Sakura kábán ébredezett. Az első, amit meglátott, a fehér plafon volt.
- Hol vagyok? - suttogta.
- Kórházba kerültél. - adta meg a választ egy hűvös hang.
Sakura oldalra fordult. A mocorgás hatására az infuzió fájóan belemélyedt a bőrébe.
- Aucs! - szisszent fel.
- Hé, nyugi. - mosolygott rá Sasu.
- Hülye infúzió... utálom ezt a vackot - mérgelődött Sakura.
- Muszáj - nézett rá az Uchiha és gyengéden végigsimított az infúió mentén. Sakura megborzongott.
- De nem muszáj, már jól érzem magam. - tört ki a kábulatból a lány.
Megpróbált felállni, de nem nagyon ment neki, visszarogyott az ágyra. Sasuke aggódva figyelte a próbálkozásait.
- A méreg sok erőt kivett belőled, szóval pár napot még a kórházban kell töltened. - csitítgatta a Harunot.
- Utálom a kórházakat. - morcizott a rózsaszín hajú kunoichi.
- Senki sem szereti. - vigyorgott Sasuke és kiment a szobából.
Kopogtak.
- Tessék. - szólt ki a lány.
Kakashi lépett be.
- Á, Sakura, látom mát jobban vagy. - köszöntötte tanítványát.
Sakura elmosolyodott. Kakashi leült az ágya mellé.
- Nem csak ezért jöttem. - mondta komoran a sensei. - Tudnom kell ki mérgezett meg, ki okozta a vágást.
Saku lehajtotta a fejét.
- Azt... azt nem mondhatom meg - suttogta.
- Kérlek, Sakura! Tudnunk kell!
- De Sasukének nem szólnak róla? - nézett mesterére a lány.
- Nem. Akkor... Itachi volt az? - kérdezte óvatosan a maszkos ninja.
- Igen. - suttogta Sakura nagyon halkan.
Sasuke rontott be a szobába dühtől villámló szemekkel.
- Mért nem mondtad? -üvöltötte.
Fenyegetően odalépett a lány ágyához.
- Miért ártod bele magad?!
- Sasuke, nyugodj meg... - suttogta a lány remegő hangon.
- Nem!
- Sasuke, nyugodj le - sziszegte Kakashi és lekent neki egy pofont.
A fiú a földre szédült, nem állt föl.
- Sasuke... - Sakura aggódva pillantott földön heverő csapattársára.
Bizonytalan léptekkel odament és letérdelt mellé.
- Sasuke... jól vagy? - suttogta óvatosan.
Meg akarta érinteni a vállát, de a srác lerázta a kezét.
Sasuke lassan felállt és a székhez lépett. Leült rá és a kezébe temette az arcát. Néma csönd telepedett a szobára. Sakura még mindig a padlón térdelt,Kakashi feszülten figyelt. Sasuke Kakashi felé fordult.
- Sensei, egyedül maradhatunk? - kérdezte.
- Persze - felelte Kakashi csodálkozva és kiment.
Sasuke odalépett a lányhoz és letérdelt mellé. Mélyen a szemébe nézett.
- Mért nem mondtad, hogy Itachi...
Sakura lehajtotta a fejét, a haja az arcába hullott.
- Nem akartam, hogy... -dadogta.
Könnycseppek gördültek le az arcán.
- ...dühös légy... sajnálom... - fejezte be.
- Hogy történt? - kérdezte Sasuke.
- Amikor most Itachival és Kisamével küzdöttünk...
/megjegyzés:erről a küldetésről tértek vissza hőseink/
- ...elhibáztam a támadást. Túl közel kerültem Itachihoz, ő pedig fogta a senbonját és beleszúrta a vállamba. Pokolian fájt. De rád néztem és láttam a szemedben az elszántságot... ez adott nekem erőt ahhoz, hogy folytassam. Hogy ne törődjek a fájdalommal és harcoljak tovább...
Sasuke gyengéden a lány álla alá nyúlt és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen. Sakura beleremegett az érintésébe.
- Nem kell miattam feláldoznod az életed... szólhattál volna, én is jobban figyelhettem volna rád... - motyogta az Uchiha.
- Sajnálom... - suttogta a kunoichi.
Sasuke váratlanul magához ölelte. Sakura hevesen dobogó szívvel simult a srác izmost felsőtestéhez.
- Sosem bocsátanám meg magamnak, ha még egyszer bajod esne... - gondolta a fekete hajú srác. - Itachi ezért meglakolsz!
A karjaiba vette és visszafektette a lányt az ágyra.
- Most el kell mennem, de hamarosan visszajövök, vigyázz magadra. - búcsúzott és mélyen Sakura szemébe nézett.
- Sasuke... - suttogta a Haruno, smaragdzöld tekintetében rémület lángolt. - Ígérd meg, hogy nem keresed Itachit emiatt...
Sasuke lehajtotta a fejét.
- Ígérem, nem keresem - motyogta alig hallhatóan és kiment a szobából.