/Sasuke szemszög/

     Hűvös, enyhén szeles éjszaka volt, a hold és a csillagok sápadtan pislákoltak az égbolton. Én még mindig a juharfa ágán ültem, az alvó Sakurát figyeltem. Vámpírságomnak hála, tökéletesen láttam sötétben is.
     Teljesen elbűvölt a látvány.
     Bájos anygalarca nyugodt volt, szeme lehunyva, cseresznyepiros ajka picit elnyílt. A hold tompa ragyogással vonta be halvány bőrét, rózsaszín haja puhán terült el a párnán. Most tényleg olyan volt, mint valami égi tünemény.
     Ismeretlen erő vonzott felé, egy pillanat múlva már a szobában voltam. Nem mertem levegőt venni, nehogy kísértésbe essek. Sakura ott feküdt az ágyon, akár egy gyönyörű szobor, tündéri arcán bájos szelídság, csak mellkasának pici mozgása mutatta, hogy él.
     Nem bírtam magamal, leguggoltam hozzá és lassan, leheletfinoman megsimítottam az arcát. Egy pillanatra összerezzent, féltem, hogy felébred, de mosolyogva aludt tovább.
     - Na jó, ma éjszakára ennyi elég volt - gondoltam és az ablak felé indultam.
     Már a kezemet a párkányra tettem, hogy kiugorjak, amikor meghallottam a hangját.
     - Sasuke... - suttogta az Angyal.
     Félve fordultam hátra, azt hittem, hogy felébredt, de meglepődve láttam, hogy még mindig alszik.
     - Sasuke... - mormolta Sakura újból, a szíve hevesen vert, homlokát összeráncolta, hangjában kétségbeesés csendült.
     - Nee! - sikította félve az Angyal.
     - Rémálma van! - jött a felismerés.
     Ott termettem az ágy mellet, lefogtam a lány hadonászó karjait.
     - Nem akarom, ne! - kiábált tovább Sakura.
     Éreztem, hogy egész testében reszket.
     - Csss, nyugodj meg - suttogtam a lány fülébe.
     - Sasuke...
     - Itt vagyok, ne félj...
     Sakura elmosolyodott álmában, a szívverése visszállt normál tempóra, a lélegzete nyugodt volt. Békésen aludt tovább.
     Lassan elengedtem a csuklóját, hátrálni kezdtem.
     - Jó éjt angyal - mormoltam és kiugrottam a nyitott ablakon.
     Nesztelenül suhantam hazafelé.

*

/Sakura szemszög/

     Egy végtelen, félhomályos folyosón álltam, köröskörül félelemetes csend honolt.
     - Hahó, van itt valaki? - kiáltottam, de csak a visszhang válaszolt.
     - Ez nem vicces! - kezdtem bepánikolni.
     - Gyere Sakura... gyere... - hívott egy földöntúli hang és fény kezdett pislákolni előttem.
     A lábaim maguktól mozdultak és lassan, mintha egy kötélen húznának, elindultam a fény felé. Már hosszú percek óta gyalogoltam, de a jelenség nem került közelebb, sőt, inkább távolodott.
     - Ez így nem lesz jó - gondoltam mérgesen.
     Futásnak eredtem, rohantam végig a szűk folyosón, de a fénypont csak távolodott. Megtorpantam. Tudtam, hogy szúr az oldalam, de nem éreztem a fájdalmat.
     - Ez furcsa - töprengtem.
     Hirtelen egy alak jelent meg kb. öt méterre előttem. Azonnal felismertem.
     - Sasuke... - suttogtam.
     - Gyere Sakura, megmutatom a kiutat - mosolygott rám ellenállhatatlanul a srác és megfogta a kezem.
     Habozás nélkül követtem.
     Teltek a percek...
     Úgy éreztem, már órák óta megyünk, én pedig kezdtem kimerülni. Nem éreztem, csak tudtam, hogy fáradt vagyok. És semmivel sem kerültünk közelebb a titokzatos fényhez.
     - Sasuke, ez így nem lesz jó... - kockáztattam meg halkan.
     Az Uchiha hátrafordult, máskor nyugodt éjfekete tekintete elsőtétült, valósággal szikrákat szórt.
     Ijedten hátráltam.
     - Mit mondtál? - kérdezte fenyegetően.
     - Azt, hogy így nem... - dadogtam.
     A következő pillanatban előttem termett, a falnak szorított.
     - Ne... - nyögtem kiszáradt torokkal.
     Rémülten hunytam le a szemem.
     Mikor kinyitottam a szemem, meglepve vettem észre, hogy a sulifolyosón vagyok, velem szemben pedig Sasuke helyett Sasori áll.
     - Na mit mondasz drágám, hajlandó vagy járni velem? - sziszegte a vörös, a hangjából áradt a gúny.
     Ekkor vettem észre, hogy egy kést szorít a torkomhoz.
     - Nem akarom,nee! - sikítottam.
     - Fogd be, különben...
     - Ne merd! - hallatszódott egy bársonyos, most mégis fenyegető hang a folyosó végéről.
     Bár nem láttam, de azonnal tudtam, egész lényemmel éreztem, hogy Ő az.
     - Ereszd le a kést Sasori - parancsolta Sasuke.
     - Pusztulj innen Uchiha! - üvöltötte a vörös hajú és megfordulva, a srác felé kezdett rohanni, kezében a késsel.
     - Ne! - sikítottam rémülten.
     Sasori már csak pár centire volt tőle, amikor Sasuke elkapta a csuklóját és kicsavarta. A penge hangos csattanással hullott a földre.
     - Ha még egyszer kezet emelsz Sakurára, nem úszod meg ennyivel - szólt halkan, fenyegető éllel a hangjában az Uchiha és arréblökte Sasorit.
     Reszketve, ledöbbenve álltam a fal mellett. Sasuke a következő pillanatban ott termett előttem, átölelt. Halkan sírva, remegve bújtam izmos karjainak ölelésébe.
     - Csss, nuygodj meg - suttogta a srác a fülembe.
     - Sasuke - A hangom elcsuklott.
     - Itt vagyok, ne félj - mormolta megnyugtatóan.
     Hirtelen kinyitottam a szemem. Sötét éjszaka volt, az ágyamban feküdtem.
     - Csak egy hülye rémálom volt... - sóhajtottam.