/Sakura szemszög/

     A francba, azt hiszem el fogok késni! Én! akura Haruno, a Konoha High School 10.b osztályának legnépszerűbb tanulója! Ilyen nincs. Sprintbe rohanok az utcákon, de így is halálbiztos a minimum negyed óra késés.
     Befordultam a suli felé vezető utcára és futottam tovább. Már csak kb. 50 méterre voltam a kaputól, felpillantottam... és akkor megláttam Őt. Magas volt, vékony, de izmos, fekete haját lágyan borzolta a kora reggeli szellő. Éjsötét szeme kiragyogott sápadt arcából, akár két tündöklő gyémánt. Elámultam az ismeretlen fiú kisugárzásától, szinte fájó gyönyörűségétől.
     Mellette egy hasonló, de idősebb srác állt, gondolom a bátyja.
     Pechemre nem figyeltem a lábam elé és egy kőben nagy csattanással hasra estem.
     A testvérpár hátrafordult a hangra.
     Elpirulva felálltam és leporoltam magam. Továbbmentem, mintha mi se történt volna, bár éreztem, hogy még mindig engem néznek.
     Odaértem hozzájuk.
     - Sziasztok - köszöntem halkan, bátortalanul.
     - Szia. Jól vagy? - célzott a fiatalabb srác az előbbi kis balesetemre.
     A hangja bársonyos volt, középmély.
     - I-igen, semmi baj - dadogtam kábán.
     Belenéztem gyönyörű, éjfekete szemébe és úgy éreztem, beszippant egy sötét örvény. Megszűnt körülöttem a külvilág.
     - Khm... azt hiszem be kéne mennünk - törte meg a kábulatot az idősebbik srác.
     - Rendben - kinyitottam a nagy, üveges duplajatót.
     Csendben lépdeltünk a kihalt folyosókon.
     - Sosem láttalak titeket, a suliban, újak vagytok? - próbáltam társalogni.
     - Igen, csak nemrég költöztünk Konohába - felelte a fiatalabbik. - Egyébként Sasuke Uchihánk hívnak, ő pedig itt a bátyám, Itachi.
     - Sakura Haruno vagyok - mutatkoztam be mosolyogva.
     - Szép neved van Sakura - bókolt Itachi.
     Sasuke mérges pillantást vetett a bátyjára, amitől engem kirázott a hideg. Valahogy olyan... fenyegető és sötét volt most.
     - Ó, köszönöm - feleltem egy kis késéssel a dícséretre.
     - Nah bocsesz gyerekek, nekem mennem kell órára. Csáó! - köszönt el Itachi és befordult a következő sarkon.
     Mi egyenesen mentünk tovább, ahol a töriterem volt. A szemem sarkából félénken rápillantottam Sasukére. Még élénken élt bennem az előbbi fenyegető tekintete. A kezem kicsit remegett.
     - Nem akartalak megijeszteni, sajnálom - mormolta halkan Sasuke.
     - Nem félek - vágtam rá magabiztosan.
     De hiába tagadtam, már az első pillanatban észrevettem a lényében a kettőssséget. Valahogy egszerre volt biztonságot sugárzó és... félelmetes.
     Odaértünk a terem ajtajához.
     - Hát... essünk túl rajta - sóhajtottam és lenyomtam a kilincset.
     Kár volt. A töritanár, Iruka-sensei dühös arcával találtam szembe magam.
     - Nocsak, mégis be tetszik fáradni az iskolába Miss Haruno?! Vagy már az első napon elaludt? - kiabálta a sensei ingerülten.
     - Elnézést a késésért sensei, többet nem fordul elő - daráltam a szokásos szöveget és leültem a helyemre.
     - Remélem is - fújtatott a tanár. Sasuke felé fordult.- És önben kit tisztelhetek fiatalember?
     - Sasuke Uchiha vagyok, az új tanuló - mondta a srác, akaratlan fennsőbbséggel a hangjában.
     - Á, értem. Üdvözöljük a 10.b-ben Mr. Uchiha - nyájaskodott Iruka-sensei. - Kötelességem megkérni, hogy legközelebb ne késsen. Megkapta a tankönyveit?
     - Igen.
     - Akkor üljön oda kérem Sakura mellé.
     - De sensei, mellettem Keiko ül - visszakoztam.
     - Keiko elköltözött, már nem jár az iskolába - felelte fagyosan a tanár. - Szóval nyissátok ki a takönyvet és kezdjük a I. világháború átismétlését...