Sasuke szomorúan hallgatott. Ő sem tudta, hogy miért történt mindez... de egyet tudott: Maatsuma valami nagyra készül. Sakura-ra nézett. A lány szomorúan nézett maga elé.
- Kumiko... ő... úgy néztem rá, mintha a testvérem lett volna... mindent megosztottam vele, és... megbíztam benne... és ő mindent előre látott... tudta, hogy Maatsuma ki fog szabadulni... és tudta, hogy meg foglak találni...
- Nem halt meg... még visszajöhet...
- Tudom, de... most... minden egy csapásra elromlott... először az anyám... most meg... – nem tudta tovább mondani. Szeméből ömlöttek a könnyek. Kezébe temette az arcát. Sasuke remegő tekintettel figyelte a zokogó lányt. Leült mellé, és átkarolta.
- Nemsokára minden rendben lesz... ne aggódj!
- Tudom, de... olyan nehéz... a jutsuim... semmit sem tudok belőlük... még... még nem készültem fel rá...
- Én biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.
- Tényleg?
- Persze... csak egy a lényeg: ne dönts rosszul! Ne cselekedjél elhamarkodottan!
Sakura belenézett Sasuke szemébe... tekintete tele volt szomorúsággal. A lány tudta, hogy mire célzott Sasuke.
- Ő jár a fejedben... igaz?
Sasuke bólintott. Felállt, és leült Sakura-val szembe. Pár perccel később Kushina ment oda hozzájuk.
- Nemsokára indulhattok. – mondta. Mindkettejüknek odaadta a táskáját. – A vihar nem sokára eláll. Addig húzzátok még ki egy kicsit!
- Akkor... visszamentek? – kérdezte Sakura.
- Igen. Minato már készülődik.
- Mennyi az idő innen a faluig?
- A faluig két nap. De, ha megint vihar lenne, vagy ki tudja, a közeli városban van egy fogadó, ott lepihenhettek.
- Rendben. Köszönjük. – Sakura felállt. Kushina utána rohant.
- Várj! Még ne menjetek! Szeretnék adni valamit nektek.
Odaadott mégegy hátizsákot nekik. Eléggé súlyos volt.
- Ez még jól jöhet.
Sakura belenézett a táskába.
- Még mindig jegesek az utak? – kérdezte.
- A Jég országában mindig jegesek az utak, Sakura. – mondta Sasuke.
- Honnan tudod? Még sosem voltál ott!
- Az lényegtelen. Na, induljunk!
Mindketten elköszöntek a házaspártól, és elindultak a küldetésre, ami mindkettejük sorsát megváltoztatta.

Eközben Konohában egyre jobban feszült a helyzet. Tsunade-t egyre többször támadták meg. Egy nap alatt... 10 merénylet... ijesztő. Naruto nem tudta, mit tegyen. Néha már attól félt, sosem láthatja viszont Sasuke-t, és Sakura-t. Tobi nem értette: ki lehet az, aki megelőzi minden lépését? És egyáltalán... mi ütött Sasuke-ba? Úgy volt, hogy elpusztítja Konohát, nem segít rajta... így minden számítását keresztülhúzta Sakura... méghozzá azt is megtudta, hogy Itachi él... erre nem számított. De most ott van Konohában... és, ha egy lépést is tesz a falu ellen, meghal... most sarokba lett szorítva, ezt ő is érezte... mintha Sasuke pont ezt akarta volna...
- „Cseles a kölyök...” – jegyezte meg magában. Elindult az Akatsuki többi tagjához. Pein éppen a terveken dolgozott... Tsunade védelmezésére. – Pein, ezt most nem gondolod komolyan?
- Hidd el, Madara, így szabadulunk leghamarabb... és Sasuke kért meg rá.
- Úgy tűnik az a kölyök elfelejtette, hogy mit tett a falu a bátyjával... és, hogy mit tettek vele... az az esemény egy örök seb rajta!
- Amit nem kell újra fölhasítani... és erre ő is rájött.
- De... neki nem ez a célja! Egy kis csitri célját szolgálja!
- Mert az a „kis csitri” olyan, mint ő... sorstársak... és ajánlom, hogy ne keresztezd az útjukat! Ha te vagy a főnök, ha nem! Most tényleg veszéllyel állunk szembe. Ezen kívül... Sasuke elég nagy ahhoz, hogy magától döntsön, csak eddig egyesek befolyásolták... – itt Madara-ra nézett. – Itachi nem véletlenül adta át neki az Amaterasu-t. És ezt te is tudod... és... szerintem ő is tisztában van vele.
- Azt akarod mondani, hogy az egész, amit mondott nekem, csak színlelés volt?
- Talán igen, talán nem.
- Mindegy... én visszahívom! Mivel Akatsuki-s, nem tagadhatja meg a parancsomat!
- Ebben tévedsz... Sasuke nem lett Akatsuki tag... ahogy a csapata sem... emlékszel?
- A Hachibi megmenekült... igazad van... megbuktak a vizsgán.
- A kérdés csak az: direkt tette, vagy csak szimpla véletlen volt?
- Nem tudom... erre én sem tudom a választ...
- Mindegy... most én kérek tőled valamit... ne keresztezd a fiú útját!
Pein felállt, és kiment az ajtó felé ment. Madara bosszankodva nézett utána.
- És... még valami...
- Igen?
- Most utoljára... működj együtt a faluval!

Sasuke, és Sakura a közeli városhoz értek. Esteledett.
- Most mi legyen? – kérdezte Sasuke. – Megálljunk, és keressünk szállást, vagy menjünk tovább?
Sakura az égre nézett.
- Viharfelhők gyülekeznek... legjobb lesz, ha megállunk... de... ki tudja? Lehet, hogy nem lesz vihar!
- Mégegyszer nem akarok a fagyhalál szélén látni! Megállunk!
- Rendben... vagy... menjünk a föld alatt!
- Ott méghidegebb van!
- Az egész országban van egy titkos földalatti hálózat... hátha nem építették be. Anyámmal is úgy menekültünk ki az országból. Itt kezdődik a környéken. Talán... még rövidebb is lesz az út...
- Ch... felőlem.
Sakura körülnézett. Elkezdett a hóban ásni.
- Mit csinálsz?
Sakura szó nélkül ásott.
- Itt van... itt volt az a fa... a fától... gyerünk már!
- Mi az?
- Nem igazán emlékszem, hogy hol volt a titkos ajtó. „Omokage”! (emlék)
- Jaj, Sakura! Így rád fog találni!
- Majd meglátjuk. – becsukta a szemét. Homályosan látott valamit. A város szélén egy csomó fa volt... most kivágták... az egyik fa mellett volt a titkos bejárat... az emlékében megtalálta, de a jelenben nem...
- Inkább keressünk egy szállást!
- Azt mondom, az alagútban jóval biztonságosabb!
- Kétlem.
- Maatsuma nem tud róla.
- Hogy?
- Kezdetektől fogva gyanús figura volt... nem osztották meg vele a klán titkait... és a tekercsekben ez nincs benne.
- Még jó...
- Itt van! – Sakura ismét elkezdett ásni.
- Így semmire se megyünk. – kézpecséteket formált. – Katon, Goukakyuu no Jutsu! – Sasuke pár másodperc alatt felolvasztotta a havat. Sakura kinyitott a az átjárót. A föld alatt érdekes módon nem volt hideg... meleg volt az idő. – Hú... szóval... ti sem fagytatok meg.
- Amint látod, itt vagyok.
- Mennyivel vagyunk a föld alatt?
- Egy párszáz méterre... menő, mi?
- Igen... az... ennyi erővel a Fejvadász jutsu-t is alkalmazhattuk volna...
- Nem, nem azt egy óráig sem bírtuk volna. – egy tágasabb térhez értek. – Itt lepihenhetünk.
Elővették a pokrócokat. Sakura ételt, és vizet vett elő.
- Hú, Kushina jól megpakolta a táskát. – mondta Sasuke.
- Igen...
- Mi volt abban a táskában?
- Majd meglátod!
- Na, áruld már el!
- Nem, nem! Majd!
- Hm... gonosz vagy... – nekiálltak enni. Miután végeztek, Sakura összeszedte a maradékot. – És... milyen hely a Jégkristályok közt rejtőző falu?
- Hát... szép hely volt, mikor utoljára ott voltam... biztosan megváltozott... a Haruno negyed... mint egy külön falu... volt egy templom... mindenkinek ott tanítják meg az első lépéseket.
- Első lépések?
- A jutsuk eléggé veszélyesek... halálosak... nagy részük tiltott... és egy egyszerű gyakorlattal tanítják meg a chakra irányításást... a Haruno-chakráét.
- És... mi volt az?
- Egy tánc... amivel a chakra szintjeit kell kivezetned a tested különböző részeiből. Ez sok szempontból veszélyes: szétvagdoshatod magad, vagy, ha eljutottál addig, hogy a levegőben jársz, lezuhanhatsz.
- Akkor... az, amit láttam, az a levegőn járás volt?
- Igen... látható chakrával... a táncot is úgy kell... a látható chakra szükséges a harcoknál, hiszen a közelharcokban nem érhet hozzád az ellenfél. Úgy kell kifejleszteni, hogy a chakra ne sebezze tulajdonosát... az ellenfelet mindig is sebezni fogja. És közben tudjál mozogni... a végén már több jutsu-t is kell közben használni, és minél magasabb szintű jutsuig bírod, annál jobb leszel. És egy a lényeg... ez a legnehezebb... a gyakorlat alatt annyi chakrád fogyhat, hogy észre se vedd!
- De... az... lehetetlen...
- Már többeknek sikerült elérniük...
- És te?
- Hát igen... engem apám háromévesen elkezdett oktatni... de csak három hétig szemlélhette... ugye...
- Tudom, milyen nehéz...
- Igen...
- Sakura?
- Tessék?
- Én... mindig... melletted leszek... ne aggódj! Nem fogsz elveszíteni... ígérem...
- Az ilyen dolgok kiszámíthatatlanok...
- De... én tudom...
- Köszi... ez... jól esett... tudod... mostanában sokkal... kedvesebb vagy velem... és ez tetszik... jó éjt!
Sakura becsukta a szemét, és elaludt. Sasuke még sokáig gondolkodott Sakura szavain, majd a falnak dőlve ő is az álmok világába utazott...