Közben az Akatsukiban Tobi fel-alá járkált, türelmetlenül. Mindenki Sasuke-t várta. Mélységes csönd volt, csak a falióra ketyegett lustán, ami egy hete 4 óra 7 percet mutatott. A mélységes csendet Zetsu törte meg.
- Hol van már Sasuke? Már rég itt kellene lennie.
- Türelem Zetsu-san, türelem! – nyugtatta Tobi, majd pár másodperc múlva felsóhajtott. – Sasuke, hol vagy már?
- Ha figyeltél volna rám, akkor mind ez nem történt volna meg, Tobi. – mondta Karin. – Nem egy két törzsű fánál találkoztunk volna a folyó partján, hanem a hét ölű fánál. Tudod, aminek olyan vastag a törzse, hogy olyan hét ember éri körbe.
- Jól van, jól van. Legközelebb figyelek. Halljátok? Jön valaki. Ez biztosan ő lesz!
- Elnézést a késésért! – rohant be Sasuke az ajtón.
- Semmi baj. Miért is hívtál minket?
- Az a helyzet, hogy…a megbízónk egy eléggé kellemetlen személy, és…
- Ezt már mi is észrevettük. – vágott közbe Karin.
- Várj! És, ha segítünk neki, lehet, hogy pont azt tesszük, amit nem igazán kéne. Mit is ígért cserébe?
- Mit- mit? Nekünk mit szoktak ígérni? – kérdezte Tobi.
- Pénzt…de Maatsuma nem a szava tartás mestere.
- Értem. Sakura róla beszélt, igaz? És ezek után még segíteni is akarsz neki. – mondta Tobi. – Leüt, én meg a te csapatodat meglátom egy fához kötözve. Gondolom el is mondtad, hogy hol van a búvóhelyünk, és pár perc múlva már jön is az ANBU, és mindenkinek lőttek! Kivéve nekem.
- Mi? Nem! Egyszerűen csak megígértem neki, hogy segítek legyőzni Maatsuma-t, és…
- És?
- És ennek már 13 éve.
- Állj! Három évesen már ilyeneket ígérgettél össze-vissza?
- Nem össze-vissza. Komolyan gondoltam. Ti nem láttátok mi történt vele. Bár én sem, de elmondta. És mielőtt kételkednétek, be is tudta bizonyítani!
- Az nem semmi. 13 éve teljesen bele vagy esve egy rózsaszín hajú lányba. – mondta Tobi.
- Mi? Nem!
- Igaza van! – mondta Karin. – A konohaiak már nem a barátai. Legalábbis előttünk mindig ezt mondja. – Sasuke-ra nézett.
- Pontosan.
- Értem. – mondta Tobi. – Szóval utálod őket.
- Igen.
- De közben tetszik onnan egy lány, aki nem más, mint “Sakura-chan”. Te sem vagy egy százas. – mondta Tobi.
- Pontosan…mi? NEM!!! Én-én nem...nem is szólítom így. Ez már tényleg nevetséges. Ez a nagy Akatsuki.
- És mi van azzal, hogy… - Karin Sasuke füléhez hajolt. – Kawaii Sakura-chan, meg édes Sakura-chan? Csillogó zöld szem, kedves mosoly, és most is csak rád vár. Hát nem gyönyörű, és aranyos? Na, mit gondolsz róla? Ugye, hogy tetszik!
- Hááát… - Sasuke elpirult, majd hirtelen elugrott Karintól. – Mi? Karin! Te meg miről beszélsz? Itt mindenki meghülyült?
- Bocsánat Sasuke-sama. Csak...na, lazulj már!
- Most segítünk nekik, vagy ilyen sületlenségeken vitatkozunk? Már rég a Tea országában kéne lennünk!
- Jól van Casanova, segítünk a barátnődön. – mondta Tobi.
- Ő nem a barátnőm. És ne hívj Casanova-nak!
- Rendben, jól van. Zetsu-san, te mit gondolsz?
- Oké, segíthetünk. De…ugye nem kell még egyszer a Fű országába menni? Most is a válasz a metszőolló volt.
- Hallottad Rómeó, mindenki benne van. – bosszantotta tovább Tobi. - Megvárjuk a csapat másik felét, és máris indulunk.
- Nem lehetne az igazi nevemen szólítani?
- Dehogynem…de…mi is az?
- Kész! Végeztem! 10 perc múlva találkozunk. Ha bárkinek ezt elmondjátok…
- Tudom, ciki lesz. Nyugi, nem nagy égés, ha tetszik valaki. – mondta Karin.
- De…jól van, kösz Tobi, köszönöm szépen! Most megvan már a hónap témája, van miről beszélgetni. Megvan a móka, kacagás, lehet röhögni. Egy vele a gond: Hogy egyáltalán nem igaz!
- Na, mit vegyünk fel? – kérdezte Karin.
- Normális ruhát! Akatsuki egyenruháról, és Orochimaru-féle pizsamáról szó sem lehet!
- Pizsama? Ezt a dumát meg honnan szedted?
- Nem mindegy? Mint mondtam: tíz percetek van. Csak semmi gonoszkodás!
- Most azt akarod mondani, hogy jópofizzunk Sasuke-sama?
- Igen Karin. Miért?
- De…de…
- Nekem nem nehéz! Tobi jó fiú! – örvendezett Tobi.
- Na, persze. Ki is támadt rá az első Hokage-ra?
- Te most kételkedsz bennem?
- Igen Tobi.
- De…Tobi jó fiú. – mondta letörten Tobi.
- Remek. Egy kannibál, egy depressziós Uchiha, egy pletykafészek, és még a többi agyilag károsult ember akar segíteni a falvakon! – sóhajtott Sasuke. - Idiótákkal vagyok körülvéve!
- Hogy mi? De…ki is a pletykafészek? – kérdezte Karin. – Zetsu a kannibál, Tobi most esett depresszióba, akkor…Sasuke-sama, rólam té-tényleg ezt gondolod?
- Javítok: Egy még depressziósabb pletykafészek. Te jó ég! Hosszú út lesz.
Sasuke kivánszorgott az ajtón. Nem hitte volna, hogy ilyen késő van. A hold már elég magasan járt. Éjfél körül lehetett. Mire a többiek kivánszorognak az ágyból, hogy elinduljanak, reggel lesz. Leült egy patak partjára. A víz elég nyugodt volt, és tiszta. A víz tükrében nem csak magát látta. Mintha lett volna valaki mögötte. Fekete haja volt, mint neki. Fekete szeme kedvesen mosolygott felé. Itachi volt. Sasuke csak nézte a vizet. Ekkor Itachi megmozdult, és öccse vállára tette a kezét. Sasuke erre megfordult, de nem volt ott senki. Csak ő volt egymaga. De hogyan is lehetne ott vele a bátyja? Ő ölte meg, a bátyja rég halott volt. Nem hitte volna, hogy ennyire hiányzik neki. Pedig most szüksége lenne rá. Maatsuma járt a fejében. Még sohasem találkozott vele. Tényleg olyan erős? És tényleg...így titokban tudott maradni? Hogy lehetséges ez? Sakura biztosan kész, hogy küzdjön ellene? És ő biztosan tud majd neki segíteni? Már nem értette mi van vele. Mindig azt mondta, hogy Naruto-t meg akarja ölni, és, hogy számára már ők nem léteznek. De amikor Sakura elmondta neki az esetet, meggondolta magát. Hogy lehet az, hogy ők még mindig egy csapat? Ekkor eszébe jutott a Csengős próba. Kakashi pont erre tanította őket. Hogy legyenek egy csapat, és ne hagyják ott egymást. És most: A csapat teljesen szétszakadt. De minek is foglalkozik ezzel? Ő már rég nem a csapat tagja. Nem is tartozik oda. Hirtelen a háta mögött megszólalt egy hang:
- Sasuke, indulhatunk. – Pain volt az. Sasuke felállt, és a többiekre nézett. Mindenki készen állt a feladatra.
- Végre! Na, így már mindenki normális. Az Akatsukisok azonnal menjenek Konohába. Így a legjobb – mondta Sasuke.
- Rendben. – mondta Tobi. – De...biztos, hogy be fognak minket engedni?
- Majd Tsunade-nál lerendezitek. Semmi harc! Rendben? Karin, Juugo, Suigetsu, mi megyünk tovább.
- Hova? – kérdezte Suigetsu.
- A Tea országába.