Ahogy a kis csapat kiért, Tenten tárcsázta Hinata számát. A lány nem vette fel. Tenten csalódottan meredt barátaira. Nem volt már annyira biztos a dolgában, mint azelőtt. Azt hitte, egyszerűen fog menni a dolog. Rá kellett sajnos jönnie, hogy nem ilyen könnyű az egész. Megmenteni valakit, mikor azt se tudják, ki rabolta el, hova vitte, és miért tette, amit tett. Az egész annyira megközelíthetetlennek tűnt.
- És most hogyan tovább? – pillantott aggódva Naruto Sakurára. A lány volt a lelkének mentora, a kitartás életben tartója. Csakhogy ezúttal úgy tűnt, ő se hisz már annyira, mint az elején. Ino keresztbefonta karjait a melle előtt. Dühösen, szikrázó szemekkel meredt a letört társaságra.
- Most feladjátok? Komolyan? Ennyi? – kérdezte, mikor látta, hogy Naruto leül egy kőre.
- Miért, te mit tennél? Semmi információnk, semmi útmutatónk, semmi… - kezdte lendületesen a fiú, de a végére hangja lehalkult.
- Ki ne mondd! – szegezte rá mutatóujját rémülten Ino.
- Pedig így van! Semmi reményünk nincs! – rázta meg a fejét sajnálóan.
- Igen? Semmi reményünk? Semmi?? Hát ha jól látom, mi még itt vagyunk! Feladnád, Naruto? Hinatát… feladnád? Hagynád, hogy csak olyan egyszerűen… eltűnjön előled? – kelt ki magából Sakura is. Inoval együtt álltak szembe a fiúval, aki értetlenül meredt rájuk.
- Én… nem… én csak…
- Mi te? Talán már nem szereted? – szegezte neki a kérdést összeszűkült szemekkel Tenten. Ő is csatlakozott a lányokhoz.
- Dehogyisnem! – háborodott fel a szőke.
- Akkor küzdj érte, te mitugrász! – parancsolt rá Ino, azzal felrántotta őt a kőről, és maga után kezdte vonszolni.
- Hova megyünk? – kiáltott kedvese és a lányok után Itachi, mikor azok már jó messze jártak tőlük.
- A városba! – kiáltott vissza Ino. Itachi vállat vont.
- Irány a város! – mosolygott rá a többi srácra, majd hirtelen elkomorult. – MOST KOMOLYAN EZÉRT JÖTTÜNK IDE FEL??


- Miért van az az érzésem, hogy én még ezt nagyon megbánom? – pillantott végig az emberektől nyüzsgő utcán Gaara.
- Ne nyöszörögj, haver, hanem indulj! – lökött rajta egyet Itachi, mire Gaara megindult előre, bár ingen tartózkodva.
Naruto és a lányok haladtak elől. A fiú elég letörtnek látszott. Unottan pásztázta szemeivel a tömeget. Mintha semmi nem érdekelné az égvilágon.
Hirtelen egy hosszú, fekete haj villanását, és könnycseppek csillanását fedezte fel a tömegben. Majd egy magabiztos, de annál erőtlenebb hangot…
- Naruto…
Naruto a hang irányába eredt. Ino döbbenten meredt rá, hisz a fiú az ő szorításából tépte ki magát.
- Naruto, te meg hova futsz? – kiáltott a fiú után. Nem kapott választ. Ino összenézett barátnőivel. Egyszerre bólintottak, és iramodtak meg a fiú után. A lemaradt srácok is észbe kaptak. Fejvesztve rohantak a többiek után, átverekedve magukat a tömegen.
- Naruto! – hallatszódtak a kiáltások mindenhonnan.
- Sakura! – kiáltott Ino a tömegbe. Elveszítette barátnőjét.
- Ino! – ragadta meg a lány karját egy fiú.
- Itachi? – nézett rá megütközve a lány. – Hol vannak a többiek?
- Nem tudom.
- Hol van a kis Uchiha? Megölöm, ha Sakurával találom! – jött a tömeg másik oldaláról egy ismerős hang.
- Gaara, itt állok melletted, te fafej! – sóhajtott Sakura szánakozva, és a fejét fogva. A fiú rá nézett.
- Te pár másodperce is itt álltál? – kérdezte szokatlanul bizonytalan hangon.
- Igen, ebben biztos lehetsz! – forgatta meg a szemeit Sakura, és újra bevetette magát a sok ember közé.
- Hé, várj meg! – kiáltott utána Gaara, és követte.
Naruto mindeközben kitartóan haladt előre, majd hirtelen meglátta Hinatát. Egy álarcos férfi vonszolta őt maga után kézen ragadva. A lány könnycsíkozta arccal, és könnyes szemekkel, esdekelve pillantott Naruto felé. Szabad kezét kinyújtotta a fiúnak. Bár sikíthatott volna, mégsem tette. Naruto arra a következtetésre jutott, hogy ennek megvan az oka. Olyan gyorsan futott a lány után, amilyen gyorsan csak tudott. Nem bírta volna elviselni, ha újra szem elől téveszti.

- Sasuke, hol vannak a többiek? – pillantott Sakura a mellette álló fiúra. Egy ház falának támaszkodva figyelte a nyüzsgő embereket. Az Uchiha ugyanígy tett.
- Szerinted én jobban tudom, mint te? – pillantott rá unottan a fiú.
- Úgy látszik, nem! – vont vállat higgadtan a lány. Sasuke sóhajtott egyet, és ellökte magát a faltól.
- Elárulnál nekem valamit? – állt szembe Sakurával. A lány furcsán nézett a szemeibe. Nem kapott választ, így folytatta. – Miért akarsz ennyire elűzni magad mellől? – kérdezte suttogva. Sakura elfordította a fejét. Nem akaródzott neki a válaszadás. – Csak áruld el, mert kíváncsi vagyok! Mit szeretsz Gaarában?
Sakura újra belefúrta macskaszemeit a fekete szempárba.
- Azt, hogy megért, és bízhatok benne. Hogy tudja, ki vagyok valójában. Mert ő nem csak azt nézi, mi van kívül – suttogta a végét. Kezeit keresztbefonta, és újra elfordította a fejét. Komoran pásztázta a macskaköves utat. Sasuke halványan elmosolyodott. Közelebb hajolt a lányhoz, fejét maga felé fordította.
- Én is tudom, ki vagy! – mondta halkan. – Az, akit szeretek! – suttogta Sakura ajkaiba, majd lágyan megcsókolta. Sakura lehunyta a szemeit. Lassan felemelte a kezét, és végigsimított Sasuke arcán. Erőtlenül eltolta őt magától, és felnézett a szemeibe.
- Csak erre az egy kérdésre válaszolj: Miért? – suttogta könnyes szemekkel. – Miért szeretsz?
Sasuke a szemükkel egy magasságba emelte az ő kezét, és Sakuráét. Ujjaikat lassan összefonta.
- Mert még egy ilyen lányt soha nem láttam! – mondta halkan, mosolyogva. Tekintete a kezeiken vándorolt. – És mikor rád pillantok… a szívem egyszerre ver lassan, és hevesen…
Sakura egy gyors mozdulattal szétválasztotta ujjaikat, karjait Sasuke nyaka köré fonta, majd egy rántással magához húzta a fiút. Sasuke csodálkozva csókolt vissza, és átölelte a lány derekát.
- Uchiha Sasuke! – kiáltott valaki a hátuk mögött. Sakura már tudta, ki az. Számított is rá. Azonban valamit egy perc alatt tisztázott magában. Ha eljön az idő, akkor megteszi… Elmondja azt, amit valójában érez!