Sasuke egy hosszú, fekete folyosón sétált. Nem tudta, hol van. valahonnan furcsa hangot hallott. Valaki megérintette a vállát. Megfordult. Ino volt az.
- Ino, mit keresel itt?
- Végre kapcsolatba léptem veled! Tudod, mennyi ideje próbálkozok?
- Miattad ájultam el? Ugye tudod, hogy most éppen megölni készülsz?
- Már nincs sok chakrám. A lényegre térek: Sai elkészült a rajzzal. A tettes: Suigetsu.
- Hogy?
- Ő ölte meg Sakura anyját.
- Tényleg...a vágások...túl nagyok voltak.
- Gondolkodni ráérsz később, most viszont nyisd ki a szemed!
- Mi?
- Sok sikert a továbbiakban! – Ino eltűnt a szeme elől. Újra a végtelen sötétséget látta. Lassan kinyitotta a szemét. Egy barlangban találta magát. Mellette tűz ropogott. Valaki a bal karját szorongatta. Sakura volt az. Szelíd mosollyal az arcán aludt. Sasuke nem tudta, hogy most mit tegyen. Pont Suigetsu-nak kellett elárulnia őket.
- Jó reggelt, hétalvó! – Sasuke körülnézett. Egy vörös, hosszú hajú nő ült mellette. Kezében borogatás volt. Sasuke arcát törölgette vele.
- Hol vagyok?
- A hegy lábánál. Mindketten csúnyán átfagytatok. Még jó, hogy éppen arra jártam.
- Még szerencse... – Sakura-ra nézett.
- A társad már ébren volt. Nincs semmi baja, ne aggódj! A férjem nemsokára jön, csak hoz valami harapnivalót.
- Kicsoda maga?
- Jaj, ne haragudj! A nevem Uzumaki Kushina.
- Uzumaki? Kushina? Uzumaki...
- Te Uchiha Sasuke vagy...igaz?
- Igen...Sakura mondta?
- Igen...jó kis viharba keveredtetek. Fáj valamid?
- Nem igazán...
- A fenébe! – a káromkodás a barlang nyílásából jött. – A Henge no jutsum majdnem befuccsolt.
- Kinek az alakját vetted fel, drágám? – kérdezte Kushina.
- Csak úgy rögtönöztem valamit...
- Ne mondd, hogy megint volt egy ikertestvéred!
- De...a pénztáros csak nézett, hogy miért van kettő belőlem. Most már komolyan valami máshoz kell folyamodnom. – Sasuke-nak nagyon ismerős volt a férfi.
- A kőfej! – Sasuke alig hitt a szemének. – A 4. Hokage kőfeje!
- Ó, helló pajtás, felébredtél? Namikaze Minato vagyok. – Minato egy széles vigyort ejtett, amit Sasuke csak bárgyú vigyornak hív. Ez a vigyor egy személyre emlékeztette.
- Naruto??? – Sasuke-nak kicsit sok volt. Ugyanolyan szőke volt a haja, ugyanolyan kék szeme, és ugyanaz a vigyor. – Ez biztos csak véletlen! Kushina, mit is mondott? Uzumaki Kushina?
- Igen...miért?
- Uzumaki??? – Sasuke felpattant. Teljesen elfeledkezett Sakura-ról, aki egész eddig a karját szorongatta. A lány is felriadt.
- Sasuke-kun, mi történt?
- Ismernek egy fiút? Uzumaki Naruto a neve!
- Naruto? – Kushina a szívéhez kapott. – Jól van?
- Igen...miért?
- Ő a fiam! A mi fiúnk!
- Hogy? És...Minato, nincs köze véletlenül a Negyedik-hez?
- De...ugyanis...szóval...én vagyok az!
- Ne!
- Sasuke-kun, elárulnád, hogy mi történt?
- Sakura, még én sem vágom pontosan, de azt hiszem...meghaltunk.
- Mi?
- Nem, nem haltatok meg!
- De...a Negyedik már meghalt!
- Most, hogy már megláttatok, ideje tudni az igazságot. – sóhajtott Minato.
- Az...igazságot?
- Igen...miután....szóval...eléggé kínos. Miután a Kyuubi-t Naruto testébe pecsételtem, mindenki azt hitte, hogy meghaltam. Valahogy mégis túléltem. Szóval...nem sokkal később létrejött az Akatsuki. Tudtam, hogy Naruto számára veszélyes. Azt akartam, hogy Kushina vigyázzon rá...de a falu másképp döntött...
- Ez nekem kicsit magas. Hogyan élhetted túl? – kérdezte Sakura.
- Én sem tudom. Szóval, Naruto jól van?
- Igen. – felelte Sakura. – Megtanulta a Rasengan-t, sőt, továbbfejlesztette. Ez a hülye mellettem elhagyta a falut. Volt egy eléggé csúnya harcuk. Utána még volt pár küldetés, majd elment két és fél évre a Myoboku hegyre Jiraiya-val. Majd azon dolgoztunk, hogy Sasuke-t visszahívjuk. De nem sikerült. Egészen mostanáig. Most valahogyan beadta a derekát. Egyébként mi Naruto csapattársai vagyunk, és Sasuke-nak erős riválisa, és a legjobb barátja.
- És ezt ki mondta? – kérdezte Sasuke.
- Te.
- Hé! Te is benne ténferegtél az Akatsuki-ban! – kiáltott fel Minato. – Ugye nem bántottad a fiamat?
- Hát...ki lett nekünk adva, hogy kapjuk el...asszem. De előtte meg akartam vele küzdeni...végülis...nem kaptuk el.
- Na, Minato, drágám! Amint látod, Sasuke visszatért a faluba, minden rendben.
- Mindenki abban a tévhitben van, hogy visszamegyek? Sakura leütött, és elrángatott a faluba. Ennyi.
- Nem jössz vissza?
- Nem. Örülj neki, hogy annyiszor megmentettelek! És ebbe vedd bele az erdei dolgot is!
- Nem is volt megmérgezve a hátam!
- Dehogynem! Én láttam!
- Perverz disznó! Miattad lelepleződött a titok-tetkóm!
- Az nem volt valami titkos! Keresztbe az egész hátadon, és még elöl is folytatódik...áh, Sakura drágám, az nem titkos!
- Ne hívj drágámnak!!!
- Héhéhé! Gyerekek! Ne veszekedjetek! – szólt rájuk Kushina. – Minato, hoztál, amit kértem?
- Persze. Szeretitek a ramen-t?
- Ez nekem ismerős. – mondta Sasuke. – Neked nem, Sakura?
- De...nagyon is...
- Na, akkor hozzá is láthatunk! – Kushina fát vett elő, majd a Katon: Goukakyuu no Jutsu-val tüzet gyújtott.
- És, mi járatban vagytok erre? – kérdezte Minato.
- Ez...hosszú történet. Az a lényeg, hogy a ninjaháború ellen próbálkozunk. – mondta Sakura.
- Megint kitörőben van egy?
- Igen...az egész falu téged hiányol, Minato...amióta elmentél, eléggé...legyengült Konoha.
Minato ettől kicsit elszomorodott. Konoha mindig is sokat jelentett számára. És most gyenge...
- Talán...vissza kellene menned. – mondta Sakura.
- Félek, utálnának.
- Biztosan nem! És, úgy tudom, hogy rengeteg jutsut ismersz. Talán...ha ki is törne a háború, veled biztosan győznénk. A tankönyveink is úgy írták: „...az ellenséges falvak, ha meglátták Yondaime-t, visszavonulót fújtak.” Na, talán most is visszavonulót fújnának. Ha más nem, egy Hiarishin után biztosan.
- Heh...jól hangzik, de...
- De?
- Áh! Semmi értelme visszamenni! A falu számára halottak vagyunk, és kész!
- Jaj, Minato, drágám! Sakura-nak igaza van! Itt az idő visszamenni. Főleg, hogy a falu gyenge, és hiányolnak téged! Egy próbát megér!
Kushina elővette legcsillogóbb tekintetét. Minato sóhajtott.
- Legyen...de...akkor...
- Akkor?
- Sasuke nem támadhatja meg Konohát, mert kitekerem a nyakát!
- Heh! Ez nem fair! – Sasuke karba tette a kezét.
- Most is a faluért küzdesz, drágám! – Sakura gúnyosan mosolygott.
- Ne. Hívj. DRÁGÁMNAK!
- Jól van, na! Nem kell idegeskedni! Amúgy is...már csak pár nap, és egy gyönyörű faluban találod magad!
- Biztos szép lesz...
- A Jégkristályok közt rejtőző falu valóban szép hely. – mondta Kushina.
- Most ki a Hyokage? – kérdezte Sakura.
- A Hyokage? Hm...nincs vezetője a falunak. Eddig minden jelölttel végzett egy titokzatos személy.
- A nénikéd mindenbe beleüti az orrát? – kérdezte Sasuke.
- Ja...de nem sokáig.
- Jól van. pihenjetek egy kicsit! Utána indulhattok a dolgotokra! – mondta Minato. – Kushina majd összecsomagol egy kis kaját. Addig viszont nem mehettek ki!
- Legyen...addig elmegyek edzeni. – mondta Sasuke.
- Nem, nem, Sasuke-kun! Itt maradsz! Egy kicsit pihenünk.
- Mi? Te ott aludtál a vállamon! Ha Ino nem üt ki, akkor...
- Ino? Beszélt veled? Miről?
- Hát...szóval...izé...Sai elkészült a rajzzal...
- És...ki a tettes?
- Suigetsu.
Sakura nem szólt semmit. A tüzet nézte.
- Én nem tudtam, hogy ezt tervezi. Sajnálom.
- Semmi gond...nem tehetsz róla...tudtam, hogy készül valamire.
- Honnan?
- Beleláttam a fejébe...és ez is érdekes...te...a te szemed nem mond nekem semmit...se múltat, se jelent...az emlékeid...teljesen rejtve vannak előlem...nem tehetsz róla...Kumiko is ilyen volt...csak ezt az egyet tudtam meglátni benned: Kumiko-t átpecsételték.