/Sasuke szemszög/

     Nagyot sóhajtottam és elindultam hazafelé, bár szívem szerint nem hagytam volna egyedül Sakurát. Hiszen olyan védtelen volt, olyan törékeny...és mégis milyen erős érzelmeket váltott ki belőlem már az első pillanatban is. Ha van szerelem első látásra, akkor ez az volt. Mert abban teljesen biztos vagyok, hogy beleszerettem ebbe az angyalba.
     - Bár utdnám, hogy ő is így érez-e - sóhajtottam gondolatban. - Mondjuk nem hiszem, hogy az embereknek elég egyetlen nap ahhoz, hogy beleszeressenek valakibe. De ő különleges... egy angyal...
     Nem is vettem észre, de már a házunk - pontosabban villánk - előtt álltam. Nem emlékeztem, hogy szupersebességeel jöttem volna, de mindegy. Könnyedén felszaladtam a fehérmárvány lépcsőfokokon és beléptem a nagy hófehér duplaajtón. Reméltem, hogy még azelőtt felsurranhatok az emeletre a szobámba, mielőtt az édesanyám észrevenne. Sajnos ez nem jött össze.
     - Sasuke, beszélhetnék veled egy percre? - jött Selene hangja a nappaliból.
     - Persze anya - sóhajtottam megadóan.
     Furcsa, hogy Selenét anyának hívom, pedig ő "csak" a fogadott édesanyám.
     De nem értem rá ezen gondolkodni, besuhantam a nappaliba. Selene ott ült a krémszínű bőrkanapén, sötétszőke, göndör haja lágyan omlott a vállára. Mosolygott, csokoládébarna szeme határtalan boldogságról árulkodott.
     - Huh, ez jót jelent - gondoltam megkönnyebbülten.
     - Szóval... ki ez a Sakura nevű lány? - Selene kertelés nélkül belevágott.
     - Ki mondta el? - Egy másodperc töredéke alatt beugrott a válasz. - Itachi!
     - Bocsi öcsi - jött a röhögés az emeletről.
     - Ezért még számolunk! - morogtam.
     Selene várakozóan nézett.
     - Sakura egy lány a suliból - sóhajtottam megadóan.
     - Szóval ő ember?
     - Sokkal inkább angyal. Gyönyörű... elbűvölő... okos... egy szépséges tünemény - motyogtam.
     - Te aztán rendesen beleestél Sasuke - nevetett fogadott édesanyám.
     - Ez nem igaz, én csak... - védekeztem. - Hiszen nem is ismerem!
     - Ez a vámpírokná nem akadály. Tudod, egy vámpír csak egyszer lesz szerelmes, de akkor örök időkre. Ha meglátja élete párját, nem számít mióta ismeri, rögtön beleszeret. Az embereknél ezt úgy hívják, hogy szerelem első látásra, bár a vámpíroknál sokkal mélyebb és szenvedélyesebb ez az érzés - magyarázta Selene.
     - Ezek szerint nem baj, ha én egy emberbe vagyok szerelmes?
     - Nem lesz könnyű, az biztos, de ha szereted, akkor légy boldog vele. - Anya hangja biztató volt.
     - És ha bántom? Ha nem bírok ellenállni a vérének? - Rentgeteg kétség kavargott bennem. - Hisz olyan csábító... mámorítóbb az illata, mint a többiek vérének...
     - Sasuke, nézz rám - kért Selene.
     - Igen? - néztem kelletlenül a szemébe.
     - Ha igazán szereted, akkor képtelen vagy bántani.
     - De mi van, ha mégis? Mi van, ha csak egy pillanatra is elvesztem az önuralmam? - Szinte láttam, ahogy nekiugrom, éles fogaimat Sakura fehér nyakába vájom. - Azt nem bocsátanám meg magamnak!
     - Két lehetőséged van. Az első, hogy elismered az érzéseidet, vállalod a kockázatot, szeretni fogod és boldoggá teszed. A másik lehetőség, hogy megfutamodsz, elmenekülsz az érzéseid elől és örök életedre magányos leszel.
     - Ez zsarolás - morogtam.
     - Nem, csak a tényeket közlöm - mosolyodott el Selene.
     Már csak egy, nagyon fontos kérdésem maradt.
     - És mi van, ha Sakura nem szeret engem? - vetettem fel, a torkom össeszorult.
     - Hát, azt neked kell megoldanod - állt fel anya.
     - De én nem...
     - Ne aggódj. Tudom, hogy helyesen fogsz dönteni - nyomott egy puszit a homlokomra és kiment a nappaliból.
     Egyedül maradtam, ezernyi gondolat kavargott bennem.
     - A francba! - kiáltottam és kiugrottam a nyitott ablakon.
     Vámpírsebességgel száguldottam az erdőben. Még mindig voltak kétségeim, fogalamam sem volt mit csináljak. 
     Hatalmasat ütöttem egy fa törzsébe, ami fülsüketítő reccsenéssel kettétört. Nem törődtem a romokkal, rohantam tovább. A következő pár percben még további öt fa szenvedte kárát a tehetetlenségemnek. De aztán lassítottam. Meghoztam a döntést. Irányt változtattam, szélsebesen suhantam a város felé.