your.first.and.best.SASUSAKU.source #44 || in FIREFOX

Egy kis faház… egy kicsike, szűkös szoba. Teljes sötétség volt, csak a villámok világították meg egy-egy másodpercre a helységet. Az ablakon esőcseppek folytak végig, teljesen elhomályosítva a mögötte nyíló kilátást. A kereten lassan szivárgott be az esővíz.

A homályos tájat egy rideg, fénytelen, zöld szempár kémlelte. Rövid, rózsaszín haja egy egyszerű copfba volt kötve, két oldalt egy-egy tincs lógott az arcába. Testét egy hosszú, fehér kimonó takarta. Már kopott volt, néhol kissé szakadt. Nyakába egy egyszerű, fekete szalag volt kötve.
-         „Sasuke-kun… elhagyom Konohát, és… veled tartok!” – hallotta fejében saját szavait. Ennek már két hónapja volt, mégis olyan elevenen élt benne, mintha csak pár perce történt volna.
 
Az eső zuhogott, villámok gyötörték a sötét éjszakát. Egy másik szoba csendjét éles hang törte meg. Mintha egy sima, fénylő pengén simítottak volna végig egy durva, érdes tárggyal. Egy rideg, gyilkos tekintetet mutatott a kard fénylő pengéjének tükre. Mély volt, és fekete, mint a benne lakozó, végeláthatatlan gyűlölet. Fejében sötét gondolatok keringtek. Gyilkos, véres képzelgések, melyben nem tisztelt sem istent, sem embert.
-         Én vagyok… - suttogta. Az utolsó szavakat már csak némán formázta ajkaival. Ujjaival végigsimított a kard pengéjén. – Én vagyok… - suttogta ismét, de a néma szavak már mások voltak, amiket ajkaival formázott. Egy villámláskor a fekete íriszekben megcsillant a gyilkolás vágya. A karddal a kezében kiment a szobából.
 
A lány tekintete az éjjeliszekrényre sodródott. A tetején egy kunai hevert. Vészjóslóan villant meg a villámok fényében. A lány a kezébe vette, pengéjén végigsimított.
-         Már rég meg kellett volna tennem… - suttogta magának.
 
Én vagyok…
 
Léptek zaját hallotta. A kést berejtette a fiókba, majd ismét az ablakhoz lépdelt. Arca higgadt volt, és érzelemmentes, de amikor az égi fény lecsapott a földbe, arcán egy könnycsepp csillant meg.
 
Én vagyok…
 
Az ajtó fájdalmas nyikorgással kinyílt. A gyenge, korhadt fapadló megnyikordult a fiú léptei alatt. A lány nem mozdult, csak várt. Szemeiben semmilyen érzelem nem tükröződött, kezei nyugodtan hevertek az ablakpárkányon.
-         „Már rég meg kellett volna tennem… - futott át az agyán ismét. – Már rég végeznem kellett volna vele…”
A fiú megállt a lány mögött. Kardját a kimonó alá csúsztatta, és átvágta a jobb vállánál a gyenge anyagot. A kard éle egy kicsi, de mégis mély vágást ejtett a hófehér vállon, a hegye pedig egy kis karcolást ejtett a lány arcán.
-         Ezt is bosszúból teszed, vagy csak szórakozásból? – kérdezte érzelemmentes hangon, nem törődve sorsával.
-         Túl sokat tudsz a tervemről… - felelte a fiú vérfagyasztó suttogással. – Félő, hogy elárulsz… vagy megölsz…
-         Ha elpusztítod Konohát… a barátaidat… az otthonodat… semmi sem lesz jobb… csak tovább fogsz süllyedni az őrületbe… ha még lehetsz ennél őrültebb…
-         Otthon? Barátok? Milyen otthon az, ahol megölnek mindenkit, akit szerettem? Milyen barátok azok, akik nem hagyják, hogy a magam útját járjam?!
-         Ez az út, amin jársz, nem a saját utad! Ez nem te vagy!
-         De… az vagyok, aki voltam… - mondta gyilkos tekintettel. Eltakarta a lány szemét, és a vállához szorította, hogy szabadon elvághassa a torkát.
-         Sasuke… kérlek, hagyd abba!
-         Én vagyok a sötétség… - suttogta vérfagyasztó, rideg hangján. Ujjai között a tehetetlen lány könnycseppjei csordogáltak végig, a kard tiszta pengéjére hullottak. – Én vagyok a bosszú… - a lány akadozva kapkodta a levegőt. Nyakán érezte a katana hideg pengéjét. Kezével a nyakán levő ereket próbálta védeni. – Én vagyok a halál… én vagyok a rémálmod… - a penge végigsiklott a lány kézfején, véres vágást hagyva maga után.
-         Látod…? Látod, mit tett veled a bosszú? – rebegte halkan.
-         Ne mozogj… annál jobban fog fájni…
-         Nem… kérlek, gyere vissza… - mondta sírós hangján. Sasuke már szólásra nyitotta volna a száját, mikor a lány egy furcsa mondattal folytatta. – Tudom, hogy még ott vagy…
-         Fogd be a szád! – ordította, és a kard markolatával a lány hasába ütött. - Jól figyelj rám, Sakura… ha még egy szót is szólsz… teszek róla, hogy hosszú, kínhalált halj…
A lány arcáról ömlöttek a könnyek. Egyik kezével a hasát markolászta, a másikkal a földön támaszkodott. Fejét lehajtva zihált. Nem akarta, hogy Sasuke lássa a könnyeit. A fiú közelebb lépett Sakurához, és a kardot a lány fejére fektette.
-         Ebben a világban… nincs igazság. Senkiben sem bízhatunk… ez a világ… olyan, mint a pokol legmélyebb bugyra, ahol az örök kárhozatra ítélt emberek hánykolódnak. Ez a szenvedés olyan, mint mikor beleesel a tűzforró lávába, nem égsz meg. Csak szépen, lassan hatol át a forróság. A társadnak nyújtod a kezedet segítségért, de ő vasvillával a láva mélyére döf… - leguggolt a lány elé, a hajánál fogva emelte fel a fejét. – Gondolom sejted, hogy milyen érzés az – mondta gonosz vigyorral az arcán. Sakura arcáról ömlöttek a könnyek, sikítani akart félelmében, de tudta, hogy az a biztos halált jelentené számára. – És… ha ez a világ a pokol… akkor én leszek az ördög, aki irányítja azt…
-         ELÉG! – ordította, és Sasuke nyakába borult. – Hagyd abba! Ez a világ nem olyan! Mi hányszor hagytuk, hogy szenvedj?! Szerinted, miért futottunk utánad annyi éven át?! Ha akkor hallgattál volna ránk, akkor most nem tartanál itt!
Sasuke a katanát Sakura tarkójának szegezte. Rideg, gyűlölettel teli tekintetével a pengét nézte, ami visszaverte az egyre sűrűbben lecsapó villámok fényét.
-         Kérlek… gyere vissza… - zokogta. – Szükségünk van rád… hát nem érted?!
Sasuke agyán átvillant a felismerés. Kezéből kiesett a kard, a földre érve darabokra tört. Arca teljesen üres volt, mintha kiégett volna belőle valami. Tekintetében nem volt érzelem, teljesen üres volt, mintha nem is élne. Sakura elengedte Sasukét, kezét a fiú mellkasára fektette. Kezét zöld fény vette körül enyhe melegséget sugározva. Ez volt az egyetlen dolog, amit Sasuke érzett. Azon kívül semmit. Se szeretet, se gyűlöletet… semmit. Mintha csak félig élt volna. Üveges tekintetével a lányt nézte, aki egyre jobban zokogott.
-         Látod? Hiába… hiába vagyok orvosi ninja… a lelkedet… én sem tudom meggyógyítani… - zokogta megtört hangon.
-         Engedj el...
-         Nem! Addig nem, amíg nem leszel újra a régi!!!
-         A... régi? – kérdőn felvonta a szemöldökét. – A régi? – fejét lehajtotta. Mellkasa lassan rázkódni kezdett. Ördögi, őrült kacaj hasította ketté a szoba csendjét. Tekintete zavaros volt. A fekete íriszek összeszűkültek a kerekre nyílt szemekben. – Hozd vissza a klánomat! Itachit! Akkor... akkor majd talán beszélhetünk róla! – ordibálta. Kezei görcsösen összeszorultak, szabadon lehetett látni az egyre jobban dagadó ereket. – Azt hiszed, hogy minden megváltozhat, ugye?! Hát nyisd ki a szemed!!! Engem már csak a bosszú éltet! És addig nem nyugszom, amíg ezt az egész rohadék világot el nem söpröm!
-         Azok az emberek semmit sem ártottak neked!!!
-         Valóban? – kérdezte. A kacaj abbamaradt. Szemei összeszűkültek, a tekintete ölni tudott volna. Az eddig üveges szemekben visszatért a gyűlölet... sokkal több, mint azelőtt volt benne... – Akkor kik vették el a családomat, ha nem ők?! KIK, HA NEM AZ EMBEREK???!!! – homlokán izzadságcseppek csordultak végig, torka összeszorult, majd ellazult. – NEM ÉRDEKEL, MIT MONDASZ!!! EZ A VILÁG EL FOG PUSZTULNI, MÉGHOZZÁ AZ ÉN KEZEM ÁLTAL!!! KÁR, HOGY TE NEM LÁTHATOD!!!
Sakura ölelése görcsös szorításba ment át. Szemei fénytelenül meredtek a távolba, arcizmai megfeszültek. Hörögve kapkodta a levegőt. El akarta engedni Sasukét, de a félelem nem engedte. Már azt sem tudta, mit cselekszik. Csak a fiú felsőjét markolta görcsösen, körmei belemélyedtek az izmos vállba, amiből vér csordult ki. Szeméből megállíthatatlanul ömlöttek a könnyek, amik lassan pirosas árnyalatot vettek föl, majd átmentek vörösbe.
-          De tudod, mit? – nézett le Sasuke a lányra. – Inkább hagyom, hogy végignézd, ahogy az imádott barátaiddal sorra végzek! Először azzal a szőke ribanccal kezdem! A saját kezét fogom átdöfni rajta! Majd jön a te imádott ANBU-harcosod! Letépem az arcát, majd a lábától szabadítom meg! Végül jön a te kis hősöd... ő vele fogok a legtöbbet játszadozni... – a fekete íriszek vérvörös sharinganná váltak. Megragadta Sakura haját, és felemelte a fejét, hogy láthassa a lány félelemmel teli tekintetét. – Az én világomban fogom halálra kínozni... és te velem jössz...
Sakura szeméből ömlött a véres könny. Kétségbeesetten figyelte Sasukét. A fiú őrülten sötét tekintete a lányt vizslatta. Szája őrült vigyorra húzódott, mellkasa ismét rázkódni kezdett.
-          Ksh... imádom, ha ilyen arcot vágsz... – suttogta. – Tudod, most, hogy itt vagyunk... csak mi ketten... úgy érzem, nem árt egy kis szórakozás... ugye érted, mire célzok?
Hideg kezével végigsimított Sakura arcán. A lány úgy érezte, megszűnt létezni. Már nem látta értelmét az életnek. Ajkait szólásra nyitotta volna, de torka összeszorult, egy hangot sem tudott mondani. Egész testében reszketett, lábai teljesen meggyengültek. Csak úgy tudott állva maradni, hogy Sasukéba kapaszkodott.
-          Remélem, nincs ellenedre... – eddig gúnyos arca gyilkosra váltott. Kicsit meghúzta Sakura haját, amire a lánynak egy hangtalan üvöltés volt a válasza. – Ugye, Sakura?! HISZEN MINDIG IS ERRE VÁGYTÁL, NEMDE?! – üvöltötte. Ismét őrült kacajt hallatott. A rémült lány szemei lassan kikerekedtek, ajkait sikításra nyitotta. – Nyugodj meg... te is élvezni fogod...
Sakura kitépte a haját Sasuke ujjai közül, és a földre zúgott. Éles sikolya keresztülhasított az ég haragján.
-          Hagyd abba! – zokogta megtörten. Sasuke közelebb lépett hozzá. – Ne... hozzám ne érj! Hallod?! – letérdelt a lány elé, és mélyen a szemébe nézett. Arca teljesen nyugodt volt, mintha semmi sem történt volna. – Nem igaz, hogy mindenkit elvesztettél! Mi itt vagyunk! Mi is a családod voltunk! Miért nem érted meg?!
-          Ti? Heh... te tényleg nem látod át a helyzetet...
-          De! És teljesen átérzem, hogy mik történtek veled!
-          NEM! Nem érezted át! Ha átérezted volna, akkor most mellém állnál!
-          Most is itt vagyok!
-          Valóban? – vigyorodott el gúnyosan. – A lelkedet is odaadnád? A szemeidet? A... testedet?
-          Nem... ezeket nem...
-          Akkorhát... már nincs szükségem rád... – suttogta. Megfogta a törött kard egyik szilánkját, és a lány torkához emelte. – Pedig milyen kár lenne érted... – suttogta rekedtes hangon. – Fiatal vagy... ártatlan, és tiszta... pont egy ilyen nő kéne nekem, hogy a célom végleg beteljesüljön...
-          Az én gyerekeimnek ne legyen egy őrült az apjuk!
-          Őrült? – nézett kérdőn a lányra. – Őrült? – gúnyosan elnevette magát. – Már miért lennék én őrült? Nincs semmi bajom... sőt... MÉG SOSEM ÉREZTEM MAGAMAT ILYEN REMEKÜL!!! – ordította. Ismét őrült kacajba kezdett. Sakura félve hátrált, szeméből már a könnyek is elfogytak.
-          „Mi lesz már?! Öld meg!” – villant át az agyán. Az éjjeliszekrényhez rohant, és kikapta belőle a kunait.
-          Meg akarsz ölni? – kérdezte nevetve. Sakura félve maga elé fogta a fegyvert, és támadó állásba állt. – Hát jól van... ölj meg, ha tudsz! – mondta, és széttárta a karját. – Az egész kezed reszket... a szemedben látom a félelmet... nem hinném, hogy meg tudnál ölni...
Sakura kisssé félve, de gyorsan haladt a fiú felé. Sasuke csak várt, semmilyen ellenállást nem mutatott.
 
„Arigatou!”
 
Sakura kezéből kiesett a fegyver.
-          Nem... NEM TUDOM MEGTENNI! – zokogta. Fejét fogva a földre borult. Sasuke egy elégedett vigyorral figyelte a szenvedő lányt.
-          Látod...? – vigyorgott gonoszul. – Gyenge vagy, mint mindig... képtelen lennél ártani nekem... ugye?
Sakura félve felnézett Sasukéra. Mindkét kezét olyan nehéznek érezte. Fázott, minden olyan fagyos volt. Mintha kint álltak volna a hideg esőben, pedig bent voltak a jó régi faházban. Sasuke a kezét nyújtotta felé.
-          Teljesen megértelek... – suttogta szomorú tekintettel. Sakura félve megfogta Sasuke kezét. – Tudod... én sem tudnálak bántani...
-          Nem...? – kérdezte megszeppenve a lány.
-          Soha... egy ilyen tiszta lelket kár lenne megölni... előtte... – és itt a szoba másik végébe hajította az értetlen lányt. – JOBBAN SZERETEM, HA BŰNHŐDIK EGY KICSIT!!!
Sakura egy fájdalmas üvöltés kíséretében a földre érkezett. Sasuke lassan felé lépdelt. A sötétség teljesen elborította az elméjét. Csak egyet akart: gyilkolni. Ez volt a lételeme, már semmi sem létezett számára... csak a bosszú. A villámok mintha a benne dúló haragot mutatták volna. Egy sűrűbb volt, egyre nyugtalanabb. Tekintete tele volt azzal a soha el nem múló fájdalommal, ami darabokra törte az ő világát, kiégette a lelkét... megfosztotta a békétől, a léttől. Benne volt még az a fájdalom is, ami a tragédiák előtti boldog éveit siratta. Meg akarta osztani ezt a fájdalmat másokkal is. Megosztani a hiányt egy jobb lét után. Nem akart egyedül szenvedni... szenvedjen az egész világ.
A szemei sírtak, de arcán ott volt az a véget nem érő gonoszság, ami vezérelte őt. Sakura csak a pillanatot várta, mikor véget ér ez a rémálom. De tudta, hogy ez maga a valóság. És a valóság elől nem lehet menekülni.
-          Tudom, hogy mit érzel most... – suttogta. – Fáj... igaz? Üres vagy, és bánatos... bűntudatod van, miközben másokat okolsz a múlt tragédiájáért. Hogyha én nem is éltem át azokat, amiket te... teljesen együtt érzek veled.
-          Persze... – sziszegte a fiú. – A könnyeid is azért folynak, mert engem sajnálsz, igaz?! Csak magadat félted! A saját hitvány életedet! Félted a többi hazug barmot, akik tönkretették az életemet!
-          Én csak érted aggódom... nem akarom látni, hogy szenvedsz... – suttogta. – Amikor elmentél a faluból... tudtam, hogy már semmi sem lesz a régi. Minden a semmibe veszett, ahogy múlt az idő. Csak a legerősebb érzelmek maradtak meg mindannyiukban. Ezért kerestünk téged éveken keresztül... de belőled még az a bizonyos érzelem is kiveszett... vagy nem is volt...
-          Heh... érzelmek? Milyen érzelmek? Azt hiszed, számítottatok is valamit?! – megragadta a lány torkát, és a falhoz szorította. – Mikor a családom meghalt, csak a gyűlölet maradt meg bennem! Semmi más nem létezett számomra! Ti csak eszközök voltatok, hogy közelebb juthassak a célomhoz! – ordibálta. Szemei összeszűkültek, idegesen kapkodta a levegőtt. Másik kezével is megszorította a lány torkát. Egyre görcsösebben fogta, mintha elvesztette volna az uralmat a saját teste felett. – Ha azt hiszed, hogy szerettelek titeket, hát tévedsz! Csak azt a pillanatot vártam, mikor végre meghaltok mindannyian! Hogy temetetlenül heverjetek egy szakadék legmélyebb gödrében, és a rohadt hullátokat a madarak zabálják fel!
-          Dhe... Naruto... a barátod volt... – hörögte a lány. – Te magad mondtad... emlékszel?
-          Hazudtam! – ordibálta. – HAZUDTAM MINDENKINEK! AZT AKARTAM, HOGY MEGBÍZZTOK BENNEM, HOGY VÉGÜL SAJÁT MAGATOK AKASSZÁTOK FEL MAGATOKAT!!! Azt hiszed, hogy mikor együtt voltunk, akkor teljesen más voltam, igaz?!
-          Lehet, hogy akkor is... a bosszú vezérelt, de... láttam... láttam a könnyeidet, mikhor... mikhor... – Sasuke szeméből könny csordult ki. Kezei kissé meglazultak, de csak annyira, hogy a lány kapjon levegőt. – Sarutobi-sama meghalt... láttalak sírni, mikor elmentél a faluból... és Naruto mesélte, hogy... sírtál... mikor azt hitted, meghalt...
Sasuke kezei lassan elernyedtek, Sakura a földre zúgott. Vért köhögött fel, majd elterült a padlón. Hangosan kapkodta a levegőt, egyik kezével a torkát simogatta. Sasuke tekintete a távolba meredt, arca ismét nyugodt volt. Száját résnyire nyitotta, azon keresztül vette halkan a levegőt. Szeméből egyre jobban törtek elő a könnycseppek. Végiggördültek sápadt arcán, majd az állán összegyűlve Sakura nyakán landoltak. Remegő kezeit maga elé emelte.
-          Tudom, hogy még ott van... még ott él benned... – suttogta Sakura elhaló hangon. – A régi Sasuke...
A fiú lassan térdre rogyott. Arcát a kezeibe temette, és halkan zokogott.
-          Még nincs elveszve minden...
-          Heh... azt hiszed, hogy ettől a sablonos szövegtől megváltozom, igaz? – kérdezte. Egyik kezét a homlokára tette, a másikkal megszorította a lány csuklóját. Arca ugyan olyan őrült volt, mint azelőtt. – Ettől a szövegtől... egyszerűen hánynom kell! – mondta gúnyos hangon. Szeméből ömlöttek a könnyek. A tekintete ködös volt, mégis tiszta. – Nem fogok felhagyni a bosszúval! Mindenkit megölök, aki az utamba áll!
-          És, ha teljesült a bosszúd, mihez kezdesz?! Menekülsz életed végig?! – kérdezte, majd felült, és megragadta Sasuke torkát.
-          Úgy sem mered megtenni...
-          Mihez kezdesz?! Életed végéig bujdosol, amíg meg nem döglesz?! Vagy, amíg valaki meg nem talál, és ki nem nyír?! Gondolkodj már egy kicsit! Még most... megfordulhatsz. Mert mi még itt vagyunk. Vannak még olyanok, akik szeretnek, és aggódnak érted...
-          És az egyik te vagy, mi?! – nevetett gúnyosan. – Ne viselkedj úgy, mintha még mindig a csapattársam lennél! Te csak egy kis hülye kurva vagy, aki mindenen bőg, mint egy fogyatékos kislány!
-          Kérlek, hagyd abba! – sírt kétségbeesetten.
-          Ne akarj még jobban felhúzni! – sziszegte. – Inkább essünk túl az egészen... szeretnék szórakozni egy kicsit...
Sakura ült a falhoz szorítva. Sasuke hideg keze végigszántott a torkán, majd végigsimított vele az arcán. A lány szíve hevesen vert, idegesen kapkodta a levegőt. Már csak egyetlen lehetőséget látott. Magához rántotta Sasukét, és szorosan magához ölelte.
-          Nagyon sajnálom... – zokogta. Szemeit félve összeszorította, és várta Sasuke reakcióját: megöli, vagy folytatja, amit elkezdett? – Sajnálom, ami történt a családoddal... amikor rájöttél az igazságra, mi történt? – suttogta. – Fáztál, ugye? Mintha eltűnt volna az a meleg fény...
-          Minden... olyan hideg volt... – suttogta a fiú. Szemeit lehunyta, gondolatai a fájó múltba repültek. – Sötét, és üres... minden eltűnt, amit addig fontosnak találtam... azok a dolgok, amik boldoggá tették az életemet, többet nem léteztek számomra... el akartam felejteni őket... de nem lehet... – vállai lassan rázkódni kezdtek. Sakura érezte a nyakán Sasuke meleg könnycseppjeit. – Nem lehet elfelejteni... azokat a napokat...
Sakura összeszorította a szemeit, és próbálta megállítani szüntelenül folyó könnyeit. Egyik kezével a fiú hajába túrt, majd kissé lejjebb csúsztatva a tarkóját simogatta.
-          Bocsáss meg – suttogta a fiú. Izmos karjaival körülölelte a törékeny testet.
-          Emlékszem, mikor volt az a próba… a csengős… emlékszel? – suttogta Sakura. – Azt mondtad, sírtál… hogy sírtál azon a napon… eleinte nem értettem, hogy miért mondtad… de ahogy múltak az idők, kezdtem rájönni… hogy neked szükséged van egy társra… aki meghallgat. Engem választottál… és vigyázni akartál rám… megvédtél… a Hullámok Földjén… és az erdőben. Meg akartad ölni azokat a ninjákat értem… de a kedvemért meghagytad az életüket. És mikor a pecsét végleg elszívta az erődet… még akkor is mindeneddel azon voltál, hogy életben maradjak. Mikor Naruto megmentett, te féltékeny voltál… és mikor elmentél… vallottál… majd a végén azt mondtad…
-          Köszönöm… - fejezte be a mondatot a fiú. – Köszönöm, hogy… - könnyei ismét kicsordultak. Válla megrázkódott, arcán apró könnycseppek folytak végig. – Hogy önmagamért szerettél… hogy téged szerethettelek…
Sasuke szavai visszhangként zengtek a lány fejében. Szíve hevesen vert, kezei meg-megremegtek. Csak a fiú nevét tudta suttogni döbbentében. Arcát elrejtette Sasuke vállába, könnyei lassan folydogáltak, átáztatva a ruha vékony anyagát…
 
A nap sugarai megcsillantak az esőcseppekkel díszített füvön. Az ablakról lassan felszáradt az eső, halvány fény sugárzott be az üres szobába. A földön egy kard darabjai hevertek szerteszét. Az ágyon egy fiú, és egy lány aludt csendesen, egymást ölelve. Testüket csupán ruháik választották el. Sasuke a mellkasán nyugvó Sakurára nézett. Tekintete tele volt bánattal, és bűntudattal. Végigsimított a lány hátán, majd szorosan magához ölelte kedvesét.
-         Már felébredtél? – emelte fel fejét Sakura. Sasuke szomorú arcát látva kicsit elbizonytalanodott. – Mi a baj?
-         Szeretnék valamit kérni… - suttogta akadozva a fiú. Sakura kérdő pillantásokat vetett felé. – Menj el… menj vissza Konohába…
-         De… Sasuke…
-         Mondd azt, hogy eltűntem… vagy, hogy meghaltam…
-         Nem hagyhatlak itt! – mondta kétségbeesetten. Kezével a fiú ingébe markolt.
-         Ne félj… még látjuk egymást… egy éjszaka még találkozunk… biztos lehetsz benne…
-         Gyere vissza… kérlek! – könyörgött a lány. Sasuke szomorúan ingatta a fejét. – Gyere velem!
-         Nem lehet… már semmi sem lenne a régi… de ígérem, hogy elmegyek hozzád egyszer…
-         Ígéred? – nedves szemeit Sasukéra emelte. A fiú bólintott, majd hozzátette:
-         Ígérem… - lassan közelebb húzta a lány arcát, és egy lágy csókot hintett a kerek állra. – Ez az én fogadalmam… - suttogta. A lány egy hálás pillantást vetett a fiúra, majd arcát a mellkasába fúrta, hadd érezze még utoljára az illatát…
 
 
Valahol az erdő sűrűjében egy lány sétált. Néha visszanézett, szemét egy-egy könnycsepp hagyta el. Léptei alatt felszálltak a lehulló levelek. Szakadt, fehér kimonóját megvilágította a fák lombkoronáin beszivárgó fény. Csak a remény vigasztalta… a tudat, hogy egyszer találkoznak. Egy csendes, csillagfényes éjszakán…
 
A kis faházat lángok lepték el. Valahol, messzebb az égő háztól egy fiú állt. Élettelen, szürkés szemével a távolt kémlelte. Még nem mehetett… még nem léphetett tovább. Bűneiért már megkapta méltó büntetésért… csak a megváltást várta… remélte, hogy eljön… hogy találkozik vele azon az estén. Addig nem tehetett mást. Csak hagyta, hadd folyjanak könnyei. Bár tudta, találkoznak, szembesülnie kellett a tudattal, hogy többé nem láthatja kedvese gyönyörű szép szempárját. Ez ellen nem tudott mit tenni. Csak sírt… sírt kedveséért, szeme világáért…
 



"I can be so mean when I wanna be
 I am capable of really anything
 I can cut you into pieces
 But my heart is.... broken..."

{ "Tudok kemény lenni, ha akarok, tényleg
bármihez értek, darabokra vághatlak téged,
de a szívem... törött..." }


          jenny | atsumii | KDF | cindy |
     miyo-chan | bakaneko | kanna | yumi |
      hi-tech angel | kiyone | lulu | hiyori |

               fumiko | mido | matsu 
                                           
meghívásos!


az  odal  galériája.  rengeteg  fanart, screenshot,
icon,  háttér,  nem  CSAK  a  sasusakuról.   katt
érte a képre. ;D


VENDÉGKÖNYV  -  Ha  hosszabb  véleményed
van   az  oldalról, vagy  az  itt található ficekről,
szöveges   tartalomról,  képekről  stb.  -  legyen
az  jó  vagy  kritika   -   akkor IDE írd le. :D Ki-
emelném,    hogy   ha   kritikád   lenne,   akkor
KULTÚRÁLT   módon    oszd     meg  velem, az
értelmetlen,  csak   trágár   szavakat  tartalmazó
kommentek törlésre kerülnek. ;)

REKLÁMKÖNYV  -  Ahogy  a  neve  is  mondja
itt   hirdetheted   az   oldalad.  :D  Ide kérném a
versenymeghívásokat    és    a   "szavazz  rám"
táblákat   is  -  úgyis   csak   arra  szavazok, akit
ismerek  vagyok   tényleg  szeretem  az  oldalát.

   NÉHÁNY KÉRÉS :
no hirdetés
no antizás
no káromkodás
na  jó,  lehet,  csak  ne
egymást és ne az oldalt
szidjátok xD



 

 


ha    te   is  nagy  sasusaku-fan  vagy,     akkor
mindenképpen   itt   a   helyed   MO.     legelső
sasusaku-fanlistjén.   :)   annyi   a  dolgod, hogy
megadod   a  kért  adataid  és  már fent is vagy.

BŐVEBB INFORMÁCIÓ
 

 

__________________________________________

 

 


 



Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre