- Elég korán jöttél, Dobe... mi az, ami olyan fontos? – kérdezte Sasuke. Naruto nem válaszolt semmit. Leült autójának orrára, és a gondolataiba mélyedt. Sasuke türelmesen várt.
- Ez már kicsit sok tőled...
- He? Miről beszélsz?
- Először itt hagysz minket. Most meg... csak úgy randizgatsz Sakura-channal, hogy biztosan te nyerhess.
- Ez nem igaz!
- Nem? Akkor eddig miért nem toltad elé a képedet? Elnyered a bizalmát, majd jól pofára ejted!
- Mi ütött beléd? Én csak vele szeretnék lenni! Olyan nagy baj?
- Talán elfelejtetted? „Ellenségeddel nem találkozhatsz, és nem barátkozhatsz versenyen kívül!” Te már rég túllőttél a célon!
- Csakhogy... nem az ellenségem...
- Nem? A döntőben ő lesz az ellenfeled!
- Épp ez az! Ellenfél! De nem kell utálni azért, mert ő más csapatba jár!
- Ebben tévedsz...
- És te most mit csinálsz éppen? Meg az utóbbi napokban? Telefonálgatunk, chatelünk, találkozgatunk. Akkor ez mi?
- Veszélybe sodrod őt! Szállj le róla, mielőtt mégjobban túlzásba esel!
- Nem avatkozhatsz bele az életembe!
- Csakhogy már az első versenyetek után mászkálni kezdtél utána... és még mindig nem értem, hogy miért volt nálad?
- Azt nem mondhatom el. Ő kért meg rá...
- Mit csináltál vele?! – megragadta Sasuke gallérját.
- Én semmit! Egyszerűen csak vele voltam!
- Ha egy ujjal is hozzá mertél nyúlni, én...
- Megerőszakolták, te barom! Hát nem érted?!
Naruto haragos arca meglepetté vált. Elengedte Sasukét.
- Én találtam rá... borzalmas állapotban volt... mondd... te otthagytad volna?
- Te... képes voltál... elvinni oda hozzátok... annak ellenére, hogy... nem szabad?
- Elegem van azokból a hülye szabályokból... élni akarok! És nem az Akatsukinak pattogni.
- Miről beszélsz?
- Ember, hát nem tudod? A szabályokat az Akatsuki alkotja! Ezzel fokozva annak a veszélyét, hogy a rendőrök elkapjanak minket! Nekik köszönhetjük, hogy az ország fokozott felügyelet alatt áll miattunk! Felhívták ránk a figyelmet, és... ez lett belőlünk! - egy újságpapírt nyomott Naruto kezébe. – Olvasd el!
- „A japán hatóság egymillió yent ajánl fel azoknak, akik kézre adják az éjszakai sztrádázók egyes bandáit...” Itt az Akatsukiról nem is írnak!
- Pontosan... amíg a zsaruk minket keresnek, addig az Akatsuki akadály nélkül hatalomra juttatja az alvilágot. Nézd, meg, ki került a város vezetőségébe! – megfordította az újságot, és ismét Narutónak adta.
- Danzou? Az lehetetlen...
- Az orgyilkosok vezetője. Minden bizonnyal a következő személy Karin lesz.
- Karin?
- Ő a bankrablók főnökének a lánya...
- De... őt tegnap éjszaka...
- Meggyilkolták. Pontosan. És Karin ezért mászkált utánam... hogy a gyanú rám terelődjön – Naruto értetlenül nézett rá. - Dobe, muszáj összefognunk! Ha Sakurával nem találkozok, nem jövök rá erre az egészre.
- Ezt meg hogy érted?
- Kérdezősködni kezdett rólam. Mikor az Akatsukit említettem, nem úgy említette, hogy a „végső döntő”, hanem úgy, hogy a „Nagyfőnök”. Eleinte azt hittem, amatőr, és mivel Sasori is ott van, az álmai helye. Végül tegnap mindenre fény derült. Sakura már öt éve a csapat tagja, és emlékszem, hogy a „végső döntő” elnevezés tőle származott. Ezen kívül: Az étteremben odajött hozzánk Hidan. Ő erőszakolta meg Sakurát. Mint tudjuk, az utóbbi időben egyre több fiatal lányt találnak meg hasonló állapotban. Azt mindenki tudta, hogy a maffia műve. Itt már kezdtem sejteni... aztán Hidan kezén megláttam azt a gyűrűt. Jamie már beszélt róla... kapcsolatban áll a maffiákkal.
- Hogy mi???
- Két éve elfogták, és a szüleit kinyírták... azóta is többször megzsarolják. Szóval... pont egy olyan gyűrű volt Hidan ujján... ahogy Kakuzuén is. És tudod, hogy még kinek van a közelben olyan gyűrűje? Magas... fekete hajú...
- Orochimaru?
- Pontosan.
- Akkor most... Sakurával a maffia miatt jössz össze, vagy amúgy is?
- Amúgy is. De most nem ez a lényeg... ha lebukunk, minket kivégeznek, vagy életünk végéig börtönbe zárnak. Most Japán biztonsága a tét. Velem tartasz? – kezét nyújtotta Narutónak.
- Az Akatsuki ellen – bele csapott Sasuke tenyerébe.
- Akkor... nem említed Sakurának, hogy elmondtam a titkunkat... és senkinek sem mondod meg, hogy együtt vagyunk.
- Természetesen.
- Ha lebukunk, a tervünknek annyi.
- Sakura tudhat róla?
- Ő már tudja... hiszen ő mondta, hogy a „Nagyfőnök”.
- Rendben...
- És... átadnál neki egy üzenetet?
- Bármit, ami nem csók, puszi, vagy ölelés.
- Ezt átadnád neki? – egy doboz bonbont vett elő a kabátja alól.
- Kicsit elkényezteted, nem?
- Nem, csak tegnap otthon hagytam.
- Ciki...
- Te féltékeny vagy...
- Én? Nem... na jó... egy kicsit az voltam, de...
- Te sosem változol. Ennek örülök – nevetett. – Figyelj, ma este ne nagyon várd őt az ablaknál! Hosszabbra terveztük az estét.
- Ch... perverz...
- Hé! És mi van, ha nem?!
- Ismerlek, Teme! – nevetett a szőke. Beült a kocsiba, és elhajtott. |