Sakurának le kellett ülnie, hogy nyugodt tudjon maradni. A két fiú nem mozdult. Várakozóan várták Sakura döntését. Gaara vagy Sasuke? A lány mélyen elmerült gondolataiban.
Az élete bonyolult volt. A bátyját évente csak egyszer látta, a szülei éjjel-nappal dolgoztak. A tanulás sok időt vett el az életéből, és egyedül a barátaira számíthatott. De mostanság úgy érezte, már az a biztonságérzet, amit ők keltettek is hiányzott. Halkan felsóhajtott.
- Fiúk, nekem idő kell! Ez… tudjátok, nem ilyen egyszerű! Nem akarom, hogy mikor másnap reggel felébredek, a tüdőm nyomás alatt legyen, és a szívem se helyesen verjen. Félek, bűntudatom lenne, ha elhamarkodottan döntenék. Szeretlek, mind a kettőtöket, de nem tudom, hogy ez elég-e ahhoz, hogy… Fontosak vagytok nekem. Részei az életemnek. Ha akarnék se tudnék tőletek elszakadni. De meg kell próbálnom. Valami erre késztet már napok óta. Tudom, hogy lehet, boldog nem leszek, de biztos, hogy meg fogok könnyebbülni.
Elhallgatott. Érezte, hogy remegni kezd. Felállt, és először Sasuke, majd Gaara szemeibe nézett.
- Sajnálom – suttogta, és elsétált mellettük. Halkan csukta be maga után a szobája ajtaját, magára hagyva a fiúkat. Ledőlt az ágyára, és tekintetével a plafont fixírozta. Tenten, aki még nem aludt, felült az ágyban. Átkarolta a lábait, és komoran nézte barátnőjét. Sakura kérdés nélkül is tudta, mi érdekli őt. – Senkit – suttogta a választ. Ten csodálkozva nézett rá. – Nem voltam képes rá. Nem tudok választani. Azt hiszem, csak egy dolgot tehetek! – motyogta, és az oldalára fordult. Tenten értette, hogy többet nem szeretne erről beszélni. Bólintott, és visszadőlt a párnájára.
„Túl sokat vársz magadtól, Sakura. Hidd el!” – gondolta, és lehunyta szemeit.

Másnap reggel Naruto, kezében 14 repülőjeggyel állt a nappali közepén. Szétnézett. Rengeteg bőrönd hevert a kanapén és a földön.
- Ennyi, több nincs? – kérdezte. Neji jött ki a szobájából, bőröndökkel megrakodva.
- Viccelsz? Ez mind Inoé! A miénk még kint sincs! – mondta nagyot nyögve, miközben ledobta a cuccokat. Naruto padlót fogott. Neji visszament további csomagokért. Sasuke unottan ballagott el barátja mellett.
- Hé, haver, mi a helyzet? Sakura kit…?
- Senkit – morogta a fiú. – Azt mondta, idő kell neki!
A szőke csodálkozva nézte.
- Na de mennyi?
Sasuke megrázta a fejét.
- Nem tudom.
Mindenki kijött a szobákból, így a beszélgetés félbeszakadt. Sasori és Deidara is megjöttek, akik egy szállodában éjszakáztak, mert nem volt több hely.
- Hé, fiúk, kimaradtatok a család-szerep osztásból! – vigyorgott rájuk Naruto. – Oké, kik akartok lenni? A nagybácsik vagy a dédszülők? – kérdezte lelkesen. Deidara értetlenül vonta fel a szemöldökét.
- Azt hiszem, inkább nagybácsik – vigyorodott el Sasori, és átkarolta Naruto vállát. – Mizu haver? Jól telt az este? – kérdezte kajánul. Naruto elkomorodott.
- Persze. Csupán eltemettük megboldogult nagyanyámat! – mondta, sírást színlelve.
- UZUMAKI! – kiáltott fel Ino valahol a távolban.
- Hopsz, bocsi Nagyi! Azt hittem, már kinyuvadtál! – kiáltott oda a lánynak Naruto vigyorogva. Ino fenyegetően megrázta az öklét, de Hinata kedvesen lecsillapította őt.
- Csak viccel – bizonygatta a szőkének.
- Ja, persze, te könnyen beszélsz! Nem te vagy hatvan éves vén nyanya, aki csak altatóval tud elaludni! – fortyogott Ino, mire Hinata elnevette magát.
- Nem, de ha akarod, lehetek én a dédnagymama! – viccelődött. – Na, akkor most melyik a rosszabb? A 100 vagy a 60 év? – vigyorgott, mire Ino arcára is sikerült egy mosolyt csalnia. Narutot eközben Sasori alaposan kifaggatta, így sikerült kiderítenie, hogy Gaara félelmetesen hangosan horkol.
- Ezek szerint, te nem töltöttél el egy estét Hinatával? – mosolygott kíváncsian Sasori. Naruto értetlenül megrázta a fejét. Deidara a képébe tolta a képét, és gyanakodva fixírozni kezdte őt.
- Színlelő! – kiáltott fel hirtelen, Narutora mutatva. A fiú megrázta a fejét.
- Honnan veszed? – kérdezte gúnyosan.
- Tudod, van eszem! – fonta keresztbe karjait Dei. Sasori kigúvadt szemekkel bámult rá. Felemelte mutatóujját, és bökdösni kezdte barátja karját.
- Sasori, fejezd már be! – szólt rá Deidara. – Mi bajod?
- Te beteg vagy – állapította meg Saso. – Neked mindened van, csak észben szenvedsz hiányt! – röhögött, mire Dei jól fejbe vágta. – Au! Őrült pszichopata! – morogta, a fejét tapogatva.
- Kaphatsz nagyobbat is! – fenyegetőzött a szőke.

Sakura a repülő ablakából nézte a tájat. A mellette ülő Ino, fején egy fejhallgatóval, egy magazint olvasott. Sakura rá pillantott, majd a tőlük távolabb ülő Sasukéra és Narutora. A fekete hajú fiú is a tájat nézte, Naruto pedig tátott szájjal, csorgó nyállal aludt. A lány elmosolyodott. Tekintete tovább vándorolt a veszekedő Kankurora és Gaarára.
- Fejezd már be, Kankuro! Ismétlem, nem-fogunk-lezuhanni! – fogta a fejét Gaara. Bátyja csak nagyon ritkán ült repülőn, és mindig félt rajta.
- De mi van, ha letörik a szárny, és…
Sakura kuncogva pillantott tovább. Neji és Tenten között helyreállt a rend. A lány, fejét Neji vállára hajtva aludt, a fiú pedig egy könyvet olvasott. Sakura örült, hogy barátnője megint a régi. Hinata Temarival beszélgetett, és remekül kijöttek egymással. Kiderült, Temari nem is olyan borzalmas, mint mindenki gondolta. Itachi Shikamaruval beszélgetett a felhőkről. Az Uchiha minden pillanatban ásított egyet, és kezdett nagyon emlékeztetni a Nara fiúra. Szörnyen untatta őt ez a téma. Deidara és Sasori pedig azt tervezték, hogy mi lesz a következő csíny, amit az iskolában majd végrehajtanak. Sakura mindegyiküket kedvelte. Mindegyikük a barátja volt, és ahogy végignézett rajtuk, végre rájött, miért él. Nehezére esett ugyan a gondolat, ami még mindig a fejében járt tegnap este óta, de tudta, hogy nincs menekvés. Neki így lesz a legjobb.

Sakura egy padon ült a parkban. A nyakára kanyarított sálat a szél lágyan lebegtette. Egy alak hirtelen leült a lány mellé. Sakura rá nézett, és lassan elmosolyodott. Örült, hogy újra látja a fiút. Félt, hogy nem fog eljönni.
- Őt választod, igaz? – kérdezte gyorsan Gaara, rá sem pillantva Sakurára. Maga elé meredt rezzenéstelenül.
- Nem – rázta meg a fejét Sakura. Gaara csodálkozva nézett rá. – Viszont téged sem. Sajnálom. Tudom, hogy te megértesz engem.
A fiú bólintott. Halványan, de elmosolyodott.
- Szeretném, ha barátok lennénk. Úgy, mint régen – pillantott a lány szemébe. A smaragdok most is, mint mindig, elvarázsolták. Nehezére esett megválnia a lánytól. De nem akarta visszatartani. „Ha igazán szeretem, elengedem!”- gondolta.
- Legjobb barátok? – kérdezte felvont szemöldökkel Sakura.
- A legjobbak – bólintott rá Gaara. Sakura elmosolyodott, és átölelte a fiút. Ha valakire mindig is számíthatott, az Gaara volt.

Sasuke türelmesen pillantott Sakurára. Kabátja zsebébe dugta kezeit. Az időjárás kezdett hideg lenni. Közeledett a tél. Sakura komolyan pillantott a fiúra. Egy beszélgetésen már túl volt Gaarával, így a szívét is könnyebbnek érezte egy fokkal. Sóhajtott, és belekezdett.
- Mindig azt hittem, hogy én egyedül csak a barátaimra számíthatok. Nos, tévedtem. Rajtuk kívül még rengeteg ember van, akikben megbízhatok. Ugyan ritkán látom őket, de tudom, ha csupán egyszer is bajba kerülnék, ők segítenének. Sok gondom volt az elmúlt pár hónapban, és azt hiszem, nekem egyedül lesz a legjobb. Egy ideig. Tudom, hogy szeretsz, és hidd el, én is szeretlek téged, de… nekem ez nem megy. Minden nap úgy érzem, hogy nem vagyok önmagam. Mióta itt vagy, minden megváltozott. Szeretném előröl kezdeni az életemet. Meg akarok változni, és ehhez időre van szükségem. Rengeteg időre.
Sasuke ezeket a szavakat hallva elszomorodott, de megértette Sakurát.
- Csupán egyvalamit kérek még tőled – suttogta. Közelebb hajolt a lányhoz, és megcsókolta. Sakura lehunyta szemeit, lábujjhegyre állt, átkarolta Sasuke nyakát, és mélyítette a csókot. A fiú kihúzta kezeit a zsebéből, és átkarolta a lány derekát. Sakura szemeiből könnyek csorogtak ki, de nem a bánat miatt. Örült, hogy nem úgy búcsúzik el, hogy egyszerűen elrohan. Ez sokkal többet jelentett neki, mint bármi más. Érezte, hogy szeretik. Számára ez valaminek egy tündéri befejezése volt, és valami újnak a varázslatos kezdete.