Konoha kihaltnak t�nt, pedig nem volt az, csup�n mindenki aludt. Vagyis a Hokage nem. Fontos h�reket kapott, �s m�r most, kora reggel munk�hoz kellett l�tnia. El kellett d�ntenie, kit k�ld erre a fontos k�ldet�sre. Nehez�re esett a v�laszt�s, v�g�l a falu legjobb kunoichije, �s egyben tan�tv�nya mellett d�nt�tt. Tudta, � az, aki meg�llja majd a hely�t.
- Csak te vagy k�pes r�! – suttogta, �s tekintete a f�nyk�pen l�v�, r�zsasz�n haj� l�nyra v�ndorolt. – Csak te tudod meg�ll�tani �ket!
Jiraiya l�pett be az irod�ba. Nem is kopogott. Komoran n�zett a n� szemeibe.
- Biztos vagy benne? Szerintem t�l nagy felel�ss�get ruh�zol r�! – mondta halkan.
- Jiraiya, ne sz�lj bele! Az �n tan�tv�nyom, �s l�nyomk�nt szeretem. Ismerem minden mozdulat�t, technik�j�t, �szj�r�s�t. Tudom, hogy alkalmas r�! – csattant fel Tsunade.
Fel�llt az asztal�t�l, �s d�h�sen m�regette a f�rfit.
- � m�g csak egy l�ny, �s nem egy n�… - kezdett bele Jiraiya, �s �res tekintet�vel csak n�zett maga el�.
- Tudod te, kir�l besz�lsz? � Sakura Haruno! R�g nem kisl�ny m�r, �s ez l�tszik is! A sz�l harcos�r�l van sz�, nem holmi hebrencs kis csitrir�l! – h�borodott fel.
- Tudom j�l, mit mi�rt mondok. Ugye eml�kszel m�g az Uchiha fi�ra? – n�zett fel most r�.
Sz�ja sz�l�be halv�ny mosoly �lt ki, l�tva a n� arc�t. Tsunade led�bbent. A vit�nak egyszer �s mindenkorra a f�rfi volt a nyertese, mint minden �sszet�z�s�knek.
- Eml�kszem! – suttogta, �s vissza�lt a sz�k�be.
- Nem vitatkozom, a l�ny k�v�lr�l t�k�letes, bel�l viszont m�g t�l fiatal. Nem tudja megf�kezni az �rzelmeit. – t�n�d�tt el egy percre Jiraiya.
Tsunade komoran b�mult maga el�.
- Azt �ll�tod, viszonya van a fi�val?! – n�zett sz�r�s tekintettel a f�rfire.
� csak b�lintott.
- Nem �rdekel! – v�gta r� a sz�ke n�. – M�s nem k�pes r�, ezt te is nagyon j�l tudod…! – suttogta.
- Akkor k�ldj valakit vele! Nem mehet egyed�l…
- De kit?!
- Shikamarut!
- HOGY KIT???

Sakura �lmosan �lt fel az �gy�ban. Az �r�ra pillantott.
- Te j� �g! – ki�ltotta. – Tsunade m�r v�r!
Gyorsan kipattant a meleg takar� al�l, �s a f�rd�be rohant. Letusolt, majd fel�lt�z�tt. Szok�sos ninja ruh�j�t viselte. Egy feh�r, t�rdig �r� nadr�g, egy fekete, f�loldalas p�nttal ell�tott fels�, �s a piros cipz�ros fels�je. Egy csukott legyez�t gyorsan az oldal�hoz t�z�tt, majd kif�s�lte h�tk�z�pig �r�, r�zsasz�n haj�t. Lesietett a l�pcs�n, �s rohant is ki a h�zb�l. �gy futott az utc�n, mintha legal�bbis Tsunade kergetn�. Lihegve robbant be az iroda ajtaj�n.
- Bocs�nath a k�sh�s�rt! – ny�gte nagy l�legzetv�telek k�zben.
Ekkor vette csak �szre, hogy Shikamaru �s Jiraiya �rdekl�dve f�rk�szik.
- �hm… tal�n k�s�bb kellett volna j�nn�m? – k�rdezte zavartan.
- Nem, nem! – tiltakozott Tsunade. – Az a helyzet, hogy �pp Shikamaruval m�sz egy k�ldet�sre! – k�z�lte.
- Hm… Mi a feladat? – lett komor a l�ny.
- A Hebi feloszlat�sa…er�szak n�lk�l! – d�lt h�tra sz�k�ben a n�.
Sakura b�r k�v�lr�l �rzelemmentesnek t�nt, bel�l led�bbent. Nem oszlathatja fel pont � a Hebit!
- Rendben! – mondta. – Mikor indulunk? – k�rdezte.
Hangj�ban cseppnyi izgalom volt �szrevehet�.
- Ma �jf�lkor! Nem akarom, hogy b�rki is tudjon a t�voz�sotokr�l! – jelentette ki a Hokage. – Mehettek!
Elhagyt�k a szob�t. A l�ny a l�pcs� v�g�n megtorpant. Keze lesiklott a korl�tr�l, �s smaragdz�ld szemei az el�tte �ll� fi�t f�rk�szt�k. Vagyis ink�bb f�rfit, hisz � m�r r�g nem volt fi�. T�rkizk�k szemei ugyan fagyoss�gt�l csillogtak, a sz�ve nagyot dobbant. A n� csak n�zte egy ideig, majd �szhez kapott.
- Kazekage-sama! – mondta, �s tisztelettud�an meghajolt.
- Csak Gaara…! – s�hajtott nagyot a f�rfi.
Igen sokszor elmondta m�r a l�nynak, hogy tegezze, Sakura m�gsem tette. Valahogy �gy gondolta, ezzel tartozik Gaar�nak. Amikor egy k�ldet�s miatt Sun�ba mentek Narut�val, az Akatsuki n�h�ny tagj�val kellett megk�zdeni�k. A f�rfi mentette meg az �let�t! Ha � nem lett volna ott, Kisame kardja v�gzett volna a n�vel.
- Tartozom ezzel! – suttogta, �s kiker�lte a Kazekag�t.
Gaara v�lla f�l�tt komoran ut�na n�zett. Tekintete akaratlanul is megakadt a l�ny form�s fenek�n. Elmosolyodott, majd visszaford�totta a fej�t, �s felment a l�pcs�n.
T�z �ra k�r�l j�rhatott az id�, mikor a Haruno l�ny kil�pett h�z�b�l. H�t�n a h�tizs�kja pihent. Ugyan m�g volt k�t �r�ja, nem tudott se pihenni, se m�st csin�lni. Gondolatai csak k�t ember k�r�l forogtak, �s ez igencsak zavarta. Hi�ba pr�b�lt nem gondolni r�juk, sikertelen volt minden egyes pr�b�lkoz�s. Az utc�kon s�t�lva halkan dudor�szott. Nem volt szok�sa, de a s�t�ts�g nyugtalan�totta. Egy t�hoz s�t�lt, ahol a nagy v�zes�s n�mi zajt csapott, de a szentj�nosbogarak �s a csillagok megnyugtat� l�gk�rt adtak. Le�lt a t�partra, �s a vizet kezdte n�zni. Egy percre elbizonytalanodott. Vajon t�nyleg ismeri �nmag�t? Hova t�nt az er�s, makacs �s �nfej� l�ny, mikor megjelent Sasuke Uchiha? – gondolta. Valaki le�lt mell�. Oldalra ford�totta a fej�t, �s d�bbenten n�zte a mellette �l� fi�t.
-Sasuke? – k�rdezte. – Mit keresel itt?
- �r�lhetn�l egy kicsit! – vigyorgott. – J� lenne, ha a jelenl�tem nem zavarna ennyire! – lett ism�t komor.
- Ha ennyire szeretn�d, akkor nem fog! – b�lintott Sakura komoran, �s h�trad�lt a f�ben.
Az eget kezdte vizslatni.
- Rem�nytelen vagy! – hallotta a hangot.
Elmosolyodott.
- Tudom! – v�gta r�.
H�rtelen arc�ra d�bbenet �lt ki. Elm�ly�lten n�zett a fekete szemekbe. A f�l�tte l�v� fi� csak elmosolyodott, �s k�zelebb hajolt hozz�. Ajkaikat p�r centi v�lasztotta el.
- Sasuke…Mit…mit csin�lsz? – suttogta a l�ny, �s k�bultan hunyta le szemeit.
Arc�ra enyhe p�r �lt ki.
- Aranyos vagy, mikor elpirulsz! – suttogta vissza a f�rfi, �s l�gyan megcs�kolta a n�t.
Sakura egy�ltal�n nem ellenkezett. �tkarolta Sasuke nyak�t, �s ajkait kijjebb nyitotta, ezzel utat engedve a fi� nyelv�nek. R�gen v�gyott m�r egy olyan cs�kra, ami nem heves, er�szakos, m�gis szenved�lyes. �s v�gre megkapta. Az Uchiha lassan elt�volodott a l�nyt�l, �s tekintet�vel hol ajkait, hol smaragdz�ld szemeit n�zte.
- Mennem kell! – mondta halkan a Haruno.
Kez�vel k�zjeleket form�lt, �s elt�nt. Sasuke a f�st �s a h�rtelen t�rt�nt dolgok miatt a f�ld�n k�t�tt ki hason fekv�sben. A k�ny�k�re t�masztotta a fej�t.
- �r�lt vagyok! – mondta mag�nak.

Egy r�zsasz�n haj� l�ny rohant az utc�kon. Als� ajk�ba beleharapott. K�nnycseppek csillantak meg szemeiben. Hib�zott, �s ezt tudta nagyon j�l. Megcs�kolni �s szeretni egy olyan fi�t, aki elhagyta a falut, �s �t�llt az ellens�ghez nagy b�n! – gondolta. Kor�n sem volt �gy. B�rki lehet szerelmes, m�g olyan illet�be is, akit sz�vtelennek hisznek, mert annak mutatja mag�t. A szerelem nem tilos, a rossz d�nt�s viszont baj.
- Ut�lom, hogy szeretlek! – ord�totta az �jszak�ba, mag�b�l kikelve Sakura.
K�nnyei szerte-sz�t rep�ltek. T�rdei �sszerogytak, �s er�tlen�l esett r�juk. A maga el�tt l�v� utat n�zte, �s egy �rnyat, amit egy pillanat erej�ig l�tni v�lt.