Hajnalban a t�hoz �rt. A t�bbiek r�g aludtak. �szre sem vett�k, hogy mennyi ideig volt t�vol. Sasuke bement a s�tr�ba, �s el�vett egy r�gi dobozt. Kivett bel�le egy levelet, �s egy kisebb t�sk�t. A levelet �tolvasta. Ez �llt benne:
„A konohai b�r�s�g, �s a falu vezet�s�ge �gy d�nt�tt, hogy az Uchiha-kl�n minden hagyat�ka a kl�n utols� tagj�ra, Uchiha Sasuke-ra marad. A hagyat�kok a k�vetkez�k: 2.987.432 ryuu, a kl�n r�gi h�za, �s minden birtoka, ezen k�v�l a konohai rend�rs�g vezet�s�ge is r�h�rul, amint bet�lt�tte a 20. �v�t.”
Sasuke zsebre tette a levelet, megragadta a kis t�sk�t, �s elindult visszafel�. M�r messze j�rt a t�t�l, mikor m�g�tte egy ismer�s hang �t�tte meg a f�l�t:
- M�r megint elm�sz?
Sasuke megfordult. Juugo �llt vele szemben. Sasuke motyogott valamit az orra alatt, �s tov�bbment. Suigetsu el�llta az �tj�t.
- Sasuke, tudjuk, hogy titkolsz valamit! J� lenne, ha elmondan�d v�gre!
- Az csak r�m tartozik!
- De mi a csapatod vagyunk, nek�nk mindent elmondhatsz!
- Nekem is vannak mag�n�gyeim!
- Sasuke, agg�dunk miattad! Tegnap �ta... el�g rossz a hangulatod. – mondta Karin.
- Sajn�lom, de nem mondhatok semmit...
- De...
- Semmi de! Viszl�t!
- Elm�sz?
- El.
- �s mikor j�ssz vissza?
- Soha... kisz�lltam. A Taka felbomlott.
- De... mi fontosabb n�lunk???
- �pp ez az, ami nem r�tok tartozik! Mint mondtam: v�geztem! Nem akarok m�r benne lenni ebben az S rang� b�n�z�s baroms�gban!
- Van valami k�ze Konoh�hoz?
- Igen! El�gedettek vagytok?
- Mi t�rt�nt, amir�l mi nem tudunk?
Sasuke nem mondott semmit. �res kez�vel arr�bb l�kte Suigetsu-t, �s tov�bbment. A t�bbiek �rtetlen�l n�ztek ut�na. Juugo bizonytalanul megsz�lalt:
- B�rmi is t�rt�nt vele... biztosan nem fog visszaj�nni. Sosem volt m�g ennyire feld�lt.
- De mi t�rt�nhetett vele? – k�rdezte Karin.
- Engem nem �rdekel! – mondta Suigetsu. – Nincs Sasuke, nincsenek parancsok!
- De... Sasuke-r�l mindig ez jut neked eszedbe???
- Legal�bb szabadon gar�zd�lkodhatunk, �s senki sem parancsolgat nek�nk!
- �n ut�na megyek.
- HOGY MI??? KARIN, EZT MOST NEM MONDOD KOMOLYAN!!!
- De! Komolyan mondtam! Nem hiheti azt, hogy csak �gy megl�ghat minden el�zm�ny n�lk�l!
- Biztosan volt el�zm�nye.
- Ak�r volt, ak�r nem... egy kicsit magamat okolom a t�rt�ntek miatt...
- Na, mi t�rt�nt veled, Karin? Ben�tt a fejed l�gya? – k�rdezte g�nyosan Suigetsu.
- Hagyd b�k�n! – sz�lt r� Juugo. – Biztos nem te vagy az oka. Valami�rt nagyon le volt lombozva, �s nek�nk k�teless�g�nk megtudni, hogy mi�rt. Veled megyek.
- K�sz�n�m Juugo...
- Suigetsu, te nem j�ssz?
- Nem. Hagyjatok m�r ezzel a „Jaj, agg�dunk Sasuke-�rt, menj�nk, vigasztaljuk meg, keress�k meg a boldogtalans�ga ok�t, �s tegy�k boldogg�!” Nevets�ges... mondjatok egy okot, hogy mi�rt k�ne ennyit t�r�dn�nk vele!
- Mindig meg�vott att�l, hogy sz�rnyetegg� v�ljak.
- Megv�dett minket.
- Elviselte a h�lyes�geinket.
- Mellett�nk maradt, pedig �t legbel�l Konoh�ba h�zta a sz�ve.
- �nmag�val k�zd�tt... �rt�nk.
- H�, most azt�n nagyon meghat�dtam... j� utat, pancserek!
Juugo megr�ntotta a v�ll�t, �s elindult. Karin m�g vetett egy megrov� pillant�st Suigetsu fel�, majd Juugo ut�n ment.

A reggeli napf�ny b�gyadtan s�t�tt be a Haruno h�zba. Sakura lassan �bresztgette k�t gyermek�t. Ma volt a sz�let�snapjuk. H�t �vesek lettek. A nagy szeg�nys�g ellen�re Sakura eleget tett arr�l, hogy a k�t gyereknek kicsit k�l�nleges legyen ez a nap. S�t�tt tort�t, aj�nd�kot is tudott szerezni. Hikari viszont azzal foglalkozott: ki lehetett az az ember, akivel besz�lt? Anyj�nak nem is mert sz�lni err�l. Leszidta volna, vagy ki tudja... nem sok j� s�lhetett volna ki bel�le. Testv�re, Hiroshi pedig meg sem hallgatta volna. Vagy ha m�gis, biztosan �sszeveszett volna vele. A vit�n�l semmit sem gy�l�lt jobban. A gondolataib�l csak a gy�m�lcstorta tudta kiz�kkenteni, amit az orra el� raktak. K�v�nt valamit testv�r�vel egy�tt, �s ketten elf�jt�k a gyerty�t.
- Nos, gyerekek! Szeptemberben mehettek a Ninja-akad�mi�ra.
- T�nyleg? – Hiroshi-nak felcsillant a szeme. Hikari anyja nyak�ba ugrott. �gy tudta, nem tudj�k megoldani, hogy iskol�ba mehessenek.
- Ezenk�v�l: ma nem megyek �p�tkezni. Megk�rtem Naruto-t, engedje el ezt az egy napot. Ak�r elmehet�nk egy k�zeli erd�be. Vagy amit szeretn�tek.
- Menj�nk edzeni! – mondta Hiroshi. – Az akad�mi�n �n akarok lenni a legjobb! Sokat kell addig gyakorolnom!
- M�g csak M�jus van, Hiroshi. – mondta nevetve Sakura. – R��rsz. „Mintha az apj�t hallan�m...”
- K�r... de tan�ts valami jutsu-t!
- Jaj, gyerekek! Ehhez m�g...
- Csak egy Genjutsu-t! – Hikari �ri�sira nyitotta szemeit. - K�rlek!
- Nem Genjutsu-t! – v�gott k�zbe Hiroshi. - Vagy ninjutsu, vagy taijutsu! A Genjutsu olyan l�nyos!
- Lehet, hogy l�nyos, de nagyon hasznos is. – mondta Sakura. Hikari ejtett egy g�nyos pillant�st testv�re fel�. Sakura s�hajtott. – J�l van. Egyet megtan�tok nektek, de semmi cs�nyre nem haszn�lni! A Genjutsu nagyon vesz�lyes!
- �gy lesz! – v�laszolt�k egyszerre.
- J�l van. K�sz�l�djetek �ssze, ut�na indulunk!
A k�t gyerek berohant a szob�ba. Alig k�sz�ltek el, a nappalib�l telefoncs�rg�s hangja hallatsz�dott. Sakura felvette.
- Hall�?
- „Sakura-chan, te vagy az? Naruto vagyok.”
- Szia.
- „Figyelj, van egy kis gond. Tudom, hogy most a kicsikkel szeretn�l lenni, de s�rg�sen j�nn�d k�ne.”
- De...
- „Sajn�lom. �n sem h�vlak be sz�vesen, de �resed�s t�madt.”
- �resed�s?
- „Azt mondt�k, k�t furcsa alakot l�ttak a falu k�rny�k�n. A biztons�g �rdek�ben elk�ldtem n�h�ny embert felder�teni. Bocs�ss meg! Most mindenkit beh�vtam, aki �l, �s mozog. Nem tehetek m�st.”
- �s a gyerekek?
- „Hozd el �ket! Vagy Hikari... igaz? Figyelj! Sz�lok a t�bbi sz�l�nek, hogy k�ldj�k hozz�tok a t�bbieket! Elv�gre nektek van a legnagyobb h�zatok. A gyerekek biztons�gban lesznek egy�tt. Ne f�lj! Holnap pedig vel�k lehetsz!”
- Rendben. Szia! – Sakura letette a telefont. Majdnem s�rt a d�ht�l, de nem akarta elrontani m�gjobban a gyerekek kedv�t. Bekopogott hozz�juk. Le�lt az �gy sz�l�re, �s mag�hoz h�vta a gyerekeket. – Figyeljetek! A tan�t�s ma elmarad. Naruto mindenkit, aki a faluban van beh�vott. Ne haragudjatok!
- Akkor mi is megy�nk!
- Nem! A t�bbi gyerek is itt lesz. J�? Nemsok�ra meg�rkeznek.
- Rendben.
- Majd holnap bep�toljuk. Rendben?
- Igen. Ne szomorkodj, anya! Minden rendben lesz. Ugye, Hiroshi?
- Igen. Menj csak!
Sakura �t�lelte gyermekeit, �s kiviharzott az ajt�n. Hikari el�vett egy pap�rt, �s egy ceruz�t. Hiroshi az �gyr�l figyelte tev�kenys�g�t.
- Szerinted mikor j�nnek a t�bbiek? – k�rdezte Hikari, mik�zben egy piros �vet h�zott v�gig a lapj�n.
- �t perc... de minek kell j�nni�k? Jhajjh... nem b�rom a hangzavart.
- Majd elfoglaljuk magunkat. Nem lesz hangzavar, ne f�lj! – el�vette a narancss�rga sz�nes�t.
- Te mindig sziv�rv�nyt fogsz rajzolni?
- Aha...
- M�r vagy �t doboz sziv�rv�nyos rajzod van!
- Meg egy doboz f�ny�radat.
- De minek?
- Sz�nkompoz�ci�, �s �rny�kol�s... tanulm�nyrajzok.
- Haha... ink�bb az, hogy a sziv�rv�ny a boldogs�g jele...
- Mindig bel�m k�tsz?
- �n nem... de... mit k�v�nt�l?
- Nem.
- K�rlek!
- Ezek ut�n, hogy besz�lsz, m�g elv�rod, hogy elmondjam? Egy�bk�nt is balszerencs�t hoz!
- Te minden ilyen h�lyes�get elhiszel?
- Nem... csak a vil�gb�k�t, a boldogs�got, Konoha fel�ll�s�t...
- A sz�p nagy csal�dot... tudom... ideges�t� vagy.
- Att�l, hogy teneked a poh�r f�lig �res, m�g nem kell piszk�lnod!
- J�l van, igazad van... bocs... nah, �n azt k�v�ntam, hogy �jj��p�lj�n Konoha.
- T�nyleg?
- Persze! Ki ne akarn�? �s te?
- �n... sz�val... hogy... apa vel�nk �ljen.
- Te viccelsz?! �tverte any�t! �s magunkra hagyott! M�ghozz� Konoh�t is � puszt�totta el! Egy szem�tl�da!
- Ne besz�lj cs�ny�n! Apa biztosan nem akart ilyen lenni! Anya is elmondta, hogy hol romlottak el a dolgok!
- Igen! Ott, hogy megsz�letett!
- Nem �rtelek. Te is im�dod a vele kapcsolatos t�rt�neteket!
- Lehet, de akkor is ut�lom �t! Anya napokat s�r miatta! �s szenved az eg�sz falu neki k�sz�nhet�en!
- Tudom, de az �lmaim...
- Jaj, azok a dr�ga �lmok! �pp ez az! Azok csak �lmok!
- �s tegnap lehet, hogy vele tal�lkoztam.
- Mi? Mikor?
- Nem tudtam aludni, �s ki�ltem Naruto k�pm�s�ra... �ngyilkos akart lenni. T�k j�l elbesz�lgett�nk. �s b�rmit is tett, nagyon megb�nta...
- Persze... m�r kezdesz meg�r�lni! Te... – csengettek az ajt�n. Hiroshi kinyitotta. Ott voltak a bar�tai. Beengedte �ket, �s megpr�b�lt lehiggadni... k�zben Hikari szavai csengtek a f�l�ben: lehet, hogy az apja visszat�rt?...
Naruto �ppen a T�z templom�nak tetej�t jav�totta. Sakura-n j�rt az esze. Sajn�lta, hogy el kellett h�vnia. B�r... ki ne sajn�ln�? Egy egyed�l�ll� anya az � megt�rt sz�v�vel. Csak a k�t gyereke az egyetlen �r�m sz�m�ra... �s most ett�l fosztotta meg. Tegnap nagyon �rz�keny volt. Nem tudta, hogy mi�rt. Hazaj�tt Hikari-val... �s s�rt... a r�gi k�peket n�zegette... a r�gi 7-es csapatr�l. �s a r�gi napl�j�t olvasgatta... egy�ltal�n nem �rtette az ok�t. Boldognak kellett volna lennie, hiszen Hikari fel�bredt... �s j�l van... eg�szs�ges... �s m�gis... olyan boldogtalan volt. Meg�llt egy pillanatra. Sasuke-ra gondolt, de a gondolatot azonnal elhessegette. Hogyan tal�lkozhatna vele? K�ptelens�g! Lentr�l egy �r felki�ltott hozz�.
- Hokage-sama! L�togat�ja j�tt!
- Azonnal megyek! – lem�szott a l�tr�n, felvette a k�peny�t, �s berohant az irod�ba. - Eln�z�st k�rek, hogy ilyen cs�ves �llapotban j�v�k �nh�z, de �ppen a tet�t jav�tottam.
- Semmi gond, Dobe!
Naruto megfordult. M�g�tte �llt Sasuke. A falnak t�maszkodva, zsebre tett k�zzel.
- „Tal�n m�gis tal�lkozott vele?” Mit akarsz?
- Hallottam, hogy adom�nyokat gy�jtesz a falu �jj��p�t�s��rt.
- Igen... �s? Mi van vele?
- Kicsit beseg�tek.
- Hogy??? Elpuszt�tod, most meg seg�teni akarsz rajta? Ez valami rossz vicc?
- Nincs kedvem viccel�dni.
- �s m�gis... egy magad fajta S rang� b�n�z� hogyan tudna p�nzt adni?
- Olvasd el! – el�vette a levelet. Naruto gyanakv� tekintettel kikapta Sasuke kez�b�l. T�bbsz�r �tolvasta.
- �s? M�r megkaptad az �r�ks�ged.
- Igen. �s most odaadom a falu sz�m�ra.
- Ezt m�r nem veszem be!
- �s n�h�ny k�ldet�ssel, plusz a fejemre kit�z�tt v�rd�jakkal egy�tt siker�lt kib�v�tenem... 4.000.000 ryuu-ra. Ebb�l 3.600.000-ret odaadok. – kinyitotta a t�sk�j�t, �s kivett bel�le 400.000 ryuu-t. A t�sk�ban maradt �sszeget Naruto-nak adta.
- Mi t�rt�nt veled? Annyira megv�ltozt�l.
- Tudom. – kin�zett az ablakon. Sakura egy h�z fal�t festette. – �s seg�tek �p�tkezni is. De Sakura nem l�that meg. F�lek, valami baj t�rt�nne.
- Mi olyan fontos neked, ami�rt vissza akarsz j�nni?
Sasuke k�zelebb ment az ablakhoz. Csak Sakura-t figyelte. Azonnal besz�lni akart vele, de azzal csak bajt csin�lt volna.
- Mi... olyan fontos neked... itt Konoh�ban?
Sasuke Naruto fel� fordult. V�lasza r�vid volt, m�gis komoly, �s sokat mond�:
- ... A csal�dom...

A nap �get�en s�t�tt a lassan �p�l� Konoh�ra. Sakura m�g mindig az az egy h�z fal�t festette, �s �gy �rezte, semmit sem haladt. Ecsetet m�rt, fest, m�rt, fest... ez a g�pies munka m�r lassan h�rom �r�ja... r�gebben nem volt ekkora k�n neki, de most... csak Sasuke j�rt a fej�ben.
- „Olyan... furcsa volt tegnap... mikor... elmondtam neki, hogy van k�t gyerek�nk... mintha...” – meg�llt egy pillanatra, �s az �get� napra n�zett. Majd s�hajtott, �s tov�bb festett. – „H�lyes�g... mi�rt b�nn� meg azt, amit tett velem? Nincs is lelkiismerete... nem is volt... �s nem tud szeretni... csak gy�l�lni tud... de azt nagyon.” – felkapta a fej�t. A T�z temploma ott volt a k�zelben. Tekintete odasodr�dott. – „Furcsa... mintha Sasuke-t l�ttam volna... heh... k�ptelens�g... mit keresne Konoh�ban?... Csak k�pzel�dtem...”
A nap lassan telt. Sakura pedig �gy �rezte, mintha meg�llt volna az id�. Mintha minden, amit f�lfestett arra a h�z fal�ra, lepergett volna. De szerencs�re nem. Naplementekor m�r hazamehetett... v�gzett a munk�val. �tk�zben f�lig-meddig ismer�s hangok �t�tt�k meg a f�l�t:
- Itt sem j�rtunk sikerrel.
- Jaj m�r! Nem szabad feladni! Biztosan itt lesz!
- �rtsd m�r meg! �tvert minket! Nincs itt Konoh�ban.
- Biztosan itt van.
- Akkor mi�rt nem �rzed a chakr�j�t?
Sakura az egyik h�z m�g�l kilesett. Alaposan megn�zte a k�t vitatkoz� embert. Mikor felismerte �ket, nagyot dobbant a sz�ve:
- „Karin, �s Juugo? Mit keresnek itt? Mit akarnak? �s hol a harmadik t�rsuk? Meg... Sasuke? Mi... mi�rt j�ttek ide?”
Karin felkapta a fej�t.
- Mi a baj, Karin? – k�rdezte h�v�sen Juugo.
- Valaki figyel minket! Te maradj itt! – Karin egy szempillant�s alatt elt�nt. A k�vetkez� pillanatban visszat�rt Sakura-val. – A kisasszony leskel�d�tt... na, most azt�n...
- Karin, v�rj! Tal�n � tud valamit Sasuke-r�l!
- Mi? �n semmit sem tudok r�la! Engedj el, te ostoba n�szem�ly! – Sakura kap�l�dzott, de Karin csak m�g er�sebben szor�totta.
- Tal�lkozt�l vele valamikor?
- Nem!
- Tudod, hogy hol van?
- Nem! Hagyjatok m�r b�k�n az ostoba f�n�k�t�kkel! Nem �rdekel! Lerombolta a falut, �s kihaszn�lt engem! Semmi k�ze hozz�m, �s a vil�g�rt sem tal�lkozn�k vele!
- Ki... kihaszn�lt? – Karin elengedte Sakura-t. – Ezt meg hogy �rted?
- Nem r�d tartozik! – Sakura v�gigsim�totta elszor�tott csukl�j�t.
- Sakura, n�zd! Sasuke tegnap �ta... el�g furcs�n viselkedik. Azt mondta, ide tart.
- �n nem l�ttam. �s ha megbocs�tan�tok, mentem! – Sakura rohant haz�ig, ahogy csak tudott. Zih�lva bev�gta maga ut�n az ajt�t. A t�bbi gyerek m�r r�g hazament. Csak Hikari, �s Hiroshi volt otthon. �k m�r r�g lezuhanyoztak, �s vacsor�zni is tudtak. Maradt m�g a tort�b�l. Mag�hoz szor�totta �ket.
- Anya, minden rendben? – k�rdezte Hiroshi.
- Persze, kisfiam! Holnap edz�nk egyet. J�?
- Persze! Menj�l csak! Pihenj�l! – mondta Hikari. Sakura b�lintott. Egy-egy puszit nyomott a gyerekek arc�ra, �s bement a szob�j�ba. Gyorsan lezuhanyozott, �s �gyba d�lt. Nem igaz�n tudott elaludni. Karin, �s Juugo j�l r�ijesztettek, ezen k�v�l: - „Sasuke?... Itt?... H�t m�gis... �t l�ttam?”