Sakura akkorát sikított, amekkorát csak tudott. Barátain kívül viszont senki más nem figyelt rá, ami igen meglepő volt. Gaara már a földön ütlegelte Sasukét, de a fiú sem hagyta magát. Egy rúgással letaszította magáról Gaarát, és nekiesett. Ino ekkor toppant Sakura mellé, és szörnyülködve nézte a két fiút.
- Csináljatok valamit! – pillantott Saira, Itachira, Sasorira és Deidarára.
-O-ké – sóhajtott Sasori, és a verekedők mellé állt. – Hé, srácok! Tudom, hogy a feszültség levezetésére a legjobb módszer a durva erőszak, de mi lenne, ha leülnénk egy csésze forró, kínai porcelános csészés tea mellé, és kultúrált emberek módjára megbeszélnénk az ügyet? – vetette fel ötletét. Csupán két gyilkoló pillantást kapott, és a fiúk ott folytatták, ahol abbahagyták. – Ahogy óhajtjátok! – vont vállat színpadiasan kitárt karokkal, és kisebb erőfeszítés nélkül felemelte Gaarát a magasba.
- Eszednél vagy Sasori? Azonnal tegyél le, nem hallod? – ordibált dühösen Gaara. Az arca tele volt vérre, ami az orrából folyt, és a jobb szeme környéke is kezdett belilulni. Sasuke sem festett épp jól. A szája felrepedt, és neki a bal szeme környéke kezdett lilává változni. Ő is tele volt vérrel, köszönhetően Gaarának, aki volt szíves rácsöpögni. Deidara felsegítette Sasukét. Sakura megbénulva állt, úgy nézett egyik fiúról a másikra.
- Szerintem itt az ideje, hogy válassz, Sakura! – súgta oda neki Ino. – Jut is eszembe! Tentent hol hagytátok? – kérdezte csak úgy mellékesen.


- … pankrátor!
- Na nem mondod komolyan! – hülledezett Naruto. – Imádom a pankrátor viadalokat! Az olyan oltári! – vigyorodott el. Neji a fejét fogta.
- Nem olyan pankrátor, te tökkelütött! Orochimaru őrült. Kegyetlen, erőszakos és durva – magyarázta ingerülten a szőkének. Naruto keresztbefonta a karjait.
- Neji, te tanárnak készülsz? – kérdezte nyugodtan.
- Nem, de hogy jön ez ide? – kérdezett vissza a fiú.
- Úgy, hogy akkor mi a fenének terheled az agyamat tök felesleges információkkal? - sóhajtott Naruto. Ekkor egy hatalmas kongás hallatszódott, és Neji arccal előre elterült a földön, elengedve Hinatát. Tenten állt az ájult fiú mögött, kezében egy serpenyővel. – Á, szia Tenten! – vigyorgott rá Naruto. – A serpenyő honnan van?
- Még a lakásból hoztam el. Gondoltam, jól jöhet – vigyorgott vissza Ten. – Hinata, jól vagy? – kérdezte, immár a lány felé fordulva aggódó tekintettel.
- Igen, kösz. Semmi komolyabb bajom nincs. Csak Orochimaru…
Mondatát azonban már nem tudta befejezni, mert Naruto úgy futott oda hozzá, és csókolta meg őt, mintha ezer év telt volna el. Hiányzott már neki a lány. Az érintése, a hangja, a szemeinek varázsa. Rémesen aggódott érte, és féltette. De bízott is benne, és tudta, hogy Hinata belül nagyon erős lány. Megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy semmi baja nem esett, és biztonságban volt.


Pár órával később…


- Annyira örülök, hogy ennek is vége van! – dőlt hátra a kanapén Sakura. – Holnap akár indulhatunk is haza Konohába! – mosolygott rá barátnőire. Ino megrázta a fejét. Ott ült, Itachi ölében, a fotelban, és komoran meredt maga elé.
- Nem – mondta halkan. – Még nincs vége.
Hinata, aki egy pokróccal volt betakarva, kezében egy bögre forró teával, lassan bólintott.
- Ezt meg hogy érted? – kérdezte felvont szemöldökkel Naruto. Átkarolta Hinata vállát, és gyanakodva fürkészte Inot.
- Tudjátok, ez olyan, mint a filmekben – kezdte magyarázni komolyan a szőke. – Ha egy kaland elkezdődik, csak akkor lesz vége, ha minden szereplő úgy gondolja. Szerintem Orochimaru ezt még korán sem tartja lezártnak.
- Igazad van! – szólalt meg Neji is. A falnak támaszkodva állt, fejére egy jeges zacskót szorítva. – Azért, Tenten, üthettél volna kisebbet is – jegyezte meg, a lányra pillantva mosolyogva.
- Bocsesz, de halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy az emberrabló pont te vagy! – vont vállat gúnyosan Ten.
- Örülj, hogy nem én ütöttelek le! Az jobban fájna – vigyorgott a fiúra Ino. – Kérdezd csak meg Narutot!
- Így igaz! – támasztotta alá a srác. Ekkor Kankuro toppant be a nappaliba, karjain több tálcával. Volt ott sütemény, tea, keksz, és minden más is.
- Gyerekek, valaki desszertet? – kérdezte vigyorogva Kanky.
- Kösz, jöhet! – ugrott talpra Gaara, Naruto és Temari egyszerre.
- Jut is eszembe, Sai hol van? – érdeklődött Sasuke. – És Karin? – tette még hozzá. – Fúj, Shikamaru! De undorító vagy! – kiáltott fel hirtelen.
- Sasuke, azonnal hagyd békén Shikamarut! – ordított rá a fiúra Temari.
- De lenyáladzott! – kiáltott vissza Sasuke.
- Hát töröld le!
- Mivel, a te fejeddel? Kösz, inkább kihagyom!
- Nem. Ezzel, te barom! – azzal a srác képébe dobott egy felmosórongyot.
- Eszem megáll! – morogta Sasuke, miközben letörölte a pólójáról a nyálat, amit Shikamaru alvás közben volt szíves rácsöpögtetni.
- Amúgy Sai és Karin hazamentek. Kettesben – adta a felvilágosítást Sakura, kiemelve a kettesben szót. Ino elégedetten elvigyorodott.
- Akkor a terv bevált! Sai és Karin együtt vannak! – lelkendezett.
- Milyen terv? – kérdezte vigyorogva Itachi. Ino rémült képpel fordult hátra, hogy kedvese szemébe nézzen.
- Ööö… hát tudod, Sai nagyon magányos volt, meg minden, és gondoltuk, szerzünk neki egy barátnőt, aki majd izé… szóval érted! És Karin persze utazhat Saival a turnékra, mert sok pénze van, tudja fizetni az utat, meg ilyenek – mondta idétlenül vigyorogva. Itachi bólintott. Kankuro ekkor felkiáltott, de olyan hangerővel, mintha a közelgő árvizet akarná bejelenteni.
- Takarodó!!
Gaara csodálkozva, felvont szemöldökkel meredt bátyjára.
- Ki vagy te, az anyánk? – kérdezte felháborodva.
- Nem, nem! Kankuro nem lehet az anyánk, mert Sakura az anya, Sasuke pedig az apa! Gyere Gaara, nekünk már ágyban a helyünk! – jelentette ki Naruto, azzal kézen ragadta Gaarát, és húzni kezdte a szobájuk felé.
- Naruto, normális vagy? – ordított rá Gaara, Naruto viszont úgy tett, mintha nem hallaná.
- Tenten, neked is le kell már feküdnöd! És nagyapának meg nagymamának se ártana! Nekik mindig korán kell lefeküdniük, azt mondta az orvos! Ó, és nagymama! Ne felejtsd el bevenni az altatót! – kacsintott rá Inora Naruto. – Ja, igen! Még valami! Ezennel hivatalosan is kijelentem, hogy Temari és Shikamaru lesznek a keresztszülők, az ő gyerekük pedig Kanky! Vagyis nekik is már ágyban a helyük, mert keresztanyu nem bír sokáig fennmaradni, különben horkolni fog! Nézd má, keresztapu máris bealudt! – vigyorgott elégedetten Naruto. – Gyerünk, gyerünk! Ágyba mindenki, kivéve anyát és apát! Ne mondjam még egyszer! – kiáltotta a szőke. A többiek mindent értően bólintottak, egyedül Gaara nem volt hajlandó mozdulni sem, hiába húzta őt Naruto.
- Naruto, hagyd. Beszélnem kell vele – sóhajtott Sakura. A többiek már elvonultak a hálószobáikba, Naruto is becsukta a szobája ajtaját. Sakura kettesben maradt az egymást tekintettel gyilkoló fiúkkal. „Ez hosszú lesz!” – gondolta, és nagyot sóhajtott.