Tenten érdeklődve méregette Nejit, és a fiú minden egyes rezdülésére összerezzent. Kíváncsian várta, hátha végre kinyögi valaki, miről is volt szó. De hiába várt, nem kapott választ, kénytelen volt megszólalni.
- Ugyan, mondjátok már el, miről volt szó! – kérlelte izgatottan a testvéreket.
- Én elmondanám! – vont vállat Hinata, miközben nyugodtan eszegette a fagylaltot.
- Neji? – pillantott ismét a fiúra Ten.
Neji kelletlenül hátradőlt a székében, és kis tétovázás után kinyögte:
- Jártam Karinnal…
- HOGY MI? – kapta fel mindenki a fejét, csak Sakura maradt halál nyugodt, mint szokott.
- 5 napnál nem tartott tovább! – próbálta szánakozva kimenteni magát a fiú.
- 5 nap az 5 nap haver! – csóválta meg a fejét szégyenkezve Kiba.
- 2 éve történt, ráadásul még viszonylag normális is volt! – akadékoskodott Neji, hogy ne kelljen elismernie, nagy félrelépés volt.
- Á-á! Olyan nincs, hogy Karin normális! – emelte fel mutatóujját Naruto.
- Különben is, honnan tudjuk, hogy már nem Karin tetszik neked? – kérdezte gyanakodva Gaara.
- Onnan, hogy nekem Tenten… - kezdte, de mire rájött, mit is mondott, késő volt. A lányra nézett, aki hatalmas vigyorral az arcán, ráugrott, úgy csókolta meg. Nem törődtek vele, hogy a szék felborult, és ők a padlón, mindenki szeme láttára hülyét csinálnak magukból. Ez nem volt fontos.
- Egyel kevesebb! – vont vállat Naruto, és hátradőlve a székében, mosolyogva figyelte Hinatát, aki bevágta a „Na és még én vagyok az idióta!” képet. Tekintete átvándorolt Sasukéra, majd Gaarára, és csodálkozva tudatosult benne, hogy mindketten Sakurát nézik. Fejével jelzett Hinatának, aki ugyancsak meglepődött.
- Sakura! – fordult Hina barátnőjéhez.
- Mi az? – nézett rá az említett.
- Gyere egy kicsit! – azzal megragadta a kezét, és elhúzta egy kicsit messzebb.
- Na, mi ilyen fontos? – kérdezte türelmetlenül.
- Sasuke és Gaara! – magyarázta a Hyuuga.
- Mi van velük? – értetlenkedett Saku.
- Vak vagy? Úgy stírölnek téged, mint akik… beléd estek! – esett le neki, mit is akar mondani valójában.
- Neem, Gaara csak a barátom! Fizikai képtelenség, hogy… - kezdte vidáman, de ahogy Hina a szavába vágott, megállt.
- Szerinted miért ilyen kedves? Miért néz folyton téged, és miért nem vallotta még eddig be neked? – kérdezgette indulatosan.
- Tudja, hogy én csak barátként tekintek rá! – szögezte le Sakura.
- Épp ez az! Ezért nem mer közelíteni feléd. – próbálta a lány fejébe verni már-már dühösen.
A Haruno elhallgatott.
- És Sasuka? Beszéltél már Itachival? Hát Ino igen! És ne tudd meg, miket mondott a srácról! Szerintem tőle jobb, ha távol tartod magad! – figyelmeztette.
- Jó, hogy így kitárgyaljátok a hátam mögött a magánéletemet! – azzal dühösen faképnél hagyva barátnőjét, visszament a helyére.
Leült, és szemeit először Gaarára szegezte, aki ahogy észrevette pillantását, elfordította a fejét, majd Sasukéra, akinek esze ágában sem volt titkolnia, mindvégig a lányon tartotta szemeit. Sakura kelletlenül dőlt hátra keresztbefont karokkal. Segítségért fohászkodott, hátha valaki minél előbb kimenti. De nem jött senki sem…


Este a csillagok úgy ragyogtak a telihold fényében, mint több ezer kívánság pár szikrája. Sakura az ablakpárkányra ült, úgy tanulmányozta őket, kereste a sajátját. De nem találta… Későre járt már, de ő még mindig abban a ruhában volt, amiben előtte is. Az utat kezdte pásztázni szemeivel, akarva akaratlan. Mikor észrevett egy egyre közeledő fényt, már sejtette, ki az, de magának is félt bevallani. A fény megállt, láthatóvá téve a robogót, amihez tartozott. A tulajdonos leszállt róla, és kíváncsian pillantott az ablakban ülő lányra. Sakura elmosolyodott. Eltűnt az ablakból, majd mikor visszatért, kinyitotta, és egy kötelet dobott le. Már a háromnegyedénél tartott, mikor erős kezeket érzett a derekán. Elengedve a kötelet, hagyta, hogy a fiú leemelje.
- Hogy kerülsz ide? – kérdezte mosolyogva.
- Gondoltam van kedved egy kis esti körtúrához! – mosolyodott el ő is.
- Rendben! – egyezett bele Saku, és megvárta, míg a fiú felszáll, majd mögé ült.
Szorosan átkarolta a derekát, és elindultak. Már eltelt vagy tíz perc, de egyikük se szólalt meg. Sakura nem volt benne biztos, hogy helyesen döntött. Ráér vele később foglalkozni! – gondolta.
- Csak nem elaludtál? – hallotta a hangot.
- Nem. – válaszolta kissé eltűnődve.
- Nagyon csendben vagy!
- Gondolkodtam…
Valahogy a tudat, hogy a fiú mosolyog, idegesítette Sakurát. Végül ő is elmosolyodott, és feltéve azt a kérdést, vagy inkább kijelentést, elvigyorodott.
- Tetszem neked!
Ezt hallva a fiú a válla felett hátratekintett.
- De magabiztos valaki! – vigyorgott.
- Ha nem így lenne, most nem ülnék itt mögötted! – mondta komoran.
A fiú megállt. Leszállt a robogóról, és a lány szemébe nézett. Saku csodálkozva nézett rá.
- Tetszem neked! – állapította meg ő is.
Sakurát furán érintette, hogy viszont hallja mondatát.
- Honnan veszed? – húzta ajkait sejtelmes mosolyra.
- Ha nem így lenne, el se jöttél volna! – hajolt közelebb hozzá.
- Meglehet! – válaszolta könnyedén, és várt.
Várt arra, hogy a fiú ajkait az övére tapassza…