Neji dühösen trappolt be a házba, Narutoval a nyomában. Tenten csodálkozva pillantott szerelmére, és kikapcsolta a tv-t, amit eddig nézett a nappaliban. Keresztbefonta karajit, és érdeklődve pásztázta a két fiút, magyarázatot várva Neji viselkedésére.
- Naruto? – fordult először hozzá, látva, hogy vőlegénye nem túl közlékeny. A szőke fiú leült vele szemben egy fotelba, és a fejét kezdte vakargatni.
- Ez az idióta balfék el akarja venni Hinatát feleségül! – bukott ki hirtelen Nejiből. Tenten vigyorogva talpra szökkent.
- Nahát, ez szuper hír! – lelkendezett. – Tarthatnánk közös esküvőt is! Hinata csodásan festene egy pánt nélküli ruhában, kék virágcsokorral, és…
- Tenten! Felfogtad a helyzet súlyosságát? – vágott közbe kissé dühösen Neji. – Naruto a sógorom lesz! – akadt ki teljes mértékben, és mutatóujját az említett fiúra szegezte. Tenten halál nyugodtan kipillantott Neji takarásából, hogy Narutora nézzen, majd visszahajolt.
- És? – kérdezte vállat vonva. – A barátod, nem?
Neji lényegesen többet gondolkozott a válaszon, mint amennyit szabadott volna. Naruto sértetten fonta keresztbe karjait, míg Tenten majdhogynem lekevert egyet idegességében vőlegényének.
- Neji! Hogy lehetsz ilyen bunkó? – rivallt rá szerelmére, és hátat fordított a két fiúnak, majd fortyogva kisétált a konyhába, félelmetesebbnél félelmetesebb szavakat mormogva maga elé. Neji sóhajtva ledobta magát a kanapéra, és farkasszemet nézett Narutoval.
- Bocs – nyögte végül. – De ez túl nagy hír volt így hirtelen. Nem arról van szó, hogy… Szóval érted! Nem utállak, vagy valami, csak… Hinata a húgom! Nagyon sokat jelent nekem, és…
- Hé, haver! Nyugi! – szólt közbe mosolyogva, higgadtan Naruto. – Megértelek, de szeretem Hinatát. Azt akarom, hogy boldog legyen. Sokat beszélgettünk az utóbbi időben. Felnőttünk már, mind a ketten, és arra jutottunk, hogy ideje lenne elkezdeni a közös életünket, immár komoly tervekkel. Gyerekeket szeretnénk.
Neji komor arccal meredt maga elé. Be kellett látnia, hogy habár Naruto még mindig ugyanolyan gyerekes néha, mint évekkel ezelőtt, mégiscsak felnőtt, és ugyanúgy vannak komoly gondolatai is. Ő is azért határozta el magát, mert szeretne családot, és boldogan élni, csakúgy, mint Neji.
- Áldásom rátok!
Naruto meghökkent. Nem akarta elhinni, hogy ezek a szavak valóban a fiú száját hagyták el. Ha nem látta volna, hogy Neji ajkai mozogtak, azt hitte volna, csak a fejében hallotta a hangot.
- Komolyan?
Neji elmosolyodott, és bólintott. Naruto arcára vigyor csúszott, és felállt. Tenten lépett ki a konyhából. Arca tükrözte, hogy mindent hallott. Elégedett mosolyt küldött vőlegénye felé.
- Naruto, ramen az ebéd. Gondolom, maradsz! – fordult vigyorogva vendégük felé a lány, és a választ meg sem várva lépett az asztalhoz, hogy megterítsen.

**

Ino felsóhajtott, mikor becsukta maga mögött az ajtót, és nekitámaszkodott. Tudta, hogy Temari sejti, mi van közte és Shikamaru között, annyit viszont nem ért meg a barátságuk, hogy elfojtson egy számára fontos érzést. Felkapta a közeli szekrényen lévő telefont, és bepötyögött egy számot, majd a füléhez tartotta. Várt, de hiába. Az illető nem akarta felvenni.
- Nocsak – szemlélte a kijelzőt aggodalmasan Ino. – Ez nem vall Sakurára!

**

Deidara úgy ült Sasorival szemben, mint aki egy természetfilmet bámul a tv-ben. Vígan eszegette a szendvicsét, és néha-néha felsóhajtott. Sasori minden ilyen sóhajnál megforgatta a szemeit.
- Elárulnád, mi a franc bajod van? – kérdezte dühösen, mikor akaraterejét már túlszárnyalta az idegesség.
Deidara kiegyenesedett, és barátja arcát kezdte pásztázni tekintetével. Lassan előrehajolt, szemeit pedig vékony réssé hunyorította.
- Mi van, ha buzi vagyok? – kérdezte hirtelen. Sasori mint akibe villám csapott, felpattant az ágyáról, és ordítva rohant a falhoz. Deidarából kitört a röhögés, és elfetrengett a szőnyegen. – Ha láttad volna az arcodat! – mondta a hasát fogva. Sasori odacsörtetett mellé, és felrángatta a hajánál fogva a fiút. – Hagyjad má’ a hajam, ez a szexepilem! – rivallt rá Deidara.
- Tényleg? Én azt hittem, a kicsi agyadra buknak a nők – gúnyolódott Sasori, és visszaült előbbi helyére. Deidara elfintorodott, és ő is helyet foglalt.
- Na persze – morogta még, majd keresztbe fonta karjait, és a falnak dőlt. – Mintha te olyan sikeres lennél az utóbbi időben!
- Ha nem vetted volna észre, az utóbbi időben nem túl sokat hajkurászom a csajokat! – vont vállat nyugodtan Sasori.
Deidara kitágult szemekkel hajolt előre.
- Áhá! – mutatott mutatóujjával barátjára. – Szóval te vagy a buzi!
Sasori akkorát lekevert a fiúnak, hogy az már megint a földön kötött ki, de most nem a röhögés rázta. Tetetett haldoklással vonaglott, és az orrát fogta.
- Ha miaddadh nem kapok majd levegődh az orromonh, fizededh a műdédedh! – nyögte, és feltornászta magát ülő helyzetbe.
- Tetszik Saku! – bökte ki hirtelen Sasori, de Deidarát olyan váratlanul érte a kijelentés, hogy felfogni is nehezen tudta. Vagy fél percig ült és meredt barátjára.
- Hogy mi a fash van? – ordította még mindig orrhangon, és felpattant, így sikeresen lefejelte a lámpát. – A kurhva annyádh, ez meg midh keres iddh?
Sasori a homlokára csapott, és hátradőlt az ágyán. Tudta, hogy Sasuke most Sakuránál van, és a világ minden kincséért sem akart pesszimista lenni, de fogadni mert volna, hogy nem kártyáznak, és ez a gondolat lelohasztotta eddigi jókedvét, amiből nem volt túl sok már így sem. Kénytelen volt belátni, hogy hiába, ő és Sakura sosem lesznek egy pár. A lány feleségül megy Sasukéhoz, gyerekeik születnek, és békésen élnek, amíg meg nem halnak.
- Fejezdh be ezt a rohaddh önsajnáladodh, és kellj fel! Mondom FEL! – ordította Deidara Sasori fölé hajolva. – Mit fekszel iddh, mindh valami sírós kiscsaj?! Dhe Sasori vagyh, az Isdhen szerelméreh! Az a Sasori, akidh én ismerek, nem feküdhne iddh, hanem még ma felszedhné Sakurádh, akár a haverja barádhnője, akár nem!
Sasori úgy nézett barátjára, mint aki egy elmebeteget lát. Valóban Deidara mondta neki ezt az imént? Sasori arcára vigyor csúszott, és felpattant.
- Igazad van! Deidara, te egy… TE MEGHIBBANTÁL? MI A FASZT CSINÁLSZ ALSÓGATYÁBAN A SZOBÁM KÖZEPÉN?
Deidara lehajtotta a fejét, hogy szemügyre vegye nyuszis alsónadrágját, majd anélkül, hogy felemelte volna a fejét, rápillantott Sasorira.
- Gondoldham, ez majd feldob! – vigyorodott el a fiú, és riszálni kezdte a fenekét. Sasori a kezeit a szeme elé kapta.
- Nem akarom látni, hogy csinálsz magadból hülyét a szomszédok előtt!
- A szomszédok előddh? – kérdezte értetlenül a szőke, és az ablak felé pillantott. A szomszéd lány döbbenten nézett a mellettük lévő ház ablakából Deidarára. – A picsábah! – hasalt le a földre gyorsan. – Nem vagyunk iddh! – ordította. Sasori felsóhajtott, és kisétált a szobából. – Szemédh dög, most hogy a francba keljek fel? – kiáltott utána a fiú.
- Kússz ki a látóköréből! – hallotta barátja tanácsát.
- Persze, majd egyből kidhakarídhom a szobádadh, mi?
- Röviden és tömören erre gondoltam, igen!
- Nah, szép! – könyökölt fel unottan Deidara, majd elkezdte magát húzni a szőnyegen. – És még az orvoshoz is be kell ugranomh…

**

Temari mutatóujjával benyomta a csengőt, és közben másik kezével türelmetlenül dobolt az ajtófán. Fél perc múlva Hinata nyitott ajtót, és Temari egyszerűen berobbant a nappaliba.
- A szemembe hazudott! Érted? A szemembe! Ide, a két szemembe! Nem egybe, kettőbe! Fel tudod ezt fogni? – mondta felemelt hangon, észre sem véve Asukát, aki tátott szájjal meredt rá.
- Ő Temari, a barátnőm – magyarázta neki Hinata. – Temari, köszönj Naruto unokatestvérének! – kérte a lányt.
- Csá – vetette oda idegesen a szőke, és fel-alá kezdett járkálni a szobában. – Megfojtom! Kicsinálom! Volt képe… Elhappolta előlem életem szerelmét! Oké, ez túlzás… De érteed, amit mondok? – fordult ismét Hinata felé.
- Tulajdonképpen, nem! Elmagyaráznád érthetően, higgadtan? – ült le türelmesen a kanapéra Hinata. Temari elhelyezkedett egy kényelmes fotelben. – Tehát. Ki volt olyan idióta, hogy feldühített téged?
Hinata arcára halvány mosoly ült ki. Emlékezett még a múltkori esetre, mikor egy eladó vitába szállt Temarival. Nem volt szép vége. Senki sem volt olyan hülye, hogy kikezdjen a lánnyal.
- Ino! – sziszegte a fogai között Temari. Hinata arcára csodálkozás ült ki.- Nyomul Shikamarura, pedig… pedig tudja, hogy még mindig…
Hinata még jobban eltátotta a száját. Temari sírt! Felpattant, és átölelte a lány vállát.
- Nyugodj meg, Inonak biztos jó oka van arra, hogy folyton Shikamaruval lóg!
- Hát persze, tetszik neki! Ez nyilvánvaló.
- Nem hinném. Ino még mindig Itachit szereti!
- És ha nem? És ha túllépett rajta?
- Ino? Na ne nevettess!

**

- Ino! – az említett megpördült a tengelye körül. Komoran nézett a fekete szemekbe. Mintha ezer éve látta volna őket utoljára. Pár pillanatig időzött csak tekintete a férfi tekintetén, majd elfordította a fejét.
- Szia Itachi – suttogta.