Gyönyörű tavasz, cseresznyevirágok. Imádom ezt az időszakot, olyan szép rózsaszín minden. Ilyenkor látni a sok szerelmes párt Konohában. De nekem nincs senkim, csak Naruto…. Mondjuk ő csak a csapattársam, de akkor is itt lóg a nyakamon folyton. Persze régen sokkal jobb volt, mikor még Sasuke itt volt velem. De nem szabad ilyenekre gondolni, már rég volt, elmúlt, most a küldetésen járjon az eszed! Most megmutatom mindenkinek, hogy képes vagyok két lábra állni a depresszióból (épp ideje, már eltelt 3 év)! Én leszek a legjobb a csapatba! Épp úton vagyunk, hogy valami házaspáron segítsünk (ezt a kibaszást). Állítólag megtámadta őket egy négytagú csapat. Megkértek minket, hogy nyomozzunk utána egy kicsit, és maradjunk ott pár napot, hátha visszajönnek.

 Több órás séta után, és hallgatni, ahogy Naruto azt részletezi, hogy „hogyan fogja mindegyik támadónak kitörni a nyakát”, nagyon fárasztó. De végre ott voltunk. Egy nagyon kedves kis ház volt, egy tóparton. Kakashi odament, és bekopogott az ajtón, addig én egy kicsit elmentem hátra megnézni, hogy milyen a tó, és a ház hátulja. De amint odaértem, már meg is bántam a dolgot. A házon egy hatalmas lyuk tátongott, és égett volt a széle. Mintha valami meteor csapott volna bele. Gyorsan visszamentem a ház elejébe ahol már ott volt a pár is. Egy izmos karakán férfi, akinek a mellkasán egy hatalmas seb tátongott, a nő sem nézett ki különben. De ő amolyan törékeny nő volt, vörös hajának tincsei egy zúzódást takartak. Szörnyű volt látni. Persze, amint beléptünk a házba, Kakashi rögtön megkért, hogy vegyem a sebeiket kezelésbe. Nem nagyon volt hozzá undorom hisz borzalmas volt, de így végig kellett volna néznem őket, úgyhogy rögtön fölkötöttem a hajam, és hozzá láttam. Majd megittunk együtt egy teát, közben elmesélték, hogy történt a támadás.

-         Olyan hajnali kettő lehetett, mikor valaki egy bomba-félét dobott a házba, ami ezt a lyukat hagyta. - mutatott rá a férfi az új ajtajukra, majd folytatta a nő.

-         Valami négy személy volt, furcsán néztek ki, és volt három férfi és egy lány.

A tea és a süti után nekiláttunk a látogatás nyomának eltűnteséhez, amiben a férfi is segített. Mikor már kezdett esteledni a nő behívott minket vacsorára. Az ágyaink pedig ott vártak ránk a félig beépített lyuknál, persze mi azért aludtunk ott, hátha a kedves látogatóink újra idetévednek. Fáradt végtagokkal zuhantam az ágyba, és szinte rögtön elaludtam. Ma sem álmodtam semmit. Olyan kettő lehetett, amikor valami csípős szagot éreztem, és felriadtam. Nem láttam semmit csak négy alak sziluettjét, és a napos munkánk maradványait. De olyan büdös volt, hogy elkábultam.

Mikor fölébredtem, valami pincében lehettem, végtagjaim kikötözve egy kínzópadhoz, amely most a falhoz volt szögelve, így még csak nem is feküdhettem. Mellettem ugyanígy Naruto volt kikötve, bár ő még aludt. Egy ajtó volt velem szembe, ami kinyílt. Gyorsan becsuktam a szemem, mintha még aludnék. Először egy női hangot hallottam megszólalni.

-         Itt vannak, de ne mond azt, hogy nekem kell őrködnöm.

-         Ha kedves az életed, akkor itt maradsz, különben is most egy másik küldetésre kell mennünk, és nem hagyhatjuk őket egyedül. - hallatszott egy férfi válasza.

-         Tudod mit nem értek? Hogy miért kellett a kis barátnődet elrabolni, utána meg vagy olyan szemét, hogy én vigyázzak rá?!

-         Hát épp ez az, én azért nem akarok rá vigyázni, hátha rávetem magam. Most pedig maradj itt, és fogd be!

Azzal valaki becsapta az ajtót. Én résnyire kinyitottam a szemem, hogy megnézzem, mi van. Egy vörös hajú nő ült az ajtó mellett. Nem tudom, hogy mi történt, de arra ébredtem, hogy az ajtó kicsapódik, a szemem meg föl pattant. Láttam, hogy egy izmos férfi lép be az ajtón. De most fölismertem a két hangot és személyt. Karin volt a nő, és a férfi pedig Sasuke. Csak az volt a gond, hogy észrevették, hogy fölébredtem. Sasuke fél mosollyal az arcán elindult felém, Karin a háta mögött villámokat szórt rám.

Olyan közel volt, hogy közöttünk csak pár milliméter volt. Majd odahajolt a fülemhez, és besúgta:

-         Már nagyon hiányoztál.

Majd távolabb ment.

-         Bocsánat a kényelmetlenségért, de most vedd úgy, hogy biztonságban vagy.

-         Tudod, Sasuke nem rajtam kéne levezetned a kan hajlamaidat! – kiáltottam oda neki.

-         Persze, bocsánat, de nem izgat ugyanis te ki vagy kötve, én meg nem.

-         Na és Narutóval mi van?! Nem ébred fel!

-         Ne aggódj, csak nagyon megártott neki a szer.

-         Szer milyen szer? Az a büdös izé?

-         Igen.

-         Várjunk, és hol vagyunk?

-         Egy pincében.

-         Kösz erre én is rájöttem. Várjunk egy kicsit ti voltatok a házaspár ugye? Nem is bántották őket, csak ti akartatok idecsábítani minket, igaz?

-         No látom, milyen okos a kicsike!

-         Fogd be, Karin! Igen ez így igaz, de jó terv volt, mi?

-         Úgy gondolod?

Sasuke nem válaszolt, csak nevetett. Majd elindult az ajtó felé, és kiment. Karin is kiment. Egyedül voltam. Istenem, itt volt, él, és engem akar. Ez egy kicsit ijesztő, ha úgy vesszük, de kit érdekel. De nem most kell eufórikus állapotba esni, inkább ki kéne szabadulni. Elővettem nagy nehezen egy kunait, és elvágtam a kötelet a végtagjaimon. Majd Narutót is kiszabadítottam, aki még mindig aludt. Nagy csattanással a földet fogott, és hallottam, hogy valaki közeledik. Kétségbeesetten kerestem búvóhelyet. De késő volt, csak egy dolog járt az eszemben: most aztán mi lesz velem? De ez egy üres helyiség. Az ajtó kinyílt, az én szívem pedig egyre erősebben vert, majd belépett Sasuke. Rám nézett, majd elmosolyodott. Becsukta az ajtót. Elindult felém. A lábaim a földbe gyökereztek. Amikor odaért hozzám, átkarolt, és megcsókolt. Olyan éhesen, és kívánóan, még a lélegzetem is kihagyott. Egyre mentünk hátrább, és hátrább. Majd a hátam nekicsapódott a padhoz. Alig kaptam levegőt, de azért a pillanat hevét élveztem. Sasuke egyre lejjebb csókolt már a nyakamon ment lefele, és közben a pólómat húzta egyre följebb. Már egyre inkább kezdtem ráizgulni, mikor:

-     HÉ, TI KETTEN! Ti meg mi a fenét csináltok itt nekem!? – ezek a kedves mondatok jelentették, hogy Naruto fölébredt.

Sasuke abbahagyott mindent, és eltávolodott tőlem. Fölvett az asztalról egy zöld színű fiolát, és kiöntötte. Újra éreztem azt a bűzt, és elájultam.