Az �let azt v�r t�led, amit akar, de te nem �g�rheted meg, hogy minden k�v�ns�g�t teljes�ted, hiszen senki sem t�k�letes… Azt v�rj�k t�led, olyan legy�l, amilyen nem vagy. �r�letbe kerget a v�gy a szerelem ir�nt, mely t�bb �ve nem lehet a ti�d, csup�n a fut� rom�ncoknak �lsz. V�ltoztass! – mondja mindenki. V�ltoztatn�l te, ha tudn�l. De nem tudsz, �gy a sok tan�cs, amit hi�ba kapsz, elveszik a rem�nytelens�gben. �leted nagy r�sz�t b�nk�d�ssal, figyelmetlens�ggel, szomor�s�ggal, izgalom n�lk�l t�lt�d. Mondjuk mindegy. L�nyed �gy is, �gy is romokban hever, akkor minek t�rekedj a j�ra? Nem tudsz v�ltoztatni, h�t nem is fogsz? Lehet te nem fogsz, de �n igen! Mi�rt? Mert Haruno Sakura vagyok, �s �n sosem szegem meg a szavamat! Meg�g�rtem…

Push It To The Limit

Sz�rnyen n�zek ki, m�r most is, pedig el sem jutottam m�g ahhoz a r�szhez, mikor felfordul a gyomrom, �s csak olyan egyszer�en… h�nyok! Nem, nem �s nem! B�rd ki kisl�ny, nyugi…
- Shikamaru, n�zd! Sz�rnyen n�z ki, szerinted sz�ljunk neki?! – hallom Temari hangj�t.
Koncentr�ln�k �n r�, ha tudn�k… Savany� k�ppel fel� fordulok.
- Citromba harapt�l? – k�rdezi.
Megr�zom a fejemet. Te �r Isten! Seg�ts nekem, k�ny�rg�k! J�l van, j�l van, az Isten�rt is! J�l van, m�g egyszer… Nagy leveg�!
- Temari, �n nem b�rom! Most r�gt�n h�zzunk el innen! – fordulok fel�. Olyan gyorsan mondom a szavakat, hogy szinte aggodva gondolom �t magamban �jra a mondatot. Valamit kihagytam? Nem, nem hagytam ki semmit! El akarok innen t�nni, le akarok l�pni, el akarom h�zni a cs�kot, fak�pn�l akarok hagyni mindent… Hogy mondjam m�g?
- Csajszi, ez egy buli! – teszi a v�llamra a kez�t Tema.
- Leszarom! �szrevetted m�r? Ez a „buli” csakis kiz�r�lag Karin kurv�lkod�s�ra �sszpontosul! – mutattam az eml�tett szem�ly fel�, aki �pp a szokny�j�t emelte fel egy h�szas �veket j�r� pasinak. Elegem volt, tot�lisan elegem! Nem el�g, hogy esk�dt ellens�gem bulij�n kell szenvednem, m�g v�gig is kell n�znem, ahogy mindj�rt itt helyben lefekszik, �s dug egyet a csapossal! �jra �s �jra Temarira n�ztem, akinek az egyik percben m�g mosoly �lt az arc�n, most viszont d�bbenet lett �rr� rajta.
- Te, az ugye nem Naruto? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel, sz�j�t t�tva hagyva. K�vettem a tekintet�t, �s �szrevettem sz�ke bar�tunkat, aki heves cs�kcsat�t v�vott egy sz�momra ismeretlen csajjal. D�h bor�totta el az agyamat. Odacs�rtettem sz�ke bar�tunkhoz, �s megfogva a haj�t, elh�ztam a csajt�l.
- Naruto baszd meg! Faszom kivan! – magyar�ztam neki idegesen.
- Olyanod is van, dr�g�m? – k�rdezte vigyorogva. Nem �rdekelt, tudtam, hogy r�szeg.
- Persze, �desem! Nem tudtad? Na ide figyelj! Fel�lem csin�lhatsz, amit akarsz, de ha Hinata holnap miattad fogja kis�rni mind a k�t szem�t, (MONDOM MIND A KETT�T, NEM EGYET, KETT�T!) halott vagy! Vil�gos? – k�rdeztem nyugisan. A csaj, aki p�r perce m�g Naruto k�p�be m�szott, most k�rd�n meredt r�.
- Bar�tn�d van? – k�rdezte. Naruto csak dadogott. Sz�gyenszemre semmi �rtelmeset nem tudott kimondani! Pasik…
- Nem �ppen annak nevezn�m! – vakargatta zavartan a tark�j�t, �s k�k szemeivel a padl�t p�szt�zta. Sikeresen kimondott egy �rtelmes mondatot, de gyan�tottam, egy id�re elakad a szava…
- Igen? Azt, akivel 2 �ve j�rsz, nem h�vod a bar�tn�dnek? – tettem cs�p�re a kezeimet, �s k�zelebb hajoltam az arc�hoz. – Mocskos szem�tl�da vagy! – suttogtam.
�gy pislogott r�m, mintha m�g soha �let�ben nem l�tott volna, noha 7 �ve ismer. Egy csap�sra mintha kij�zanodott volna, fel�llt, �s a l�nyra pillantott.
- Bocs. – mondta halkan, �s t�vozott. N�ztem, amint kil�p az ajt�n, �s m�g egyszer megb�n�an r�m pillant. T�l j�l tudta, hogy Hinata az egyik legjobb bar�tn�m, �s Temari kiv�telesen az�rt nem r�ngatta el �t is, mert sejtette, hogy Naruto is j�n, �s annak nincs j� v�ge, szinte soha… Visszamentem Temahoz �s Shikamaruhoz. Unottan �ltek a pultn�l, �s Karin figyelt�k, ahogy pr�b�l r�m�szni egy fekete haj� fi�ra, de az igen ellenszenves volt vele. S�t! Semmi kedve nem volt j�tszadozni, egyszer�en ledobta mag�r�l �t, �s d�h�dten meredt r�.
- Karint kidobt�k! – jelentette ki Temari, mik�zben az �ll�t a kez�be helyezte, �s a plafont kezdte b�mulni.
- Nocsak! Ilyet se lehet minden nap l�tni! – jegyeztem meg, �s helyet foglaltam bar�tn�m mellett. Most, hogy jobban megn�ztem a fi�t, �s elid�z�tt rajta a tekintetem, valami bel�m has�tott. Te j� �g! Hisz ez rettenetesen helyes! – futott �t az agyamon a gondolat, �s tiszta h�ly�nek gondoltam magam.
- Sakura! – l�k�tt oldalba Tema.
- Mi van? – fordultam fel�.
- Te kisz�rt�l egy pasit! – �llap�totta meg nyugisan.
- Ezt meg honnan veszed? – vontam fel a szem�ld�k�m. �tl�t rajtam, mint mindig.
- A tekintetedb�l!
Padl�t fogtam. Na mindent gondoltam volna, csak ezt nem. M�g ma kiny�rom a tekintetem! Ezt az �rul�t…
- Na, csak nem led�bbent�l? – vigyorodott el.
- H�t de! – v�gtam r�.
- Ki az? – n�zett k�r�l. Ut�ltam, mikor ennyire k�v�ncsi volt.
- Jobbra, fekete haj, fekete szemek! – tud�s�tottam.
- Uchiha Sasuke? – fordult fel�m hitetlenkedve.
- �hm… hogy? – n�ztem r� �rtetlen�l.
- Uchiha Sasuke! A pasi, akit kisz�rt�l! – magyar�zta fesz�lten.
- Biztos… V�rjunk! Te honnan ismered? – csod�lkoztam.
- H�lye, 1 �vvel felett�nk j�r! Konoha High, v�gz�s! – pr�b�lta bel�m �t�getni a mondatait. Minden szava �gy�k�nt d�rrent a hall�som szerint.
- Baszd meg, hisz ez azaz Uchiha Sasuke? – t�tottam el a sz�m.
- T�bb is van bel�le? – forgatta meg a szemeit.
- Hogyhogy eddig m�g nem l�ttam? Kiz�rt, hogy annyira a t�megbe olvad! – r�ztam meg a fejem.
- �ll�t�lag majdnem kir�gt�k… �ssze kellett kapni mag�t egy kicsik�t! - vont v�llat. – A l�nyeg, hogy Uchiha Sasuke nem tetszhet neked!
- J�, j�, akkor nem fog! – �s ezzel lez�rtam a t�m�t. Ki ne tudta volna a suliban, hogy van egy Sasuke nev� sr�c, aki a vil�g bajkever�je is lehetne, de megmaradt a sulin�l. A kicsap�shoz igen k�zel j�r, �s ami m�g bosszant� is, hogy egy�ltal�n nem k�l�n�t senkinek se nagy figyelmet. Az �sszes bar�tn�je eddig mind 1-2 �vvel id�sebb volt n�la, �gy h�t jogos, hogy sem Karinra, sem r�m nem figyel. Ha pedig eg�szen, t�kre v�letlen�l azt mondan�m, hogy 18 �ves vagyok… �, nem! Az nem �n lenn�k, �s h�t, ha szerelmet akarok, �szint�nek kell lennem!
- Sakura, k�rlek, �g�rd meg nekem, hogy nem csin�lsz h�lyes�get! – k�rt Temari.
- Ennyi er�vel azt is meg�g�rhetn�m, hogy sosem fogom megszegni a szavamat! – forgattam a szemeimet. Temari j�n a fontoskod�saival…
- Rendben. Meg�g�red? – kapott a v�laszomon.
- Nem! – r�ztam meg a fejemet, �s tekintetemet a plafonra szegeztem. Undor�t� v�r�s volt, pont mint Karin haja!
- Ki vagy te? Mert Haruno Sakura biztos, hogy nem lehetsz! – s�hajtott.
- De, Haruno Sakura vagyok, 17 �ves, makacs, r�zsasz�n haj�, z�ld szem� gimnazista! V�rcsoport AB, legjobb bar�tn�k Sabaku no Temari, �s Hyuuga Hinata. El�g? – soroltam, szemeimet m�g mindig a plafonon tartva.
- Ok�, te vagy! - mondta, majd Shikamaruhoz fordult. – Vigy�l haza! – k�rte, de ink�bb parancsnak hangzott.
- R��r�nk, nem? – k�rdezte unottan a sr�c. Szinte elaludt.
- Otthon aludj, ne itt! – f�rmedt r� Tema.
�n lem�sztam a sz�kemr�l, �s elindultam a kij�rat fel�. Mikor kil�ptem a sz�rakoz�helyr�l, amit Karin gondolom j� sok p�nzen (mint mindig mindent) kib�relt, h�s szell�t �reztem. Hirtelen mintha minden undort, sz�nalmat �s megvet�st kit�r�lt volna a fejemb�l. Csak n�ztem egy ideig magam el�, majd elindultam. Furcsa �rz�sem t�madt. Megmagyar�zni nem tudom, milyen is volt… esetleg szomor�/vid�m egyszerre? H�t… lehets�ges. El�sz�r is szomor� az�rt lehettem, mert egy kurva helyes cs�v� j�tt be nekem (jogosan!), de Temari lehordott a s�rga f�ldig is, mert kileste a tekintetemb�l. Vid�m pedig mi�rt lehettem? Mert… h�t nem tudom, mert mindig vid�m vagyok! Na j�, ez kicsit sem igaz! P�r perce m�g a h�ny�s ker�lgetett, �s egy cs�ppet sem voltam boldog t�le. De mondom, furcsa �rz�s volt! Ami pedig furcsa, az k�l�nleges is. Senki sem t�k�letes, �gy �n sem, vagyis tot�lisan h�lye vagyok! T�rekedjek a j�ra? Rendben! Meg�g�rem, hogy sosem szegem meg a szavamat! Ha m�gis… akkor… lev�gatom a hajamat! Te j� �g! Mi a francot �g�rtem �n meg? Most m�r biztos, teljesen elment az eszem! A hajamat, amit t�bb mint 3 �ve n�vesztek? M�r a h�tam k�zep�ig �r! Istenem, ekkora h�lye hogy lehetek? Kiz�rt, hogy soha t�bb� nem szegem meg a szavamat! Mi vagyok �n, ap�ca, aki �r�k �let�ben sz�z marad, mert meg�g�rte? J�, hogy nem �g�rem meg �n is mindj�rt! B�r m�r mindegy, erre nincs mit �g�rnem. 1 �ve elvesztettem… Rendben, terelem a t�m�t, hisz m�r meg�g�rtem, v�ltoztatni pedig nem fogok. Hirtelen olyan gondolat futott �t az agyamon, amit�l musz�j volt vigyorognom. B�rmibe fogadtam volna, hogy Temari �pp kik�sz�ti Shikamarut! De nem voltam ott, nem r�h�ghettem rajtuk, �s nem hallgathattam Tema h�lyes�geit. Pedig r�m f�rt volna, hisz sokszor tesz a mondataiba rejtett j� tan�csokat, amik n�ha igencsak hasznosak.
Valaki a v�llamhoz �rt. Oldalra emeltem a tekintetemet. Komoran, hidegen figyeltem a mellettem �ll� fi�t, �s � szeme sark�b�l ugyan�gy r�m n�zett. Az a fekete tekintet… hidegs�g, komors�g �s megvet�s csillant benne. Kir�zott a hideg t�le.
- Nem tudsz vigy�zni? – sz�lalt meg m�ly, ugyan�gy hideg hangj�n. Elindult, de csak p�r l�p�st tett m�g, mikor meghallotta a hangom.
- �s te?
Megfordult. �gy n�zett r�m, mintha csak egy jelent�ktelen senki lenn�k. Val�j�ban az is voltam, viszont nem hagyhattam, hogy b�rki is ezt gondolja r�lam.
- Jogos lenne a bunk�s�god, ha te lett�l volna itt el�bb, �s �rt�l volna hozz�m. De �N voltam itt, �s TE j�tt�l nekem, b�r azt a halv�ny s�rol�st m�g annak se nevezn�m! – vontam meg a v�llamat. Nem �rdekelt, mit l�p erre. Valahogy a b�rban sokkal helyesebbnek l�tszott, de ezzel a fagyos tekintettel ink�bb egy m�lyh�t�re eml�keztetett, mintsem egy emberre.
- De nagy a sz�d! – jelentette ki, �s elvigyorodott. Volt valami abban a vigyorban. Nem! Nem egy valami, ink�bb sokkal, sokkal t�bb. Perverzs�g (!), d�h, sz�nalom �s megvet�s ism�telten, bek�pzelts�g, nagyrav�gy�s, akar�s, k�ny�rtelens�g, �s valami, ami f�lelmet �bresztett bennem. H�tr�ltam egy l�p�st. Eddigi �nbizalmamat elf�jta a sz�l, ami olyan hirtelen t�madt fel. Im�dkoztam, hogy b�tors�gomat m�g ebben az 5 percben visszahozza!
Sasuke k�zelebb j�tt hozz�m. Tal�n egy m�terre lehetett t�lem, nem tudom. Lehajtottam a fejemet, �s… Eszembe jutott… Eszembe jutott egy dal! Nem is tudom m�r, hol hallottam. Tal�n egy butikban? Nem tartom sz�mon ezeket, de a dal m�gis kegyetlen�l csengett a fejemben. Fogalmam se volt, mit jelent, nem tanultam azon a nyelven, de biztos voltam benne, hogy b�tors�got pr�b�l adni.
- Csak nem f�lsz? – hallottam �jra Sasuke nagyk�p� hangj�t. A dal m�g mindig, meg�ll�thatatlanul csengett. Tiszt�n �reztem, ahogy az a b�tors�g, amit p�r m�sodperce k�rtem, bel�mt�lt�dik. Felemeltem a fejemet. Sasuke megillet�d�tten meredt r�m. Tudtam, a tekintetemben olyan elsz�nts�got lehet �szrevenni, ami d�hvel keveredik. Nem b�ntam, hogy �gy van. Sasuke felvonta a szem�ld�k�t. �rtetlen�l n�zett a szemembe.
- Hogy lehetsz ennyire h�lye? Ennyire... bek�pzelt? – tettem fel a k�rd�st, mely m�r r�g fogalmaz�dott bennem. Ennyi id� kellett hozz�, hogy kimondjam, egyenesen a szem�be. Remek, most azt�n megkapom...
- Ki vagy te? – k�rdezte �sszesz�k�lt szemekkel. T�nyleg nem tudja, ki vagyok? M�g l�tni se l�tott volna soha? Igaz, mi�rt is figyelne r�m...
- Haruno Sakura! – emeltem fel kiss� a fejemet. B�szke voltam a nevemre. �n, aki mostant�l mindig betartom a szavamat, �s sosem hazudok, most hirtelen olyan bek�pzeltnek t�ntem, mint Sasuke. Remek! A fejemet visszaengedtem, �s csak b�multam r�, � meg vissza r�m. H�tat ford�tott nekem.
- Sosem hallottam m�g r�lad, de �n a helyedben megh�zn�m magam! – figyelmeztetett.
- �, igen? H�t nem vagy a helyemben! – v�gtam vissza. Ut�ltam azt a len�z� st�lus�t. Csak �llt, nem sz�lalt meg, nem fordult vissza.
- T�l nagy a sz�d!
- Ezt mintha m�r mondtad volna! – vigyorodtam el.
V�gre visszan�zett r�m, de b�r ne tette volna... Fekete szemei vill�mokat sz�rtak. Kiss� megrettentem. Mi van, ha nekem ront? Nem �pp az �rtatlan, csak �gy hagyom magam st�lusu fi�csk�t n�zem ki bel�le. Furcsam�d a b�tors�gom nem h�tr�lt meg, �s a vigyor se t�nt el az arcomr�l. T�l arrog�ns lettem...
- Na mi van? Megs�rtettem a lelki vil�godat?
Ism�telten nem sz�lalt meg, csak n�zett r�m. Mi olyan �rdekes rajtam?
- Furcsa l�ny vagy te! – n�zett az �gre. A csillagok gy�m�ntk�nt ragyoktak, �s egy, ami m�g v�letlen�l sem az Esthajnal volt, k�l�n�sen f�nyes volt ezen az est�n. L�tsz�lag ezt � is kisz�rta.
- Sokan mondt�k m�r! Az biztos, hogy Karinra nem hasonl�tok! – ford�tottam �n is h�tat.
Zsebredugtam a kezeimet, �s elindultam, b�cs� n�lk�l. Nem �rdemeln� meg ezt a kis gesztust... D�bbenetemre viszont ut�nam sz�lt.
- M�g l�tjuk egym�st, Haruno Sakura!
Csod�lkozva n�ztem vissza, de m�r nem n�zhettem a szem�be. � ugyan�gy, ahogy �n az el�bb, zsebre dugott k�zzel s�t�lt, �s t�volodott t�lem.
- Igen, tudom... – suttogtam mosolyogva. Nem mondom, hogy boldog voltam, vid�m, j� kedv�, csak olyan egyszer�en mosolyognom kellett. Tal�n a tudat, miszerint m�g l�tom, �nt�tt bel�m olyan �rz�st, ami ezt v�ltotta ki bel�lem. Azut�n a sok g�ny �s megvet�s ut�n igaz�n j�l esett ez a cseppet sem undok hangnem.