Sakura utálta, ha hülyének nézték. Sose volt egy könnyű eset, ezt mindenki tudta, aki kicsit is ismerte. Tündéri kinézete csak látszat volt. Mindenki, aki valaha is beszélt vele, vagy… talán inkább közelebbről megismerte, leszűrte: valamiről meggyőzni, és magad felé fordítani nagyon nehéz! Egyszóval makacs, nehezen megkapható lány volt. Sasuke ennek pont az ellentéte. Nem volt makacs, nem is nehezen kapható, bár ez helyzettől függött. Ha a csaj jól néz ki, miért is ne? – gondolta. Nem kellett neki soha kaparnia egy lány után, talán csak néha-néha egy kicsikét. És most Sakura kellett neki! Mikor Itachi megmondta: „Ég és föld vagytok!” akkor sem tántorodott el. Annyi lány látott már életében, akivel „Ég és föld” voltak, és mégis mindegyik egytől egyig az ágyban végezte. Viszont ez a tündér, akit épp kiszúrt magának, rettenetesen más volt, mint a tucatnyi ribanc, akik még tíz percet sem bírnak ki Sasukeval az ágyban.

- Megőrültél! Neked komolyan Haruno Sakura kell? – ordította Naruto, teljesen ledöbbenve.
A fiatal Uchiha jól fejbe is vágta hangoskodása miatt. Tekintetével a lányt kereste, akit meg is talált. Halvány mosoly szökött az arcára, ami hamar el is tűnt. Sakura felugrott Gaara hátára. A fiú megfogta a lábait, a lány pedig nevetve ölelte át őt.
- Van köztük valami? – kérdezte Narutot Sasuke, és fejével megvetve a vörös felé bökött.
- Persze! – vont vállat higgadtan a szőke, mire a feketehajú a szeme sarkából rá nézett. – Mármint úgy értem, olyanok, mint az édestestvérek! – tette hozzá gyorsan.
- Miért gyanús ez nekem? – fonta keresztbe karjait.
- Nem tudom. Miért? – értetlenkedett Naruto.
- Találgass még egy kicsit! – mosolyodott el gúnyosan Sasuke, és faképnél hagyta a gondolkodó fiút.

- Sakura! – kiáltotta Ino.
Gaara a hátán lévő lánnyal a hang irányába fordult.
- Gyere! – intett a kezével a szőke.
A vörös elengedte Sakura lábait, így azok biztonságosan a földre értek.
- Majd még beszélünk! – intett a Haruno a fiúnak, és elfutott.
Ino egy ideig mosolyogva nézte az arcát, míg végül Sakura felé nem fordult.
- Mi az? – kérdezte.
- Tetszik neked! – vigyorgott a szöszi.
- Ki? – csodálkozott a lány.
Fogalma sem volt, kire gondol barátnője.
- Gaara, az Isten szerelmére! – emelte a plafonra tekintetét a lány, de mosolygott.
- Nem, tudod jól! – lett komor Sakura.
Unta már, hogy Ino folyton ezzel jön. Barátok voltak. Nem több, nem kevesebb. Viszont Inonak mániája volt, hogy barátnőinek pasit keressen, így nem volt könnyű leszerelni a témáról. Istennek hála, Tenten tűnt fel a színen, vadul integetve, mint általában. Ez nála „hagyomány” volt szinte.
- Szöszi, Saku! – vigyorgott.
- Ino, nem Szöszi! – javította ki barátnőjét.
- Rendben, rendben… - sóhajtott Ten. – Hééé, Sakura! Láttalak ám téged egy bizonyos Gaara Sand hátán! – vigyorodott el újra.
- Jézusom, már ő is kezdi! – sopánkodott Saku.
Barátnői megmosolyogták mondatát. Tudták jól, kizárt, hogy csak egy szimpla barátság van a párocska között. Legalábbis a fiú oldaláról tuti nem.
- Helóóóó! – integetett a rózsaszínhajú képe előtt Tenten.
- Szia! – köszönt vissza Sakura.
- Látom, élsz! – vonta fel a szemöldökét. – Azt mondtam, hogy Gaara totál beléd van zúgva! – sóhajtott.
Sűrűn végezte ezt a cselekedetét, mikor barátnőivel volt.
- Ezt ő mondta? – csodálkozott a Haruno.
- Nem. Látszik!
- Amit ti láttok, az általában téves!
- Á-á-á! – emelte fel mutató ujját Ino. – Láttunk ám mást is! Uchiha Sasuke le sem veszi rólad a szemét! – vigyorgott.
Sakura hirtelen megállt. Mindent gondolt volna, csak ezt nem. Hogy barátnői pont azt mondják, éppen két fiú szerelmes belé. Forogni kezdett vele a világ, mindössze egy másodperc alatt tett meg 20 fordulatot.
- Minő szörnyűség! – jelentette ki siránkozó hangon.
Ha az életnek ennyi apró öröme nem lenne elég számára, azt hinné, már csak csoda érheti. De nem, neki ennyi is elég volt, így a rosszabbikat nézte: számára már csak ennél rossz jöhet. Tévedett. A valóvilágba egy hang rántotta vissza. Gúnyos, mély hang…
- Haruno Sakura!
Az említett megfordult. Egy fiú szólította. A falnak támaszkodott egyik kezével, másikat zsebre dugta. Mosolyogva nézte a lányt, aki szélesen elvigyorodott.
- Sai! – sikította.
A tömeg, mely körülvette őket, felfigyelt a névre. Egy emberként fordult mindenki a hang irányába, és nézett a fekete hajú és szemű fiúra, kinek nyakában már Sakura lógott, és ölelte át szorosan.
- Ez ő?
- Biztos?
- Ezt nem hiszem el!
És ehhez hasonló mondatok hangzottak fel. Tenten érdeklődve nézte Sait, Ino vigyorogva.
- Ki ez? – súgta oda barátnőjének a kérdést Ten.
- Jah, tényleg… Te nem tudod. Egy évvel később jöttél. Ő Sakura bátyja! – magyarázta a szőke. – 19 éves, 2 évvel idősebb nálunk. Tavaly végzett itt, egy tök menő banda tagja. Zenész! – mondta izgatottan.
- A vércsoportját nem tudod? – gúnyolódott Tenten.
- AB. – jelentette ki büszkén a szöszi.
- Egek! – fogott padlót a barna hajú.
Sakura még mindig szorosan ölelte bátyját, nem törődve a tömeggel, aki őket nézi. Örült, hogy újra láthatja testvérét. Bár nem tudta, miért jelent meg ilyen hirtelen, mit keres újra Tokióban, és egyáltalán, miért jött a suliba? Egy éve látta utoljára, mikor végzett. Azóta se hír, se más róla, csak a bandáról. Arról se sok. A turnék és egyéb más elfoglaltsága mellett nincs ideje telefonra. Hát igen, aki sztár, annak az idő pénz.