A fejem nagyot koppant, eszméletlenül nagyot, erre viszont szikrányi figyelmem se volt. Őrülten futottam, ahogy csak tudtam. A könyveim kezdtek kicsúszni a kezemből. Remegve szorítottam őket az oldalamhoz.
- Francba… - suttogtam.
Féltem, nem lesz elég időm. A kanyarba beesve, próbáltam irányba fordulni, ami többé-kevésbé sikerült. Lihegve futottam tovább.
- Mond, hogy nincs ott, mond, hogy nincs ott! – imádkoztam.
Mikor a terembe értem, megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy még senki sincs itt. Kis lelkiismeret furdalással helyeztem a padjába a borítékot. Szerencsétlen, szemét és undorító alaknak gondoltam magamat, de mégis, meg kellett tennem. Ez nem csak rólam szólt…pedig mit nem adtam volna egy egyszemélyes színdarabért.

*

- Kérlek, ne nézz így rám! – toltam el Ino képét a képemből.
- Miért ne? Sakura, aljas voltál! Hisz megcsókoltad, vagyis nem… várj! – emelte fel a mutatóujját, és gondolkodóba esett. – Ő csókolt meg téged, te meg visszacsókoltál. Vártad a csókot, Sakura! Ne tagadd, felesleges! – csettintett diadalittasan.
- Nézz rám Ino, ki vagyok? – vigyorodtam el gúnyosan.
- A rosszaság tündére! – mosolygott elégedetten válaszán.
- Pontosan! – kaptam a válaszon. – Egy pasi miatt nem dől össze a világ! – dőltem hátra keresztbefont karokkal.
- Nem, hát persze… - sóhajtott szánakozva. – Te tényleg ilyen gonosz vagy? – tárta szét karjait hitetlenkedve.
- Tegyél még egy lapáttal a lelkiismeretemre! – vágtam hozzá dühödten.
- Jó, bocs. De akkor is, ez így nem…fair?! – kérdezte felvont szemöldökkel.
- Nem, ez nem fair! De ilyen az élet, mit vársz? Alap, hogy minden héten ér egy sorscsapás! Hozzá kell szokni! – vontam vállat nyugodtan.
Ino értetlenül pillantott végig rajtam.
- Gonosz kis tündér! – rázta meg felemelt mutatóujját, összeszűkült szemekkel, majd durcásan hátradőlt.
- Idegesítő liba… - morogtam halkan, NAGYON halkan, nehogy meghallja. Kaptam volna a fejemre…
Gondtalan ábrázattal ültem a székembe, és iszogattam a forró kávémat. Úgy örültem, hogy végre hozzájutottam. Ino a banános shakével jól elvolt, a szívószálat birizgálta, és elgondolkodó arccal meredt a földre. Nagyon elmélyült gondolataiban. Valószínűleg engem szidott, mert akaratlanul is észrevettem, ahogy ajkaival egy kis „tündér” szót formál. Hiába mondtam neki ezerszer, ne hívjon így, kezdtem megszokni, talán még meg is kedvelni ezt a megszólítást. Tündér… hisz annyira nem jellemző rám, mégis… boszorkányosan tündéri vagyok, hát nem? Egy mosoly terült el az arcomon, és nagyot kortyoltam büszkeségemben a kávéból, amit majdnem vissza is köptem.
- Ó hod az ah joh hét meg a nyócát! – fogtam a nyelvemet, miközben próbáltam tűrni a fájdalmat.
- Béna… - jegyezte meg Ino.
- Köszhi széphen! – vágtam egy igen furcsa grimaszt, még mindig a nyelvemet tapogatva.
Barátnőm nevetni kezdett, én pedig behúztam a nyelvem, és komoran néztem.
- Sakura! You are my best friend! – vigyorgott, szinte hálásan rám.
Értetlenül néztem rá. Ugyan tudtam, hogy már vagy fél éve tanulja azt a furcsa külföldi nyelvet, de hogy még így is beszél hozzám…
- Vagyis? – vontam fel a szemöldökömet.
- Te vagy a legjobb barátom! – ugrott fel a székéről, majd visszahuppant. Hirtelen jött hiperaktivitás.
- Hagyd nekem az angol, oké? – vigyorodtam el én is.
- Tulajdon képen az oké is… - kezdte eltűnődve.
- Be ne fejezd! – vágtam a szavába félve.
- Mindegy is! – mosolygott. – Mond, akkor most te tényleg...?
- Valószínű! De… inkább nem tudom! Megérné? Hisz tudod, Ő milyen dühös lenne rám, és csalódott is, minden bizonnyal. Hina említette, hogy nyomoztatok kicsit… - pillantottam rá enyhén dühösen.
- Figy Saku! Én nem mondom, hogy jó ötlet volt ez a csók egy alig elkezdett barátság után, viszont ha most ezek után visszautasítod, még jobban teperni fog utánad! Nem az a csávó, aki csak úgy hagyja, hogy veszítsen! És még jön a kérdés: Szereted Gaarát? – támaszkodott a térdeire.
- Nem… NEM TUDOM! – tört ki belőlem. Szánalmasnak éreztem magam, nagyon szánalmasnak.
- Tündér, ez a te dolgod! Wonderful Fairy! – dőlt ismét hátra.
- Ino! Hagyd az angol! – könyörögtem.
- Csodálatos tündér, csodálatos ötletekkel! – vigyorgott.
- Csodálatos barátnőkkel! – tettem hozzá sejtelmes mosollyal.
- Ki vele, mit akarsz?
- Tudod, hogy nekem el kell csábítanom Sasukét, ami félig már haladóúton van, de… van egy kis gond! Ha Gaara erre rájön, nekem nagyon végem! Bátyként fog engem leszúrni, plusz romba is dől! – magyaráztam.
- Te két pasival akarsz kavarni? Nono! – szánakozott.
- Nekem dumálsz, kis pasivadász? – vigyorogtam elégedetten.
- Neked hát! Gaara? Sasuke? Ki jön még, Sai? – fogta a fejét.
- Hülye, ő a bátyám! Tudhatnád… - sóhajtottam.
- Jéé, tényleg! – eset le neki.

*

Izgalommal teli szívvel ültem le rajzórai helyemre. Padtársam hidegen foglalt mellettem helyet. Olvasta! – gondoltam. Mikor rá néztem mosolyogva, ő visszamosolygott rám. Imádlak Ino! – vigyorodtam el gondolatban. Nagy, hatalmas nagy mázlimra pont időben cseréltem ki a levelet. Bingó! Indul a pasivadász 2.0 hadművelet! Wonderful Fairy készenlétben! Öcsém, már én is kezdem…