Minato, �s Kushina m�r k�zel j�rtak Konoha-hoz. Hajnalodott. A kapu�r�k b�k�sen aludtak az �rhely�k�n. Minato megr�zta az egyik �r v�ll�t.
- �m... lenne sz�ves nek�nk kinyitni a kaput?
Az �r ny�g�sen Minato-ra n�zett. Tekintete egyre r�m�ltebb volt, arca egyre s�padtabb... v�g�l egy �ri�si �v�lt�s �bresztette fel Konoha eg�sz lakoss�g�t.
- Tudtam, hogy ez lesz. – s�hajtott Minato. – Kushina, lerendezn�d?
- Persze. – az �rh�z ment. – Nyugalom! Semmi gond! „�s m�g ez nevezi mag�t ninja-nak.” Na, l�legezzen! Nyugalom!
- Jaj, Kushina! Te enn�l sokkal jobb szokt�l lenni!
A kapu kiny�lt, �s n�h�ny ninja l�pett ki rajta... teljesen felfegyverkezve. Nyomukban a Hokage-val. Mikor megl�tt�k a j�vev�nyeket, szinte k�v� dermedtek. Fegyvereiket leejtett�k, �s kikerekedett szemmel n�ztek a p�rra. Tsunade utat t�rt mag�nak. Neki nem ez volt a reakci�ja... mintha... meg sem lep�d�tt volna rajta.
- H�t, visszat�rtetek a szeml�l�sb�l? – k�rdezte kedves mosollyal az arc�n.
- Baa-chan! Te lett�l a Hokage?
- A te dr�ga sensei-ednek k�sz�nhet�en.
- H�, engem meg sem ismersz? – k�rdezte Kushina.
- Dehogynem! Hadd n�zzelek! Nagyot n�tt�l.
- „Egy centit sem n�ttem...”
- �s... amint l�tom, hallgatt�l r�m! Megtartottad a hajad!
Kushina elnevette mag�t.
- Na, gyertek! Nem hittem volna, hogy m�g valaha visszaj�tt�k. Gyertek be! A t�bbieknek oszolj!
A ninj�k m�g mindig sokkos �llapotban, �s semmit sem �rtve visszat�molyogtak otthonaikba. Viszont a kapu�r lelem�nyes �breszt�j�nek k�sz�nhet�en az eg�sz falu fel lett verve. Az utca k�zep�n egy sz�ke haj� fi� rohant.
- Baa-chan, mi t�rt�nt? Hol az ellens�g? – k�rdezte.
- Nincs ellens�g, Naruto. L�togat�ink �rkeztek!
- Kik? Nem l�tom!
- Itt vannak m�g�ttem. – Minato, �s Kushina Naruto el� �lltak. A fi�nak m�g a l�legzete is el�llt.
- A... Negyedik Hokage... �s... a... ez a n� kicsoda, Baa-chan?
- Naruto! Tegnap besz�lt�l Iruka-sensei-el! Nem?
- De... h� mir�l is volt sz�? Mir�l is? – tekintete megakadt a k�t vend�gen. – �k a sz�leim!
- „K�ts�gtelen, hogy r�m hasonl�t”. – gondolta mag�ban Minato. – Tsunade, besz�lhetn�nk egy p�r sz�t?

Sakura lassan �bredezett. Kinyitotta a szem�t. Mellette Sasuke aludt.
- „Furcsa... a faln�l aludt el... lehet, hogy...” – elpirult. Lassan fel�lt. Sok�ig n�zte alv� t�rs�t. – „Olyan aranyos... m�g egy kicsit hagyom aludni... ut�na musz�ly lesz tov�bb menn�nk...”
- Elmondan�d, mi azon a b�mulnival�, hogy alszok? – k�rdezte ny�g�sen Sasuke.
- H�t... ���... �bren volt�l?
- Aha... – egyik szem�t kinyitotta. – De... kicsit f�radt vagyok...
- Gondoltam... Pihenj m�g! Addig �sszeszedem a cuccokat.
Sasuke becsukta a szem�t, �s a h�t�ra fordult.
- Szerinted mennyi van m�g a faluig? – k�rdezte.
- M�r nincs sok... �gy, hogy az alagutat v�lasztottuk, f�l nappal megr�vid�tett�k az utat.
- F�l nappal?
- Igen... mivel l�gvonalban megy�nk... �s a gyakran el�fordul� h�viharok sem tartanak vissza.
- �rtem... �s... ha siker�lt legy�zn�d... mi a terved?
- Nem tudom... de... szerintem a faluban maradok.
- T... t�nyleg?
- Igen... r�g�ta elv�gyok Konoha-b�l... �s te?
- Nem tudom... most �gy... h�t... r�j�ttem... hogy mennyire hi�nyoztatok...
Sakura elmosolyodott. K�zel hajolt Sasuke-hoz.
- Ennek �r�l�k... de most �breszt�, mert sosem fogunk oda�rni!
Sasuke kinyitotta a szem�t. Mikor tekintete Sakura z�ld szemp�rj�val tal�lkozott, teljesen elpirult.
- Ne csin�ld ezt! „M�r megint zavarba akar hozni...”
- Bocsi... – le�lt Sasuke mell�. – Jut eszembe... most lesz egy alacsonyabb szakasz... sz�val... ha akarsz, mehetsz el�ttem, nem lesz bajom...
- „A... alacsonyabb sz-sz-szakasz??? U-ugye n-n-nem arra gondol???” M�gis mennyire alacsony?
- Annyira, hogy n�gyk�zl�b kell haladnunk... csak az�rt k�rdezem, hogy szeretn�l-e el�ttem menni?
- N-n-nem! K�szi! Megleszek!
- De...
- Nem t�madhatnak r�d! �s egy�bk�nt is! Egym�s mellett is mehet�nk...
- Azt k�tve hiszem...
- Hogy??? A-akkor is... meg leszek... nyugi! Nem eshet bajod! Az �n dolgom, hogy megv�djelek!
- Te tudod, nagyokos! Akkor... indulhatunk?
- P... persze... menj�nk!

Tsunade irod�j�ban hossz� tan�cskoz�s folyt a k�zelg� ninja h�bor�r�l. Tsunade minden inform�ci�t megadott, amit Sakura elmondott neki. Kushina hossz� gondolkoz�s ut�n megsz�lalt:
- Szerintem semmik�pp ne k�ldj�k a ninj�kat k�ldet�sekre... sosem lehet tudni, mikor j�n egy v�ratlan t�mad�s. Csak a legfontosabb k�ldet�seket kellene elv�gezni.
- Kushina-nak igaza van. – mondta Minato. – Ki kell v�logatni a sz�ks�ges, �s sz�ks�gtelen k�ldet�seket.
- Ebben nem vagyok biztos... lehet, hogy az Akatsuki-t el k�ne tenni l�b al�l. Sasuke egyik csapatt�rsa �tszeg�d�tt Maatsuma-hoz... ki tudja, hogy m�g kik vannak az � oldal�n... tal�n maga Sasuke is... – ett�l a gondolatt�l elszomorodott. Fej�t lehajtva folytatta tov�bb a besz�det. – De... ak�r igen, ak�r nem, figyelni kell a t�bbi itt lev� sz�vets�gest... Tobi nagyon furcsa... nem b�zok benne...
- �rtem. Viszont a lehet� legt�bb t�mad�sra ki kellene dolgozni egy-egy haditervet. Ismersz j� strat�g�kat?
- Igen. Shizune!
- J�v�k, Tsunade-sama!
- H�vd ide Sai-t, �s Shikamaru-t! Fontos!
- M�ris, Hokage-sama... – kirohant az irod�b�l.
- Ez a r�sze lerendezve. – mondta Kushina. – De... k�zben figyelt�k a J�g orsz�g�t, amir�l Sakura besz�lt. El�gg� titokban tartja mag�t. A haderej�t nem tudjuk.
- Gondoltam... �s... valamit a vezet�s�gr�l?
- El�gg� instabil... nincs vezet�s�ge...
- Kl�nok?
- Egy sincs...
- Akkor... m�r tudom, mi v�r Sakura-ra. – s�hajtotta Tsunade.
- Mi?
- � lesz a Hyokage...

Sasuke, �s Sakura m�r hossz� �r�k �ta m�sztak az alag�t „alacsonyabb” r�sz�ben. Szerencs�tlen Sasuke m�r az orrv�rz�s hat�r�n �llt, de ink�bb csukott szemmel vonszolta mag�t v�gig.
- Azt hiszem, meg�rkezt�nk. – mondta Sakura.
- Mib�l gondolod? – k�rdezte, k�zben szem�t egyre jobban �sszeszor�totta.
- L�tod itt ezt a szikl�t?
- Aha. – felelte... csukott szemmel.
- Egy Haruno-jel van belev�sve... meg�rkezt�nk a faluba.
- Hol k�t�nk ki?
- A Haruno h�zban... ha m�g megvan...
- Biztosan megvan...
- Majd kider�l. – egy er�s mozdulattal �tt�rte a „plafont”. Az er�s f�ny �gette mindkettej�k szem�t. Sakura m�szott ki el�sz�r. Sasuke fel� ny�jtotta a kez�t, �s kih�zta az alag�tb�l. – Itt vagyunk... – mondta. Sasuke alaposan k�r�ln�zett. Egy terem volt. Egy kupol�s terem. Mindenhol oszlopok voltak. A terem gy�ny�r� mozaikpadl� volt, amire �rdekes mint�k voltak kirakva. N�hol gyertyatart�k helyezkedtek el. – Ez az a hely, ahol az els� jutsukat tanultam meg. Ezek k�zt a T�ncot is itt tan�tj�k... �s itt lehet norm�lisan elsaj�t�tani... itt besz�ltem utolj�ra ap�mmal...
Sasuke remeg� tekintettel n�zte Sakura-t. A l�ny lehajtotta a fej�t. Visszagondolt azokra a pillanatokra, mikor ebben a teremben volt. Mikor megmutatt�k neki a jutsukat, az eg�sz napj�t itt t�lt�tte. Szinte maga el�tt l�tta h�rom �ves �nmag�t, ahogy bukd�csolva t�ncolt milli�nyi sebet okozva mag�n. Mikor a nagyanyja odament hozz� lelkes�teni. Mikor megmutatta neki azt, amit � elsaj�t�tott. Mindenkire feln�zett, akit a kl�nb�l ismert... m�g a nagyn�nj�re is... �r� n�zett fel a legjobban. Egy �v alatt siker�lt t�k�letesre fejleszteni a chakr�j�t, �s a jutsukat... az � t�nca nem csak t�k�letes volt, hanem gy�ny�r� is... m�g arra is volt ideje... de Maatsuma gy�l�lte �t. Ha azt merte k�rni, hogy seg�tsen neki, elkezdett vele kiab�lni... mintha okolta volna valami miatt... �s Sakura mindent elk�vetett volna, hogy a kedv�ben j�rjon... de ezzel csak m�g nagyobb gy�l�letet kapott. Csak az apj�ra sz�m�thatott. � mindig seg�tett neki mindenben... �s �t mindig elutas�totta. Mikor minden k�p v�gigfutott a fej�ben, felemelte a fej�t.
- Tudod... a hal�la el�tt �sszeveszt�nk... el sem b�cs�zhattam t�le...
Sasuke remeg� tekintete sajn�lkoz�v� v�lt. Mintha valami b�ntudatot �rzett volna... maga sem tudta, mi�rt.
- De f�lre a m�lttal! – a fi�ra n�zett, �s egy mosolyt er�ltetett az arc�ra. - Gyere, menj�nk! K�rbemutatom az eg�sz falut... ha �rdekel...
- Persze!
Sakura a kij�rathoz vezette Sasuke-t. M�g egy utols� pillant�st vetett a teremre, majd kil�pett az ajt�n. Hossz� folyos�k, �s l�pcs�k vezett�k �ket a kij�rathoz. Sasuke amint kil�pett, egy �ri�sit esett, amin m�g Sakura is meglep�d�tt.
- Ilyen jegesek az utak?! – ny�gte Sasuke.
- Igen... ezt elfelejtettem mondani.
- �s... el�g hideg van... – mondta vacogva. Sakura elmosolyodott.
- Most j�n j�l Kushina aj�nd�ka. – el�vette a t�sk�t, �s kett� j� nagy kab�tot h�zott el�. Gyorsan magukra kapt�k, majd k�r�ln�ztek. Sakura mindent megmutatott, ami a faluban volt. V�gre megoszthatta valakivel a titk�t. Boldognak �rezte mag�t. Nem hitte volna, hogy valaha viszontl�tja a falv�t. Az egyik �p�letn�l elnevette mag�t.
- Mi az?
- Kumiko-val mindig ide j�tt�nk, ha loptunk anya s�tij�b�l.
- Hihetetlen... – mondta, �s karba tette a kez�t. – H�rom �vesen igazi cs�nytev� volt�l.
- Volt kit�l tanulnom... – mosolygott. – Gyere! Keress�nk valami sz�ll�st!

- Teh�t... a terv a k�vetkez�: - kezdte Shikamaru. – Ha Maatsuma esetleg �szakr�l t�madna, a n�ket, �s a gyerekeket a d�li j�ratba k�ldj�k...
- Valahogy �gy. – folytatta Sai. – De van egy kis gond: mire az eg�sz falut ki�r�tj�k, az ellens�g m�r r�g bent j�r. �s elz�rn�k a j�ratokat, vagy rosszabb. Fel kellene haszn�lni az ANBU-kik�pz� k�zpontot.
- M�r megint a te dr�ga ANBU-d! De oda csak egy bej�rat van!
- �s az �tmegy az �v�helyre. �s az�ta ki lett b�v�tve. A falu minden k�rny�k�r�l van egy bej�rat. �gy r�videbb id� alatt ki�r�tj�k Konoha-t. Viszont a haditervet m�g mindig nem dolgoztuk ki. Mindegyiknek van h�tul�t�je. Van �tleted, Shikamaru?
Shikamaru nem sz�lt semmit. Elhelyezkedett szok�sos „gondolkod�-p�z”-�ba. Ujjait �sszetette, szem�t becsukta, �s v�giggondolt minden lehet�s�get. Hossz� percekig csend uralkodott a szob�n. Mikor az �ra 4-et �t�tt, Shikamaru fel�t�tte a fej�t.
- Azt hiszem, megvan.