Sasuke remeg� k�zzel vette �t a fegyvert.
- Teh�t igaz a h�r? – k�rdezte halkan.
- Igen... kiszabadult. �s engem akar.
- 13 �vvel ezel�tt... �s most. Nem hittem volna, hogy ez meg fog t�rt�nni.
- Hidd el, Sasuke-kun! T�nyleg megt�rt�nt.
- Biztos, hogy � az?
- H�ny ember hordja m�g a Fekete �zvegy nevet?
- M�g nem hallottam m�st�l.
- El�ruln� valaki, hogy mi folyik itt? – k�rdezte Tobi.
- Ez nem r�d tartozik, Tobi! – mondta Sasuke.
- Hagyd csak! J�l figyelj, mert nem lesz k�nny� meg�rteni a te szivacsos fejeddel. – mondta Sakura. A kez�b�l chakr�t sug�rzott az egyik f�ra. A f�n egy t�k�r volt. Sasuke ijedten h�tr�lt.
- Sakura, ugye tudod, hogy most mit csin�lsz?
- Igen. Tudom. A kl�nom, a Haruno kl�n 13 �vvel ezel�tt teljesen kihalt. A kl�n egyik legellenszenvesebb, leghatalomrav�gy�bb tagja, Haruno Maatsuma egyt�l egyig v�gzett ap�m kl�nj�val. Any�mmal, �s h�gommal, Hinamori-val a J�g orsz�g�b�l Konoh�ba k�lt�zt�nk. De ott is r�nk tal�lt. A h�gommal ketten voltunk otthon. � egy �ves volt, �n csak h�rom. Any�m biztosabb mened�ket akart keresni, de nem akart r�b�zni senkire sem, mert f�lt, hogy esetleg elmondom, hogy mi t�rt�nt vel�nk. Egy nap zajt hallottam az egyik szob�b�l. Hinamori-val a kezemben lemenek�lt�nk a pinc�be... de a zaj pont onnan j�tt. Maatsuma volt az. K�ts�gbeesetten kimenek�ltem, �s rohantam az utc�kon. Pont t�l volt, �s a h� csak h�tr�nyt jelentett sz�munkra. Hirtelen ott volt el�ttem. Kikapta a kezemb�l a h�gomat. Nem b�ntotta valami�rt. Viszont velem v�gezni akart. �n a h�rom�ves fejemmel fejvesztve menek�ltem. Mire �szbe kaptam, hogy �gy Hinamori-t hagyom cserben, k�s� volt. Maatsuma ism�t r�m tal�lt, de Hinamori sehol sem volt. Nem mondta, hogy hova t�nt. Nem v�laszolt a k�rd�seimre. Egyre kintebb ker�ltem a falub�l. M�r arra gondoltam, hogy berohanok a Hokage-hoz, de nem akartam m�g egy bakl�v�st. Ekkor valakinek neki�k�ztem. Sasuke-kun volt. L�tta rajtam, hogy valami nincs rendben. Felkapott, �s az erd� fel� vitt. Egyre beljebb ker�lt�nk, mikor v�gre meg�llt. Lerakott az egyik fa t�v�be, �s elkezdett �sni a h�ban. Egy g�d�r volt alatta. Karon fogott, �s beler�ngatott. Egy hossz� folyos� volt a f�ld alatt. M�r vagy 5 perce mehett�nk, mikor egy kicsit t�gasabb lett a g�d�r. Sasuke-kun l�mp�t gy�jtott.
- M�g a b�ty�mmal �stuk a g�dr�t. – v�gott bele Sasuke. – Azt mondta, ez majd j�l fog j�nni.
- Igen... sz�val. Elmondtam neki, hogy mi t�rt�nt. F�ntr�l l�ptek hallatsz�dtak. Sasuke-kun azt mondta, itt biztosan nem tal�l r�nk. Igaza volt. �rdekes volt, hogy nem volt olyan hideg. Ahhoz k�pest, hogy a f�ld alatt voltunk. Olyan 3 �r�t bent voltunk, ut�na Sasuke-kun tov�bb vezetett. A h�zuk m�g�tt volt az alag�t kij�rata. Ekkor megbesz�lt�k, hogy err�l senkinek sem fogunk besz�lni. A jel�t sem fogjuk adni. Ennek a jele ez a k�t kunai volt. � nekem adta a saj�tj�t, �s �n neki adtam az eny�met.
- De...mi�rt is v�gzett mindenkivel? – k�rdezte Tobi.
- T�bb sz�z �vvel ezel�tt a kl�n ismeretlen okok miatt kett�szakadt: eml�k�r�k, �s gy�gy�t�k. Maatsuma szerint a gy�gy�t�k t�l gyeng�k. Neki t�bb kellett. �s megtal�lta a m�dj�t, hogy hogyan szerezzen t�bbet. Ehhez �ldozat kellett.
- Mindenkivel v�geznie kellett?
- Igen...egy k�l�nleges karddal. Ebb�l a kardb�l k�t darab van, de az egyiket a m�sz�rl�s folyam�n darabokra t�rte. Sz�val m�r csak egy van. �s megfogadtam, hogy bossz�t �llok. A csal�dom�rt, a h�gom�rt. Mindenki�rt.
- Hehe! Mintha t�ged hallan�lak, Sasuke! nem is tudtam, hogy sorst�rsak vagytok! – Sasuke makacsul hallgatott. M�g mindig ott szorongatta a k�st a kez�ben. A t�k�r elt�nt. Sakura Sasuke-hoz ment. Egym�s szem�be n�ztek. Sakura tekintete sokatmond� volt Sasuke sz�m�ra.
- Sakura, ezt nem tehetem. Sajn�lom.
Sakura csal�dottan lehorgasztotta a fej�t. Tobi �rtetlen�l n�zett r�juk. Az a fegyver nagyon ismer�s volt neki. �s most j�tt r�, honnan.
- Az az �n k�sem volt! – t�rte meg Tobi a csendet. – Az az eny�m volt.
- Mi? – h�kkent meg Sakura. – A ti�d? Nade…
- Sakura, ne is t�r�dj vele. Tobinak m�r r�g nem k�ne �lnie.
- K�sz sz�pen, ez j�l esett!
- Bocs. �s most mit szeretn�l, Sakura?
- Szeretn�m, ha visszaj�nn�l velem a faluba!
- Mi? Ezt ne v�rd t�lem! �n azt�n oda be nem teszem a l�bam!
- Bezzeg elpuszt�tani b�rmikor bem�sz!
- De minek odamenni?
- Meg�g�rted!
- Most meg mir�l besz�lsz?
- Tudod: sz�vets�g. �s azt mondtad, hogy, ha Maatsuma a jel�t adja annak, hogy �l, akkor sz�ljak neked!
- Akkor m�g oda tartoztam! Most m�r nem is vagyunk csapatt�rsak!
- Lehet, hogy m�r nem vagyunk, de azt hiszem, a bar�taid m�g vagyunk!
- Lehet, de akkor sem megyek vissza a faluba!
- De, visszaj�ssz!
- Sakura, ne b�sz�ts fel!
- Ne k�nyszer�ts r�, hogy megtegyem!
- ����… figyeljetek! – sz�lt k�zbe egy idegen hang. – Nem lehetne ezt…feln�tt m�dj�ra megoldani? Ut�lom a kiab�l�st.
- NEM! – ki�ltott�k egyszerre. Ekkor felmer�lt benn�k a k�rd�s: ki sz�lalt meg az el�bb? Tobi erre is megadta a v�laszt.
- Besz�l! Ez a medve besz�l!
- Mi? – n�zett fel Sakura. – Te besz�lsz? Akkor mi�rt nem besz�lt�l eddig is?
- Ezer bocs, �s anyamedve. – felelte a kismedve. – A nevem Minto. A m�z orsz�g�nak els�sz�m� ninja-�llata.
- A m�z orsz�g�nak…egy medve. Ilyet sem pip�ltam! – mondta Tobi. – B�r pip�zni nemigen szoktam.
- Tobi, ne kezd el megi… - Sasuke miel�tt v�gigmondhatta volna a mondatot, m�r zs�kk�nt d�lt �ssze. Sakura karjaiban landolt. Tobi ezt nem hagyta sz� n�lk�l.
- Te le�t�tted Sasuk�t?!
- Nem tehettem m�st. Csak �gy tudom elhozni. J�l van Minto, k�szi. Ezzel j�l elterelted a figyelm�t. Most egy j� ideig nem fog mag�hoz t�rni.
- Semmis�g. Tudtam, hogy nem ide fog figyelni. Tobi, megteszel egy sz�vess�get? Ha tal�lkozol a csapatt�rsaival, ne mondd el nekik, hogy hol van!
- Hanem mit mondjak?
- Ak�rmit! De nincs Konoh�ban… vili?
- Nincs Konoh�ban… ok�. De ha nincs ott, akkor Sakura hova viszi?
- Tobi!
- J�l van, j�l van. Majd mondok valamit.
Azzal Tobi ott maradt az erd� k�zep�n, teljesen �rtetlen�l. �s v�rta tov�bbra is a Taka-t. K�zben Sakura m�r messze j�rt. De nem el�g k�zel Konoh�hoz. �s m�r csak 5 napja van h�tra…

Sakura k�ts�gbeesetten kereste az erd� v�g�t, de mindhi�ba. Sasuke b�rmikor mag�hoz t�rhet, �s ki tudja, mit tesz vele, ha tiszt�z�dik benne ez a sz�m�ra is k�nos helyzet. Minto vezette �t Konoh�ba, kev�s sikerrel. Sakur�nak ez nem igaz�n tetszett, hiszen � most nem h�zi kedvencet keresni ment az erd�be. Viszont azt nem �rtette, hogy lehet az, hogy ilyen k�nnyen r�tal�lt Sasuk�ra, �s mi�rt siker�lt ilyen hamar elhoznia onnan. Persze Minto alaposan r�seg�tett, hogy min�l hamarabb elinduljanak, de ez akkor sem hagyta nyugodni. V�gig a foly� mellett haladt, h�tha ez pont Konoh�ba vezet. Ekkor megl�tott egy v�zes�st. Nem akarta elhinni! Eg�sz id�ig rossz ir�nyba ment. A V�gzet v�lgy�be jutott. Ennyi id� alatt. Szomor�an gondolt erre a helyre. B�r � nem volt itt, tudja, mekkora k�zdelmet v�vott Sasuke �s Naruto. Ez volt az a hely, ahol v�gleg elv�ltak �tjaik. Nem �rtette pontosan, mi�rt is van itt. Ez a hely… mindig is gy�l�lte. M�g mindig itt voltak a k�zdelem nyomai. A t�r�tt szikl�k, a ki�gett erd�, �s az a s�t�t barlang. Feln�zett a k�t szoborra. H�tha onnan l�that valamit. Gyorsan felfutott a tetej�re, �s k�r�ln�zett, h�tha l�tja a falut. Meg is tal�lta. Nem volt valami messze. Gyalog is csak f�l nap. Ekkor valami furcsa �rz�s ker�lgette. Mintha m�r nem a t�jat l�tta volna, hanem az eget. �s zuhant. Valaki lel�kte. A szobor tetej�n, amelyiken �llt, egy n� �llt. �t n�zte. Sakura nem tudta mit tegyen egy ilyen helyzetben. Nem tudott megkapaszkodni a szikl�kba, t�l t�vol voltak t�le. Ha a v�zbe esik, nem �li t�l. Becsukta a szem�t. A legrosszabbra sz�m�thatott, innen m�r nincs ki�t. Hogyhogy nem vette �szre? Csak v�rta, hogy v�gre f�ldet �rjen. Hiszen m�r nincs m�s lehet�s�ge.
Ekkor egy ismer�s hang sz�longatta.
- Sakura, �bredj! Sakura! Hova vitt�l?
Ekkor valaki elkezdte r�zni. V�gre felpattant.
- Na, v�gre! Mi t�rt�nt veled? – Sasuke k�r�ln�zett, majd folytatta. – El�sz�r le�tsz, idehozol, �s amikor magamhoz t�rek, egyszer csak elv�g�dsz.
- Mi? elv�g�dtam? Te l�kt�l le, mi?
- �n nem l�ktelek le. Honnan tudtalak volna?
- Ott voltam fent a szikl�n, �s…
- Sakura, mir�l besz�lsz?
- Komolyan mondom, valaki onnan fentr�l lel�k�tt, �s �n meg elkezdtem zuhanni, �s azt�n…
- Sakura, az egy Genjutsu volt. Mi t�rt�nt veled?
- Semmi! Hol van?
- Ki?
- Minto! Hol van Minto?
- Az a kis medve? Ott van a barlangn�l. Keresi a kij�ratot. De �gy t�nik, � �szre sem veszi, hogy ez nem egy labirintus.
- Ne is mondd! Amikor kerestelek, akkor is vagy �tvenszer k�rbej�rtunk egy f�t.
- �s te bed�lt�l neki! �gy tud t�j�koz�dni, mint Tobi.
- Tobi hol van?
- Tobi? Ott maradt az erd�ben. Majd � megkeresi a Taka-t helyettem is!
- Sz�val, akkor seg�tesz?
- Mivel nincs m�s v�laszt�som. Miut�n ilyen gyerekes m�don elr�ngatsz ide, f�lek, vissza sem tal�lok.
- �, t�nyleg? �s ilyenkor mi van a h�res Sharinganoddal? Csak nem elment az agyaddal egy�tt? Most sim�n r�m t�madhatn�l vele. Csak egy kis Tsukoyomi, �s nekem kampec. Ha j�l tudom, �gyis ki akarsz ny�rni minket! Mi�rt nem teszed meg most?
- Nagyon kedves aj�nlat, de el�bb kiny�rom a te idi�ta n�nik�det, mert te nemhogy t�j�koz�dni de m�g harcolni sem tudsz!
- Ki ny�rta ki Sasorit?
- Te, de az csak szerencse volt.
- Szerencse? M�g j�, hogy Itachi beteg volt, �s �gy v�gezt�l vele! Enn�l nagyobb pof�tlans�got m�g Maatsuma sem tenne.
- Lehet, mert a te csal�dodban �ppen a n�nik�d volt beteg!
- Bocs�nat, hogy k�zbesz�lok, de ki az a Maatsuma? – k�rdezte Minto.
- Ennek az ideges�t� l�nynak a nagyn�nje!
- Ki az ideges�t�!? Majd adok �n neked!
- V�rjatok, nem lehetne ezt feln�tt m�dj�ra sz�pem, nyugisan elrendezni? – k�rdezte Minto zavartan. – Ut�lom az er�szakot.
- NEM!!!! – v�gt�k r� egyszerre.
- Na, sz�val: akkor ez a Fekete �zvegy egy p�k, ami Tsunade-baachan-t megm�rgezte?
- Az a p�k, egy n� �lneve. �s Tsunade-ra r�t�madt az egyik szolg�ja. De... mit is mondt�l? „Tsunade-baachan?” �s te ilyen j�l ismersz minket? Meg az az �rny�kkl�n... �s ez�rt t�vedt�l el... NARUTO!!!!
- Mi? Ez a kis ideges�t� medve Naruto akar lenni? Sakura, te csak viccelsz!
- J�l van, bevallom. �n vagyok az. – egy halk pukkan�s hallatszott, majd egy kis porfelh� vette k�r�l Minto-t. Mikor a felh� elt�nt, Naruto �lt ott karba tett k�zzel. - Nem b�rom tov�bb! Mikor esz�nk? Direkt vezettelek titeket ide, hogy tal�n Sasuke elgondolkozhatna azokon a r����gi sz���������p esem�nyeken, hogy tulajdonk�ppen mi�rt is tette? – f�l szem�vel Sasuke-ra sand�tott. – De m�r t�rgytalan. Itt a ramen, hol a ramen? �hes vagyok!
- Majd k�s�bb. – felelte Sakura. - El�sz�r visszajutunk a faluba, ut�na besz�l�nk Tsunade-samaval, mivel m�r te is tudsz r�lam mindent, csak a t�rgyal�s ut�n ehetsz.
- Ha nincs m�s lehet�s�g, akkor legyen!
- Mi? Sakura, te ezt most nem gondolod komolyan, hogy �N oda betegyem a l�bam!
- Nem gondolom, meg is fogod tenni! De nem �gy. Kell valami �lruha.
- N�lam van! Besurrantam egy ANBU-harcos h�z�ba. Ez pont j� r�d. – �s azzal el�vett a h�tizs�kj�b�l egy ANBU-�lt�z�ket.
- Remek! – ki�ltott Sakura, �s kikapta Naruto kez�b�l a ruh�t. – Most az egyszer Naruto mindenre gondolt�l.
- �n ezt f�l nem veszem!
- Dehogyisnem! �s nagyon sz�fogad� leszel, vagy nagyon meg fogod b�nni! – Sakura szeme ravaszul megvillant. – Tudod, mire c�lzok?
- �������, rendben! Hol �lt�zzek? Ott a v�zes�s m�g�tt j� lesz?
- Nyugi, mi nem les�nk. �t perced van! – felelte Naruto. – Siess, mert nincs sok id�nk! Sakura-chan, most j�l meg tudtad gy�zni. Mi a m�dszered? – ekkor valami furcs�t l�tott. Nem Sakur�t, hanem Iruka-sensei-t. �ppen a fej�re adta a fejp�ntj�t. Eml�kszik arra a napra. Amikor ninja lett. Hirtelen ism�t Sakura-t l�tta. Nem igaz�n �rtette.
- Ez az Kekkei Genkai egyik r�sze. De m�g nem teljes. Elvileg egy eg�sz esem�nyt fel lehet id�zni. Ez egy�bk�nt egy nagyon k�l�nleges Genjutsu, �s nem csak a sz�p eml�keket lehet vele felid�zni.
- T�nyleg? Ez t�k j�l hangzik! Sz�val, akkor mindenkinek van egy gyenge pontja.
- Ne mondd, hogy azt hitted, hogy Sasuke-nak nincs!
- Nem mondom, de…m�gis. Mostan�ban kezdtem azt hinni. Tudod: “M�r r�g ki vagytok t�r�lve az eml�kezetemb�l.” Az ilyenekn�l nem vagyok benne biztos, hogy t�nyleg � az. �s most az is hihetetlen, hogy hajland� seg�teni.
- Naruto, biztos, hogy ez az �n m�retem? – k�rdezte m�g�tte Sasuke. – Egy kicsit szorosnak t�nik.
- Minek kellett azt g�z kimon�t hordanod! – felelte Sakura, mik�zben a v�d�ket tekerte fel Sasuke kez�re. – Az is mib�l �llt: egy lenge cicanadr�g, egy randa lila k�t�l, amit te �vnek nevezel, ezen fel�l egy feh�r fels�, ami…ink�bb ne is r�szletezz�k! Semmi v�delem, �s j�val t�bb sebet lehet miatta szerezni. Az nem is ruha! M�g pizsam�nak is harmatos! Komolyan mondom, hogy ez az Orochimaru bizony k�ros hat�ssal volt a te �zl�sedre.
- H�, �vatosan! Az�rt nem vagyok egy p�lcika!
- L�tod? M�r a kezed sem b�rja a strap�t! Pedig csak n�ztem, hogy a f�sli milyen szorosan volt rajtad! �n nem b�rtam volna!
- Abbahagyod az �lt�z�kem cikiz�s�t, vagy elhallgattatlak!
- Bocs�nat, hogy beletapostam m�ly �n�rzetedbe!
- Hagyjuk, csak menj�nk el innen.
- A maszkot.
- Mi?
- A maszkot is vedd fel!
- Mi? Ez egy tigris rajta? �s milyen a mint�ja? S�rga? Ezt ne v�rd t�lem!
- Mi a bajod a s�rg�val? – f�rmedt r� Naruto.
- �gy j�? J�l van, 3… 2… 1… r�h�ghettek.
- Hm… ez eg�sz j�l �ll. – mondta Sakura. – De mi�rt is k�ne r�h�gn�nk?
- Nem �rdekes. Indul�s!
Nagy nehezen elindultak. Nem sz�ltak egym�shoz. Naplementekor gond n�lk�l Konoh�ba �rkeztek.