Sasuke komoran �lt az �gy sz�l�n, elgondolkozott. Vesz�lyt jelentene r�juk ez a l�ny? B�r tudta j�l, csapat�nak m�r csak szikr�nyi jelent�s�ge van. Semmi �rtelme, hogy tov�bb halogassa terv�t. Itachinak v�ge, �s mivel az � meg�l�se miatt j�tt l�tre a Hebi, m�r haszontalanok. Visszat�rni viszont a norm�lis �letbe sokkal nehezebb, mint azt b�rki gondoln�…
- Rendben… - mondta v�g�l t�tov�n.
Sakura megh�kkent. J�l �rtette, amit a fi� mondott? Fej�ben m�g mindig az az egy sz� visszhangzott. Rendben…
- Semmi �rtelme tov�bb halogatni a dolgot. A csapatnak nincs m�r j�v�je, ami�rt l�trej�tt, azon m�r t�l vagyunk. Itachi meghalt, �s a hal�lb�l m�r senki sem tudja visszahozni �t! – n�zett a n� szemeibe.
Robban�s r�zta meg a b�v�helyet. Sakura tudta, ez csak Shikamaru lehet, �s val�sz�n�leg…
- Sakura…!
A ki�lt�s, melyet a sz�l hozott, a l�nyt kiz�kkentve gondolataib�l, hatalmas er�vel kapta fel �t. A n� lebegett…
- Ez meg…? – hitetlenkedett az Uchiha.
- A sz�l! – fejezte be gondolatmenet�t a Haruno.
A ki�lt�s, mely egyre halkult, Shikamaruhoz tartozott. Furcsa volt hallani, hisz egyetlen egy hangosabb sz� is ritk�n hagyta el a Nara fi� sz�j�t. Sakura lassan a f�ldre ereszkedett. Rem�nykedve pillantott Sasuk�ra.
- Velem tartasz? – k�rdezte.
A f�rfi b�lintott, �s a fel� ny�jtott kezet elfogadta. Fel�llt, �s k�zelebb hajol a n�h�z.
- Szeretlek… - suttogta.
L�gyan megcs�kolta �t, de ez a pillanat igen r�vid volt. Karin r�m�lten rontott be a szob�ba. A l�legzete elakadt, l�tva a p�rt.
- Valaki…vagy valami…megt�madott minket… - magyar�zta akadozva, Sasuk�ra n�zve.
- Karin, a Hebi a te kezedben van! – jelentette ki hidegen az Uchiha.
- Te…tess�k? – �rtetlenkedett a n�.
- A csapat a ti�d. �n visszat�rek a falumba… Itachi meghalt, �gy nincs �rtelme tov�bb k�zden�nk. �jra kell �lesztenem a kl�nom.
Karin d�bbenten n�zett a f�rfire, arra, akir�l azt hitte, igaz szerelme. De nem, r� kellett j�nnie, csak �ltatta mag�t azzal, hogy k�zt�k lehet valami. Suigetsu jelent meg az ajt�ban. K�v�ncsian n�zett k�rbe, �s tekintete megakadt Sasuk�n.
- Vigy�zz r�! – sz�lt oda neki a fekete haj�, �s fej�vel Karin fel� b�k�tt.
Sakur�ra n�zett, aki viszonozta a pillant�st. K�zjeleket form�ltak, �s egy pukkan�s, valamint n�mi f�st k�s�ret�ben elt�ntek. Suigetsu �rtetlenkedve n�zett csapatt�rs�ra.
- Mi volt ez? – k�rdezte.
- Elment, �s nem j�n vissza! – suttogta megt�rten a n�.
A f�rfi kicsit t�tov�zott, majd mell� l�pett, �s �t�lelte. Karin d�bbenten n�zett r�, majd szemeiben k�nnycseppek csillantak meg.
- Arigatou… - suttogta, �s olyan szorosan �lelt vissza, ahogy csak tudott.


Shikamaru minden erej�t belevetve �t�tt a falba, mely megrepedt, �s �sszeomlott. Er�fesz�t�se viszont feleslegesnek t�nt, mert csapatt�rsa ekkor jelent meg mellette, az Uchih�val egy�tt.
- Ez�rt g�riztem? Kellemetlen… - s�hajtott.
Sakura ezt csak megmosolyogta.
- Sz�val komolyan gondolod? M�g visszamehetsz! – n�zett a mellette �ll� fi�ra.
- Enn�l komolyabban m�g semmit sem gondoltam! – vigyorodott el.
- Akkor… induljunk! – emelte tekintet�t a Nara fi�ra.
Az csak b�lintott. Elindultak, vissza Konoh�ba…

Tsunade nem volt �pp a boldogs�gt�l kicsattanva, de �r�lt, hogy ilyen sim�n mentek a dolgok. Szinte minden visszat�rt a rendes ker�kv�g�sba. Az emberek egy ideig megvetve n�ztek Sasuk�ra, k�s�bb elfogadt�k, hogy a fi� semmi rosszat nem akar, csup�n �jra boldogan akar �lni. Naruto tele volt �leter�vel, vid�ms�ggal, meg a szok�sossal, mikor megtudta, bar�tja visszat�rt. �r�m�t semmi sem tudta fokozni, csak tal�n az, hogy bar�tai egym�sra tal�ltak…
- H�, �s velem mi lesz? – k�rdezte m�ltatlankodva.
- Naruto! – mutatott a fi� h�ta m�g� mosolyogva Sakura.
A sz�ke megfordult. Szok�sos r�kavigyor �lt ki az arc�ra. Vele szemben Hinata �llt mosolyogva, �s akkor r�j�tt… A l�ny mindv�gig vele volt. Odas�t�lt hozz�, �s kez�t �sszekulcsolta a l�ny kez�vel, aki kiss� elpirult, �s �rtetlenkedve n�zett r�.
- Hinata… - kezdett bele szer�ny mosollyal Naruto. – Szeretlek! – jelentette ki.
A Hyuuga l�ny d�bbenten meredt r�, majd arc�ra hatalmas mosoly �lt ki. A fi� nyak�ba ugrott, �s megcs�kolta, aki mihelyst visszanyerve egyens�ly�t, viszonozta a cs�kot. Sakura tapsolt. �r�lt, hogy bar�tja v�g�l megl�tta a helyes utat.

�vekkel k�s�bb…

Sakura �s Sasuke m�g az �gyukban aludtak b�k�sen, valaki azonban megzavarta �lmukat. Egy kisl�ny ugrott k�z�j�k. R�zsasz�n haja a v�ll�ig �rt, fekete szemei vid�man csillogtak. Sasuke kinyitotta szemeit, �s mosolyogva n�zett a l�nyra.
- Neked m�g �gyban a helyed! – mondta.
- De apa, elfelejtetted? Gyakorolnunk kell! – fonta keresztbe karjait a kisl�ny.
Szigor�an n�zett a f�rfira, kinek arc�ra d�bbenet �lt ki, mikor l�nya szem�be n�zett.
- Meghiszem azt! – suttogta.
A l�ny �rtetlenkedve pislogott r�. Sakura mozgol�dni kezdett. Smaragd szemeit kinyitotta, �s megfordult. Egyenesen f�rje arc�ra n�zett, majd l�ny��ra.
- Shizu! – ki�ltott fel, �s fel�lt az �gyban.
- Tess�k? – pillantott r� a l�ny.
- A sharingan! – mosolyodott el.
Sasuke is fel�lt. A kisl�ny hatalmas vigyorral a k�p�n n�zett r�juk. Lem�szott az �gyr�l, �s a t�k�rh�z rohant. R�vid sikoly hagyta el a sz�j�t.
- Meg van, meg van, megcsin�ltam! – ugr�ndozott �r�m�ben.
- Apja l�nya! – jegyezte meg vigyorogva Sakura.
- H�t ez a st�lus nem �pp r�m vall… - vigyorodott el Sasuke is, mire a n� egy p�rn�t dobott fel�.
A f�rfi viszont gyorsabb volt, kiker�lte a p�rn�t, megfogta a n� csukl�j�t, �s mag�hoz h�zta. L�gyan cs�kolta, �s elvigyorodott, mikor szeme sark�b�l �szrevette, hogy l�nyuk �ket ut�nozza pimaszul. Megszak�totta a cs�kot, �s Shizura n�zett felvont szem�ld�kkel, sejtelmes mosollyal.
- Ez Narutora vall, t�le tanultad, mi? – k�rdezte.
- Nem, Noborut�l! – vigyorgott.
- Az a fi� t�ls�gosan is hasonl�that az apj�ra! – cs�v�lta meg a fej�t Sakura.
Cs�ngettek. Shizu lefutott a f�ldszintre, hogy ajt�t nyisson, m�g sz�lei fel�lt�ztek, majd lementek �k is. Naruto �s Hinata �lltak a nappaliban, fi�kkal, Noboruval. A kisfi� szakasztott apja volt, a szeme viszont az anyj��.
- Indulhatunk Sasuke? – k�rdezte Naruto szok�sos vigyor�val.
- Persze. – v�laszolta mosolyogva a f�rfi, �s egy cs�kot adott feles�g�nek, majd t�voztak a gyerekekkel.
Hinata, bar�tn�j�vel a konyh�ba s�t�lt, �s m�g v�rt�k, hogy felforrjon a teav�z, besz�lgettek.
- �vekkel ezel�tt ki gondolta volna, hogy a v�g�n minden j�ra fordul? – mosolygott.
- Szerintem �n a lelkem m�ly�n mindig is tudtam, hogy elj�n az a nap, csak v�rni kellett r�! – magyar�zta Sakura vid�man.
A sors �gy f�zi a sz�lakat, ahogy � akarja, de ha mi beseg�t�nk, valami sokkal jobb s�l ki bel�le. Olyan, amir�l mindig is tudtuk, hogy lehets�ges, csak meg kellett val�s�tanunk.