- Ne már! Pont most, amikor a legnagyobb szükségem van rá!
- Jól ment a tréning? – kérdezte mögötte Juugo.
- Nem. Az a fránya Jamie hazavágta a féket... de már megjavítottam... nem láttad a mobilom? – a kezébe vett egy cd-t.
- Őőő...
- Igen?
- Karin... elvette...
Sasuke kezében összeroppant a lemez. Juugo ettől tartott a legjobban. Lassan hátrálni kezdett.
- Hozom... hozom az enyémet... egy pillanat! – kirohant a szobából. Sasuke megkövülten állt a szobában. A következő pillanatban halkan kinyílt az ajtó.
- Hazajöttél végre? – kérdezte halkan Karin. Lassan Sasuke-hoz lépdelt. – Látom, feszült vagy... egy kis kényeztetés jót tenne neked... – közel hajolt Sasuke füléhez. – Vagy... valami mást szeretnél?
- „Soha életemben nem ütöttem meg nőt, de most nagyon közel állok hozzá...” Igen! Van egy remek ötletem! Szállj le rólam! – ellökte Karin kezét, ami a póló alatt kezdett matatni. Karin sértődötten kivonult a szobából. – „Legalább a hangját hallhatnám...”
- Itt a mobil! – lihegte Juugo. Sasuke kikapta a kezéből.
- Hova rohantál?
- A kocsimban maradt... – leült a földre. Karin ismét bement a szobába. Sasuke nem is talált jobb alkalmat. Exe előtt randira hívni egy ismeretlen lányt. Gonosz vigyorra húzta a száját. Elővette a blokkot, és tárcsázta a számot.
- Kit hív? – kérdezte Karin, mire Juugo csak megrántotta a vállát. Sasuke az ablakhoz sétált.
- „Haruno Sakura.”
- Szia!
- „Ááá, Sasuke... – eddig magabiztosnak tűnő hangja teljesen bizonytalanná vált. – El... elfelejtettem...”
- Semmi gond. Ma este nyolc körül?
Juugo élvezettel figyelte, ahogy Karin arca lassan besárgul. Már majdnem elröhögte magát, mikor Suigetsu is belépett. Értetlenül nézte a jelenetet. Karin elé sétált, aki se nem látott, se nem hallott a féltékenységtől. Meglengette a nő előtt a kezét, de semmi reakció nem jött. Nem értette.
- Elmehetnénk moziba, vagy, ha szereted a bulikat, akkor...
Itt már leesett neki minden.
- Óóóó... – Juugo-hoz hajolt. – Paparazzi?
- Teljes gőzzel.
Sasuke megfordult. Teljesen el volt pirulva.
- Jól van... hol találkozzunk? – szeme megakadt Karinon. Leginkább egy morgó, ázott kutyára emlékeztette. – Rendben... ott jó lesz. Megyek érted. Szia! – letette a telefont. Karin sértődötten, és káromkodva kivonult a szobából. – Győzelem! – a faliórára nézett, ami fél nyolcat mutatott. - Őm... fiúk... kifelé!
Juugo felállt, és Suigetsuval együtt kimentek a szobából. Sasuke nekiállt a készülődésnek. Boldog volt... maga sem tudta, miért...

Sakura fel-alá járkált az utcán. Kicsit hamarabb ment, ki, hátha Sasuke ott lesz. Nagy volt a forgalom az utakon, nem látta meg az arra tartó Toyotát. Leparkolt Sakura előtt. Sasuke kiszállt a kocsiból. Alaposan végigmérte Sakurát. Hosszú haját kiengedte, és a rövidebb tincseket a vállára csapta. Térdéig érő ruhája lilás színű volt. Hosszú lábain egy szintén lila magas sarkú volt. Kezében egy fekete kistáskát szorongatott. Zöld szemeivel Sasukét nézte. Rajta egy fekete farmerkabát, egy sötétkék pulóver, és egy fekete farmernadrág volt. A lány nem jóképűnek, hanem egyenesen szívdöglesztőnek találta Sasukét. Főleg azzal a magabiztos mosollyal az arcán...
- Csinos vagy... – suttogta Sasuke, mire a lány teljesen elvörösödött. A fiú összeszedte magát, és kinyitotta a kocsi ajtaját. Sakura beült a járműbe.
- „Nem, nem teperem le... nem teperem le...” – Sasuke vett egy mély levegőt, és beült a volán mögé. – „Nem, csak szép fokozatosan...”
- Hova megyünk?
- Meglepetés. – kaján vigyorra húzta a száját. Becsatolta az övét. Sakura is így tett. Erősen markolta a kistáskát. Sasuke elindította az autót.

Eközben Juugo, és Suigetsu az egyik bokor mögül leskelődtek.
- Látod a csajt? – kérdezte Suigetsu.
- Hmmmm... nem... jajj, Sasuke, menj már arrébb! – Suigetsu nyúlt volna a látcsőért, de Juugo a kezére csapott.
- Én is akarom látni!
- Várj... arrébb ment!
- Mondd már, mondd már!
- Basszus! Nem látom! Egy kamion eltakarta... várj csak! – előrébb kúszott. – Hosszú láb...
- Igen?
- És ennyi... ennyit láttam.
- Te aztán nem vagy formában. Figyeld a mestert! – kikapta a kezéből a látcsövet.
- Na?
- Elmentek...
- Bravó, mesterKém. Kövessük!

Amint kiértek a városból, Sasuke a gázra lépett. Sakura egyre izgatottabb lett.
- Áruld már el, hova megyünk!
- Meglepetés. Tudod, mint a születésnapokon.
- Tudom, tudom... Tsunade-sama nagyon akar találkozni veled.
- Velem?
- Aha, mint „az én Sakurám titkos hódolója.”
- Oh... majd... majd megoldjuk valahogy... – mondta pirulva. Kissé remegő kezével a sebességváltóért nyúlt, de helyette Sakura combját markolta meg. A lány ijedten felsikkantott. – Oppsz... mellé – zavartan nevetett. – Bocsi. „Sasuke, te balfék...”
- Se... semmi gond... – kinézett az ablakon. – Még... sosem jártam Tokión kívül... Amerikát leszámítva.
- Látnád nappal – mosolygott a fiú. – Ezen a környéken már a régebbi házak foglalnak helyet.
- Az igazat megvallva... még csak képen láttam őket. De a kertek mesések.
- Szeretnél egyet látni?
- Egyszer majd igen...
- Ha tőlem függ, látni fogsz.

- Juugo, az nem Sasuke kocsija?
- Dehogy! Az övén van egy nagy „Avenger” felirat.
- Azt a múlt héten lefestette. Nézzük meg a rendszámát!

Sasuke a visszapillantó tükörbe nézett.
- „Fenébe... ezek leskelődni akarnak...” – bekapcsolta a rádiót, és bepötyögött rajta néhány kódot.
- Mit csinálsz?
- Leváltom a rendszámot – felelte gonosz vigyorral. – Erről senkinek se! Még a csapatom sem tud róla.

- Na? Az ő rendszáma? – kérdezte Juugo.
- Nem, de... mi van, ha menet közben lecserélte? Érted? Beüt egy kódot, és akkor...
Juugo csettintett a nyelvével, majd mutatóujjával az előttük haladó Toyotára mutatott.
- Meglehet. Suigetsu, te egy zseni vagy! Igen! – egy tockost adott a srácnak. – Már megint zöldeket beszélsz! Ez nem a Taxi 2!

- Ez a Taxi 2-ben is volt. – mosolygott a lány.
- Jól van, bevallom... onnan szedtem.
- Ötletlopó.
- Te meg a Need For Speed-ből csórtál.
- He?
- A kocsid mintája.
Sakura elnevette magát.
- Ja, igen... én, a nagy zöldfülű.
- Erről jut eszembe! Hány éve hajtod a verdád?
- Ez az első évem.
- Ezt nem hiszem el! Profi vagy! A legtehetségesebbeknek is legalább három év eddig eljutni!
- Győztél... öt éve taposom a pedált. Te?
- Szintén... de... te akkor nem a Konohában kezdted. Anno még ott voltam, de nem láttalak.
- Nem? Nem is dereng a nevem?
- Nem.
- Jah, persze... Narutóval hárman voltunk egy csapatban.
- Mármint mi? Neeeem! A lány, aki velünk volt, fekete hajú volt.
- Átfestettem feketére. Mindig a nyakadon lógtam, nem rémlik?
Sasuke a gondolataiba merült.
- És te idegesítőnek találtál. – tette hozzá a lány.
- Igen, de... akkor te nem Haruno voltál. Emlékszem, hogy Sakurának hívták őt, de... nem Haruno volt.
- Nakamura... igen, arra átváltottam.
- Hogyhogy?
- Ez... hosszú történet. – felelte kicsit szomorkás hangon.
- Ne haragudj!
- Semmi baj! Én hoztam fel a témát. – kezét Sasuke kezére fektette.
- És te? Miért nem ismertél fel első pillanatban?
- Sokat változtál... jóképűbb lettél. – felelte, de szinte azonnal elvörösödött... ahogy Sasuke is. – Csak a szemed nem változott.
- Meg a hajam. – tette hozzá, miközben meglehetősen lányos arccal végigsimított a haján. Erre mind a ketten elnevették magukat.
- Még mindig azt a kutyulékot használod? – kérdezte nevetve a lány?
- Khm! Az nem kutyulék! Tíz fajta zselé keveréke! – oktatta ki a lányt fura grimaszokat vágva. Sakura alig tudta abbahagyni a nevetést. – És? Még mindig ugyanaz a parfüm? Az a... „kutyulék”?
- Nem... te... szagolgattál?
- Őőőő... egyszer a képembe dobtad a kabátodat. – pironkodott a fiú.
A hegyeket ismét a felhőkarcolók váltották fel. Megérkeztek Osakába. Sasuke nem ment be a belvárosba. Az első kereszteződésnél lefordult, és egy hangulatos kis étterem előtt parkolt le. Kiszállt, majd kinyitotta Sakurának az ajtót. A lány alaposan megnézte az épületet.
- Ha... nem szimpatikus, mehetünk máshova...
- Ez az étterem... amióta megláttam a neten, ide akarok jönni. – ragyogott fel a lány arca. Sasuke benyitott, és egy kétszemélyes asztalhoz vezette.
- Foglaltál asztalt?
- Nekem nem kell. Itt dolgozom. – elmosolyodott. Sakura még mindig a kistáskát szorította.
- Jó estét. Mit hozhatok?

- Erre nem mentek, Suigetsu! Rossz felé mész!
- Dehogyis!
- Biztosan az étterembe mentek.
- Amelyikben dolgozunk? Biztosan nem! Amióta az egyik pincér elkezdett dumcsizni Karinnal, Sasuke csak melózni jár oda.
- És mi van, ha pont EZÉRT ment oda, hogy addig minket elküldjön a búsba?
- Hm... meglehet... francba! Megint dugóba kerültünk! – dudált egy nagyot. – A te anyádat, vadbarom!

- Ne haragudj, hogy már az első randin ilyen furcsát kérdezek tőled, de...
- Igen? – Sakura mélyen Sasuke szemébe nézett. A fiú pirulva folytatta:
- Őm... izé... nem akarom, hogy azt hidd, rád akarok mászni most azonnal, deeeee...
- Mondjad! Annyira hülye kérdés csak nem lehet!
- Szóval... semmi különös...
- Hé! Ha már felcsigáztál, tedd fel a kérdést!
- Jól van... igyekszek nem nagyon perverz lenni... szóval... – zavarában az evőeszközökkel babrált. – Hogy szereted? Ha egy srác gyengéd, vagy... vad?
- Hááát... – egyik tincsét csavargatni kezdte. – Miért? Te hogy szoktad? – kacsintott egyet a fiú felé.
- Érdekel? – kérdezte kaján vigyorral.
- Várj még egy kicsit... – felelte kacér hangon.
- „Ezaz!” És pontosan mennyit?
- Majd kiderül. – nevetett a lány. Két alak állt melléjük.
- Nocsak! A pattogós, és a síróbaba... micsoda meglepetés!
A lány felkapta a fejét.
- „Ez a hang!” – megremegett a keze.
- Mit keresel itt, Hidan? – kérdezte Sasuke.
- Amint láttam, dobtad a kis rinyálóst. Csakhogy... ez a kurva az enyém.
Sasukénak ökölbe szorult a keze.
- Mit mondtál, te seggfej?!
- Hidan, szállj le róla! Ez egy kulturált he...
- Bla, bla, bla... okoskodj a lóvédnak, Kakuzu! – karon ragadta Sakurát. – Felismersz?
Sakura arca halálsápadt lett. Sasuke tudta, Hidan mit tett a lánnyal.
- Szóval te tetted... – sziszegte a fiú.
- Eltaláltad. – vigyorgott Hidan. Sasuke megragadta a gallérjánál.
- Ha mégegyszer egy ujjal is hozzá mersz nyúlni, kettétöröm a gerinced! – az összes ember szeme rájuk szegeződött.
- És most mi van? Verekedni akarsz? A főnököd kirúg, te pedig mehetsz sírni a halott anyádhoz!
- Hidan, fejezd be! – szólt rá Kakuzu. A férfi rá se hederített. Sasuke Sakurára nézett. A lány összekulcsolta a kezét, és könyörgő szemeit Sasukéra emelte. A fiú elengedte Hidant.
- Üzenem a bátyámnak, hogy írja meg a végrendeletét!
Hidan egy gúnyos kacaj kíséretében kiviharzott a teremből. Kakuzu követte. Sokáig halálos csend uralkodott a helységben, majd mindenki folytatta a beszélgetést. Sasuke Sakurához hajolt.
- Minden rendben? – a lány nem válaszolt. Sasuke eltűrt egy tincset a hajából. – Gyere! Fizetek, és elmegyünk sétálni. Jó lesz?
Sakura elmosolyodott. Halványan bólintott. Sasuke letette a pénzt az asztalra. Sakurával együtt kimentek az étteremből.