Le akartam �lni, de nem tudtam mozdulni. Csal�dotts�got �reztem. �s nem csak az�rt, mert sz� n�lk�l hagyott itt. B�ntott, hogy nem mondta meg, mi�rt teszi azt, amit nem volna szabad. A f�rfire pillantottam. � csak �llt, �s b�mult ki az ablakon. Halkan s�hajtottam, �s h�tat ford�tottam neki. M�rhetetlen d�h�t kezdtem t�pl�lni Uchiha Sasuke ir�nt, �s nem puszt�n keser� d�h�t. Ez ann�l t�bb volt. J�val t�bb. Lehet, ha innen, a t�bb emelet magass�gb�l lepillantottam volna, �szhez t�rtem volna, �s m�g el�sz�r �tgondoltam volna, mit akarok tenni. De a hangs�ly a „volna” szavakon van. Mert nem gondoltam �t. Csak egyszer�en ki�lltam az erk�lyre, fell�ptem a korl�tra, �s…
- Semmi �rtelme. Fejezd be.
A hideg, kem�ny szavak �gy pattantak sz�t a f�lemben, mintha t�bb ezer �veg t�rt volna kett�. Fagyosan pillantottam a f�rfire, aki ott �llt, p�r m�terre t�lem. Lassan lem�sztam a korl�tr�l, �s a szemeibe n�ztem.
- Mi�rt, mondd? Mi�rt hagyott itt sz� n�lk�l? Mi�rt nem mondott legal�bb annyit: viszl�t? – k�rdeztem indulatosan.
- Az tal�n seg�tett volna? Jobb lett volna a lelkiismereted? K�l�nben is, mit �rdekel t�ged Sasuke? Persze, lehet, soha t�bb� nem l�tjuk �t, lehet, hogy m�r csak ellens�gk�nt tekinthet�nk r�, de te ahelyett, hogy megpr�b�ltad volna megk�rni, maradjon, csup�n elv�rod t�le, hogy elk�sz�nj�n? – k�rdezte d�h�sen. Mereven n�ztem a szemeibe, mintha pr�b�ln�m meg�rtetni vele, mit is jelentett volna ez nekem. De nem �rtette, �s ez l�tszott rajta. Tov�bbra is megvet�en n�zett r�m.
- Nem – r�ztam meg a fejemet halv�nyan. – Nem azt v�rtam el t�le, hogy elk�sz�nj�n. Azt akartam, hogy a szemembe n�zzen. Egy pillant�s, tudod, sok mindent el�rul. A k�sz�n�s, pedig, annyit is jelenthet, m�g l�tjuk �t az �letben. Eszem �g�ban sem volt �t visszatartani. Soha nem akartam, hogy g�tat szabjanak c�lja el� az �rzelmek. Tudtam, hogy �gysem lenne k�pes kord�ban tartani a d�h�t. Ha elv�rn�m a nagy Uchiha Sasuk�t�l, hogy tudjon, �gy igaz�n, m�rhetetlen�l szeretni, �s ezt ki is mutatni, akkor bolond lenn�k. Hisz minden bizonnyal, � ilyesmire nem k�pes. Egyet �rtesz velem, Shikamaru?
A f�rfi �sszerezzent a neve hallat�n. Bizonytalanul b�lintott. Rem�ltem, v�gre meg�rtett engem. Shikamaru nem volt ostoba. S�t! Kifejezetten �rtelmes volt, ahhoz k�pest, aminek l�tszott.
- Mondhatn�m, hogy szerettem. Igen, mondhatn�m, hogy �reztem ir�nta olyat, amit m�lys�gesen megb�ntam. De lehet, ezzel hazudn�k. Ha a rajong�s, amit akkor szerelemnek hittem, most �jra fell�ngolna bennem, m�r biztosan tudn�m, hogy csup�n �rtelmetlen h�lyes�g. Ut�ltam mindig is, ha visszafogtak. Ha nem hagyt�k, hogy megmutassam, mire vagyok k�pes. Tal�n Naruto volt az, aki felnyitotta a szemeimet. Tal�n � tudta igaz�n meg�rtetni velem, mi�rt is fontos, hogy l�ssam azt, amit � is l�t. K�pzeld el, ha…
Megakadtam. Nekem is el kellett k�pzelnem, m�r �gy el�re, �s bel�ttam, feleslegesen j�rtatom a sz�mat. Shikamaru ezt nem �rtheti. � nem volt ott, � nem tudja, mir�l besz�lek, � csak egyszer�en egy ember, akit megb�ztak azzal, hogy k�z�lje velem a h�reket. S�hajtottam, �s elindultam az ajt� fel�. Nagy h�vvel csaptam be magam ut�n. Ahogy a falun kereszt�lhaladtam, �reztem magamon az emberek tekintet�t. Minden szem agg�d� volt. Nem �rtettem, mi�rt foglalkoznak most velem. M�skor sosem tett�k.
Ki�rtem az eml�km�hez, �s csak n�ztem r�. Az a sok ember, aki �let�t �ldozta a falu�rt, elvesztette az �lmait.
- Mi�rt? – hagyta el a sz�mat ism�t a sz�.
- Mert nem volt m�s v�laszt�suk.
Megfordultam. Az �gsz�nk�k tekintet f�jdalmasan csillogott. Az eg�sz f�rfi t�kr�zte a szomor�s�got. Tal�n neki f�jt a legjobban a t�voz�sa. Hisz � �llt hozz� a legk�zelebb. Sosem mondt�k ki ny�ltan, sosem mutatt�k, de bar�tok voltak. Ez biztos.
- Csup�n ez�rt a tetves hely�rt tett�k. Ez�rt a rohadt falu�rt! Az �let�ket adt�k �rte! Ugyan mi lett volna, ha lerombolj�k? Mi lett volna, ha megt�madnak minket? Semmi! Senkit nem �rdekelt volna, hogy egy romhalmazzal kevesebb-e! – ord�tottam hirtelen.
- Ne a falut okold. Nekem is hi�nyzik, hidd el. A d�h semmin sem v�ltoztat. Meg�rtem, hogy most haragszol r�, �s m�sban keresed a hib�t. Ha valakit okolhatsz, az egyed�l maga Sasuke. � d�nt�tt �gy, � akart elmenni. T�r�dj bele, �s fogadd el.
D�bbenten pillantottam Narutora. Tudta, mit �rzek, mintha csak bel�m l�tott volna. K�zelebb l�ptem hozz�, �s megfogtam a kez�t.
- A bar�tom vagy, Naruto. A legjobb bar�tom.
Halv�nyan elmosolyodott. Szemeit az �gre emelte. Szomor�s�g k�lt�z�tt a lelkembe, amikor a vill�m egy pillanat alatt szelte �t az eget. Hirtelen j�tt a felismer�s, noha m�r j� p�r �r�ja tudtam a h�rt. Most tudatosult bennem, hogy tal�n soha t�bb� nem l�tom �t. Nem hallom a hangj�t, nem veszekszik t�bbet Narutoval, nem hord le m�r megint a h�lyes�geim miatt, �s soha t�bb� nem lesz a r�gi. Ami volt, az t�k�letesen elromlott.
- M�t�l minden megv�ltozik, igaz? – k�rdeztem halkan. Naruto b�lintott, �s �t�lelt. Vissza�leltem, �s �reztem, hogy egy k�nnycsepp csordul ki a szememb�l, majd m�g egy, �s m�g egy…
- Soha t�bb� nem leszek szerelmes! – suttogtam, �s arcomat Naruto v�ll�ba f�rtam. – Nem lenn�k k�pes �jra csal�dni.
Naruto eltolt mag�t�l, �s m�lyen a szemembe n�zett.
- Ekkora hib�t ne k�vess el.
Csod�lkozva n�ztem �t. Megr�ztam a fejemet, �s a sz�rke felh�kre n�ztem.
- Ennek �gy kell lennie. Lehets�ges, hogy soha t�bb� nem leszek boldog. Lehets�ges, hogy soha t�bb� nem leszek szerelmes. De tudni fogom, hogy egyszer, �gy igaz�n, az voltam. �s ezek ut�n megfogadom… az �letem �r�n is megv�dem a falut! Mert ez az otthonom.