Az osztályban síri csend uralkodott, mióta Naruto elhagyta a termet. Mindenki tudta, hogy ő és Sakura régóta barátok, de arról még fogalmuk sem volt, mi közük lehet Uchiha Sasukéhez. Konohában gyorsan terjedtek a hírek, így abban reménykedtek, még a mai nap folyamán mindenről értesülnek.
A másik két új diák értetlenül nézett egymásra. A lány arcán barátságos mosoly terült el, mikor pillantása találkozott padtársáéval. Hyuuga Hinata zárkózott lány volt, az a tipikus jókislány, aki mindenkinek a közszemlére kirakott prédája is lehetett volna, ha unokatestvére, Neji nem ragaszkodik túlságosan a báty szerepének betöltéséhez. Ez volt Hinata szerencséje, hisz egyedül elveszett volna. Sose sikerült barátokat találnia, de reménykedett, hogy egyszer talán sikere lesz. Most jött el a legjobb alkalom, hogy megmutassa, ki is valójában.
- Temari, igaz? – kérdezte óvatosan a lánytól. Félt, hogy esetleg tévesen emlékszik a névre. Kellemetlen lett volna, de szerencsére, a lány bólintott. Sötétkék szemeit végigjártatta az osztályon, hogy figyeli-e őket valaki. Érdekes mód, még mindig mindenki az ajtóra koncentrált. – Mondd csak, máskor is ennyi figyelmet szenteltek az ajtónak?
Temari visszakapta szemeit Hinatára. A lány arcán határozott érdeklődés ült. Látszott, hogy nem érti, miért olyan érdekes egy ajtó.
- Nem, általában nem, csak ha Naruto és Sakura sündörögnek valamiben – magyarázta Temari, és ő is megengedett egy mosolyt. Szimpatikusnak találta Hinatát.
- Értem. Tehát az a… feltűnő hajú lány Sakura volt, a szőke srác pedig Naruto. Ahogy hallom, sok gond lehet velük.
Temari halkan nevetett.
- Neem, egyáltalán nem. Bár… talán Narutoval, igen, lehet, vele több gond van, mint másokkal. De Sakurával biztos, hogy nem. Leszámítva a késéseket. Honnan is jöttél, Tokióból?
Hinata némán bólintott. Akarata ellenére is felugrott gondolataiban a szőke fiú képe. Pont látta a vigyort az arcán, mikor az osztály előtt bemutatkozott. Halványan elmosolyodott.
- Figyelsz te rám? – szólt rá szemrehányóan Temari. Hinata összerezzent.
- Bocs. Elgondolkodtam.
Temari elvigyorodott. Már szaladt volna ki a száján a kérdés, hogy min, de aztán visszafogta magát. Tudta, hogy Hinata még nem bízik benne annyira, hogy el is mondja neki.
- Naruton.
Temari elcsodálkozott. Ezek szerint rosszul gondolta. Mégiscsak bízik benne, már ennyi idő után is.
- Naruton? Hm… Nem nagy szám, ha engem kérdezel. A nap 22 órájában Sakurával lóg.
- Járnak? – bukott ki a kérdés Hinatából. Temari elfojtott egy önelégült mosolyt.
- Nem – rázta meg a fejét. – Régóta barátok, de semmi több. Bár… mostanában kezd gyanús lenni a dolog. Mindenki azt állítja, hogy együtt vannak, de ez pletyka. Sakura úgy tekint Narutóra, mintha a bátyja lenne. Az már más kérdés, hogy Naruto hogy tekint Sakurára. Bonyolult dolog ez. Bárhogy is van, Naruto egyenlőre szabad, úgyhogy hajrá kislány! – kacsintott rá Hinatára Temari, majd felállt, és elindult kifelé az osztályból.
- Hé, várj! Én nem… - kiáltott még a lány után, de Temari addigra már becsukta az ajtót. Hinata felsóhajtott, és ő is felállt. Felkapta a táskáját, és elindult kémiára. Úgy gondolta, egy ilyen beszélgetés után már nem fog tudni az órára koncentrálni.

**

Sakura némán lóbálta a lábait a széken ülve, és komoran bámult a kémiafüzetébe. Unalmasnak találta ugyan, de még mindig jobb volt, mint hogy várni, ki ül le ma mellé, és veszélyezteti az életét a bénán sikerült kísérleteivel. Lapozott egyet, és az állát a tenyerébe helyezve az asztalra könyökölt. Sóhajtott, majd olvasni kezdte a núlt órai tananyagot.
- Leülhetek?
Sakura felkapta a fejét. Érdeklődve nézett a kedves hang irányába.
- Persze – bólintott monoton hangon, és visszafordult a füzetéhez. Hinata leült, és kipakolta a könyveit.
- Ki tartja a kémia órát? – próbálkozott társalogni. Sakura újra felemelte a fejét, és hátradőlt a széken.
- Anko. Kész rémálom a nő, majd meglátod. Hinata a neved, ugye?
- Igen. Te pedig Sakura vagy.
Sakura felvonta az egyik szemöldökét. Tehát már megint róla volt szó az osztályban, és biztos megint született valami alaptalan pletyka. Szánalmát kifejezve megforgatta a szemeit. Hinata egyből tudta, mire gondolhat most.
- Ó, bocs. Én csak Temarival beszélgettem, ő mondta, hogy …
- Temari? – lepődött meg Sakura. – Akkor jó.
Látszott rajta, hogy megkönnyebbült. Hinata ezt furcsának tartotta.
- Miért mondtad ezt?
- Temari rendes csaj, ő tartja a száját, ha kell, és nem tűnteti fel rossz színben az embert. Kissé aggódtam, hogy esetleg olyat hallottál rólam, ami nem igaz. Sok pletyka kering a suliban.
Sakura minderről úgy beszélt, mintha teljesen mindegy lenne neki, pedig a tekintetéből csak úgy sütött az ingerültség. Hinata pontosan tudta, milyen lehet neki.
- Nem szoktam holmi pletykák alapján megítélni az embereket – mosolygott rá a lányra. Sakura egy percig bizalmatlanul fürkészte az arcát, majd ő is elmosolyodott. Ekkor a tanárnő lépett a terembe, és az óra megkezdődött. Sakura megkönnyebbülten nyugtázta, hogy Hinata konyít valamit a kémiához, és nem fogja őt idő előtt a sírba küldeni. Sőt! A lány egész okosnak bizonyult. Mások viszont már kevésbé…
- LEE! – ordította Anko, és odacsörtetett a fiú asztalához. Lee úgy meredt rá, mintha a nő a harmadik világháború kitörését jelentette volna be.
- Tessék, tanárnő?! – pattant fel engedelmesen. Anko ideges pillantást küldött a fiú kísérlete felé.
- Te jó ég… - suttogta. – MINDENKI KIFELÉ! – ordította. Egy emberként pattant fel mindenki, és indult meg az ajtó felé. Anko az asztalához lépett, elővett egy katonai sisakot, és a fejére húzta. – Gyerünk, gyerünk! Mozgás, emberek! – kiáltozta. Sakura ahogy a nőre pillantott, a tenyerébe kuncogott. Hinata követte a példáját. Lehúzott fejjel igyekeztek ki a teremből, nehogy észre vegyék őket. Mikor mindenki kiment, Anko is kirohant, és becsapta az ajtót, majd nekitámaszkodott, és várt. Hirtelen nagy robbanás rázta meg az épületet. Anko fellélegzett, majd kinyitotta az ajtót. A fal minden részéről ragacsos, lila trutyi csöpögött. – LEE! – ordította ismét a tanárnő. Lee összehúzta magát.
Egy férfi vágott át a tömeg között, és a nő mellé lépett.
- Mi történt itt? – kérdezte gyanakodva.
- Áh, semmi – legyintett kellemetlenül vigyorogva Anko. A férfi szúrós tekintettel meredt rá.
- Ez már a hatodik a héten, Anko – csóválta meg a fejét rosszallóan.
- Mi? De hát nem is én voltam, hanem…
- Pár gyerek segítségével takarítsátok fel – parancsolta a férfi, és elsétált.
- De… Kakashi! – kiáltott utána a nő, de már nem kapott választ. – Ezért vannak az iskolának takarítói, mi? – morogta az orra alatt. – LEE! – ordította a mai nap folyamán már harmadjára. Lee odasomfordált. – Takarítsd fel! – utasította Anko, és követte a férfi példáját. Lee lelombozva indult el felmosót keresni. Hinata Sakurához fordult.
- Nálatok minden nap ilyen eseménydús? – kérdezte vigyorogva. Sakura is elvigyorodott.
- Nem, ez csak a te tiszteletedre volt.
Hinata elnevette magát, és utána Sakura is, olyan igazán őszintén.

**

Naruto lehajtott fejjel sétált a kihalt folyosón. Gondolataiba mélyedve figyelte a koszos padlót, míg észre nem vett két lábat. Felemelte a fejét. Elfintorodott, és már épp kerülte volna ki a fiút, mikor az megragadta a gallérjánál fogva, és a falhoz nyomta őt.
- Mit akarsz? – kérdezte dühösen Naruto. A fiú gúnyos félmosolyra húzta ajakit.
- Csak nem rajta gondolkoztál? – kérdezte halkan, szavai mégis tisztán érthetőek voltak. Naruto tudta, kire gondol.
- Semmi közöd hozzá – sziszegte ugyanolyan halkan.
- Ha akarom, van – nyomta még erősebben a falhoz. Naruto megragadta a fiú csuklóját, és megszorította.
- És ha igen? – kérdezte. Szemei megvillantak, és máskor oly’ élénk kék színük elsötétült. A fiú elengedte őt, és hátrébb lépett. A csuklóján meglátszott Naruto kezének lenyomata.
- Vigyázz, nehogy a végén még… csalódnod keljen.
- Vigyázz, nehogy a végén még csúnyán pórul járj! – vágott vissza Naruto, és hátat fordított a fiúnak. – Egyébként pedig, pontosan tudom, hogy mi várhat rám, és mi nem. Neked is tudnod kellene, Sasuke – azzal lassan elindult előre, és nem fordult hátra.