Ahogy Karin és Temari haladtak, és épp arról beszélgettek, melyik cipőmárka a jobb, valahogy azt a benyomást keltették, hogy nem normálisak. De hát így is volt, minek szépíteni a dolgokat? Egy perc figyelmet sem szenteltek a csapatnak, ami mindenkit megdöbbentett.
- Gyorsan, amíg lehetőségünk van rá! – suttogta Sakura, és futásnak eredt.
A többiek kis fáziskéséssel követték. Mikor már jó messze jártak, és igencsak kifulladtak, megálltak.
- Miért … van … azaz … érzésem, hogy … ennyivel nem úsztuk meg? – kérdezte sűrű levegővételek között Tenten.
- Furcsa, én is pont ezen morfondíroztam! – gondolkozott Neji.
- Örülünk, hogy egy keréken jár az agyatok … - tartott hatásszünetet Gaara, mire mindenki elvigyorodott, a páros pedig elpirult. –… de akár be is mehetnénk! – mutatott a Pláza bejáratára.
Ino tapsikolva ugrándozni kezdett, és karon ragadva barátnőit, behúzta őket.
- Haver, jegyezd meg: Inoval soha ne menj vásárolni! – súgta oda Naruto Itachinak.
- Észben tartom! – bólintott a fiú.
- Jöttök már? – hallották Ino türelmetlenkedő hangját.
- Megyünk! – kiáltották.
Miután sikeresen bejárták az összes ruhaboltot, és Ino összeszedett vagy 50 ruhát, amit nagy pechére Itachinak kellett cipelnie, leültek egy fagyizóhoz. Mindenki kért magának olyan ízűt, amit szeretett.
- Ti ugye felléptek a bulin? – kérdezte Gaara kíváncsian a lányokra nézve.
Az éves buli, ami minden évben van a gimnáziumban, általában a jelentkező előadók produkciójával kezdődik.
- Igen, Sakura kényszerít minket! – vigyorodott el Tenten, és barátnőjére nézett.
- Nem igaz, mert a te ötleted volt a jelentkezés, mint minden évben! – vont vállat nyugodtan Saku.
- De Ino ragaszkodott a tánchoz! – mutatott az említettre.
- Az már inkább torna, mintsem tánc! – szólt közbe Hinata.
- Nem én választottam azt a pörgős számot! – szállt be a beszélgetésbe Ino is.
- De nem is te akartál ilyen feltűnő belépőt! – vágta rá a többi lány.
- Nagy cucc, szaltózni mindenki tud! – vont vállat a szőke.
- Szerinted Naruto is? – vonta fel a szemöldökét Neji, ezzel beszállva a lassan vitába fajuló beszélgetésbe.
- Narutot csak hagyd ki ebből, légy szíves! – szólt rá gyilkoló tekintettel Hina.
- Én csak az igazat mondom!
- Mert te tudsz, igaz?
- Nem én örököltem anya akrobatai tudását!
- Nem én tehetek róla!
- Ki mondta, hogy te tehetsz?
Lassan mindenki a hátérbe szorult, így figyelhették a testvéreket, kiknek fő témája leginkább Naruto bénaságai, illetve ügyességei (már ha voltak neki) körül forogtak.
- Ezek mindig ilyenek? – kérdezte Sasuke csodálkozva.
- Nem, ez még egész jó. Majd ha ütik-verik egymást, akkor szólunk Sakurának, hogy lépjen közbe! – magyarázta higgadtan Kiba.
- Vagyis?
- Vagyis Neji kap egy maflást, míg Hinata elégedetten ül… - vigyorgott.
- És mi van ha ez igazságtalan, mert Nejinek van igaza?
- Női szempont : Az kit érdekel?
Kibát kicsit sem érdekelte, mi lesz barátjával. Valószínűleg megtanulta, hogy Sakurával jobb nem vitába szállni, igazságos volt-e, vagy sem. Sasuke mindenkin végignézett, és tekintete megakadt Gaarán. Követte a srác tekintetét, és végül fekete szemei Sakurán kötöttek ki. Dühödten nézett vissza a vörös hajúra. Édestestvérek… Persze! – gondolta. Tudta jól, ha a lány nem is szerelmes a srácba, Gaara biztosan belézúgott! Nem ismerte még eléggé a fiút, így nem tudhatta, mire számíthat. Lehetséges, hogy pont mázlija lesz, és egy gyáva, érzelmeket titkoló balekot fogott ki vetélytársnak. Viszont lehet, hogy nem…
- Hinata, kérlek! Ez egy szerencsétlen balek! – mutatott Narutora hitetlenkedve Neji.
- Akit szeretek! – világosította fel bátyját Hina.
- Miért? – tette fel a nem éppen könnyű kérdését a fiú.
- Hát… mert… mert csak!
- Remek! Szóval egyszerűen azért szereted, mert csak?!
- Igen! És te ezt nem bírod elfogadni! Neji, nem az apám vagy, nem is az anyám, csak a bátyám, akinek semmi beleszólása a magánéletembe! Én megmondom, kivel járj? Emlékszel még… - Hinata viszont nem tudta befejezni, mert Neji befogta a száját, a többiek nagy csodálkozására.
- Mire kell emlékeznie? – kérdezte fagyosan Tenten.
- Ajjah, ’ogy… - Hina hiába próbálta, nem tudta kipréselni a szavakat. Bátyja túl erősen szorította a kezét a szájára. – Megfullahdok! – nyögte ki nagy nehezen.
- Egy szót se, és szabad vagy! – villantotta rá villámokat szóró tekintetét Neji.
- Okéh…
A fiú elengedte húgát, és kissé talán megkönnyebbülve ült vissza a helyére. Barátai kíváncsian figyelték, de hiába, nem mondott semmit se, se ő, se Hinata.