A kunai, mely a zsebemben lapult, tiszt�n �reztem, hogy �geti a combomat, m�g a nadr�gomon �t is. Egyetlen egy jel�t, egyetlen egy szikr�j�t sem mutattam a f�jdalomnak. De f�jt, kegyetlen�l. Ez t�nyleg �n vagyok? – vettem fontol�ra, de azt�n elhessegettem, mint valami k�sza �br�ndot. H�nyszor k�rtem seg�ts�get, h�nyszor t�maszkodtam m�sokra? Gondolkozz, Sakura! K�pes vagy egyed�l arra, amit soha �letedben, m�g egyszer se csin�lt�l? Ki vagy te, �s mit keresel a fejemben?! T�nj innen…

In captivity of thoughts

Ott �ltem az eb�dl�ben, �s gondolatok fogs�g�ban tologattam ide-oda az �telt a t�ny�romon. A l�nyokkal k�r�lv�ve, akik mind csak ettek, besz�lgettek, vagy �pp Tentent faggatt�k, aki l�tsz�lag j�l beilleszkedett k�z�nk, �gy �reztem, a b�ntet�s, amit a Sz� elmond�s�t�l f�ggetlen�l, �gy is megkaptunk, igen felszabad�t� lesz. �gy is tudtam, hogy a csajok vel�nk j�nnek. �gy is tudtam, hogy ki�llnak mellett�nk. �gy is tudtam, hogy tudt�k, mi j�r a fejemben, de esz�k �g�ban sem volt meg�ll�tani. Felesleges lett volna az eg�sz. �s Sasuke… Sasuke, igen… A sr�c, aki a gyerekes �rulkod�s�t t�rlesztve (megjegyzem nem �nsz�nt�b�l) vel�nk tartott, mert � ugyan�gy a folyos�n l�fr�lt. Peches. �s mi az �N pechem? T�bb mint k�t �r�t ki kellett vele b�rnom. �gy is el�gg� gy�l�ltem, nem volt el�g ennyi? Nem, Tsunadenak nem. Hogy ut�ltam azt a n�t… Persze Kakashi nem, de ez hogy j�tt ide? �tgondolva mindent, enni kezdtem. Kicsit sem v�gytam az �telre, de energia kellett. P�r�gni akartam, ahogy szoktam. El akartam felejteni minden irrit�l� gondolatomat, minden ideges�t� sz�csk�t, ami a fejemben zengett. T�n�s! �s elt�ntek egy percre, majd visszaj�ttek bosszantani. Kis f�rgek…
Tenten fel�m fordult, �s mosolyogva p�szt�zott a tekintet�vel. Visszamosolyogtam r�, �s elhat�roztam, hogy most, ebben az igen sz�rakoztat� (ki tudja, mi�rt) pillanatban, nem fogok az �gyes bajos gondjaimnak nyomat�kot adni. Felejts�nk, �lj�nk, haljunk! R�gi mondat, csak mert a nagyany�mt�l van. Nem baj, szeretj�k a nagyit! Sz�val… Megjelent Shikamaru. Igen, �t cs�pem, mert folyton bev�gja a szuny�t, �s mert cs�pni kell az ilyen fazonokat. Plusz Tema pasija, �s h�t ha valaki nem b�rja Tema pasij�t, az halott emberke. �t k�vette Naruto. �t is szeretem, m�r amikor… De h�t 7 �ve ismerem, �s noha igen ideges�t� tud lenni, elviselem. Gyakran szorul a seg�ts�gemre. �s ott volt m�g Neji, Hinata b�tyja. A cs�v�, aki mindig mindenhol ott van, �s �rgus szemekkel figyeli, mikor csaphat le Narutora, akit els� pillanatt�l kezdve gy�l�l. Mit kell r�la m�g tudni? A volt pasim, mell�kesen. �, igen. �szrevettem m�g Temari �ccs�t. Kankuro. Sz�rnyen h�lye, de kib�rhat�.
Ez a d�szes kis t�rsas�g felt�n�en nyugodt volt. �ltal�ban vagy Narutob�l, vagy Kankurob�l folyik a h�lyes�g, meg�ll�thatatlanul, sajnos.
- Mi a helyzet? – k�rdezte Kankuro unottan. Helyzet az van, �let az valahogy nincs, ahogy l�tom. Mindenki n�ma, mindenki l�lektelen. Hah�, hova t�ntetek? Most az egyszer visszak�v�nlak titeket!
- Ki vele, mi ez a siv�rs�g?! Meghalt valaki? – tudakoltam. Neji megr�zta a fej�t.
- Sasori! – sziszegte �sszeszor�tott fogakkal.
- �, igen. Visszaj�tt. Szupi, nem? – mosolyogtam. Mindenki felvonta az egyik szem�ld�k�t.
- Ennek �r�ln�nk kellene? – �lt le Naruto, Tenten mell�. Nem akart Hinat�hoz k�zel ker�lni.
- Te ki vagy? – n�zett csod�lkozva Tenre.
- Tenten. – v�laszolta egyszer�en, �s hanyagolva Narutot, k�rd�n pillantott r�m.
- Ki az a Sasori?
Hangja ink�bb vallat�, mintsem �rdekl�d� volt. Ez zavart, de nem mutattam.
- Egy cs�v�, aki… - led�bbenve �lltam meg. Mit mondjak r�la? Egy eml�k k�t hozz�? Egy kegyetlen, gy�l�lettel teli eml�k, m�gsem… M�gsem tudom ut�lni, m�gis az egyik legjobb bar�tom. – � egy… - ism�t megakadtam. Nem mondhatom ki mindenki el�tt, t�l sokan tudj�k, t�l sokan ismerik. T�lont�l sokan azt sem tudj�k, mit tett… Ajkaimmal form�ltam a Sz�t. – Gyilkos.
-J� �rtelemben! – tettem hozz� hangosan. Tenten komoran b�lintott, a t�bbiek akad�kosan n�ztek r�m.
- J� �rtelemben? – akadt ki Kankuro. – T�l sok �gye volt, Sakura!
- Saku… Tudjuk, hogy te… nem tudsz haragudni r�, de mindenki l�tta, mit tett, mindenki ismeri. Sasori… vesz�lyes! – pillantott r�m sajn�l�an Temari. Engem ne sajn�ljon, ha ilyet mond!
- Temari, te nem ismered, ahogy ti sem! – pillantottam d�h�sen a t�rsas�gra. – Nem… - elcsuklott a hangom. – Nem tehetett m�st. – suttogtam. Lehajtottam a fejemet, hogy senki se l�ssa az arcom. L�ttam, amint Shikamaru a v�llamra teszi a kez�t, de �n hirtelen el�t�ttem, �s felkapva a fejemet, fel�lltam. A k�nnycseppek, mik akkor a szemembe gy�ltek, az asztalra rep�ltek. Sz�nakozva pillantottam r�juk, t�bb �ve nem s�rtam. Megr�ztam a fejemet, �s otthagyva mindenkit, elfutottam.
Megint, �jra �s �jra. �k nem besz�ltek vele, nem tudt�k meg, mi�rt mit tett. Nem ismert�k ott bel�l… T�k�letesen �n sem, de azt, amit egy pillanatban, mikor meggyeng�lt, elmes�lt, tiszt�n meg�rtettem.
Benyitottam a tornaterembe. A hely, ahol sosincs senki, m�g tesi �r�n sem, Gainak k�sz�nhet�en. A friss leveg� miatt az udvaron tartja �r�it. Le�ltem az egyik sarokba, egy sz�nyegre. Felh�ztam a l�baimat, �s a magasan l�v� ablakot kezdtem n�zni. A f�ny, ahogy be�ramlott, �s megvil�g�totta az eg�sz termet, megnyugtat�an hatott r�m. S�t�ts�g depresszi�ban kell. Nekem arra nincs sz�ks�gem. A bord�sfalak, a rudak, a k�telek, a zs�molyok. A nagy t�r. Minden a kedvemnek engedelmeskedve helyezkedett el. Annyira term�szetesen hatott az eg�sz, �s emiatt, kedvem t�madt futni. Ha ezzel tal�n csak kicsit is levezethetem a fesz�lts�gemet, meg�ri. A narancss�rga vonal ment�n, ami felfestve volt, futni kezdtem. Nagy k�rt �rtam le. Meg�llva, az ajt� fel� pillantottam. Kiz�rt, hogy k�pzel�dtem. L�ttam ott valakit! H�res lenn�k �n arr�l, hogy olyat l�tok, ami nincs? Nem, viszont m�sr�l sem. �pp ez�rt, egy elnapolhat� l�ny vagyok. Ki ford�tana r�m figyelmet?
- Mit csin�lsz?
�r Isten, valaki a fr�szt akarta hozni r�m. Ez t�bb�-kev�sb� siker�lt is neki. Megfordultam.
- Mit keresel itt? – k�rdeztem d�h�dten.
- Amit te! – v�laszolta, �s a plafonra n�zett.
- Azt hittem, egy kis �szt! – g�nyol�dtam. Nem vette fel, ugyanolyan �rzelemmentes maradt, mint mindig. – Mondt�k m�r neked, hogy ha elhagyn�d az arroganci�t, sokkal t�bbre menn�l bar�t t�ren? Akkor tal�n nem ilyen ribancokkal kellene l�gnod, mint… - nem tudtam befejezni, a szavamba v�gott.
- Ino? – k�rdezte �sszesz�k�lt szemekkel.
- Nem, Hamupip�ke! – ep�ztem. – Hogy b�rod egy percig is? – hitetlenkedtem.
- Nem a te dolgod, nem tartozik r�d, mit mi�rt teszek! – ford�totta el a fej�t kelletlen�l. Nem sz�ltam t�bbet. �gysem mondta volna el. Mi�rt is pont nekem? Ch, sz�nalmas gondolataim vannak! – ahogy ezeken t�prengtem, Sasuke le�lt az egyik padra, �s csak meredt a semmibe. Otthagytam. Nem akartam besz�lni vele, nem akartam l�tni. Karin bulija �ta k�noz. Mi a francnak kellett elmennem? El�tte soha, m�g egy pillanatra sem l�ttam, erre ahogy megismertem, m�r az idegeimen t�ncolt. Mindenhol ott van, mindenhol keresztbe tesz nekem. Ha mag�nyra v�gyok, megjelenik, �s kegyetlen�l fontosnak tartja, hogy az �r�letbe kergessen. Tudom, sokszor k�rtem m�r, de most �szint�n, esedezve im�dkozom, MENTSEN MEG VALAKI! T�le, a gondolataimt�l, a fogs�gt�l!