Másnap reggel Sakura halk zenére ébredt. Sasuke bekapcsolta a hi-fit, nem törődve a lánnyal. Sakura lassan felült, szemét dörzsölgetve kérdezte:
- Mennyi az idő?
- Kilenc óra... a többiek mindjárt felébrednek. Az ablakon ki tudsz mászni. A parkolóban áll a kocsid. – felelte a fiú, miközben le sem vette szemét a CD-kről.
- Elhoztad? – csodálkozott a lány. Sasuke bólintott.
- Bocsi, de kivettem a pénzt a zsebedből... ma reggel elmentem érte.
- Köszönöm...
- És itt van a ruhád. – odadobta a lánynak. – Gyorsan kimostam neked.
Sakura meg sem tudott szólalni meglepettségében.
- Mi a baj? – kérdezte Sasuke.
- Miért... vagy ilyen kedves?
- Nem tudom...
- Biztosan sajnáltál...
- Nem... akkor most érzéketlen bunkó lennék.
Sakura elmosolyodott. Ekkor vette észre, hogy az ágy másik fele gyűrött volt.
- Te... mellettem aludtál?
- Baj?
- Nem... – felelte, és érezte, hogy lángvörös az arca.
- Kimegyek. Addig öltözz át!
Sasuke kisétált a szobából, és becsukta az ajtót. Sakura gyorsan átöltözött. Összeszedte magát, és kiment a szobából.
- Tiszta a levegő... – felelte a fiú, mire Sakura szemét forgatva a kijárat felé ment. – Azt mondtam, hogy az ablakon mássz ki!
- Tudom, csak... meg akartam köszönni.
- Nincs mit... na, menj vissza a szobába!
- Minek? Itt vagyok az ajtó előtt.
- Nyikorog az ajtó, és a többiek felébrednek rá.
- Ja... – Sakura visszakoslatott Sasuke szobájába. Ott a fiú kinyitotta neki az ablakot.
- Meg fogod találni a kocsidat, vagy megmutassam?
- Meglesz, ne aggódj!
- Itt van a kulcsa.
- Köszönöm. – átvette a kulcsot, és kimászott az ablakon.
- És... Karin-nal fogsz ma versenyezni!
- Értettem! – a parkolóba rohant. Ott állt a Subaru-ja. Kinyitotta az ajtót, és meg sem állt a banda szálláshelyéig. Alig lépett be az ajtón, Tsunade idegesen rámordult.
- Hol a fenébe voltál?!
Sakura megállt. Nem akarta elmondani az igazságot.
- Te vagy a csapat legjobbja, és csak úgy nyom nélkül eltűnsz!
- Tsunade-sama, én... sajnálom... csak...
- Mi volt fontosabb, mint a versenyed?!
- Semmi... nem beszélhetnénk meg négyszemközt?
Tsunade bólintott, majd bementek Sakura szobájába.
- Miért nem voltál ott tegnap?
- Azt... nem akarom elmondani...
- Hiro azt mondta, nem voltál ott a kocsidért...
- Igen... tudom... én csak...
- Csalódtam benned, Sakura.
- Megerőszakoltak...
Tsunade felkapta a fejét. Sakura-n erőt vett a sírás.
- Én... nem tudtam...
- Semmi baj... – szipogta.
- Tudod, ki volt?
Sakura nemet bólogatott.
- Ki talált meg?
Itt Sakura elakadt. Nem mondhatta el, hogy Sasuke talált rá... már azért is mérges volt magára, amiért elmondta.
- Csak... egy... kedves ismerősöm... egy barátom...
- Értem.
- Azt mondta, ilyen állapotban ne versenyezzek. És... hogy aludjak nála...
- Miért nem hozott haza?
- Mert... nem akartam egyedül lenni... bocsáss meg! – suttogta elcsukló hangon. Tsunade átölelte.
- Nekem kell elnézést kérnem, hogy így rád rontottam. Ma Karin-nal lesz versenyed. És a mai este többfordulós lesz kieséssel.
- Értettem.
- Nem vagy éhes?
- Egy kicsit...
- És... hogy hívták ezt a barátodat?
- Miért?
- Hátha őt is ide tudjuk hívni a bandába. – kacsintott egyet a lány felé.
- Nem szereti az ilyet... és... annyit kért, hogy ne mondjam el a nevét... tudod... eléggé zárkózott... és szereti titokban tartani magát.
- Értem. Na, gyere! Reggelizz!

Sasuke a szobájában ült, és a tegnap estén gondolkodott. Maga sem tudta, miért, de többet akart megtudni a lányról. Kopogtattak az ajtón.
- Gyere... – mondta félhangosan. Karin nyitott be hozzá.
- Minden rendben? Még reggelizni se jöttél...
- Persze.
Karin körülnézett.
- Te... új ágyneműt húztál?
- Aha... baj?
- Nem... – felelte zavartan a lány. – Olyan furcsa vagy... nyomaszt valami?
- Nem.
- Nekem elmondhatod.
- Nem nyomaszt semmi. – felállt, és kinézett az ablakon.
- Naaaa... csak nem szomorú az én bajnokom?
- Dehogy! Csak kicsit fáradt vagyok...
- Még mindig?
- Nem tudtam aludni...
Valóban nem aludt egész éjszaka. Sakura-t figyelte. Valamiért furcsa érzése volt, ha a lányra nézett. Maga sem tudta, mi ez az érzés.
- Sasuke?
- Hm? Mi az?
- Mit csinálunk ma? Csúcsforgalom van, nem lenne szerencsés edzeni. – mondta kacér hangon. Sasuke kinézett az ablakon. Most mindent megtett volna azért, hogy megszabaduljon Karin-tól. És úgy tűnt, az élet mellette állt. A csendet egy mobilcsörgés törte meg. Sasuke a zsebébe nyúlt, és kivette a telefont.
- Igen?
- „Hello, Sasuke! Kész a verdád. Odavigyük, vagy...”
- Hagyd csak! Elugrok érte.
- „Királyság! Skubizz ide! Új műszereket is tettem bele, meg nitro-val is feltöltöttem. Nem ártana lecsekkolnod, mielőtt elvinnéd.”
- Remek!
- „És dobtam hozzá egy új motort is...”
- Mi?! Hogy fogom én ezt kifizetni?!
- „Már ki lett fizetve...”
- NANI?! Ki fizette ki?!
- „Valami csaj...”
- Hogy nézett ki?
- „Rózsaszín haj... zöld szem... üzent is valamit.”
- Mit?
- „Hogy miután átvetted a kicsikét, ugorj be a ’Speed’-be!”
- A gyorskajáldába?
- „Ja... nem lökött mást... sietett.”
- Rendben. Olyan fél óra múlva ott leszek.
- „Fél óra? Mivel jössz? Trabanttal?”
- Nem... a lábammal.
- „Fura egy csákó vagy. Na, cső!”
Sasuke letette a telefont. Szédülten lehuppant az ágyra.
- Minden rendben? – kérdezte Karin.
- Persze... kész a kocsim. Megyek is!
Nem várt Karin válaszára kirohant az ajtón. Felkapta a kabátját, és elsétált a szervizbe. Az utak zsúfoltak voltak, mint mindig. Jól esett neki a séta. Ismét ellehetett a gondolataival.
A szerviz egy egyszerű garázsban volt. Amolyan magánvállalkozás. Az ajtó nyitva volt. Bent egy harminc éves körüli férfi volt. Izompóló, fején kendő, egyik kezében franciakulcs. Sasuke-ra nézett.
- Megjött a mi gyalogosunk!
- Hello, Dave! Jamie?
- Épp a kocsidat próbálgatja. Nem tudott várni.
- Hányszor szóltam neki, hogy ne üljön be... akárhányszor elhozom, megfulladok a füstszagtól.
- Mit vársz tőle? Láncdohányos...
- Én meg nem.
- Jól van, majd kiduzzogod magad. A hátsó kertben van.
Sasuke az említett helyre ment. A hátsókert egy olyan kisebb versenypályára hasonlított. Akadályok, betonút, ugratók, és csúszósabb részek. Tökéletes edzőpálya. Sasuke haját tépve figyelte, ahogy Jamie őrült módra szerencsétlenkedik féltett kincsével: a Toyota-val. Intett neki, hogy álljon meg, mire Jamie egy óriási fékcsikorgás kíséretében megállt. Sasuke-t az ájulás kerülgette. A kocsiból egy Sasuke-val egykorú, barna hajú fiú lépett ki. Szájában egy kb. 10 éve rágott cigivel.
- Sz’asz, haver!
- Jamie, ha mégegyszer a kocsimhoz nyúlsz...
- Hűtsd le a fagyállót, jó a fék... csak szórakoztam.
- Jól van...
- Kipróbálod?
- Nem, kösz. Jó lesz így. A kulcs?
- Itt van. – odadobta neki a kulcscsomót. Sasuke alaposan átvizsgálta kocsiját. – Hé! Nem hajtok olyan pocsékul!
- Nem... csak 35x megbuktál a vizsgán.
- 36... pikkel rám a mester...
- Mé’ nem tartod be a szabályokat?
- Lehet, hogy te vagy a jófiúk góréja, de én nem. De tényleg... az a csaj, aki ma reggel leadta a rendelést a verdádhoz, nem a Konoha bandába tartozik?
- Őőő... nem...
- Totál olyan volt, mint aki a földbe döngölt a múltkor.
- Valóban?
- Ne mondd, hogy nem ismered!
- De! Ismerem...
- Dobtad Karin-t?
- Mi?! Szó sincs róla!
- Pedig jól tennéd. Annak a spinének még a szemüvege sem áll frankón.
- Baromságokat beszélsz. Odavagyunk egymásért...
- Majd rájössz magadtól is. De most spuri a „Speed”-be! Vár a csajod!
- Nem a csajom... – nem akarta húzni az időt. Bepattant a kocsijába, és az említett hely felé vette az irányt. Leparkolt, majd benyitott. Az egyik asztalnál Tsunade, Naruto, Ino, és Sai ültek. A Konoha banda legjobb tagjai. Sakura-t nem látta. – „Lehet, hogy elment?” – ha már ott volt, a pulthoz sétált.
- Segíthetek?
- Egy sajtburgert, és egy Sprite-ot kérek. – felemelte a fejét. – Tee??? Sakura?
- Csss! – a társai felé mutatott. Elővett egy cetlit, és egy üzenetet írt rá. A rendeléssel együtt átadta Sasuke-nak. A fiú átvette, majd leült az egyik asztalhoz... jó távol a konohaiaktól. A cetlin a következő üzenet állt:
Minden rendben!
Nem vagyok terhes. Tsunade-sama tud az esetről, de nem tudja, hogy te találtál meg.
A Toyota-n gondolom nagyot néztél. Egy kis kárpótlás, hogy összetörted miattam. Meg így akartam megköszönni, hogy tegnap segítettél.
Egyébként itt dolgozom. Menő, mi?
Sasuke lopva a lányra nézett. Akaratlanul elmosolyodott. A zsebébe tette az üzenetet, majd elfogyasztotta a sajtburgert, és a Sprite-ot. Naruto gyanakodva figyelte őt.
- Mi az? – kérdezte Sai.
- Nem tudom... láttad, hogy bámulta Sakura-chant? Majd kiesett a szeme...
- Rémeket látsz! – legyintett Ino. – Sakura nem hülye. Meg... Sasuke azzal a libával jár.
- Akkor is... van itt valami, az biztos.
- Kölyök, tudod a szabályt! – szólt rá Tsunade.
- Mi?! Ennyit csak szabad! – Sasuke felé nézett. – El is húzott... nem fura?
- Nem. – vágták rá egyszerre.
- És az, hogy egyedül jött?
- Az már igen... egy kicsit fura...

A nap ismét az épületek mögé bukott. Mindenki ott volt a téren. Egy hatalmas szökőkút volt a közepén. Sakura leült a szélére.
- Menj vissza a kocsidhoz! – mordult rá Tsunade.
- Miért?
- Ha a vizet bámulod, menj a vízművekbe! Egy percig sem maradhatsz távol a kocsidtól! Ki tudja... talán még szabotázs is történhet.
Sakura sóhajtott, és visszaballagott Subaru-jához. Ebben a pillanatban egy fekete-fehér, egy ezüst, egy fekete, és egy zöld Toyota állt fordult be a térre.
- Mint mindig, a Taka jön utoljára... – sóhajtott Naruto.
- Ebben tévedsz! Az első versenyemnél mi késtünk.
- De mivel ők csak 4-en vannak, meg kellett volna jelenniük mindannyiuknak. Ám... a csapatból 3-an késtek.
- Értem... – tekintete a fekete Toyota felé sodródott. A kormány felöli oldalról kinyílt az ajtó. Sasuke ráérősen kiszállt belőle. Alig csukta be, a másik oldalt egy barna hajú fiú szállt ki, cigivel a kezében.
- Ha tüdőrákom lesz, megöllek! – duzzogott Sasuke.
- Nyugi, haver! Nem lesz gáz! – Jamie Sakura-ra nézett. – Akkor is! Ez a csaj volt nálam ma!
- Rosszul láttad.
- Nem! Esküszöm! A Toyota-k Toyota-jára!
- De nem, nem ő volt nálad! Ugyan mé’ akarná nekem felturbózni a kocsimat?!
- Hogy megvesztegessen.
- Heh... ő szabálymániás...
- Akár csak te.
- Fogd be, Jamie!
- Na, hűtsd le a fagyállót, mert felrobban a motor! Nézd, hogy néz rád! Félve... de mégis... te jó ég, elpirult?!
Sasuke szemét forgatva Karin-hoz ment.
- Menekülhetek hozzád? – kérdezte.
- Persze. – egy csókot adott Sasuke-nak. Ebben a pillanatban Sakura úgy érezte, kitépték a szívét. Tetszett neki Sasuke. Egy kicsit... Tsunade a vállára tette a kezét.
- Minden rendben?
- Persze, csak... eszembe jutott Sasori... – hazudta.
- Jól van... a szívügyek ráérnek. Jelenésed van!
Sakura beült a kocsira. Karin-ra nézett. Mindenképpen meg akarta nyerni a versenyt. A két lány pillantásokat váltva a rajthoz hajtott.
- Jól van. – szólt egy fekete hajú férfi. A fehér Kia tulajdonosa. – Az utat ti találjátok ki... de néhány helyen meg kell jelennetek! Ugrás, sodródás, és akadályrészek. Ezeket külön pontozni fogjuk.
- Jól van, Oro! – vágott közbe Karin. – Nem vagyok amatőr. Max. a kislány. – Sakura-ra nézett. – Majd holnap viszek egy játék babát a kórházba. A célnál találkozunk... HA találkozunk...
Sakura egy szúrós pillantást vetett Karin után, majd követte. Egy ideig türelmesen vezetett, majd egy hirtelen mozdulattal lefordult egy parkolóba. Mellette a GPS mutatta az útirányt. A gázra lépett, majd egy nagy mozdulattal áttörte a drótkerítést, és ismét a főúton kötött ki. Tőle pár méterre volt az akadálypálya. Baki, a Homok team vezetője állt az egyik oszlopnak támaszkodva. Sakura meg sem állt. Könnyűszerrel kikerülte az akadályokat. Ekkor legnagyobb megdöbbenésére egy kereszteződésnél elsuhant előtte Karin. Sakura utána hajtott. A következő rész egy focipályán volt. Kakashi állt könyvével a kezében, és várta a két versenyzőt. Sakura belehúzott, és a salakra hajtott. Ekkor kocsija megpördült.
- Ez az idióta nem cserélte ki a féket! – csapkodta a kormányt dühében. Karin szinte alig sodródott ki a vöröslő pályán. Sakura ismét a gázra lépett. Alig tudta irányítani a kocsit. Végre kiért a pályáról. Itt már simábban ment minden. Már hosszú percek óta mehetett. Beelőzte Karin-t, majd egy alagút felé ment. A GPS szerint ezzel fél kilométert rövidített. És igaza is volt. Az ugrató előtt termett. Nagy erővel a gázra lépett. Mikor földet ért, egy nagy csörömpölés jelezte: eltörött a kipufogó. – Szabotázs történt volna? – merült fel benne a kérdés. Ekkor vette észre, hogy a sztráda tetején van... alatt öt méterrel volt a park, ahonnan elindultak. A Subaru nekiütközött a korlátnak. Sakura próbált az ellenkező irányba menni. A kormány is felmondta a szolgálatot. Végül letért a pályáról. A célba ért. Kiszállt a kocsiból. Addigra Karin már rég Sasuke mellett volt.
- Na, látom túlélted... – gúnyolódott Karin. Sakura a szökőkúthoz ment, és leült a szélére. Úgy érezte, ezzel a vereséggel Sasuke-ról is lemondhat. Észre se vette a mellette ülő Tsunade-t.
- Szép volt. – ismerte el halkan a nő. Sakura felkapta a fejét.
- Igazán?
- Igen... ezek után, hogy a Taka szerelőházába vitted a kocsidat, szép eredményt értél el.
- A... Taka?
- Ja... nem ismerted fel Jamie-t?
- Ő ki?
- Nem ő szerelte meg?
- Nem... a barátom, Dave...
- Ő is ott dolgozik.
Sakura szíve nagyot dobbant.
- „Vajon... Sasuke-kun kérte, hogy szabotálják?” – kérdezte magában. – „Nem, az nem lehet! Dave-nek van egy saját műhelye... azt mondta, hogy máshol is dolgozik... lehet, hogy... Karin tette volna?” – a lány felé pillantott. Sasuke ebben a pillanatban szállt be a Toyota-ba. – Akkor... én most kiestem? – kérdezte.
- Nem.
- Tessék?! Azt mondtad, hogy...
- Hogy többfordulós lesz kieséssel... ez még csak pontokra ment... mindenki végigcsinálja a sajátját, és UTÁNA lesz a kiesős... majd egy hét múlva a döntő. A két ellenfél addig pihenhet. Ám, ki kell választani azt, aki majd a győztes helyett megy, ha netán valami történne. Ennek a versenye fog menni ezen az egy héten.
- Én... nem tudom folytatni.
- Miért?
- Nézz a kocsimra! Kész roncshalmaz az egész!
- Hm... kicseréltem a kocsidat. – mosolygott a nő. – Tudtam, hogy Dave, őőőő... a Taka-ban nem lehet megbízni. Volt egy másik Subaru-nk, ami totál olyan volt, mint a tiéd. Átfestettük, és voilá!
Sakura elmosolyodott.
- Köszönöm. – mondta szerényen.
- Itt a kulcsa. Ino majd elkísér a verdához.
Sakura átvette a kulcsot, majd Ino-hoz ment. Eközben elkezdődött Sasuke, és Naruto versenye is. Minden simán ment, de... Naruto egy váratlan pillanatban lefékezett, és Sasuke elé állt.
- Mi van már?
- Beszélnünk kell! – mondta a szőke szigorúan. Sasuke sóhajtott, majd kiszállt a kocsiból.
- Mit akarsz, Dobe?
- Mi a célod Sakura-channal?
- Hogy?
- Mit akarsz tőle? Tudom, hogy nálad volt tegnap este...
- Honnan?
- Csak kitaláltam... mit akarsz tőle? – ismételte magát.
- Az égvilágon semmit... és... mielőtt félreértenéd: semmi közünk egymáshoz.
- Akkor miért volt nálad?
- Az csak kettőnkre, és Tsunade-ra tartozik.
- Ts... Tsunade-sama tudja?!
- Azt nem, hogy nálam volt. De azt, hogy mi történt vele, azt igen. Ha megbocsátasz, én folytatnám a versenyt...
Visszament a Toyota-hoz. Ekkor Naruto megragadta a gallérjánál.
- Na, idefigyelj, seggfej! Ha bármit művelsz Sakura-channal, velem gyűlik meg a bajod!
- De féltékeny valaki...
- Fogd be!!! Bármilyen terved van vele, átlátok rajtad!
- Értem. – válaszolta flegmán. – Ha most megengeded, versenyem van. És, ha jól tudom, neked is...
Naruto elengedte Sasuke-t, és a kocsija felé ment. Egyszerre indultak el. Fej-fej mellett haladtak. Már jó régóta mentek, mikor hátulról szirénázás hallatszódott.
- Francba! – morogta Sasuke. – Már csak ez hiányzott...
Levágódott Naruto elé.
- Most engem mártasz bele a balhéba?! – ordibált Naruto.
- Van egy tervem, de jól figyelj!

Eközben Sakura is visszaért az igazi Subaru-jával. Egész eddig Sai vigyázott rá. Sakura beült a kocsiba, és a térre ment két társával együtt. Mikor kiszálltak, Tsunade eléjük rohant.
- Naruto most szólt. Rendőrök követik őket. El kell halasztanunk a többit.
Ekkor odarohant Karin is.
- Van egy tervük! – mondta. A Subaru-ra nézett. Arca halálsápadt lett.
- Minden rendben, Karin? – kérdezte Sakura.
- Fogd be!

Egyre több rendőrautó vette körül Sasuke-t. Naruto ekkor eljéük vágott. Berontott egy romos épületbe, ahová a rendőrök követték. Egy korhadt gerendának rontott. A fa kitörött helyéből, és az egész épület a kocsikra omlott. Naruto épségben kikerült onnan. Miután látta, hogy Sasuke is lerázta őket, folytatták a versenyt. Szokásos módon Sasuke ért be előbb a célba.

A verseny folytatódott. Sorban estek ki a versenyzők. Végül Tsunade kihírdette a két döntőst:
- Egy hét múlva Uchiha Sasuke, és Haruno Sakura fog versenyezni egymás ellen! Addig kiválasztjuk a többi helyezettet, ha netán valami történne. Ti ketten keményen készüljetek! Ahogy nézem, a verseny elég kemény lesz... és veszélyes! Egy a szabály: harcoljatok az életetekért! Itt már nem lesznek szabályok. Akár meg is ölhetitek egymást! Mindent a győzelemért!
Sakura szíve nagyot dobbant.
- „Miért... miért pont ellene kell szembeszállnom?! Miért kellett így történnie?! Bár ne cserélted volna ki a kocsimat, Tsunade...”