Tenten vidáman dudorászva sürgött-forgott a konyhában. Igazi háziasszonynak érezte magát. És hamarosan az is lesz – gondolta mosolyogva. Kezét lassan a hasára csúsztatta, és halkan felsóhajtott. Valamiért úgy érezte, nem biztos a dolgában. Valóban ezt szeretné? Feladni az életét a szerelemért? Egy életre elkötelezni magát? Nagy felelősség ez. Gyerekeket szülni, és közben elfelejteni azt, ami régen történt. De hisz szeretem Nejit, mi mást akarhatnék? – kérdezte magától gondterhelten, és leült az egyik konyhai székre. Állát a tenyerére helyezte, és merengve pillantott ki az ablakon. Tinédzserek voltak még, mikor egymásba szerettek. Sok éve vannak együtt, bár senki sem gondolta volna, hogy örök időkig együtt maradnak. De a kérdés még mindig ugyanaz. Valóban örökké fog ez tartani?
Tenten felállt. Az ablakhoz lépett, és a kis kék tollú madár elé helyezte mutatóujját. A madárka ráugrott a nő ujjára, és félénken rápillantott. Tenten elmosolyodott.
- Emlékeztetsz te engem valakire. Bár eszembe jutna, kire is.

**

Hinata értetlen tekintettel nézte a vele szemben ülő férfit. Több éve annak, mikor utoljára látta ők. Akkor is megmondta neki, hogy semmi keresnivalója az életében. Büszke volt magára, hogy ezt ki tudta régen mondani. De most, hogy a fiú újra felbukkant, immár férfiként, nem volt benne biztos, hogy újra megtudja tenni.
Asuka tekintete ide-oda ugrált a két fél között, bár néha tovább időzött a férfin, mint Hinatán.
- Asuka, ő Inuzuka Kiba.
Hinata hangja hűvösen csengett első hallásra, de a másik nő kiérezte belőle a viszolygást és a gúnyt egyaránt.
- Ugyan Hinata, nem haragudhatsz rám még mindig! – emelte fel hangját hirtelen Kiba. Asuka összerezzent.
- Nem? – kérdezett vissza élesen Hinata. A férfi nyelt egy nagyot. – Hát persze, miért is lenne okom haragudni? Csupán becsaptál, kihasználtál, és had ne soroljam tovább, mennyi sebet ejtettél a szívemen! Aljas szemétláda vagy – sziszegte dühösen, szemeit vékony réssé préselve össze.
- Akkor megmagyaráznád, mégis mi a fenét keresek most itt a kanapén? Ha annyira haragszol rám, hogy még egy pillantásra is nehezen méltatsz, minek engedtél be? –vágott vissza kissé indulatosan Kiba. Hinata döbbenten nézett a férfi szemeibe. Valóban, igaza volt. Miért engedte be őt?


Hinata nemes egyszerűséggel kilökte az ajtón a férfit, és jó hangosan becsapta utána az ajtót.
- Hiába, egyszer úgyis megbocsátasz! És vissza foglak szerezni! Majd meglátod! Nem veszítek többé Uzumakival szemben! – kiáltotta még a ház felé Kiba, majd bepattant az autójába, és hangos fékcsikorgatás közepette elhajtott.
Hinata, hátát az ajtónak vetve meredt maga elé. Asuka enyhén nyitott ajkakkal nézte őt, kezében a teáscsészével.
- Mesélj! – kérte, és a kanapé felé bökött fejével. Hinata sóhajtott egyet, és megindult az ülőhely felé.

**

A fiúi lassan végigsimított a lány testén, és hátradöntötte az ágyon. Fekete szemeivel a csillogó smaragdokba nézett. Ujjai végigszántották a selymes bőrt, és letörölte a könnycseppeket.
- Miért sírsz? – kérdezte lágyan.
- Rosszat teszek – suttogta a lány.
- De azt a rosszat… élvezed!

- Mi a baj Sakura? – kérdezte csodálkozva Sasuke, mikor letette a lány elé a bögre forró teát, aki erre felkapta a fejét.
- Semmi – mondta halkan, és rámosolygott a fiúra. – Csak elgondolkoztam.
- Tudom, butaság, amit most kérdezni fogok, de… - kezdte Sasuke. - …nem tudod, mi baja Itachinak?
Sakura megdermedt. Pontosan tudta, mi baja van Itachinak. Legalábbis pontosan sejtette. És ez épp elég volt! Nem, nem árulhatja el Sasukénak! Még nem! Kiborulna, és… - Hallottál már az Akatsukiról?
Akatsuki. Ismerősen csengett a szó a lánynak, de nem ugrott be neki semmi.
- Ismerősen hangzik. De hogy jön ez most ide?
- Sok mindenhez köze lehet. A bátyám tagja volt, és…
De Sakura nem figyelt a fiúra. Gondolatai sűrűn peregtek.
- Sasuke – suttogta.
- …valószínűleg most is benne van, és…
- Sasuke! – emelte fel a hangját.
- Tessék? – pillantott rá értetlenül. Sakura bánatosan nézett a szemeibe.
- El kell neked mondanom valamit! – mondta halkan. Sasuke elkomorult, és leült.
- Hallgatlak.
És a lány elmesélte, mi történt az utolsó éjszaka. Hogy mit tett. Hogy mennyire bánja. És hogy ő szereti Sasukét, történjék bármi.
- Haragszol rám? – pillantott a fiú szemeibe. Sasuke megrázta a fejét.
- Bánt, hogy ezt csak ily későn tudtam meg. Viszont nem, nem neheztelek rád. Mindenki követ el hibát, nem egyet vétettem már én is. De a bátyámat megölöm! Most rögtön! – azzal felpattant, és megindult az ajtó felé.
- Sasuke! – kiáltotta rémülten Sakura, és utána futott. – Sasuke, ne csinálj őrültséget! Hallod! – fordította meg a fiút, és újra a szemeibe nézett. – Ne játszd a nagy macsót, kérlek! – suttogta vigyorogva, egyre közelebb hajolva a fiú ajkaihoz.
- De annak a szemétládának meg kell fi…
Sakura lassan érintette ajkait Sasuke ajkaihoz, ezzel elhallgattatva őt. Kezét az ajtó kilincsére csúsztatta, és egy csapással bezárta a bejáratot. A fiú értette a célzást, lassan tolni kezdte a lányt a lépcső felé. Egyre szenvedélyesebben csókolták egymást, nyelveik vad táncot jártak. Ügyetlenül, de végül feljutottak az emeletre. Sakura óvatosan tolta be lábával az ajtót. Sasuke lassan hátradöntötte őt az ágyon, és lehúzta a felsője cipzárját. Ekkor megszakította a csókot, és a lány szemeibe nézett.
- Szeretlek, és nem akarlak olyasmire rávenni, amit te nem akarsz! – suttogta, és végigsimított a lány arcán. Sakurát ismerős érzés fogta el. Minden annyira hasonló volt, csak… most valahogy mégis más volt a vágy. Sokkal, sokkal erősebb. Elmosolyodott.
- Ki mondta, hogy én ezt nem akarom? – mondta ugyanolyan halkan, és ajkait ismét összeérintette a fiú ajkaival, majd elkezdte kigombolni az ingjét…

**

Neji idegesen vezetett, és néha-néha rápillantott az utat kémlelő Narutora.
- Vigyázz, egy giliszta! – kiáltott fel rémülten Naruto, és az ablakra tapadva mutogatott előre. – Ne, nehogy rámenj! Hallod? Úgy, kerüld ki szépen! Remek!
- UZUMAKI! – kiáltotta dühösen Neji, és visszanyomta a helyére a fiút. - Soha többé nem ülhetsz velem egy kocsiban!
- Most miért? Én csak védelmezem az állatok jogát!
- Én meg a sajátjaimat! Majd ha legközelebb egy légy miatt az árokban kötünk ki, beperellek!
- Vigyázz, hogy beszélsz a jövendőbeli sógorodról, ugyanis hamarosan családtagok leszünk! Megkérem Hinata kezét! – jelentette be nagy vígan Naruto. Neji beletaposott a fékbe, minek következtében a fiú felkenődött a szélvédőre.
- HOGY MII???

**

Ino nyugodtan sétált az utcán, fülében a zenelejátszójával. Ütemre bólogatva dudorászott, és észre se vette, hogy valaki követi őt.
- Beszélnem kell veled! – jött a hang. Ino kivette a füléből a fülhallgatót.
- Tessék? – kérdezte, ugyanis csak szófoszlányokat hallott az előbb.
- Süket vagy? Beszélnem kell veled! – kiáltott az „idegen”, és a lány elé lépett. Ino csodálkozva nézett a lányra.
- Miről? Késő van ehhez, nem?
Temari megrázta a fejét.
- Mi van közted és Shikamaru között?
- Mi lenne? – kérdezett vissza értetlenül Ino.
- Nem is tudom… Esetleg egy titkos kapcsolat és találkozgatások, amiről én esküszöm, hogy nem tudok, csak hallottam egy nőtől, akinek a nővére hallotta az unokatestvérétől, aki látott titeket együtt. Tehát én úgy tudom, hogy te egy kicsit bele vagy esve. Isten ments, hogy én közétek álljak, sőt! Csak tudod kicsit szarul esne, de hát ha te szereted, és ő is szeret téged, legyetek boldogok! Na, szóval mi a szitu?
- Semmi – hazudta szemrebbenés nélkül Ino. – Barátok vagyunk, ennyi.
- Értem – bólintott rá Temari. – És jófej az új főnök?
- Igen, bár már most az idegeimre megy – erőltetett mosolyt az arcára a lány, és barátnőjével az oldalán megindult. Sajnálta Temarit, de annyira nem, hogy az ő kedvéért elhalasszon egy kapóra jött jó pasit.

**

Itachi az ágyán feküdt, és gondolkozott, mint oly sok ember ezen az estén. Végigsimított a selyemtakarón, és akaratlanul is elmosolyodott. Ezen az ágyon döntötte meg Haruno Sakurát! Akkor is ez a fekete ágynemű volt felhúzva.
- Milyen szép is volt – vigyorodott el kajánul. – Ugyan Itachi, elvennéd az öcséd nőjét? Ha jobban belegondolok…