A telihold b�gyadtan s�t�tt le egy szer�ny kis v�rosra. A k�rh�z mellett egy sil�ny kis k�v�z� �llt. Itt kezd�dik t�rt�net�nk. A pultn�l egy fekete haj� f�rfi �lt. Egy b�gre k�v�t szorongatott kez�ben, �s rideg tekintet�vel a semmibe b�mult. A m�ltj�r�l merengett. De semmi j� dolog nem jutott az esz�be. A pulttal szemben lev� t�k�rre n�zett. A sarokban egy asztaln�l egy ismer�s alakot pillantott meg. Arc�t nem l�tta, mert kez�vel eltakarta, de r�zsasz�n f�rtjeir�l k�nnyen felismerte. Egy kis ideig m�g n�zte a n�t, aki meg sem mozdult... a f�rfi leh�zta a k�v�j�t, a pultra dobta az �r�t, �s ment volna ki az ajt�n... de valami nem engedte, hogy onnan elmenjen. A f�rfi nem akarta, hogy a n� �szrevegye, m�gis... mintha ez az er� pont ezt akarta volna. Nem t�l magabiztos l�ptekkel a n� fel� s�t�lt. Az illet� meg sem mozdult. A f�rfi s�hajtott, majd k�z�mb�s hangon megsz�lalt:
- Szabad ez a hely?
A n� elvette a kez�t, �s megrov�an a f�rfira n�zett. Tekintete tele volt haraggal, �s f�jdalommal. A f�rfi pont ett�l tartott.
- Mit akarsz, Sasuke? – k�rdezte a n�.
- Csak arra gondoltam, besz�lgethetn�nk egy kicsit... Sakura.
- Besz�lgetni? – Sakura szomor�an nevetett. – Ennyire szelekt�v az agyad? M�r ezt is elfelejtetted?
- Nem �rtem, mir�l besz�lsz...
- Konoha... dereng valami? Elpuszt�tottad... el�rted, amit akart�l.
- De...
- Hagyj b�k�n! M�r nem vagyok az a 18 �ves kis csitri, akit olyan alaposan �tvert�l!
- Ha arra az �jszak�ra gondolsz, az...
- Azon az �jszak�n meg�g�rted, hogy nem puszt�tod el a falut, �s nem b�ntasz minket!
- Mi? �n ilyet egy sz�val nem mondtam!
- Te t�nyleg ilyen szenilis vagy? Azt mondtad: „Nyugodj meg, nem b�ntom Konoh�t. M�r nem akarom! Csak te kellesz nekem!”
Sasuke morcosan hallgatott.
- Minden szavad hazugs�g volt. Csak kihaszn�lt�l, �s... – a „besz�lget�st” egy telefoncs�rg�s szak�totta meg. Sakura a t�sk�j�ba ny�lt, �s siet�sen kikapta a telefont. – Hal�? Igen, �n vagyok az! Ma... mag�hoz t�rt? Istenem! Azonnal rohanok! – a telefont kinyomta, �s k�nnyes szemmel kirohant a k�v�z�b�l. Sasuke ut�na rohant a t�sk�val a kez�ben. Nagy nehezen utol�rte Sakura-t. Lefogta, �s mag�hoz r�ntotta. – Mit akarsz m�g?
- Ezt ott hagytad.
Sakura kikapta a kez�b�l a t�sk�t.
- K�sz�n�m.
- Mi t�rt�nt?
- Semmi... nem r�d tartozik.
- L�tom, hogy el akarod mondani!
Sakura makacsul hallgatott. P�r perc m�lva v�g�l megadta mag�t.
- A l�nyom... f�l �ve k�m�ban van... �s most mag�hoz t�rt...
- Van egy l�nyod?... �s... ki az apja?
- Hirtelen �rdekl�dni kezdt�l ut�nam? Szerinted?
- �n?...
- 18 �vesen k�t gyereket sz�ltem, mert arra sz�m�tottam, hogy az apj�nak jelent�nk valamit! De erre csak kihaszn�lt�l! Re... REM�LEM, HOGY J�L SZ�RAKOZT�L!!!! – Sakura szinte s�rva elrohant. Sasuke megk�v�lten �llt. Egy cetli volt a kez�ben. K�t n�v volt r��rva: Hikari (l�ny), �s Hiroshi (fi�).
- „Hikari... f�ny... Hiroshi... kegyelmess�g... Lee ez�rt v�dte meg... nem akarta, hogy Sakura-t d�fjem le...” – Sasuke szeme k�nnybe l�badt. Megfordult, �s a v�ros v�g�n lev� t�hoz ment. A csapata m�r ott volt.
- Sasuke, hol volt�l? - k�rdezte Karin. Sasuke nem v�laszolt. Egyenesen a t�hoz ment, mit sem t�r�dve a t�rsaival. Karin f�l�nken odament hozz�. – Holnap tov�bb kell menn�nk.
- Menjetek n�lk�lem!
- Mi? De... Sasuke?
- Azt mondtam, menjetek n�lk�lem!
- T�rt�nt valami?
- Az csak r�m tartozik, sz�llj le r�lam!
Karin megd�bbenve n�zett Sasuke-ra. S�hajtott, majd visszament m�sik k�t csapatt�rs�hoz. Sasuke hosszasan n�zte a t� viz�t, �s n�ha egy-egy k�nnycsepp folyt v�gig az arc�n. Csak k�t n�v z�gott a fej�ben: Hikari, �s Hiroshi...

Sasuke vagy h�rom �r�ja a t� partj�n �lt. Karin agg�dva figyelte.
- Tal�n oda k�ne menni hozz�...
- Viccelsz, Karin? Azt mondta, hagyjuk b�k�n!
- Igazad van Suigetsu, de... olyan b�natos...
- H�, most menj�l oda, kezdd el �lelgetni, mint egy j�t�kmacit, azt�n k�rd meg a kez�t! Amilyen hangulata van, sim�n le�v�lten� a fejed! R�hej!
- Figyelj, Suigetsu! Legjobb lenne, ha most befogn�d! Ki kell tal�lnom valamit, hogy feldobjam...
- Te csak az �ngyilkoss�g fel� sodrod az ostoba viselked�seddel!
- Befogn�d v�gre?
- Nem �n mondtam!
Karin megfordult. Juugo �llt m�g�tte egy f�nak t�maszkodva. Karin-ban szokatlanul felvillant az �sz l�mp�ja.
- Veled biztosan besz�lni fog! K�rdezd meg, hogy mi a baja!
- Azt v�rhatod!
- K�rleeeeek!!!
- Figyelj, �n nem fogom kock�ztatni az �letem MIATTAD!!! – Karin lejjebb h�zta a szem�veg�t, �s megpr�b�lt felvenni egy „vonz� cicababa - p�zt”... kev�s sikerrel. Juugo s�hajtott, �s a t�hoz ment. Sasuke �szre sem vette. – „Nem hiszem el, hogy megteszem!” – Le�lt Sasuke mell�. Egy ideig figyelte megk�v�lt bar�tj�t, majd bizonytalanul, �s szokatlanul bar�ts�gosan megsz�lalt. – Mi a gond, Sasuke?
- Hagyjuk...
- Na, nem mondom el nekik!
- �s te sem fogod hallani...
- Valamit nagyon takargatsz...
- Juugo, k�rlek, egy kicsit... egyed�l szeretn�k lenni...
- M�r h�rom �r�ja egyed�l vagy.
- Komolyan mondtam: menjetek n�lk�lem! �n maradok!
- De... hm... tal�lkozt�l valamelyik�kkel?
- Nem...
- Sakura volt az, igaz?
- Fr�szt!
Juugo �szrevette, hogy Sasuke-ban megy fel a pumpa, ez�rt ink�bb fel�llt, �s visszament a csapatt�rsaihoz. Lemond�an b�logatva jelezte: semmi inform�ci�, �s a helyzet csak romlik.
- Azt hiszem, n�lk�le kell menn�nk. – mondta Juugo.
- Fen�ket!!! – ki�ltotta Karin. – Megv�rjuk, am�g kicsit �sszeszedi mag�t, �s vele megy�nk tov�bb! Csak egy kis m�lypont, nem lesz semmi baj!
- Eddig te agg�dt�l �rte a legjobban.
Sasuke fel�llt, �s visszament a v�ros fel�. Szinte leveg�nek n�zte csapat�t.
- Hov� m�sz? – k�rdezt�k egyszerre.
- Leveg�zni...
Ez el�g gyatra v�lasznak bizonyult, hiszen eddig is a szabad �g alatt voltak. Sasuke ezzel nem is t�r�d�tt. Meg sem �llt a k�rh�z kapuja el�tt. Bement a v�r�ba.
- Keres valakit? – k�rdezte egy n�v�r.
- Igen... Haruno Hikari-t.
- Sajn�lom, egy �r�val ezel�tt indultak hazafel�. A kisl�ny j�l van, nem kell agg�dni �rte!
- K�sz�n�m... �s... hova mentek?
- Konoh�ba... szeg�ny gyerek, hogy tud ilyen helyen feln�ni...
- Konoh�ba?
- Igen!
- Siker�lt �jj��p�teni a falut?
- Nem �ppen... borzalmas �llapotban van...
- K�sz�n�m.
Sasuke kirohant a k�rh�zb�l, �s meg sem �llt Konoh�ig. Nem volt messze. Felm�szott a Hokage-k arcm�s�ra, �s onnan n�zte a t�jat... a sz�ve is �sszeszorult. A falu... t�nyleg borzalmas �llapotban volt... �s ezt � tette... egy �p�let sem maradt �ps�gben. Lassan mag�hoz emelte r�gi kardj�t. M�r majdnem mag�ba sz�rta, mikor f�l�tte egy kisgyerek r�sz�lt:
- Azzal semmire sem megy...
Sasuke felkapta a fej�t. A VI. Hokage, Naruto k�fej�n egy kisl�ny �lt. 6 �ves lehetett. Hossz�, s�t�t-r�zsasz�n haja, �s fekete szemei voltak. Sasuke-nak m�g a szava is el�llt. A kisl�ny elmosolyodott.
- M�g nem szabad feladni!
- Te k�nnyen besz�lsz...
- Anya is mindig szomor� miatta. De �n tudom, hogy �jj��p�tik.
- Honnan?
- Tetszik tudni... f�l �vig k�m�ban voltam. L�ttam egy furcsa �lmot.
- Mit?
- Hogy... nem �rdekes... m�g any�nak sem mondtam el... biztosan bevonulna a szob�j�ba s�rni...
- Nekem elmondhatod. – Sasuke le�lt a kisl�ny mell�.
- Idegenekkel nem �llhatok sz�ba.
- M�r megt�rt�nt.
- Igaza van... sz�val... hogy... itt �l�nk. N�gyen, �s n�zz�k az �jj��p�lt Konoh�t.
- �s ebben mi a furcsa?
- Hogy n�gyen vagyunk. Tudja, az apuk�mat sosem ismertem. De anya sokat mes�lt r�la.
- �s... mit szokott mes�lni?
- Amilyen kedve van. Ha rossz, akkor szidja, �s ut�lja. Viszont legt�bbsz�r csak mes�l r�la �r�kig. �s mi sz�vesen hallgatjuk. Elmondta, hogy olyan a szeme, mint nek�nk. A testv�rem�, �s az eny�m. �s, hogy a testv�rem nagyon hasonl�t r�. Hogy milyen j� csapatt�rsa volt. az �let�t �ldozta volna a falu�rt. Azt�n elj�tt a Chuunin vizsga, �s ott minden megv�ltozott. Egy Orochimaru nev� ember egy pecs�tet rakott a nyak�ra, �s k�s�bb el is ment ehhez az emberhez. �vekig nem l�tta, azt�n egy nap tal�lkozott vele... �s t�bbet nem mes�l r�la. De rengeteg k�pet mutatott r�la. Tudja... ha feln�ttk�nt k�pzeln�m el, kicsit olyan, mint �n. Csak... kicsit vid�mabb lenne, mert vel�nk van... �s �n mi�rt akart �ngyilkos lenni?
- Semmi k�l�n�s... m�r nem �rdekes...
- Na, �n elmondtam, amit k�rt! Most mondja el �n!
- Hib�t k�vettem el... megb�ntottam azt, akit a legjobban szerettem. �s cserben hagytam azt a helyet, amihez �vek �ta k�t�dtem.
- Anya is �gy szidja ap�t, ha rossz a kedve. Pont �gy.
- Igaz�n?
- Aha...
- �s... szerinted mit kellene tennem?
- Bocs�natot k�rni...
- M�r megpr�b�ltam. – egy kis ideig nem sz�ltak egym�shoz. – �s... a Hokage... hogyan pr�b�lja �jj��p�teni a falut?
- Adom�nyokat gy�jt. Naruto-sama nekem mindent elmond. Anya volt csapatt�rsa, �s nagyon j� bar�tja. Azt is elmondta, hogy mennyi hi�nyzik m�g.
- �s mennyi?
- Mi�rt �rdekli az mag�t?
- Csak...
- 3.543.675 ryuu kereken...
- „J� fejed van, mint any�dnak” Kereken ennyi?
- Igen. Most m�r mennem kell. Anya nemsok�ra f�lkel, �s nem akarok r�ijeszteni, hogy elt�ntem. J� volt �nnel besz�lgetni... kicsit... �gy �reztem magam, mintha ap�val besz�lgettem volna... csak nem tegez�dt�nk. – ejtett egy mosolyt, �s elrohant. Sasuke m�g sok�ig n�zett ut�na. Most a l�ny�val besz�lt... alig tudta elhinni... ekkor esz�be jutottak az adom�nyok. Visszarohant a t� partj�hoz. �j rem�nyekkel, �s �j es�lyekkel a sz�v�ben...