Sasuke a sztráda felé hajtott. Most, hogy pár napja Sakura legyőzte, ismét újra kell dolgoznia a becsületéért. De valahol legbelül örült neki, hogy így alakult. Végre ellenfelére akadt, aki kezdő létére simán eléri a profi szintet. A kocsi miatt nem volt mérges.
Nem akart hajtani. Szép, lassú tempóban vezetett. Az ablakot leengedte, és élvezte a hűs szellőt. Szeretett nézelődni a városban. Ilyenkor egyedül lehetett, és nem kellett a múltra gondolnia... A sötét múltra...
Nem volt késésben. Még fél óra volt a versenyig... Amelyből majdnem kiesett Sakura-nak hála. De szerencsére még sikerült a „dobogón” maradnia.
Az egyik sikátorból ismerős hangot hallott. Sírt... Sőt... Zokogott. Megállt, és fülelt. Ekkor az agyán átvillant egy név.
- Sakura!
A sikátorba rohant. Sakura a földön feküdve zokogott. Testére ruhái voltak ráterítve.
- Mit csináltak veled?!
Sakura nem válaszolt. Beszélni sem tudott a zokogástól.
- Sakura... Ugye, nem?! Öltözz fel gyorsan!
Sakura megpróbált erőt venni magán. Magára kapta a ruháját. Sasuke felsegítette, és a kocsihoz kísérte.
- Ez... Sza-szabályellenes... – zokogta a lány.
- A nemi erőszak nem?! – beszálltak a kocsiba. – Mióta vagy egyedül?
- Öt... Öt perce...
- Akkor nem lehet messze. Merre ment?
Sakura a sztráda felé mutatott. Sasuke az ellenkező irányba haladt.
- Ho-hova mész?
- A többiek már ott vannak. Nem lenne szerencsés elhaladni előttük. Majd máskor elkapjuk. Ne félj!
- N-ne csináld ezt!
- Mit?
- A hírnevedet... Teszed... Kockára...
- Nem érdekel! – nagy erővel lefordult egy parkolóba. – Hogy nézett ki?
- Nem tudom... Nem láttam az arcát.
- Értem... – a lányra nézett. Szeméből ömlöttek a könnyek. Sasuke nem tudta, mit tegyen ebben a helyzetben. Magához ölelte Sakura-t. – Nyugodj meg! Nem lesz baj! Nem mondom el senkinek...
- Kettőnk titka marad? – szipogta.
- Persze... – elengedte a lányt. – Mi történt?
- Egy barátom kicsit felturbózta az autómat, és gyalog akartam érte menni. Erre valaki berántott abba a kisutcába, és... – ismét sírni kezdett. Sasuke úgy érezte, tennie kell valamit. Megpróbálta elterelni a lány figyelmét a történtekről.
- Egyébként... A múltkori versenynél... Hogy-hogy bementél az aluljáróba?
Sakura akaratlanul elmosolyodott a kérdésen. Megtörölte a szemét, és Sasuke-ra nézett.
- Csak megnéztem a menetrendet... Mikor a verseny volt, a shinkansen éppen Osaka-ban járt. Fél órám volt végigmenni rajta.
- Ravasz... – ismét elindította a járművet. Kiment a parkolóból a főútra.
- Honnan van kocsid?
- Juugo-é. – felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. – Mára lett volna kész a kocsim, de sok volt a munkájuk...
- Értem...
Szótlanul mentek tovább. Sasuke meredten bámulta az utat. Lassan vezetett. Nem volt kedve száguldozni.
- Holnap elmész a legközelebbi kórházba, és csináltatsz egy terhességi tesztet! – utasította hidegen a lányt.
- Nem lesz rá szükség... Bevettem a tablettát... Mintha előre megéreztem volna...
- A biztonság kedvéért menj el!
Sakura bólintott. Egy kis gondolkodás után halkan megszólalt:
- Kérdezhetek valamit?
- Mondjad...
- Igaz, hogy... Régen a Konoha bandába tartoztál?
- Igen.
- Miért mentél el?
- Már így is túl sokat kérdeztél.
- Bocsánat...
Sasuke sóhajtott, majd egy kis gondolkodás után mondta:
- A bátyám... Megölte a családomat. Mindenáron találkozni akarok vele...
- Ő is versenyző?
Sasuke bólintott.
- Az Akatsuki-ban.
- Az... Akatsuki? A nagyfőnök?
- Igen. Szóval... Átálltam Orochimaru-hoz... De ő átvert... Így alapítottam egy saját bandát.
Sakura kinézett az ablakon. A környék teljesen ismeretlen volt számára.
- Hová viszel?! Ez nem a találkozóhely!
- Ilyen állapotban nem versenyezhetsz! És nem lenne szerencsés, ha mindenki szeme láttára kiszállnál a kocsimból. Holnap hazamehetsz...
Sakura összehúzta magát.
- Ne aggódj... Van barátnőm.
- Nem az... Nem szeretem az idegen helyeket...
- Értem. És, neked mi a célod?
- Hát... Van egy barátom. Akasuna no Sasori. Ő is az Akatsuki tagja. Egy nap összevesztünk... És... Azóta nem láttam. Azt mondta, sosem lehetek bajnok. Csak azért, mert lány vagyok... Be akarom neki bizonyítani... És ki akarok vele békülni...
- Jártatok?
Sakura bólintott.
- Értem. – elmosolyodott. – Kapcsold be az öved!
Sakura tudta, mire készül. Alig kapcsolta be, Sasuke a gázra lépett. Végigszáguldoztak Tokio zsúfolt utcáin. Sasuke vett egy éles kanyart, majd egy farolás kíséretében megállt.
- Megérkeztünk. Szállj ki!
Egy egyszerű ház mellett álltak meg. Sasuke lenyomta a kilincset. Az ajtó nyitva volt.
- Várj meg annál a fánál! – mondta a lánynak, majd bement az ajtón. A csapata a nappaliban ült. – Nem mentetek el?
- Téged vártunk. – felelte Juugo.
- Nem megyek... Nincs kész a kocsim.
- Akkor menj az enyémmel!
- Tudod, hogy csak a sajátommal szeretek menni. És ma úgy sincs versenyem. Menjetek!
Juugo, és Suigetsu kimentek az ajtón. Karin megállt Sasuke előtt.
- Biztos, hogy nem jössz?
- Biztos... Vigyázz magadra! – egy csókot adott a lánynak, majd kikísérte az ajtón. Miután a kocsik elhajtottak, a fához sietett. Sakura ott várta. Sasuke intett neki, hogy menjen utána. Sakura félénk arckifejezéssel, lehajtott fejjel követte. A fiú betessékelte. Sakura alaposan körülnézett. Nem az volt, amire számított. A ház teljesen normális volt. Rendes bútorokkal.
- Azt hittem... Hogy... Olyan garázsszerű lesz a ház. – vallotta be szerényen. Sasuke elmosolyodott.
- Hétvégenként eljárok dolgozni. Nem vagy éhes?
- Nem, köszi.
- Jól van. Keresek neked valami hálóruhát. Addig menj, fürödj le!
Sakura bólintott. Sasuke megmutatta neki a fürdőszobát, majd bement Karin szobájába hálóingért kutakodni. Végül talált egy fehér pizsamát. Azt lerakta az ajtó mellé, majd bement a szobájába rendet rakni. Meg kell hagyni: nem volt a rend mestere. Megpróbálta lakhatóvá tenni a szobát. Mire végzett, Sakura kiment a fürdőszobából.
- Jól van. Gyere, aludj a szobámban!
Sakura arcára kiült a rémület.
- Majd én alszom a nappaliban. – tette hozzá gyorsan a fiú.
- Nem kell... Mégiscsak a te szobád... Majd én...
- És majd meglátnak téged a kanapén fekve! Szó sem lehet róla! Irány a szobámba!
Sakura megrántotta a vállát, és bement az ajtón. Sasuke gyorsan friss ágyneműt húzott... illetve Sakura segített neki. Még ehhez sem értett igazán. Sakura alaposan körülnézett. A fal fehér volt. Rajta poszterekkel. Az ágy egy egyszerű franciaágy volt. A földön egy sötétkék szőnyeg hevert, a sarokban egy számítógépasztal volt, rajta az alig használt géppel. Az asztal mellett egy CD-állvány volt, mellette pedig egy CD lejátszó. Az ággyal szemben egy kis TV állt. Mellette a ruhásszekrény volt. És persze egy szép nagy ablak volt az ajtóval szemben levő falon.
- Hű... Ez igazán...
- Rendetlen?
- Nem! Tetszik... Illik hozzád... – mondta pirulva.
- Egy egoista szemétládához?
- Nem... Hanem... Egy... hogy is mondjam... A stílusodhoz...
- Miből gondolod, hogy ilyen a stílusom?
- Árulkodik rólad. Nem is tudom... Olyan... Sasuke-s.
A fiú elmosolyodott. Az ablakhoz sétált.
- Ilyen könnyen kiismersz másokat?
- Nem tudom... Megeshet. Én csak azt látom, hogy nem az vagy, aminek mutatod magad...
- Akkor tévedsz... – vágta rá hidegen. Sakura befeküdt az ágyba. Egy ideig nézte Sasuke-t, aki mereven bámult ki az ablakon.
- Naruto azt mondta, régebben nagyon jó barátok voltatok.
- A legjobbak... De most már aludj!
Sakura becsukta a szemét. Mielőtt elaludt volna, még félálmában suttogta:
- Jó éjszakát... Sasuke-kun...