„Ne felejts el engem se!”

A kisl�ny felpillantott a fekete szemekbe. Nagyon hasonl�tottak egym�sra, m�gis m�shogy csillogott a szem�k var�zsa. Az egyik oly’ t�voli, m�gis k�zeli bar�ts�got rejtett, a m�sik kiss� megb�zhatatlan, er�s t�bbet akar�st sugallt mag�b�l.

- Sakura!

„�n eml�kezni fogok r�d!”

�s az a k�l�n�s f�ny abban a titokzatos barna szemp�rban.

- Sakura!

Sakura felnyitotta szemeit. Naruto agg�dva pillantott r�. Mintha tudta volna, mi folyt le a l�ny eml�keiben.
- Sakura, j�l �rzed magad?
A l�ny oldalra pillantott. Bar�tja komoly arckifejez�se kiss� megriasztotta. Naruto ritk�n volt komoly, �s most �gy hirtelen el�g f�lelmetesen hatott.
- Persze, semmi baj! – mosolyodott el megnyugtat�an Sakura, Naruto viszont nem hitt neki. J�l ismerte �t, tudta, hogy a l�ny nem k�pes bevallani, hogy kicsit is megt�rt. Sakura ann�l sokkal b�szk�bb volt. K�t �ve annak, mikor utolj�ra s�rni lehetett l�tni. Akkor Naruto megfogadta, hogy soha t�bb� nem engedi, hogy a l�nynak baja essen. Tiszt�n �lt m�g szemei el�tt a k�p, ahogy Sakura a f�ld�n �lve, sz�tszakadt ruh�kban a sz�m�ra sokat jelent� med�lt szorongatja. Az volt az egyetlen �rt�k, amit nem loptak el t�le.
- �ljetek le! – utas�totta a fiatalokat Kurenai. A l�ny, Hinata, h�tra s�t�lt, �s le�lt egy sz�ke l�ny mell�. Padt�rsa bar�ts�gosan mosolygott r�, amit a l�ny is viszonzott. A k�t fi� egym�s mell� �lt, majd a tan�rn� folytatta az �r�t. Mikor megsz�lalt a cseng�, Sakura egyb�l felpattant.
- Mindj�rt j�v�k! – mondta Narutonak, �s kis�t�lt a teremb�l. A folyos�n nekit�maszkodott a falnak, �s v�rt. Egy perc sem telt el, �s az ajt� �jra nyit�dott. Sakura komoran n�zett a fekete szemekbe. A fi� arc�ra halv�ny mosoly cs�szott.
- R�g l�ttalak – jegyezte meg halkan. A l�ny b�lintott, �s keresztbe fonta karjait.
- 9 �ve utolj�ra. Nem v�ltozt�l semmit.
- Te viszont el�g sokat – n�zett v�gig jelent�s�gteljesen Sakur�n a fi�.
- Volt okom r�. M�s vil�got j�runk m�r. Te is, �n is. Mintha a F�ld zsugorodna… �s a v�g�n elveszne minden, amir�l azt hitted, val�ra v�lhat. Sz�rny� �rz�s belegondolni, hogy ami r�gen volt, az a gyermeki boldogs�g, m�r csak puszta eml�k. Tudod j�l, mire gondolok. Sasuke?
Sasuke halkan s�hajtott. A l�ny kimondta azt, amire � is gondolt. R�gi �nj�kh�z k�pest feln�ttek. M�r nem arr�l a k�t kis gyerekr�l van sz�, akik gondtalanul j�tszottak a r�ten, mit sem t�r�dve azzal, ami a val� �letben folyik.
- Meg�leln�lek, de az el�g furcsa lenne itt mindenki el�tt…
De Sakura nem t�r�d�tt a fi� agg�lyaival. M�r ugrott is a nyak�ba, �s szorosan �lelte �t. Sasuke el�sz�r meglep�d�tt, de v�g�l lehunyta szemeit, �s vissza�lelt. Az ajt� ekkor halkan kinyit�dott. Naruto lesett ki �vatosan.
- �, bocs�nat – kezdett menteget�zni. – L�tom, valamit megzavartam – morogta, �s furcs�n d�h�s arckifejez�se nem ker�lte el Sakura figyelm�t.
- Nem, maradj csak – kapott kez�vel a fi� ut�n. – Be szeretn�lek mutatni – mosolygott r� l�gyan bar�tj�ra. Naruto arc�ra akaratlanul, neki is mosoly sz�k�tt. Sose tudta meg�llni, mikor Sakura ilyen sz�pen n�zett r�. – Sasuke, � Uzumaki Naruto. A legjobb bar�tom.
Sasuke tet�t�l talpig v�gigm�rte Narutot, �s kezet ny�jtott neki. Halv�nyan – csak, hogy Sakura ne l�ssa – elfintorodott, �s m�g egy g�nyos mosolyt is megengedett, majd m�sik kez�t a l�ny derek�ra cs�sztatta a h�t�r�l. Naruto szemei megvillantak. � kicsit sem zavartatta mag�t Sakura el�tt, gy�l�lk�dve figyelte a fi�t, �s elfogadta a gesztust. Er�sen szor�totta „ellenfele” kez�t. Egy szempillant�s alatt megsz�letett k�z�tt�k a rivaliz�ci�. Sakura mindezt, ha �szre is vette, figyelmen k�v�l hagyta. Sejtette, hogy �gy lesz. Mi�rt is lett volna m�sk�pp? K�t fi�. K�t akar. K�t v�gy. V�gy… Az, ami csup�n r�vidke ideig �ll az ember oldal�n.

**

„T�l messzire m�sz! Sakura… figyelj r�m, k�rlek!”

A l�ny remegve pillantott fel a k�k szemekbe. Tudta, hogy �gyis a f�nak lesz igaza, de b�zott a szerencs�j�ben.

„Naruto… Elj�n, hidd el! �gyhogy seg�ts. K�rlek!”

K�rlek… Ez a sz� v�zhangzott a fi� f�l�ben. B�lintott h�t, �s bakot tartott a l�nynak, aki �gy fel tudott m�szni a sz�m�ra magasan l�v� t�zl�tr�ra, majd a n�la j�val magasabb fi� k�nnyed�n k�vette �t. Sakura, amint fel�rt az �p�let legtetej�re, b�tortalan l�ptekkel indult meg el�re. Naruto hamar utol�rte �t.

„N�ha �gy hiszem, t�l optimista vagy, Saku!”

Cs�v�lta meg a fej�t. Sakura csillog� z�ld szemeivel r� pillantott. Haj�t megvil�g�totta a hold ez�st�s f�nye, �s �gy Naruto olyan gy�ny�r�nek l�tta, mint m�g soha.

„Optimista l�ny nem sz�letik a vil�gra, csak olyan, aki nagyon hisz �nmag�ban.”

A fi� elmosolyodott. A l�ny le�lt a f�ldre, l�bait felh�zta, �s t�relmesen figyelte a holdat. Naruto k�vette a p�ld�j�t. � m�r tudta, hogy az, akire v�rnak, nem fog elj�nni…

- Sasuke! – ki�ltotta �lesen Sakura. Maga se tudta, mi�rt. Az eml�k, amin hirtelen elmerengett, m�g mindig a hat�s�t, a d�bbenetet t�kr�zte az arc�n. Az eml�tett �rtetlen�l pillantott r�. – Itachi �s Deidara… Itt vannak? �s Sasori? – k�rdezte t�relmetlen�l a l�ny. L�b�val m�r k�sszen �llt a fut�sra. Csak a fi� meger�s�t�s�re v�rt. �s Sasuke b�lintott…
Egy m�sodperc m�lva Sakura m�r olyan gyorsan sprintelt a folyos�n, mint aki menek�l az �ld�z�i el�l. Naruto mindebb�l semmit sem �rtett.
- Kikr�l besz�lt Sakura? – k�rdezte komoran Sasuk�t�l.
- Itachi a b�ty�m, Sasori �s Deidara pedig a bar�tai – mondta halkan a fi�, �s lass� l�ptekkel, zsebre dugott kezekkel megindult arra, amerre Sakura elfutott. Naruto k�vette �t.

**

Sakura arc�n mosoly volt. Boldog mosoly. Majdnem elesett az �lesen vett kanyar miatt, de nem t�r�d�tt vele. Min�l el�bb l�tni akarta a h�rom fi�t. Szemei kikerekedtek, mikor megpillantotta �ket. T�l�k egy m�terre megtorpant. Az egyik fi� kipillantott bar�tai m�g�l. Csod�lkozva n�zte a l�nyt.
- Sakura! – ki�ltotta vigyorogva.
- Sasori! – ki�ltott vissza boldogan a l�ny, �s �jra futni kezdett, majd a fi� nyak�ba ugrott, csak�gy, mint nemr�g Sasuk��ba. A m�sik k�t fi� most vette csak �szre a l�nyt.
- Tee, ez a csaj nekem ismer�s. Mintha… szerintem az exem! J�zusom! Itachi, b�jtass el! – ki�ltotta a sz�ke, �s elb�jt bar�tja m�g�. Itachi kir�ngatta, �s j�l fejbev�gta.
- Te h�lye, ez Saku! – ord�totta idegesen.
- J�, t�nyleg. Szia, Saku! – k�sz�nt vigyorogva a fi�. Sakura elengedte Sasorit, �s most Deidar�t �lelte �t, majd Itachik. – T�k �rdekes, utolj�ra… 7 �vesen l�ttalak? Ty�, a mindenit! De megn�tt�l! Eml�kszem, r�gen mindig Sasuk�val j�tszottatok a homokoz�ban, �s anya lecseszett, amikor k�t n�i mellett csin�ltam, �s Sasuke nem tudta, mi az, �s… Au, Itachi, ezt mi�rt kaptam? – ki�ltotta f�jdalmasan Dei, �s a fej�t fogta.
- Mert h�lye �s es�lytelen vagy – v�laszolta egyszer�en Itachi. Sakura csak vigyorgott, �s szemeivel Sasorira n�zett. A m�g mindig ugyanolyan �br�ndos, barna szemei semmit sem vesz�tettek a csillog�sukb�l.