Eltelt négy év. Mindenki azt hinné, ennyi idő alatt sok minden történik. De nem, itt, Konohában nem. Miután Sakura elment Amerikába, minden más lett. Hőseink kijárták a gimnáziumot, és volt, aki főiskolára ment, volt, aki munkába állt. Nap mint nap látni lehetett a szemükben, hogy már nem azok, akik voltak. Az emberekben már nem volt meg ugyanaz az élet, mint akkor. Valami nagyon megváltozott.

Tündérre hasonlítasz 2. – Varázslat és fájdalom

A reptér hangosbemondójából egy női hang szólt. Az utasok, akik most érkeztek az amerikai géppel, most léptek be az épületbe. Egy fiatal nő a tekintetét a hangosbemondóra szegezte, és elmosolyodott. Két rózsaszín bőröndöt húzott maga után, mikor elindult. Szemeit nagy kerek, fekete napszemüveg takarta, bár értelmetlenül. A nap már rég nem sütött. Tűzvörös, rakott szoknyája meg-meglibbent, ahogy ment. Hosszú ujjú, fehér, kivágott felsőt viselt. A nő eléggé kihívóan öltözködött. Azonban ha valaki meglátta volna, egyből felismerte volna, és biztos, hogy ledöbbent volna. A valaha még rövid, rózsaszín haja már a háta közepéig ért. Ilyen ruhát pedig nagyon ritkán lehetett rajta látni… régen. Rendszerint a többiek stílusához igazodott, és nem törődött a divattal. De most, mintha kicserélték volna. Egy kecses mozdulattal megragadta napszemüvege szárát, és lekapta. Abban a pillanatban, mintha a szél is feltámadt volna az épületben. Lágyan kezdte ringatni a nő haját. Smaragd szemei gyémántként csillogtak a lámpafényekben. Este volt már, mert a későbbi géppel indult. Felpillantott a nagy kijelzőre, és látta, hogy az óra pont ekkor vált tizenkettőre. Éjfél volt, és egy szőke nő lépett ki egy ajtó mögül, amit gondosan kulcsra zárt. Vidáman indult el, de mikor meglátta a terem közepén álló nőt, ledöbbent. Megállt, és tátott szájjal, kerek szemekkel meredt rá. A nő visszanézett rá. Arca komor volt, de tekintete egész mást árult el. Örült, hogy viszont látja régi barátnőjét. Elengedte a bőröndöket, amik hangos csattanással értek földet. Teljes testével a nő felé fordult, és széttárta karjait. Szemeibe könnyek gyűltek. A nő ugyanígy tett, és egyszerre kezdtek el futni egymás felé, majd szorosan megölelték egymást. Vagy tíz percig állhattak így, ölelkezve, míg végül elengedték egymást.
- Jézusom! Ezer éve nem láttalak! Hogy megváltoztál! A hajad, és az öltözéked, és… Istenem! Hinata és Tenten úgy fognak örülni! Képzeld, Tenten mennyasszony! Hinata és Naruto összeköltöztek, és… Úr Isten!
- Ino, nyugi – mosolyodott el a nő. – Mit mondtál, Tenten mennyasszony? Neji végre elszánta magát? Na ez már valami. És megengedte Hinatáéknak, hogy összeköltözzenek? Valami komoly baja lehet – nevetett.
- Neji megváltozott. Ahogy mindenki, azt hiszem. Főleg te, Sakura! Képzeld, elkapták Orochimarut! – újságolta lelkesen. Sakura tettetett csodálkozással nézett Inora. Persze, érdekelte, mi történt, amíg távol volt, de a leginkább most az foglalkoztatta, mi történt Gaarával és… Sasukéval.
- És… a fiúk? – kérdezte bátortalanul.
- Tudtam, hogy ez mindennél jobban érdekel – vigyorodott el Ino. – Gaara talált valaki mást. Hamar túllépett rajtad – fintorodott el. – De Sasuke… Három barátnője volt. Karin, Tayuya és Temari. Egyiket se szerette. Valamiért, mindegyikben téged keresett. Miután Sai szakított Karinnal, a kis ribanc bepróbálkozott Sasukénél, rá egy hónapra, hogy elmentél. Egy év múlva szakítottak. Utána jött az új csak, Tayuya. Nem sokkal volt különb Karinnál. Vele két évig volt együtt. Bár nem értem, hogy bírta. A csaj szörnyű volt! Kis beképzelt, öntelt cafka. Na mindegy. Shikamaru és Temari szakítottak, és Temarinak kicsi ugyan, de volt esélye Sasukénál. Fél évig jártak. Vagyis Sasukénak már fél éve nincs senkije – számolt be Ino a történtekről. Sakura csendesen hallgatta. Ezek szerint Sasuke még mindig szereti őt! Igaz? Sakura arcára boldog mosoly ült ki, és felkapta egyik bőröndjét. A másikat Ino ragadta meg. Lassan elindultak, közben beszélgettek.
- Itachival még mindig együtt vagytok? – érdeklődött Sakura. Ino elkomorult, és elfordította a tekintetét.
- Már nem, szakítottunk. De azt hiszem, még nem igazán nőttem ki belőle. Ő már sokkal felnőttesebb, én pedig még nagyon gyerek vagyok.
- Nem hiszem – rázta meg a fejét Sakura. – Te sosem voltál igazán gyerek.
Ino csodálkozva nézett barátnőjére. Különösen meglepte az, hogy Sakura mennyire szép lett. Ő nem ilyennek ismerte, és ezt nagyon bizarrnak találta. Sakura haja szép volt, hosszú és selymes. Divatosan öltözködött, és a mellei nagyok és gömbölyűek voltak. Inonak sose voltak ekkora mellei, és talán kicsit még irigyelte is Sakurát.
- Olyan szép lettél – bökte ki halkan. – Sokkal szebb, mint bárki más Konohában!
Sakura meglepődött, de látva barátnője szemében a féltékenységet, elmosolyodott.
- Hát… Amerikában alkalmazkodni kell, erre hamar rájössz. Az emberek megbámulnak, ha nem úgy nézel ki, mint ők. Ha egy kicsit is más vagy. Ne tudd meg, mit összebalhéztak a hajamon – sóhajtott szemforgatva Sakura. – De segíthetek, ha akarod. Megmutatom, hogy lehetsz olyan, mint ők – mosolygott rá lágyan Inora, akinek felderült az arca.
- Szuper – vigyorodott el elégedetten. – Úgyis fel kell csípnem egy pasit.
Kiértek az épületből, és a sötét főutcán álló taxikat kezdték pásztázni.
- Te itt dolgozol? – pillantott a reptér bejáratára Sakura.
- Igen – bólintott Ino. – Hétközben igen. Hétvégén pedig a szüleim virágos boltjában, de csak néha, ha kell nekik segítség.
Sakura bólintott, és intett egy taxinak. Az megállt előttük, és a sofőr berakta a csomagokat a csomagtartóba. A lány Inohoz fordult.
- Később találkozunk – mondta, és megölelték egymást, majd Sakura beült a taxiba. – A Sugár út 7-hez, kérem.
A taxi elindult. Sakura intett barátnőjének az ablakból, és nézte egyre távolodó alakját. Az érzés, hogy végre hazatérhet, feldobta őt. Mikor bátyja felajánlotta neki, hogy elmehet vele Amerikába, megkönnyebbült a tudattól, hogy most végre megszabadulhat a gondjaitól. Csak mikor már ott volt jött rá arra, mit is jelentett neki Konoha. Hazajöhetett volna ugyan, de megígérte magának, hogy kitart. Sikerült neki, megváltozott, és most végre újult erővel néz szembe azzal, ami rá vár.
Meg kellett állapítania, hogy Ino is megváltozott. Hosszú szőke haja sokkal dúsabb lett, és talán még hosszabb, mint volt. Divat iránti remek érzéke még mindig a régi volt. Kék szemei fényesebben csillogtak. Sakura nem is értette, hogy lehet ő szebb Inonál? Halványan megcsóválta a fejét, és kinézett az ablakon. Az éjszaka sötétségét az utcalámpák fényei törték meg. A telihold barátságosan világított a csillagok mellett. Sakura elmosolyodott. Alig várta már, hogy viszont lássa barátai. Hinatát, Tentent, Temarit, és a fiúkat.
A taxi megállt, Sakura pedig kiszállt. Felnézett a hatalmas, világossárga házra. Hallotta, ahogy a bőröndjei a lába mellett puffannak. Egy laza mozdulattal odaadta a sofőrnek a pénzt, anélkül, hogy ránézett volna. Komolyan vizsgálgatta újdonsült lakását, a szülők nélküli paradicsomot. Lassan körbejárta az egészet. Mosolyogva pillantott a hatalmas medencére a kert hátsó részében. Odaállt a széléhez, és a vízre pillantott.
- Most az egyszer – suttogta, és beleugrott a medencébe.
Eközben egy fiú közeledett a hátsó kert felé. Bizalmatlanul lépkedett. Lassan kikerülte a kilátást takaró fát. Szemei elkerekedtek a csodálkozástól, ahogy meglátta a felszínre bukkanó szépséget. A lány haját hátradobva emelkedett ki a vízből. A cseppek gyémántként hullottak vissza a medencébe.
- Azta – suttogta gyönyörködve a fiú.
Sakura felsikított. Nem a rémülettől, hanem az örömtől. Kiúszott a medence széléhez, és kimászott a vízből. Futva indult meg a fiú felé, majd egy hirtelen mozdulatot vett, és csúszni kezdett a vizes lábán a csempén. A fiú védekezően tette a karjait maga elé mosolyogva és hevesen tiltakozva, de már késő volt. A lány egyenesen nekiment, és mind a ketten felborultak. Sakura nevetve feküdt a fiún. Nedves haja régen látott barátja arcába lógott, de ez egyiküket sem zavarta.
- Négy éve nem láttalak, Sakura – suttogta a fiú. Még mindig káprázattal nézett a lányra.
- Pontosan négy éve, Sasori – bólintott rá Sakura, és feltápászkodott. – Mit keresel te itt? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel, gyanakodva, és kezét nyújtotta a még mindig földön ülő srácnak. Hamar megállapította, hogy Sasori semmit se változott.
- Itt lakom, két házzal odébb – válaszolta Sasori. – Sétálni indultam, nem tudtam aludni. Aztán hallottam, hogy valaki beleugrik a medencébe. Úgy tudtam, ez a ház üres, így hát gondoltam, megnézem, ki az új lakó – vigyorodott el.
- Ez annyira rád vall, Sasori! – mosolyodott el Sakura. – Mi van, ha épp meztelen vagyok, vagy tudom is én?
- Akkor látok valami szépet és jót – vont vállat nyugodtan a fiú.
- Perverz – jegyezte meg vigyorogva a lány. – Semmit se változtál.
- Kellett volna? – vonta fel a szemöldökét Sasori. Sakura elgondolkozott.
- Nem tudom. Én sokat változtam.
Sasori újra, feltűnően végignézett a lányon, és rábólintott. Szemei akaratlanul is megakadtak a lány átnedvesedett, fehér pólóján. Kiváló kilátás nyílt a csipkés melltartóra…
- Igen, azt látom.
- Nem csak külsőleg – rázta meg a fejét Sakura. – Nem vagyok már naiv kislány.
- Nem is várná el tőled senki, hogy az légy. Hisz mindenki felnőtt! Képzeld el, Naruto egy nap kijelentette, hogy apa akar lenni! Ne tudd meg, mit kapott Nejitől – sóhajtott szánakozva Sasori. Sakura elnevette magát.
- Naruto apa? Még korai lenne.
- Hinata is így ítélte.
Elhallgattak. Sakura lágyan elmosolyodott, rákacsintott Sasorira, hátat fordított neki, és egy szép fejessel ismét beleugrott a medencébe. Sasori elmosolyodott. Most, hogy Sakura megváltozott, és nőiesebb lett, sokkal több figyelmet érdemelt, mint régen. Nem volt férfi, akinek ne akadt volna meg rajta a tekintete. „Térj észhez Sasori! Hisz ő Sasuke örök szerelme! Ki az a Sasuke? Tudod, Sasuke! A haverod! Ja, tényleg…” – beszélgetett magában Sasori. Sakura eközben újra kimászott a medencéből, és elment a bőröndjeiért. Sasori már csak akkor vette észre, hogy eltűnt a szemei elől, mikor a lány már köntösben állt az erkélyen, a korlátra támaszkodva, mosolyogva figyelte őt.
- Bejössz? – kérdezte kedvesen Sakura.
- Nem. Azt hiszem, hazamegyek. Később találkozunk – intett a fiú, és elsétált.
- Igen – suttogta tétován a lány. - Jó éjszakát! – kiáltott Sasori után, de visszajelzést már nem kapott. Sakura felsóhajtott, és visszament a házba. Ledobta magát a nagy franciaágyra, és mozdulatlanul meredt a plafonra. Szemei előtt ott lebegett a múlt. A távozás, a búcsú… és most újra itt van. Visszatért, az otthonába! Az igazi hazájába. A barátai, a családja, a megtestesült élete közé. Sok emlék köti őt ide. Felült, és kivett az egyik bőröndjéből egy bekeretezett fotót. Egy nyaraláson készült, a tengerparton. Ő, Ino, Hinata és Tenten háttal álltak bikiniben a víz előtt. Az volt az utolsó este a vakációból. Tisztán lebegett szemei előtt a kép, ahogy egyszer csak hirtelen mind megfordultak, és rákacsintottak a mögöttük álló fiúkra, majd futni kezdtek a víz felé. Akkor még nem ismerte Sasukét. Akkor még Gaara csak barát volt. Akkor még Itachi… Itachi. Ő és Itachi jártak. Igen… De régen volt, elmúlt. Már csak barátok, és ez így van rendjén. Minden megváltozott, és ezt Sakura is jól tudta. A városba vissza kell önteni a lelket. Mert a nélkül semmit sem ér.
- Ha kell, hát visszarántom én az embereket a jelenbe! – motyogta halkan Sakura, és kiakasztotta a képet a falra. Egy ideig mosolyogva, elmélyülten nézte, majd az órára pillantott. Fél három volt. Sóhajtott, és elment zuhanyozni. Nagyon jólesett neki a meleg víz bársonyos érintése.
Fáradtan vetette le magát az ágyára, és szinte azonnal elnyomta az álom. Álmában egy réten futott mosolyogva valaki elől. Először azt hitte, Sasuke az. De mikor megfordult, egész mást látott. Egy, a fiúra nagyon hasonlító alakot.
- Itachi – kiáltotta Sakura, ahogy hirtelen felült az ágyában. A teste tele volt verejtékcseppekkel. Csak álom volt – gondolta. Kezét a homlokára helyezte, és visszadőlt a párnára. Miért álmodom mindig, minden este ugyan azt? – kérdezte magától. Az oldalára fordult, és megpróbált visszaaludni, de hiába. Már nem jött álom a szemére.

**

- Tenten, kérlek, lassíts! Temari, szólj rá!
- Nem! Látnunk kell! Muszáj!
Tenten és Temari eszeveszett gyorsasággal futottak az utcákon. Tenten haja kibontva lobogott a menetszélben. Mostanában már csak ritkábban fogta be két kontyba. Mióta Neji eljegyezte, és az esküvőt tervezgették, igyekezett minél változatosabb lenni. Napról-napra újabb és újabb ötletekkel ált elő. Neji csak a fejét tudta fogni, mikor egyszer kijelentette, hogy mától áttérnek a vegetáriánus életmódra. Hál’ Istennek ez sem tartott sokáig, ahogy semmi más sem.
- Drágám, könyörgöm! Nem bírom már szusszal! – kiáltotta Neji hulla fáradtan.
- Akkor ezek után minden reggel futni fogunk, hogy edzett és fitt légy, kedvesem! – kiáltott hátra a válla felett Tenten. Temari a tenyerébe kuncogott.
- Kellett nekem megszólalni – morogta Neji. – De hát mit tegyek, ha egyszer nem bírok nélküle élni? – vigyorodott el, és erőt vett magán. Amilyen gyorsan csak bírt, futni kezdett a lány után. – Honnan veszed, hogy nem alszik még ilyen korán? – kérdezte, immár szerelme mellett loholva.
- Nem érdekel, hogy alszik-e vagy sem! Négy éve nem láttam, és jó barátnőhöz illően itt az ideje, hogy megmutassam neki a jegygyűrűmet! – vigyorodott el Tenten. Neji megforgatta a szemeit, elmosolyodott, és megragadta kedvese kezét. Egy rántással magához húzta Tentent, és megcsókolta. Temari irigykedve figyelte őket. Mióta szakított Shikamaruval, majd Sasukével, neki sokkal kevesebb romantika jutott. Bár, ami azt illeti, Sasukét nem is szerette soha úgy igazán…

**

- Hinata! Lassíts! Ó, öcsém, miért kell a nőknek ilyen fittnek lenniük? – siránkozott Naruto, ahogy a lány után futott.
- Nekem mondod? Már bánom, hogy veletek jöttem! Ez baromi kellemetlen – morogta Shikamaru Naruto mellett.
- Tudjuk, Shikamaru! Ne ragozd túl! – hallották Hinata hangját. – Ó, és drágám!
- Igen, szívem? – kiáltotta Naruto.
- Kérlek, siess már egy kicsit! – jött a kedves, de határozott felszólítás. Naruto csak sóhajtott egyet mosolyogva, és begyorsított.
- Ez kellemetlen – jegyezte meg Shikamaru, és barátja után eredt.

**

Sakura kikászálódott az ágyából. Fáradtan indult meg a fürdő felé, hogy frissítő zuhanyt vegyen. Kedvenc, cseresznye illatú samponjával megmosta a haját, majd megszárította. Felkapott magára egy farmer halásznadrágot és egy fekete toppot. Lement, hogy csináljon magának egy bögre kávét. Amíg a kávé főtt, addig türelmesen üldögélt a konyhapulton, lábával a szekrényen dobolva. A csengő hallatán összerezzen. Valaki olyan vadul nyomkodta, mintha az élete függene tőle.
- Ki lehet az ilyen korán? – kérdezte furcsállva Sakura, és lepattant a pultról. Az ajtóhoz sétált, és kinyitotta. A kis csapat, aki az ajtó előtt állt, szó szerint beesett, és elterült a padlón. – Te jó ég! – suttogta Sakura. Hinata, Temari és Tenten egy szempillantás alatt talpra ugrottak, és sikítozva ostromolták meg barátnőjüket. Szorosan ölelték át egymást. A fiúk a földről nézték őket.
- Á, nem kell segíteni! Megvagyunk mi! Komolyan, egyáltalán nem kellemetlenül kellemetlen ez a helyzet! – motyogta a kupac aljáról Shikamaru. Sakura nevetve engedte el barátnőit, és pillantott a fiúkra.
- Szia neked is, Shikamaru! – húzta ki a többiek alól a fiút vigyorogva, és átölelte, majd utána Narutót és Nejit. – Kértek egy bögre kávét? Közben mesélhettek – ajánlotta.
- Én kérek! – mondta mindenki egyszerre. Sakura a konyhába ment, és töltött hét bögre kávét. Addig a csapat leült a nappaliban. A lány mindenkinek kiosztotta a kávét, és leült Temari és Shikamaru közé, akik közt jelentős távolságtartás volt.
– Nos, halljam, mi a helyzet? – érdeklődött mosolyogva. – Ino már mesélt egy keveset. Ha jól tudom, Tenten, te menyasszony lettél.
Tenten mosolyogva bólintott, és a kezét nyújtotta Sakurának. A lány megnézte a gyémántgyűrűt, és mosolyogva pillantott a párra.
- Gratulálok – mondta kedvesen.
- Köszönjük.
Sakura megtudta, hogy Hinata nővérként dolgozik a közeli kórházban, Shikamaru és Temari egyetemre járnak, Tenten főszerkesztő egy divatmagazinnál, Neji és Naruto nyomozók, Itachinak pedig sok piszkos ügye volt az elmúlt években.
- És Sasuke? – bukott ki Sakurából váratlanul a kérdés. A lányok jelentőségteljes pillantást váltottak.
- Európában van. Ha minden igaz, holnap este jön haza – adta a felvilágosítást Hinata. Sakura mindent értően bólintott. Legbelül bántotta ugyan a dolog, hogy ma még nem láthatja a fiút. Hiányzott neki, nagyon is. Igyekezett elterelni a gondolatait, így hát témát váltott.
- És Gaara hogy van? – kérdezte álmosollyal az arcán.
- Tök jól. Összejött valami csajjal, akit mindig csak Matsu-baba néven emleget, de persze sose akar bemutatni nekünk. Mintha nem is haverok lennénk! Állandóan csak sétálni megy, vagy moziba, vagy valami romantikus vacsorára… Tudtad, hogy Gaara ilyen nyálas is tud lenni? – fintorodott el Naruto. Igazság szerint Sakura nagyon is jól tudta, hogy Gaara nem az, akinek mutatja magát, arra viszont nem számított, hogy a fiú egy nap majd felfedi valódi énjét. Akkor hát, biztos boldog – gondolta. Legalább tudta, hogy Gaara vele nem volt igazán boldog, bármennyire is annak akarta mutatni magát. Hisz, ha boldog lett volna, akkor nem csak előtte lett volna az, aki.
- Akkor már csak nekem kell megtalálnom a boldogságot – mosolyodott el lágyan Sakura.