A ny�ri napsugarak ma szokatlan m�don elmaradtak. Helyett�k a s�t�t viharfelh�k gy�lekeztek. Mintha a term�szet is �t akarta volna venni a hangulatomat, merthogy �n is �gy �reztem. Pocs�kul voltam. Mi�rt? H�t mit tudom �n, r�m j�tt az �tperc! Nem, ez valami m�s volt. Term�szetfelettien m�s. Volt egy �rz�sem. Furcsa, agg�lyos, �s felett�bb sz�rakoztat� �rz�sem, aminek hat�s�ra nevetnem kellett. Nevetnem, vagy ink�bb m�r r�h�gn�m. Elfeledkezve mindenr�l, a szekr�nyemhez andalogtam, mintha enyh�n ittas lenn�k. Nevetve, �s �lr�szegs�ggel t�rtam ki a szekr�nyajt�t. Egy percre abbahagytam a nevet�st. D�bbenten pillantottam v�gig magamon. Egy kiss� b�, t�rkiz pizsama, �s egy r�zsasz�n bolyhos mamusz volt rajtam. Hajam k�t copfba volt fogva. Annyira kisl�nyosan hatott minden, m�r csak egy mack� kellett volna. Elvigyorodtam, �s �jra el�t�rt az ideges�t� r�h�g� k�nyszerem. Let�molyogtam a l�pcs�n, �s kit�rtam a bej�rati ajt�t. Az ajt�f�lf�nak d�lve, kuncogva h�ztam fel egyik l�bamat. Kora reggel volt, �s mint m�r mondtam, a nap sem s�t�tt. Vigyorogva als� ajkamba haraptam, �s elr�gtam magamat az ajt�f�lf�t�l. Az utca kongott az �ress�gt�l, egyed�l �n futottam v�gig rajta egyre hangosod� nevet�sben. Hirtelen megtorpantam, �s fejemet oldalra ford�tva n�ztem egy ajt�ra. Elfelejtettem, ki vagyok val�j�ban. Azaz �rz�s hatalm�ba ker�tett. Azonban tudtam j�l, kinek a h�za el�tt �llok. A bej�rathoz s�t�lva, megnyomtam a cseng�t. Homlokomat az ajt�nak nyomtam, �s eg�sz egyens�lyommal oda koncentr�ltam. Mikor kiny�lt a bej�rat, �n egy r�vid sikolyt megeresztve estem valaki karjaiba. Az a valaki megpr�b�lt engem – nem kiss� megd�bbenve – �ll� helyzetbe torn�sztatni, �n pedig �jfent csak nevettem. Mikor v�gre k�cos hajjal, csillog� szemekkel �lltam el�tte, mosolyogva megsz�laltam, elt�rve szemeim el�l a k�sza tincseket.
- Sasuke-kun! Szija-mija… - intettem neki kac�ran, als� ajkaimba harapva. Kezeimet a h�tam m�g� rejtettem. � csod�lkozva n�zett, �s mintha enyh�n m�g el is vigyorodott volna. Nem g�nyosan, ink�bb kaj�nul. Olyan tipikus pasisan! Ritka ilyen Sasuke-kunt�l. De amilyen hirtelen j�tt az a vigyor, olyan hamar t�nt is el.
- Mit keresel itt Sakura?
Mintha valami elszakadt volna bennem. Nem tudom, mi, de valami nagyon �rt�kes. D�bbenten n�ztem a szemeibe.
- Te… Tudod a nevemet! – suttogtam. �rtetlen�l pislogott r�m.
- Persze, hisz a csapatt�rsam vagy! – mondta.
- Igen? – l�ptem hozz� k�zelebb komolyan, mire � h�tra l�pett egy l�p�st. – Csak nem f�lsz? – k�rdeztem �rtatlanul, �s tov�bbra is k�zel�tettem fel�.
- Nem! – �llt meg magabiztosan, p�r centire a falt�l. �n el� �rtem, � pedig kez�vel meg�rintette a falat. Nagyot nyelt. Nem tudott tov�bb menek�lni. M�g k�zelebb l�ptem hozz�, p�r centire voltam csak t�le. Hidegen n�zett a szemeimbe, �n viszont nem h�tr�ltam meg. Lassan odahajoltam az arc�hoz, �s… megcs�koltam. Kor�bban soha nem mertem volna ezt megtenni, m�r csak az�rt sem, mert mi�ta megk�s�relte elhagyni a falut, sok �v eltelt, �s �n is, � is sokat v�ltoztunk. �n �rettebb, m�g � egy �rnyalattal kedvesebb lett. Ez persze nem v�ltoztatott azon, hogy akkor este egy vil�got rombolt �ssze bennem. M�gsem tudom, mi�rt tettem… Mi�rt cs�koltam meg? Azonban be kellett vallanom, j�l esett. B�natomra � nem cs�kolt vissza. Elt�volodtam t�le, �s h�tr�ltam p�r l�p�st. Csak n�zt�nk egym�s szem�be. � hidegen, m�g �n szomor�an.
- Sakura… - suttogta. �jabb c�rna szakadt. Szemeim egy pillanatra elkerekedtek, majd ism�t t�k�rk�nt csillogtak a napf�nyben. Lassan odas�t�lt hozz�m. V�gigsim�tott az arcomon. Elmosolyodott. Kor�bban ilyet ritk�n l�ttam. Komolyan n�ztem fekete szemeibe, mire � csak odahajolt hozz�m.
- Arigatou… - suttogta ajkaimba, �s megcs�kolt. Lehunytam szemeimet, �s visszacs�koltam. Kezeimet nyaka k�r� fontam, �s k�zelebb h�ztam magamhoz. Ekkor azonban m�g valami elszakadt… Hirtelen ell�ktem magamt�l, �s g�nyosan nevetve t�molyogtam az ajt�hoz. � a falnak szegez�dve, d�bbenten n�zett r�m. Kezemet v�gigcs�sztattam az ajt�f�lf�n. Szemeimben f�lelem csillant, �s szomor�n pillantottam v�gig rajta.
- Ki vagyok �n? – k�rdeztem t�le k�nnyes szemekkel, �s kit�rva az ajt�t, elfutottam. K�nnyeim gy�m�ntk�nt rep�ltek a j�rda poros betonj�ra. Mikor m�r j� messze voltam az Uchiha birtokt�l, lelass�tottam, �s megt�r�ltem a szemeimet. Le�ltem a mellettem l�v� padra, �s felh�ztam t�rdeimet. Ki vagyok �n? – v�zhangzott k�rd�sem, amit Sasuk�nek tettem fel. Elvesztem a s�t�ts�gben. Nem tudtam, ki vagyok, nem ismertem magamat, m�gis minden eml�kem megvolt, amit bar�taimmal �ltem �t.
- Sakura! – hallottam �jra a nevemet. Oldalra pillantva, Narutot fedeztem fel. Agg�dva m�rt v�gig. Le�lt mell�m, �n pedig csak n�ztem, egy ideig…
- Te is… Tudod a nevemet! – suttogtam megt�rten. M�g egy c�rna… - Mond meg, k�rlek… - emeltem feljebb a hangomat. – Mond meg… Ki vagyok �n? – ord�tottam k�rd�semet a vil�gba. B�natomban azt sem tudtam, mit teszek. Fel�lltam, �s mentem volna, de Naruto h�tulr�l �t�lelt. Zokogva, kezeimet �k�lbe szor�tva pr�b�ltam szabadulni, � azonban er�sen szor�tott.
- Naruto, engedj el! – ki�ltottam, mire elengedett, �n pedig megfordulva, m�g mindig s�rva kezdtem �t�getni a mellkas�t. Hidegen n�zte, mit m�velek. Meg sem rezzent. Ezt l�tva, csod�lkozva, abbahagyva a s�r�st meredtem r�. P�r percig csak n�ztem, majd �jra k�nnyek gy�ltek a szemembe, �s hirtelen szorosan �leltem �t �t. Megmagyar�zhatatlan �rz�sek tomboltak bennem. D�h, szomor�s�g, b�tors�g, boldogs�g, vid�ms�g, hal�lv�gy… Mintha nem is ember lenn�k, csak egy… egy d�mon.
- Tudom, mit �rzel! – suttogta Naruto.
- El�g! – ord�tottam, �s er�teljesen ell�ktem magamt�l. � h�tra esett, �n pedig �jb�l elfutottam. Mi�rt t�rt�nik ez velem? – suhant �t az agyamon a k�nz� k�rd�s. B�ntott minden. Elegem lett. V�gs� rem�nyk�nt futottam a t�voli szikla fel�. �r�ltnek l�tszottam, �s az is voltam. A szikla perem�re l�pve, b�tortalanul pillantottam le a m�lybe, majd elvigyorodtam. L�bamat el�re tartottam az utols� l�p�shez. Elvesztem.
- Sakura! – ki�ltotta valaki �lesen, hangja t�volodott. �n m�r zuhantam…
Hirtelen er�s karok ragadt�k meg a v�llaimat, �s mag�hoz r�ntott. Kinyitottam csukott szemeimet.
- Sasuke-kun… - suttogtam. Sz�rny� �rz�sem t�madt, ahogy engem n�zett. Haragudott r�m, viszont m�gis boldognak l�tszott. Nem �rtettem. – Mi�rt? – k�rdeztem halkan. A foly�, ami a szakad�k alj�n volt, v�szesen k�zeledett. Kiz�rt volt, hogy t�l�lj�k a becsap�d�st.
- Mert… szeretlek! – mondta. Annyira �szint�n csengett a hangja.
- Szeretsz? – k�rdeztem vissza kikerekedett szemekkel. M�g k�zelebb h�zott mag�hoz.
- Igen! – suttogta ajkaimba, �s megcs�kolt…