�regetett.
- Nem az�rt csin�lom ezt az eg�szet, mert kedvem van hozz�, �gyhogy ne nyafogj, �s told oda a h�ts�dat, vagy nem �llok j�t magam�rt! – emelte fel indulatosan a mutat�ujj�t.
- �r�lt… - suttogtam magam el�, �s megindultam a szem�tkupac fel�. � j�tt ut�nam. Hozz�kezdt�nk, �s �n minden egyes mozdulatomn�l vetettem egy pillant�st Tentenre. De most komolyan, mi�rt pont nekem kell ezzel a bunk�, idi�ta balf�kkel dolgoznom? A sors fintora… K�szen arra, hogy b�rmelyik percben elg�ncsolhat, megl�khet, vagy esetleg le�thet (mert m�g azt is kin�zem bel�le!), �vatosan szedegettem a szemetet. Undorodva ny�ltam minden egyes darab ut�n. Nem mondom, hogy elk�nyeztetett kis fruska voltam, aki semmit se vesz fel, ami a f�ldre ker�lt, na de k�rem! Ki tudja, h�ny napja rohad ez itt?
Egy �ra m�lva d�bbenten n�ztem k�rbe a tiszta j�tsz�t�ren. Viszont m�g ott volt a r�t, �s a vir�g�gy�sok. �gy is el�g f�radtak voltunk m�r, Tenten nemegyszer v�g�dott hasra, �s ter�lt el a mocsokban.
- Hol a francba vannak? – suttogtam d�h�dten. Abban a pillanatban megjelentek. Hinata, Temari, Neji, Naruto, Shikamaru, Kankuro. – Hol a francban voltatok eddig? – k�rdeztem vigyorogva.
- Bocs, Kankuronak zab�lhatn�kja t�madt! – s�hajtott Hinata, mire az eml�tett nyelvet �ltve h�tat ford�tott nek�nk. Hina ezt l�tva csak a fej�t tudta fogni. Kankuro annyira… gyerekes volt!
- Remek! Akkor ti elint�zitek ezt, �s �n elszaladhatok egy percre, igaz?! – k�rdeztem, �s felcsillant a szemem.
- Hova akarsz menni? – �rdekl�d�tt Tema.
- Van egy kis… elint�znival�m! – mondtam nyugodtan.
- Menj! De gyere vissza…! – engedett el Neji. B�lintottam, �s elfutottam.
Ahogy a folyos�n kerestem azt, akit�l annyi mindent k�rdeztem volna, megpillantottam Kakashit.
- Ka… - kezdtem, de ahogy �szrevettem, kivel besz�l, gyorsan beugrottam egy szekr�ny m�g�.
- �rtatlan vagyok! Nem hiszel nekem, Kakashi?
Megpillantottam. � volt az, Sasori. Akit kerestem, akivel besz�lnival�m volt.
- Nem tudom, kinek higgyek! – ford�totta el a fej�t Kakashi. – Meg�lted! – villantak meg a szemei hirtelen.
- V�letlen volt! – akad�koskodott Sasori.
- De meghalt, �s err�l csak te tehetsz! – kelt ki mag�b�l.
- K�sz, tegy�l r� m�g egy lap�ttal a b�ntudatomra! Tudod, nem csak neked jelentett sokat! – v�gott vissza.
- �s Deidara? �t is csak v�letlen�l gyilkoltad meg, hidegv�rrel?
A gyomrom �sszeszorult. Dei-kun… - suhant �t a n�v halkan a fejemben. �reztem, hogy a szemeim �gni kezdenek. Minden er�met �ssze kellett szednem, hogy ott helyben, ne kezdjek zokogni.
- Mond, mi�rt magyar�z nekem egy igazi, v�rbeli gyilkos? Hisz te sem �rtatlans�godr�l vagy h�res, Kakashi! – g�nyol�dott. Nem is pr�b�lta tagadni, amit az el�bb Kakashi mondott. Csal�dtam, m�rhetetlen�l nagyot. Akkor igaz lenne? Sasori t�nyleg gyilkos? T�nyleg meg�lte Dei-kunt, �s t�nyleg hazudott? Fel�lltam, �s elfutottam. Nem akartam rejt�zk�dni, nagy zajjal futottam v�gig a folyos�n, �s hallottam, ahogy Sasori k�ts�gbeesetten ut�nam sz�l…
- Sakura!
De csak ennyi, egy sz�. Nem j�tt ut�nam magyar�zkodni. Hagyta, hogy �sszet�rve menek�ljek el�le.
Visszamentem a kis csapathoz. Temari persze egyb�l faggatni kezdett. Mit is v�rhattam volna t�le?
- Eml�keztek Dei-kunra? – k�rdeztem k�nnyes szemekkel, a padon �lve.
- Ki ne eml�kezne a dr�ga kis „Dei-kunra”? – k�rdezett vissza undorral a hangj�ban Naruto.
- Naruto! – emelte r� vill�mokat sz�r� tekintet�t Neji. Naruto sose szerette Dei-kunt. Valami�rt mindig veszekedtek. Egyszer�en nem b�rt�k elviselni egym�st.
- Ki az a Dei? – �rtetlenkedett Tenten. L�ttam az arc�n, kezdi unni, hogy sosem �rt semmit se.
- Deidara. Sakura mostohab�tyja… volt! – suttogta az utols� sz�t Temari, �s f�lve n�zett r�m. �sszeszor�tottam a fogaimat, �s feln�ztem a t�rsas�gra.
- Ne n�zzetek �gy! – ford�tottam el a fejemet d�h�sen. Tema le�lt mell�m, �s a kez�t a v�llamra tette.
- Sasori? – k�rdezte. B�lintottam. Mindenki fesz�lten figyelt m�g mindig, hi�ba sz�ltam r�juk. Azt v�rtam, hogy valaki azt mondja… Mi megmondtuk! De nem, senki se sz�lalt meg. A cs�ndet v�g�l �n t�rtem meg.
- M�lt, jelen, j�v�. El kell d�nteni, melyik a fontos! – suttogtam magam el� meredve. – Ezernyi m�s dolgunk van, gyer�nk! – �lltam fel vid�mabban. El kellett felejtenem, nem szabadott r� gondolnom. Haszn�lhatatlann� tett a tudat, hogy a b�ty�mat soha t�bb� nem l�thattam, de egyvalami m�gis felp�rgetett… Hamarosan elj�n az id�, mikor mindenki megv�ltozik. Te is, �n is, �k is!

- Temari, l�gy sz�ves! – akadt ki Hinata, mikor Tema m�r vagy �t�dsz�rre pukkantotta ki a r�g�gumij�t k�zvetlen�l a f�le mellett.
- De unatkozom! – nyavalygott, �s visszatorn�zta mag�t a hely�re.
- Legy�l j� kisl�ny, �s maradj nyugton! Egy perc, �s itt lesz, hidd el! – b�ztattam.
- Sakura! Engem �vsz�zadok v�lasztanak el a j� kisl�nyt�l! – vigyorodott el Temari.
- Tudom. De b�rd ki m�g egy kicsit…
A pl�za egyik padj�n �lt�nk, �s a fi�kat v�rtuk, akik legal�bb m�r f�l �r�ja k�stek. Tema egyre t�relmetlenebb lett, Tenten fesz�ltebb, Hinata nyugodtabb, �n pedig idegesebb. Hol a francban vannak m�r?
Egy f�rfi rohant el el�tt�nk, mint valami �r�lt. �t k�vette vagy t�z biztons�gi �r. �rtetlen�l pislogtunk a f�rfi ut�n, aki kezei k�zt egy t�sk�t szorongatott. Tentenre pillantottam, aki abban a pillanatban felugrott. K�vettem a p�ld�j�t, �s futni kezdt�nk. Ut�ltam h�sk�dni, de valahogy azaz �rz�sem t�madt, ez most k�teless�g�nk. El�r�ntottam a kunait a zsebemb�l. Csod�lkozva n�ztem, ahogy Ten �tugrott egy bev�s�rl�kocsit. Nem k�rdeztem m�g, honnan j�tt, de nagyon otthonosan mozgott. Leel�zt�k a biztons�gi �r�ket. Er�sen szor�tottam a kunait. Felemeltem, �s eldobtam. Tenten megtorpant, �s d�bbenten n�zett. A kunai a f�rfit a falhoz szegezte a ruh�j�n�l fogva. Hi�ba pr�b�lt szabadulni, nem tudott. Az �r�k is megtorpantak, �s csod�lkozva m�regettek engem.
- H�s vagy… - suttogta az egyik.
- Nem, �n nem… - kezdtem, de ez �ket nem foglalkoztatta. Esdekl�en pillantottam Tenre, �s a l�nyokra, akik v�gre utol�rtek minket. – Seg�ts�g! – suttogtam szenvedve.
- J�l van emberek, oszolj! T�n�s, hess! Nem hallott�k? – t�rt �t a t�megen Temari, �t k�vetve Hinata.
- Maga meg ki? – k�rdezte szemreh�ny�an az egyik �r.
- Maga nem tudja, ki vagyok �N? – pillantott r� d�h�dten Tema. Az csak megr�zta a fej�t.
- Tema meg mi a fr�szt csin�l? – s�gtam Hin�nak.
- Improviz�l! – s�gta vissza.
- Ide figyeljen maga l�h�t�! �n vagyok Sabaku no Temari, az els� �s utols�! Valamint ennek… - mutatott r�m. - …a l�nynak a menedzsere! – magyar�zta idegesen, a f�rfi k�p�be hajolva.
- Mi? – d�bbentem le.
- T�n nem �gy van?! – fordult fel�m Tema. Egy ideig csak n�ztem r�, majd b�lintottam.
- L�tj�k! Na akkor, m�r mehetnek is! – ford�tott nekik h�tat, �s eltolt engem a sz�nr�l, egyenesen a n�i mosd�ba. Tenten �s Hinata k�vettek.
- Mi a fr�szt csin�lt�l? H�lye vagy? – t�madott nekem Temari.
- Nem! Csak… - elgondolkodtam. Mit mondjak? Olyan �rz�sem volt, ezt meg kell tennem? – Nem tudom! – ny�gtem v�g�l.
- Sakura! Ez volt az utols� eset, hogy kih�ztalak a p�cb�l! – emelte fel a mutat�ujj�t.
- Mindig ezt mondod… - suttogtam oldalra tekintve.
- �r�lt csaj vagy te! – cs�v�lta meg a fej�t.
- Tudom. – vontam v�llat k�nnyed�n. – Ismersz Tema. T�l j�l, azt hiszem! – t�ndtem el a plafont vizsg�lgatva.
- Lehets�ges! – jelentette ki fagyosan.
- Menj�nk! – v�gott a besz�lget�s�nkbe Hinata. � �s Ten kil�ptek a mosd�b�l, �n viszont m�g mindig Temari arc�t f�rk�sztem.
- Tudod, hogy Dei-kun b�szke lenne r�d! – mosolyodott el halv�nyan, majd � is kis�t�lt. D�bbenten meredtem arra a helyre, ahol az el�bb �llt. Dei-kun b�szke lenne r�d… B�szke lenne r�d… B�szke… – v�zhangzott a fejemben. Dei-kunnak h�vta! – esett le nekem. Sz�lesen elmosolyodtam. Temari sosem b�rta �t, most m�gis kunnak nevezte. Tema, te megv�ltozt�l! – cs�v�ltam meg a fejemet, �s vid�man a l�nyok ut�n futottam.